Eger - hetilap, 1890
1890-10-21 / 42. szám
334 A sebek egybevágóságát, vagyis azok kiterjedését, és alakját az egri hüvelynél, a metszlapon kifejezett kerülék határozza meg. A párosításnál a metszett lapok egybevágósága azonban ezen eszköznél is, mint minden képzelhető körülmények között, csak úgy érhető el, ha az egyesítendő vesszők egyenlő vastagok és alakjukra nézve azonos gömbölyüséggel bírnak. Ez a helyes párosításnak egyik főfeltétele. De nem is képzelhető, hogy az ojtási módozatok bármely nemével valaki gömbölyű, lapos és szögletes alakú vesszőket egyesíteni akarna. Tehát azonosnak kell lennie a gömbölyüségnek is, mert szőlővesszőknél a gömbölyű az egyedüli szabályos alak, mig a laposság és szögletesség rendellenes alakjait a rendes egyesithetés reményében összeválogatni nem lehet. A metszlapok niveaujának azonossága a sebfelületek minden pontjának tökéletes érintkezését, a felületek légmentes tapadását biztosítja. Az egri hüvely metsző lapjának niveauján a kés lapjának elhajlása, s igy a seb niveaujának ingadozása lehetetlen. Nem igy áll ez a szabad kézojtásnál, hol a kézfejnek hossztengelye körüli legcsekélyebb fok alatt történt fordítása, a metszett felületek különbözőségét hozza létre; sőt megesik, hogy ugyanazon metszett felület, a kerülék kisebb és nagyobb átmérője irányában eltérő lapokat alkot, vagyis a hengert képző vessző tengelyéhez különböző fokok alatt elhajló síkokkal történik a metszés. Súlyosbítják még ezen hibát a sebek hullámos felületei, mi a vesszőt tartó bal kéz gyengesége, vagy a hosszas munka tartama alatt beállott elfáradása miatt, a metszés alkalmával a vessző ingadozása által eredményeztetik. Utóbbi kellemetlenség kikerülése czél- jából az egri hüvely sutúba lesz szorítva. A metszett lapok felületének tükörszerű simaságát, az egri hüvely alkalmazásánál az által érjük el, hogy egy, legalább is 12 cmter hosszúságú, nyelében fixirozott kés, a metszésnél mint érintő — tangens — működik, a melynek vonószerű hatása a metszett lap felületének simaságát eredményezi. A késnek — hogy a kívánt czél eléressék — élesnek, sima élűnek kell lenni, mert az él érdes, fürészszerű felülete feltépi a bélállományt. E czélból legjobb alkalmazás előtt a kés élét nagyitó üveggel megvizsgálni. A kés foka vékonyra legyen csinálva, nehogy a késnek sima fekvését a metszlapra akadályozza, vagy eshetőleg a munkáját az írók csekély serege vállalja magára; egyszerre: megtermékenyíteni a szükkürü szellemet ismeretekben és jó Ízlésben ; nemesíteni a nehézkes erkölcsöket, mind meggyökerezőbbé tenni a tudatot: hogy szégyenteljesen hátramaradtunk a műveltségben -— de van ősi erőnk! Ma meg sem Ítélhető a feladat nehézsége, mely felrázni, megnyerni, emelni egyszersmind egyszerre akart: *) közönséget teremteni, a részvétlenség jegét megtörni, magát behízelegni, hogy eszközt is szerezzen, csak olyanok munkája lehetett, kiket szent lelkesedés hajtott egy magasabb czél, a magyar nemzetiség biztosítása felé. Hasztalan ment füstbe egyik tervök a másik után — a legnehezebb ügyben (teszem: a nyelvmivelő társaság megalapításában), kézről kézre ment, vállról vállra szállt a munka, de nem csüggedtek: kértek, könyörögtek, talán túlos-túl is dicsérték holmi- jokat, de mindig a meggyőződésben — és ma jól esik tudni — hogy a maguk haszna sohasem kecsegtethette őket. Mégis egészen nekilelkesednek, mikor sikerül egy-egy kis társaságot megalapítani, mely az említettem feladat megoldására vállalkozik. Baróti Szabó (Szent András Havának 13-ik Napján 1787) lendületes költeményben üdvözli a társaságot, hogy : *) Egy kiadó, teszem, ily nagy áldozó készségű : „Úgy tudósittya a Magyar Közönséget, hogy Hazánkhoz viseltető különös nagy s z e r e t e t é b ő 1, és a Közjónak elő-mozdittásához való nagy h u zg ó s á g á bó 1, Tudósainknak nyomtatásra méltó munkáikat ingyen magára vállallya, s a maga költségén kinyomat- tattya — prenumeratioért! (M. Muzeum, 1788. I. k. XVII.) kés élét a metszlap bélállományának neki fordítsa. Ha egy vessző haránt-hossz-irányban egy éles késsel ketté metszetik, a metszett lapok összetéve érintkezésük tökéletességével, ideálját képezik annak, milyennek a párosításnak lennie kell. Ezen tökéletességet véltem megközeliteni az egri hüvely által, melynek alkalmazása tanúlmányt nem követel, s az első pillanatban, a legegyszerűbb ember is helyesen kezelheti. Anyaga kemény vas-öntvényből fog állani a metszlap csiszolt felületével. Előállítási költsége 15—20 darabnak alig fog többe jönni, mint mennyit a vas auyaga ér, s a szegény sorsúak is könnyen megszerezhetik. Hevesmegye közgyűlése. Hevesvármegye közönsége őszi évnegyedes rendes közgyűlését, a f. okt. hó 13., s köv. napjain tartotta dr. Kállay Zoltán főispán ő mlga elnöklete, s számos bizottsági tagok részvéte mellett. Elnöklő főispán jelentése, hogy a megyei küldöttség Deb- reczenben ő felségénél hódoló tisztelgését megtette, s ő felsége által kegyelmesen fogadtatott, — örvendetes tudomásul vétetett. Olvastatott az alispán évnegyedes hivatalos jelentése. „Tek. megyebizottsági közgyűlés! A 41 évvel ezelőtt Aradon lefolyt nagy nemzeti tragoediának eddig csak vérző emléke nehezedett a hazafi-szivekre, s csak gyászért őrizé a hiv emlékezet. A f. hó 6-ikától kezdve, mely napon az aradi 13 vértanú emlékének szentelt szobor felállittatott, hogy hirdesse a világnak a magyar nemzet háláját és kegyeletét, dicsőség fénye árad a gyászhelyre, s az engesztelő fény, mely bearanyozza a hősök sírjait, mint husvét- ünnepének hajnalderüje a komor kálváriát, enyhitőleg hat a szivek sebeire is. Leróva a nagy tartozás egy része, s a többiért letéve s átadva a szent zálog, az érczbetiikkel Írott nyugtatólevél. Nyughatnak már, s nyugosznak is a hősök, mert tudják, hogy nem hiába volt haláluk, hogy kioltott életök a nemzet életének lángja lett. . . E nemzeti ünnepen, ezen — ha még részben a gyásznak is, de már nagyobb részt — a dicsőségnek ünnepén melyre a törvény- hatóságok mind meghiva voltak, megyénk is képviselve volt. Meg lévén szabva a küldendők száma, a közgyűlés biztos jóváhagyásának reményében, a bizottságnak az elmenetelre kész négy tagját kértem föl megyénk nevében ottan megjelenni, kik közöl kettő, mert a másik kettő akadályozva lett, a hevesmegyei 1848/9-iki honvédegylet küldöttségével együtt indult az ünnep színhelyére s részvevő tanúja volt a kegyelet azon tényének, ............„Parnasszus hegyére G-yuladozó három Magyar öszve-kerüle.“ Ellágyúl szivében, midőn látja, hogy vannak mégis: „ . . . . Kiket le nem üthete lábáról A baleset s kikben még akkor gerjedez inkább Özvegy Anyátokhoz (a hazához) szeretet, mikor óltatik, alszik, Nagyszámú magzataiban.“ És szomorúság fogja el annak láttára, hogy: „ . . . . Mely fényre verődtek Más népek, mi temérdek sok könyvekkel, hatalmas írókkal bővelkednek: mint szerzi, hozalja, Kapja világszüleményeiket, ’s emelitti fel égig . . .“ .... A mi „Nyelvünk ellenben, szemeink láttára minémű Vastag ködbe borúit s nagy részint el van hagyatva, Mint a parlagodott szőllő, mivelőjére tenni Szert nem tud, nem kaphat elő, nem szülheti, mellyel Szomszéd Nemzetekén méltán kitehetne, gyümölcsét............ Mind enütt e panasz! „Tudóssaink egész a mi időnkig (1787) mindent Deákul Írtak, ’s Sajtóink alól Imádságos Könyveknél, Szentek Életénél, Halotti Prédikátziók s Verseknél egyéb alig jövén-ki, úgy látszott, mintha a magyar íróknak gát vettetett volna.“ Övék is a dicsőség, a kik ezt a gátot áttörték, a magyar hírlapíróké. (Folyt, köv.) Török Konstant.
