Eger - hetilap, 1890
1890-10-28 / 43. szám
343 lehetővé teszi a népoktatási törvények foganatosítását is; mert annyi bizonyos, hogy az általános iskolakötelezettségnek csakis ezen és hasonló társadalmi intézmények létesítése által lehet teljesen érvényt szerezni. Így a segítő egyesület nemcsak a test, hanem a lélek épségének is gondos őre; jótékony működésével üdvös szolgálatot tesz a hazának, egyháznak, társadalomnak, nemzetnek egyaránt. Könnyű kitalálni, hogy mi válhatik a posványos utczai életben iskola nélkül felnövő gyermekből: bizonyosan minden egyéb, csak jó hazafi, istenfélő ember, becsületes polgár — nem. Az is tagadhatatlan, hogy e jótékony egyesületnek közvetve a felnőttekre is van művelő hatása; mert az a földhözragadt szegény apa, vagy beteges szülő és gyám, ki a maga nélkülözései közepett mindennapi szemlélője a módosak kényelmének és bőségének, csak úgy fogja Istenbe vetett reménynyel tűrni nehéz sorsát, csak úgy fogja lelkének jobb részével az irigység- és egyéb veszélyes indulatokat legyőzni, ha azok részéről, kiknek sorsát talán irigyelnie lehetne, irgalommal, könyörülettel találkozik. Nem akarom ama szomorú képet, mely a philloxera-puszti- tás veszélyében előttünk lebeg, egy sötét vonással még gyászosabbra rajzolni; de felemlités nélkül sem hagyhatom azon körülményt, hogy pár év óta városunkban fokozódó mérvben szaporodott azon szegény iskolások száma, kik a segítő egyesület segélyére rászorulnak. A városházán évenkiut megejtetni szokott ruha-kiosztásnál oly meglepő tömegességében volt képviselve városunk szegényebb osztálya, hogy az egyesület tagjainak lelke is elszorult, midőn a megtörtént ruha-kiosztás után a segélyben nem részesített szegények esdeklő, kesergő ostroma elől alig voltak képesek kitérni a ruha-kiosztásteljesítök. És eme szomorú látvány minél- inkább ismétlődni fog, úgy látszik, a philloxera miatt. Tennünk kell mindenesetre valamit elszegényedő külvárosi lakosságunk érdekében. Mielőtt talán földmiveseink más helységekbe költöznének, vagy a kapát koldus-bottal cserélnék fel, legalább gyermekeiket mentsük meg az iskolának. Adjunk ezeknek a becsületes megélhetéshez módot a szív nemesítése és az értelem megvilágítása által; adjunk nekik a nevelés-oktatásban oly vagyont, melyet sem philloxera, sem árviz el nem vehet. A jótékony egyesület nevében kérjük a legmélyebb tisztelettel városunk egész közönségét, adakozzanak minél számosabban, ki-ki tehetsége szerint, a szegény iskolás gyermekek felruházására; mozdítsák elő bármily csekélységgel is azon nemes czélt, melyet az egyesület maga elé tűzött. Ne maradjon senkinek szive érintetlenül, midőn amaz apró emberkékről van szó, kik a hideg és hó elől szegényes fütetlen házikókba zárkózva oly édes, boldogító reménynyel várják, „mikor — Vidd e levelet a havasok királyának s mondd, hogy Za- latnáról hozád. Az oláh elvivé Jank táborához rejtek, rövid utakon s kéz- besité a levelet. Leirhatlan öröm futá végig arczát, milyet csak egyszer érez az ember életében, midőn legmerészebb ábrándjait látja teljesülve. „Uram! (hangzék a levél) Szivem legdrágább kincsét, kedves elvesztett Szerénámat adá ön lovagiassága nekem vissza. Leányom önt szereti. Nekem egyetlen ohajom őt boldogitni. Ha a sors önöket egymásnak rendelte: én kész vagyok — feledve a múltat. — önökre atyai áldásomat adni, — várja önt Árkosy M.“ Ment, sietett, hová szive úgy vonta. Szabad lesz hát ezentúl, szabad őt enyémnek mondanom ? ! Parancsot adott a tribunoknak, hogy csendben legyenek két napig, akkor aztán visszatér. Nyergeltetett, útra kelt. ügy sietett, úgy repesett örömében ! Már-már felért a hegyre, honnan egész Zalatna kilátszik. Árkosy Manó háza legnagyobb a városban ...........Majd ha megl átja a zöldredőnyös ablakokat, s az ablakban egy mosolygó gyermekarczot.! Megsarkantyúzá lovát. Még csak egy pár száz lépés s felér a hegytetőre. Ni, de szembe jő valaki; olyan ismerősnek látszik! Közelebb ér hozzá. Megismeri és felforr vére. Arcza sötét lesz. Hah, ez a gyűlölt ember, a zömök Mik ás. . . . Valóban az volt, a bosszúálló Mikás, ki levelével lecsalá a havasokról Jankót. — Hiába sietsz, Jank! Ne fáradj odáig! a hegytetőről vess csak egy pillantást s meglátod. E pillanatban ért fel Jank a hegytetőre s meglátá Zalatna romjait . . . lehet már oda a városházára, abba a gyönyörű szép, meleg szobába menni, a hol azok a jó nagyságos asszonyok és tekintetes urak meleg kabátot, új csizmát osztogatnak a szegény gyermekeknek.“ Valóban ki nem indulna meleg részvétre azon kis tanulók iránt, kik rongyos ruhába, viselt, ócska női kendőkbe burkolva sietnek a sáron, havon keresztül csorba palatáblácskáikkal az iskola felé, a hol a tanító résztvevő szeretete, a társak közös öröme vár reájok ? Meg vagyok győződve, hogy szívesen nyitnák meg Önök pénzes erszényeiket egypár krajczárnyi segély-nynj- tásra, ha hallanák a szegény özvegyek és gyámok keserű panaszait, midőn ezek a tanítók előtt a szegénység száz — meg száz okaival igazolják a gyermekek iskolai mulasztásait. Adakozzunk, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mily boldogító tudat rejlik e szó alatt — könyörület! Ha a gyermekeknek okozott öröm általában boldoggá tesz, mennyivel boldogítóbb tudattal jár az, ha szegény, illetőleg árva gyermekek ártatlan örömének lehetünk tényezői. Ha Eger-város tehetősb családjai valamennyien, nem több, csak egy-egy ócska ruhadarabbal és 20 krajczárral járulnának a segítő egyesület jótékony czéljának előmozdításához, bizonyosak vagyunk benne, hogy egyetlen szegény tanuló sem maradna iskolázás nélkül. „A szegény tanulókat ruházattal segítő egyesület“ alapszabályai értelmében elfogad mindennemű adományt, sőt még esetleg oly ócskaságokat is, a melyek már általában értékteleneknek tűnnek fel, mert ezeket elárverezés útján értékesíti. A gyűjtést Kei- linger eljáró házról-házra járással teljesíti, a nála levő s az egyesület elnökének, nagys. s főtiszt. Györgyényi Ignácz kanonok úrnak névaláírásával hitelesített gyűjtő-íven mindenki feljegyezheti adományát, s ez vagy,azonnal átadható az eljárónak, vagy pedig a pénzbeli segélyek Éliássy Ferencz úrhoz, az egyesületi pénztároshoz, a ruha- és másnemű adományok pedig az egyesület két gazdájához: Dienes József és Ziska Béla tanító urakhoz küldhetők. (Amaz a Hatvan III. negyedi községi, emez pedig a Sáncz-negyedi rom. kath. iskola-épületben lakik.) Alapító tagok gyűjtésére sikerült az egyesületnek Kapácsy Dezső urat megnyerni, ki az emberbaráti eszmék iránt fogékony nemes szive sugallatát követve, készséggel vállalkozott közreműködni, s igy pénzbeli adományokat ő is elfogad. Ismételve kérjük a mélyen tisztelt városi közönséget, adakozzanak minél számosabban a szegény iskolás gyermekek felruházásának üdvös czéljaira. Szőke Sándor, egyesületi jegyző. Árkosy háza volt a legmagasabb; ott állt sötéten, komoran. — Szerénát ne keresd, jó helyen van ő; sem a tied, sem az enyim, — hanem a siré . . . Eljött a moszkó, — ne; itt a paszusa; neked kegyelmetad, a többi praefekteket lefejezteté. A fegyvert leraktuk mind. Én magam is csak úgy kaptam kegyelmet, hogy a havasok királyát lefegyvereztem. Jank arcza élettelen volt. Valami rémséges, leirhatlan fájdalom ült reá. Sötéten nézett maga elé sokáig, sokáig. Aztán homlokához nyúlt, mintha onnan egy láthatatlan kéz érintését, — mintha valami nyomasztó nehézséget akarna elhárítani. A kettős halálos csapásra lelke megtörött: szelíd őrjöngésbe esett. *) Sem Szeréna, sem Daco-rom ánia! Csapata várta őt sokáig, s hogy nem jött: szétoszlott a fő nélküli sereg. így bukott el az utolsó praefectura saz utolsó praefekt, Most a népnél, mely egykor bálványozta, kegyelem helyett szánalom van számára. Tíz évnél több lefolyt azóta. A deli ifjúból roskatag öreg leve. Csak két fixa ideára lelkesül még fel, s ez: Szeréna és Daco-románia. Beszél Caesár hadjáratairól, Trajánus.iól, egy nagy és dönt- hetetlen Daco-romániáról, és ifjú jegyeséről. És elmegy minden pénteken Zalatnára meglátogatni Szerénát. *) Lásd: Köváry. Erdély történelme 1848/9-ben.
