Eger - hetilap, 1890
1890-11-25 / 47. szám
373 gyár nyelvet is kell bírnia, és pedig nem csupán „in praxi“ beszélve mint a falusi bakter, hanem legalább is az átalános nyelv- tudományi kategóriák szerint iskolázottan, úgy hiszem, kétséget nem szenved; d) ennél fogva bizton remélhető, hogy az ily egyén rövidesen képes lesz tanítva elsajátitnia a magyar és német tanszakot, és pedig nem csak a gyerekeknek irt iskolai könyveket, hanem „magister“-módra, mint okleveles professzorhoz s kész nyelvtudóshoz illik ■ s nevezetesen a fönforgó esetben Turk, mint ilyen, bizonyára jobban adja elő ugyanazokat már működése első órájában is, mint bárki olyan, ki e tárgyakat reáliskolánkban előtte eddig pótolta s pótolni fogná, haliogy Türknek vissza kellene lépnie a tanárkodástól. Minden esetre megfontolandó oda- fönn, ahol megerősítenek, ha mi választók is aggódunk, kiknek gyermekeink bőrét égeti a kérdés. . . így állván a dolog, nem látjuk, mért ne lehetne a törvény szellemét a Türk végleges kineveztetésére s a város autonómiájának megóvására magyarázni?! . . . Úgy hisszük, a m. minisztérium, ha ez irányban kellőleg informáltatik, tökéletesen helyeselni fogja e módozatot; s hogy eddig nem igy járt el, hanem úgy a direktori, mint a mostani tanári állás betöltése körül is következetlenségbe esett, azt bizonyára oly informálóknak köszönheti, kik aligha dicsekedhetnek azzal, hogy „önzetlenül egyedül a tanügyért lelkesülnek.“ . . Ajálljuk tehát czikkünket úgy a tanügy, első sorban reáliskolánk, mint városunk autonómiájának érdekében is t, polgártársaink s képv. testületünk becses figyelmébe. Vaspenna. Katalin-báli tudósítás. Eger, 1890. novemb r 22. Az egervidéki jótékony nőegylet, szokásos évi (ez idén „nagy“) Katalin tánczestélyét, városunk és vidéke eladóra nőtt kis leányainak bemutató bálját, e hó 22-én szombaton tartotta meg az ó kaszinó nagytermében, eddig szokatlan fénynyel és kiváló szép sikerrel. Eger város és vidéke mindig hires volt báljairól és estélyeiről, miért ? ... . mert ős időktől fogva hires volt szép leányai és szép asszonyairól is. Ahol sok a szép leány és sok a szép asszony, ott sok a rút és kellemetlen férfi is, mivel hogy a férfi mind rút és kellemetlen — amint ezt Winterfeld német iró tartja, — mig a nőnek egész lényében, személyében van valami kelleküzelünk, melyre azok vonatkoznak: közvetetlenűl érdékelvén bennünket, kötik le tartósan a lelket. A ki tanítani akar, a tanuló világa körére támaszkodjék, ha biztos sikerre akar számítani; az embert ugyanis, „a mi kö- zelébbről illeti, az vonsza magához, a reá illő Igasságokat keresi.“ Igazságokra van szüksége a magyarnak, melyek önnön minémüségével ismertessék meg; hadd legyen vége annak az örökös ábrándozásnak: vers, mindig csak vers! A műveltség nem ebben áll csupán; mitöbb, ha méltóság nélkül való, megvesztegetheti azt; hanem öltöztessük a tudományt a kellem ruhájába: ez ész és szív művelése leszen. Ez alapelvekben határozódik Kármán működésének iránya. Három kötet jelent meg folyóiratából 94. elejétől kezdve; de, minthogy az eddigi 142 előfizetőtől (évi 6 írtjával) begyült összeg nem tudta fedezni a szükséges kiadásokat, a 95. apr. havában szándékolt 4. kötet már meg nem jelenhetett. A megjelent kötetek elsője ajánlással és bevezetéssel kezdődik ; ez utóbbiban a folyóirat hasznos, alkalmas és szükséges voltát bizonyítják a kiadók s egyszersmind a szempontokat jelölik ki, melyekhez alkalmazkodni szándékoznak; ezekről szó vala. Azután közük az előfizetők neveit. Török Konstant. (Folyt. köv. A győzedelmes szerelem dala. Irta: Turgenjew Iván. I Folytatás.) III. Az öt év alatt, amely elutazása óta eltelt., senki még csak nyomát se látta: hire hamva veszett, mintha csak eltűnt volna mes és csábitó. Meghiszem azt, különösen a szép asszonyokéban, s e tekintetben én is igazat adok Winterfeld úrnak, de már az ellen protestálok, hogy mi férfiak mindnyájan rútak és kellemetlenek volnánk, mert ha csak egy gradussal szebbek és jobbak vagyunk az ördögnél, már szépek és kellemesek vagyunk, s hogy még az ördög is tudott kellemes lenni, azt már a legelső szép asszony a paradicsomban bebizonyította, mikor annyira kellemesnek találta az ördögöt, hogy elhagyta magát csábítani általa. De hogy tárgyamtól, illetve tudósítói tisztemtől el ne térjek, hát ilyen sok szép leány és sok szép asszony s ilyen sok rút és kellemetlen férfi volt jelen a múlt Katalin-estélyen, mivel hogy a végletek rendszerint vonzódnak, ha nem is egészen egyformán csak egyoldalulag, s épen ez az, mi nekem a bálról a referálást oly könnyűvé teszi, — mert ezek után azt hiszem, senki sem kíván tőlem bővebb magyarázatot ahoz, miért volt, hogy a nov. 22-én este 9 órakor megindúlt csárdás még novemb. 23-án hajnali 6 órakor is alig akart megszűnni, mikor már a gyertyák tövig égtek a csillárokban; miért volt, hogy a katona-zenekar a sok „újra“ közt azt sem tudta, mit fújjon, s hogy az utolsó „hogy volt,“-nál már majd kiesett a czigány kezéből a vonó; miért volt, hogy némely férjecskébe annyira belefurakodott a féltékenység ördöge, hogy össze merészelt koczczanni szeretetreméltó kis feleségével, bizonyára csak azért, hogy a kibékülés édes gyönyöreit élvezhesse; miért veszítette el egynémely fiatalember annyira a fejér, hogy még november 23-án déli 12 órakor is kereste a főútcza egyik üzletében ; s hogy miért közelítette meg az összes bevétel a 600 forintot. Hogy ne ... . mikor a szép asszonyok legsz ............(pardon . . . kicsúszott a számon............) maga a nőegylet uj elnökn ője Kovách Kálmán né úrnő ő nga járt elül a legjobb példával, mint háziasszony mindenkinek juttatott szeretetreméltóságából, s mennyi választékosság mozdulataiban, menuyi előkelőség a nyájasság és szívélyességben, melylyel ismerőseit üdvözli s a mellett az a feneketlen jószívűség szemeiben, melyekbe, ha belenézesz, úgy tetszik, mintha imádságba merülnél, hát még gracieuse táncza, melylyel versenyre hívta azt a szőke kis Terpsichorét is, kinek tánczát annyian megbámulták. Csak ily elnöknő idézhetett elő ily sikert, minek elérésében erős támaszra lelt a nőegylet derék titkárában: Dr. Lefevre Dezsőben. Last, not least, — ez a névsor: Leányok: Bálint Leona (Tilaj), Csathó Jolán (Gyöngyös), Diviáczky Irma (Szikszó), Eliássy Ida, Erdélyi Gizella, Frantz Etelka, Gáspárdy Anna, Gröber Anna, Halassy Margit, Kékessy Giziké (Gyöngyös), Kormos Irén, Kóti Lenke (Szűcsi), Matékovits Irénke, Mészáros Cor- nélia, Pappszász nővérek (P.-Szárazbeő), Pátz Szidike, PosgayMara föld színéről. Mikor Fabius barátjával Ferrara egy utczáján találkozott, — ijedtében, majd utóbb örömében csaknem hangosan felkiáltott, — s azonnal vendégéül hitta nyári lakába. Egy külön álló tágas pavilion volt kertjében, azt ajánlotta fel barátjának, foglalja el. Mutius szívesen beleegyezett s még az nap átköltözött szolgája, egy néma maláji kíséretében, aki azonban csak néma, de süket nem volt, s tekintetének élénkségéről Ítélve, igen értelmes embernek látszott. Nyelve ki volt vágva. Mutius mintegy 10 ládát hozott magával, tele rakva a legkülönbözőbb alakú drágasággal, melyeket hosszú vándorlása közben gyűjtött. Valéria igen örvendezett Mutius visszatértén, aki a maga részéről őt barátságosan, vidáman de nyugodtan üdvözölte; mindenből az volt látható, hogy Fabiusnak adott szavát meg akarja tartani. Még azon nap folyamán tökéletesen elhelyezkedett s berendezkedett pavilonjában; a maláji segédkezése mellett kicsomagolta a magával hozott ritkaságokat: szőnyegeket, selyem szöveteket, selyem és brokát ruhákat, fegyvereket, zománczczal díszített csészéket, tálakat s serlegeket, arany és ezüst ékszereket, kirakva gyöngyökkel s tűr kisekkel, borostyán-kőből és elefánt-csontból faragott szekrénykéket, köszörült palaczkokat, fűszereket, füstölőket. állatbőröket, ismeretlen madarak tolláit s ezer más mindenféle tárgyat és apróságot, melyeknek még a rendeltetése is rejtélyesnek, sőt megfoghatatlannak tetszett. Mind e drágaságok között volt egy gazdag, igen értékes gyöngy-nyakláncz, melyet Mutius egyes fontos és titkos szolgálatokért Perzsia sálijától kapott volt ajándokul; engedélyt kért Valériától, hogy azt sajátkezűig szabadjon nyakára fűznie; Valéria előtt a gyöngysor nehéznek tűnt fel s mintha csodálatos hő sugárzott volna ki belőle; de meg úgy hozzá is simult a nyakához. Este, étkezés után, az oleanderek s borostyánfák árnyában együtt ülve a nyaraló erkélyén Mutius élményeiről kezdett be*
