Eger - hetilap, 1890
1890-02-04 / 5. szám
34 mennyi szótöbbséggel hozatott a kérdéses határozat, a fennforgó esetben törvényes okot nem képezhet a határozat megtámadására, az újabb meggondolásra való utasítás meg nem valami nagy elismerése az önállóságnak. A másik kérdés, mely nagy \itára adott okot, az volt, hogy szabad-e az egernádasdi vasútra felajánlott 50000 frtot, a debreczen-füzesabonyi vasúinak átadni? Még jogtudóink közt is voltak olyanok, kik azt mondták, hogy a megye az átadással szerzett jogot sért, sőt ezért be is perelhető. E felfogásnak nincsen jogi alapja. Midőn a megye, indítvány folytán, az eger-nádasdi vasút részére felajánlott 50000 frtot, törzsrészvény megszerzése czél- jából: csak Ígéretet tett, melyből reá nézve jogilag vett kötelezettség nem származott. Nem származott pedig kötelezettség azért, mert még az ajándékozásnál is megkívánja jogunk az ügylet érvényességéhez a megajándékozott fél elfogadó-nyilatkozatát, annál inkább az adásvételi ügyletnél; mert továbbá a fennforgó esetben nemcsak megállapodás nem jött létre a részvények vételére nézve, hanem még fél sem létezik, akivel e tekintetben csak szóba is lehetett volna állni. „Az akaratnak egyoldalulag történt oly nemű kijelentése“ pedig, — mondja Zlinszky Imre „A magyar magánjog“ cziiuű könyvében — „melynél fogva valaki másnak javára valamely szolgáltatást ígér, még ha ez oly szándékkal jött is létre, hogy általa az illető magát kötelezze, követelési jogot nem állapit meg, vagyis az illető ily módon kijelentett akaratát tetszése szerint bármikor visszavonhatja.“ (II. kiadás, 397. 1.) „A szerződéses kötelem,“ — olvashatjuk ugyanott — „mint minden szerződés, két személy egyező akaratnyilvánításának eredménye.“ Bírósági gyakorlatunk szinte e felfogást osztja; sőt e tekintetben eltérő nézet nem is létezik; a jogászok közt nem is képzelhető. így pl. az 1878. április 2-án 2848. szám alatt kelt legfőbb i t él ő sz é k i határozat is mondja: „ígéretből kötelezettség csak akkor származik, ha az a fél, kinek javára az Ígéret. tétetett, azt elfogadja.“ (Döntvénytár, XX. folyam 60. sz.) Azt hiszem, bővebben nem kell bizonyítanom, hogy a megye közönségének ez ügyben nem kell az esetleges pör kimenetelétől tartania, Dr. Alföldi Dávid. Az egri kir. törvényszék ügykimutatása 1889-ik évről. Az elnökségnél: Hátralék 1888. évről .... 1889. évről beérkezett Lett összesen : Ezekből elintéztetett .... Hátralékban maradt .... 25 2020 2045 2042 3 ügydarab. ügydarab. 55 55 A kir. törvényszéknél, polgári ügyek: Hátralék 1888-ik évről 1889-ik évben beérkezett . Lett összesen: Elintéztetett . . . . Hátralék ................................... 2 41 ügydarab. 9857 55 10098 ügydarab. 9965 „ 133 Telekkönyvi ügyek: Hátralék 1888. évről . Beérkezett ................................... L ett összesen: Elintéztetett . . . . Hátralék................................... 2 57 ügydarab. 14330 14587 ügydarab. 14180 Fegyelmi ügyek: Beérkezett................................... E lintéztetett................................... 2 4 ügydarab. 24 55 Bűnvádi ügyek: Hátralék 1888. évről . . . . 124 ügydarab. Beérkezett............................................ 5964 „ Lett összesen: . 6088 „ Elintéztetett ..... 5998 „ Hátralék ...... 90 „ Ezek szerint összes hátralékok 1889. évről 622 ügydb. 1889. évben beérkezett összesen . . 30175 Tehát elintézendő volt összesen . . 30797 „ Elintéztetett............................................ 30167 „ Hátralékban maradt ................................... 630 „ A törvszéki vizsgáló bírák saját önálló elintézményeik száma . . . .1914 ügydb. Ausztráliai levél. Melbourne, nov. 29. 1889. Három évi pihenés után szeretett hazámban, szép Magyar- országon, — ismét itt vagyok, második hazámban: Ausztráliában, az „arany honában.“ E világrész méltán megérdemli, hogy mi, európaiak „antipodá“-nak nevezzük, mert csakugyan sok dolog egészen úgyszólván fejjel felforditva történik itt, e legújabb világban, mint nálunk odaát, az öreg, jámbor Európában; nemcsak azért, mert itt Ausztráliában a legpompásabb és a legra- gyogóbb tollazattal bíró madarak vannak, és egyetlen éneklő madár sincs, a kajdácsok (papagájok) közt, melyek egész akkordokban rikácsolnak, mintha kofából csinálnák ; — nemcsak azért, mert a nagy „uhu“-bagoly itt. nem éjjel — mint Európában.— hanem nappal „uhu“-kol; nemcsak azért, mert itt a fák lombjai nem vetnek árnyékot, miután keskeny leveleik valamennyien ég felé merednek; nemcsak azért, mert itt Ausztráliában sétálás közben az utczán nem a férfiak a nőket, hanem megfordítva a nők köszöntik a férfiakat; — hanem azért is, mert itt épen Karácson ünnepén, decz. 23-án volt a leghosszabb és a legforróbb nappalunk, s midőn Egerben a toronyőr éjjeli 12 órát sípol, mi itt Melbourneban akkor delelünk, st.b. — De mindezen nekünk szokatlan és fonák viszonyok mellett Ausztráliának van valami sajátos vonzóereje mindazokra nézve, akik e világrészt közelebbről ismerik, s én részemről elmondhatom, hogy ha magyarnak nem születtem volna, ausztráliai szeretnék lenni. — de, természetesen, nem — néger. Ama három év alatt, mig Ausztráliától távul voltam, itt a népesség mintegy % millió lélekszámmal gyarapodott, s nagy előhaladást tesz arra nézve, hogy — köztársasággá legyen. Hogy azonban ezt mielőbb elérhesse — természetesen — előbb az angoloknak kellene elpusztulniok, minden hadi hajóikkal egyetemben, mely utóbbiak az itteni népességet, amint mondani szokás, „erős kordában“ tartják annyira, hogy a jövő században egy köztársaság kivivására még alig lehet kilátás, hogy pedig egy század múlva mi történik, azon mi nem igen törjük a fejünket, Annyit azonban bízvást mondhatok, hogy szabadságunk van elég, talán túl bő ven is, — és ez a fődolog. Az „ököljog“ teljes virágzásában lönáll nálunk, s a perpatvarok, személyes sérelmek panaszképen soha se kerülnek a bíró elé; mert ezek rendszerint „box“ utján intézteinek el; minélfogva az itteni embernek első főkelléke, hogy jól tudjon „boxolni,“ — s akkor igen sok „perköltsége t“ megtakarít. Az is elég furcsának tűnik fel az idegen előtt, hogy Ausztráliában sokkal több iszákos nővel találkozik, mint részeg férfival. Az ilyetén berúgott nők aztán, egészen háboritlanul, teljes kényelemben dülöngöznek az utczán végig, aminek a magyarázata abban rejlik, hogy a mifajta „Mihaszna Andrásunk,“ az ausztráliai rendőr inkább kész tiz részeg férfit letartóztatni, mint egy berúgott asszonyt, mert ezek a legindeczeusebb taglejtésekkel, ruháik emelgetésével, pergő nyelvükkel, köpködő ajkaikkal, s kivált — körmükkel oly dühösen védelmezik magokat, hogy e furcsa háborúban legtöbbnyire a políczáj huzza a rövidebbet, s ha esetleg részeg némberrel találkozik, már száz lépésnyire kikerüli azt inkább, semhogy vele harczba elegyedjék. Az itteni vasutaknál európai rendszerű felügyeletnek hire sincs. A vonat ott fütyül el az orrod előtt, amikor észre sem veszed, s ha nem ügyelsz, könnyen otthagyod a fogadat. Kérdezősködni nem lehet, — mert nincs kitől. — Alkalmasint van konduktor, aki az óriási hosszú vonatokat vezeti, s az állomásokon a maga privát-ügyeit elvégzi; de hogy valamelyik utasnak vagy magán-embernek fölvilágositást adjon, — olyan nincs!
