Eger - hetilap, 1890

1890-11-25 / 47. szám

373 gyár nyelvet is kell bírnia, és pedig nem csupán „in praxi“ be­szélve mint a falusi bakter, hanem legalább is az átalános nyelv- tudományi kategóriák szerint iskolázottan, úgy hiszem, kétséget nem szenved; d) ennél fogva bizton remélhető, hogy az ily egyén rövidesen képes lesz tanítva elsajátitnia a magyar és német tan­szakot, és pedig nem csak a gyerekeknek irt iskolai könyveket, hanem „magister“-módra, mint okleveles professzorhoz s kész nyelvtudóshoz illik ■ s nevezetesen a fönforgó esetben Turk, mint ilyen, bizonyára jobban adja elő ugyanazokat már működése első órájában is, mint bárki olyan, ki e tárgyakat reáliskolánkban előtte eddig pótolta s pótolni fogná, haliogy Türknek vissza kel­lene lépnie a tanárkodástól. Minden esetre megfontolandó oda- fönn, ahol megerősítenek, ha mi választók is aggódunk, kiknek gyermekeink bőrét égeti a kérdés. . . így állván a dolog, nem látjuk, mért ne lehetne a törvény szellemét a Türk végleges kineveztetésére s a város autonómiá­jának megóvására magyarázni?! . . . Úgy hisszük, a m. minisztérium, ha ez irányban kellőleg informáltatik, tökéletesen helyeselni fogja e módozatot; s hogy eddig nem igy járt el, hanem úgy a direktori, mint a mos­tani tanári állás betöltése körül is következetlen­ségbe esett, azt bizonyára oly informálóknak kö­szönheti, kik aligha dicsekedhetnek azzal, hogy „önzetlenül egyedül a tanügyért lelkesülnek.“ . . Ajálljuk tehát czikkünket úgy a tanügy, első sorban reális­kolánk, mint városunk autonómiájának érdekében is t, polgártár­saink s képv. testületünk becses figyelmébe. Vaspenna. Katalin-báli tudósítás. Eger, 1890. novemb r 22. Az egervidéki jótékony nőegylet, szokásos évi (ez idén „nagy“) Katalin tánczestélyét, városunk és vidéke eladóra nőtt kis leányainak bemutató bálját, e hó 22-én szombaton tartotta meg az ó kaszinó nagytermében, eddig szokatlan fénynyel és kiváló szép sikerrel. Eger város és vidéke mindig hires volt báljairól és estélye­iről, miért ? ... . mert ős időktől fogva hires volt szép leányai és szép asszonyairól is. Ahol sok a szép leány és sok a szép asszony, ott sok a rút és kellemetlen férfi is, mivel hogy a férfi mind rút és kellemetlen — amint ezt Winterfeld német iró tartja, — mig a nőnek egész lényében, személyében van valami kelle­küzelünk, melyre azok vonatkoznak: közvetetlenűl érdékelvén bennünket, kötik le tartósan a lelket. A ki tanítani akar, a tanuló világa körére támaszkodjék, ha biztos sikerre akar számítani; az embert ugyanis, „a mi kö- zelébbről illeti, az vonsza magához, a reá illő Igasságokat ke­resi.“ Igazságokra van szüksége a magyarnak, melyek önnön minémüségével ismertessék meg; hadd legyen vége annak az örökös ábrándozásnak: vers, mindig csak vers! A műveltség nem ebben áll csupán; mitöbb, ha méltóság nélkül való, megvesztegetheti azt; hanem öltöztessük a tudományt a kellem ruhájába: ez ész és szív művelése leszen. Ez alapelvekben határozódik Kármán működésének iránya. Három kötet jelent meg folyóiratából 94. elejétől kezdve; de, minthogy az eddigi 142 előfizetőtől (évi 6 írtjával) begyült összeg nem tudta fedezni a szükséges kiadásokat, a 95. apr. havában szándékolt 4. kötet már meg nem jelenhetett. A megjelent kötetek elsője ajánlással és bevezetéssel kez­dődik ; ez utóbbiban a folyóirat hasznos, alkalmas és szükséges voltát bizonyítják a kiadók s egyszersmind a szempontokat jelö­lik ki, melyekhez alkalmazkodni szándékoznak; ezekről szó vala. Azután közük az előfizetők neveit. Török Konstant. (Folyt. köv. A győzedelmes szerelem dala. Irta: Turgenjew Iván. I Folytatás.) III. Az öt év alatt, amely elutazása óta eltelt., senki még csak nyomát se látta: hire hamva veszett, mintha csak eltűnt volna mes és csábitó. Meghiszem azt, különösen a szép asszonyokéban, s e tekintetben én is igazat adok Winterfeld úrnak, de már az ellen protestálok, hogy mi férfiak mindnyájan rútak és kellemet­lenek volnánk, mert ha csak egy gradussal szebbek és jobbak vagyunk az ördögnél, már szépek és kellemesek vagyunk, s hogy még az ördög is tudott kellemes lenni, azt már a legelső szép asszony a paradicsomban bebizonyította, mikor annyira kellemes­nek találta az ördögöt, hogy elhagyta magát csábítani általa. De hogy tárgyamtól, illetve tudósítói tisztemtől el ne térjek, hát ilyen sok szép leány és sok szép asszony s ilyen sok rút és kellemetlen férfi volt jelen a múlt Katalin-estélyen, mivel hogy a végletek rendszerint vonzódnak, ha nem is egészen egyformán csak egyoldalulag, s épen ez az, mi nekem a bálról a referálást oly könnyűvé teszi, — mert ezek után azt hiszem, senki sem kíván tőlem bővebb magyarázatot ahoz, miért volt, hogy a nov. 22-én este 9 órakor megindúlt csárdás még novemb. 23-án haj­nali 6 órakor is alig akart megszűnni, mikor már a gyertyák tövig égtek a csillárokban; miért volt, hogy a katona-zenekar a sok „újra“ közt azt sem tudta, mit fújjon, s hogy az utolsó „hogy volt,“-nál már majd kiesett a czigány kezéből a vonó; miért volt, hogy némely férjecskébe annyira belefurakodott a fél­tékenység ördöge, hogy össze merészelt koczczanni szeretetre­méltó kis feleségével, bizonyára csak azért, hogy a kibékülés édes gyönyöreit élvezhesse; miért veszítette el egynémely fiatalember annyira a fejér, hogy még november 23-án déli 12 órakor is kereste a főútcza egyik üzletében ; s hogy miért közelítette meg az összes bevétel a 600 forintot. Hogy ne ... . mikor a szép asszonyok legsz ............(par­don . . . kicsúszott a számon............) maga a nőegylet uj elnök­n ője Kovách Kálmán né úrnő ő nga járt elül a legjobb példával, mint háziasszony mindenkinek juttatott szeretetreméltóságából, s mennyi választékosság mozdulataiban, menuyi előkelőség a nyá­jasság és szívélyességben, melylyel ismerőseit üdvözli s a mellett az a feneketlen jószívűség szemeiben, melyekbe, ha belenézesz, úgy tetszik, mintha imádságba merülnél, hát még gracieuse táncza, melylyel versenyre hívta azt a szőke kis Terpsichorét is, kinek tánczát annyian megbámulták. Csak ily elnöknő idézhetett elő ily sikert, minek elérésében erős támaszra lelt a nőegylet derék titkárában: Dr. Lefevre Dezsőben. Last, not least, — ez a névsor: Leányok: Bálint Leona (Tilaj), Csathó Jolán (Gyöngyös), Diviáczky Irma (Szikszó), Eliássy Ida, Erdélyi Gizella, Frantz Etelka, Gáspárdy Anna, Gröber Anna, Halassy Margit, Kékessy Giziké (Gyöngyös), Kor­mos Irén, Kóti Lenke (Szűcsi), Matékovits Irénke, Mészáros Cor- nélia, Pappszász nővérek (P.-Szárazbeő), Pátz Szidike, PosgayMar­a föld színéről. Mikor Fabius barátjával Ferrara egy utczáján találkozott, — ijedtében, majd utóbb örömében csaknem hangosan felkiáltott, — s azonnal vendégéül hitta nyári lakába. Egy külön álló tágas pavilion volt kertjében, azt ajánlotta fel barátjának, foglalja el. Mutius szívesen beleegyezett s még az nap átköltö­zött szolgája, egy néma maláji kíséretében, aki azonban csak néma, de süket nem volt, s tekintetének élénkségéről Ítélve, igen értelmes embernek látszott. Nyelve ki volt vágva. Mutius mintegy 10 ládát hozott magával, tele rakva a legkülönbözőbb alakú drá­gasággal, melyeket hosszú vándorlása közben gyűjtött. Valéria igen örvendezett Mutius visszatértén, aki a maga részéről őt barátságosan, vidáman de nyugodtan üdvözölte; mindenből az volt látható, hogy Fabiusnak adott szavát meg akarja tartani. Még azon nap folyamán tökéletesen elhelyezkedett s berendez­kedett pavilonjában; a maláji segédkezése mellett kicsomagolta a magával hozott ritkaságokat: szőnyegeket, selyem szöveteket, selyem és brokát ruhákat, fegyvereket, zománczczal díszített csé­széket, tálakat s serlegeket, arany és ezüst ékszereket, kirakva gyöngyökkel s tűr kisekkel, borostyán-kőből és elefánt-csontból faragott szekrénykéket, köszörült palaczkokat, fűszereket, füstö­lőket. állatbőröket, ismeretlen madarak tolláit s ezer más min­denféle tárgyat és apróságot, melyeknek még a rendeltetése is rejtélyesnek, sőt megfoghatatlannak tetszett. Mind e drágaságok között volt egy gazdag, igen értékes gyöngy-nyakláncz, melyet Mutius egyes fontos és titkos szolgálatokért Perzsia sálijától kapott volt ajándokul; engedélyt kért Valériától, hogy azt saját­kezűig szabadjon nyakára fűznie; Valéria előtt a gyöngysor nehéznek tűnt fel s mintha csodálatos hő sugárzott volna ki belőle; de meg úgy hozzá is simult a nyakához. Este, étkezés után, az oleanderek s borostyánfák árnyában együtt ülve a nyaraló erkélyén Mutius élményeiről kezdett be­*

Next

/
Oldalképek
Tartalom