Eger - hetilap, 1890
1890-09-30 / 39. szám
308 Mi részünkről szintén e higgadt óvatosság s komoly, férfias nyugalom föntartását s megőrzését ajánljuk tisztelt polgártársainknak azon biztos reményben, hogy ezúttal a polgári jogok sérelmeért s netalán a katonatiszti lovagiasság s becsület esetleges megalázásáért, a törvény és igazság szerint teljes és példás elégtétel fog szolgáltatni. ________ D r. Holub Emil Egerben. Dr. ikolub Emil, a derék Afrika-utazó s természetbúvár, mint lapunkban jeleztük, felolvasását Egerben, a lyceuin dísztermében a múlt csütörtökön, f. szept. hó 25-én tartotta meg, csekély számú, de választékos, művelt közönség részvéte mellett. Kétségkívül igen szomorú volna ránk nézve, ha a tudós felolvasó, kit hazánk legtőzsgyökeresebb magyar városaiban, sót egynémely nagj'községeiben is kitüntető szívességgel fogadtak, s előadásaira való tömeges megjelenés által tüntettek ki, — az egri felolvasására megjelent közönség száma után vonna következtetést az értelmiség és műveltség kiterjedésére kulcsos Eger városában. — Dr. Holub Emil, szerdán, szept. 24-én az esti vonattal indult állandó lakóhelyéről, Becsből Egerbe, hová másnap, csütörtökön, a déli vonattal érkezett meg; a délutáni órákbau megtartotta felolvasását, s az éjjeli vonattal már haza utazott Bécsbe. A tudós felolvasó egri tartózkodása alatt az itteni ft. cisterczi- rendiek szívesen látott vendége volt. — Dr. Holub örömest,— s mint e lapok szerkesztőjének irta — bizonyos érdeklődéssel jött Egerbe, e par excellence magyar városba, daczára annak, hogy itteni felolvasása anyagi sükereire nézve sem biztatást nem nyert, sem vérmes illúziókban nem ringatózott. Bizonyos azonban, hogy a pártolás ily szembetiinőleg csekély mértékére, minővel Egerben találkozott, — még sem számított. És pedig annál kevésbbé, mert hasonló szomorú tapasztalatot még sehol sem tett szent István birodalma határain belül, hol eddigelé az egrivel együtt százhuszonkilencz felolvasást tartott. Nagy kár, hogy egri müveit közönségünk valamennyi tagja nem ügyekezett, személyesen, közvetlenül látni és hallani e ritka jellemű, nagy tudományos czélok kivitelére csodás lelkesültséggel s páratlan kitartással és önfeláldozással vállalkozó férfiút, ki a társas érintkezésben maga a szelídség, szivnemesség, jóság s egyszerűség. Dr. Holub két Ízben utazta be Dél-Afrika vidékeit. Első ízben hét, utóbb négy s igy összesen tizenegy évet töltött legnagyobbrészt Dél-Afrikában. Dr. Holubnak nem az volt a Az „EGER“ tárezája. Politikus nemzet. *) Irta: Reviczky Gyula. Mi kedveltebb minálunk, mint a kártya, Káromkodás, czigány, zsidók szidása? Minek van mindenütt biztos keletje, Kocsmába’, klubba’, künn tanácsterembe’ ? Mi képes a magyart úgy feltüzelni, Hogy falnak kész rohanni valamennyi? Mi mérgez meg családot, társadalmat? Mi vet szünetlen gáncsot a magyarnak, Hogy azt mondják honára: Ázsia? . . . Kimondjam-e, hogy a — politika! Óh, Goethe, bár csodálom lángeszed’, Igazságod biz’ még se volt neked, Midőn bölcs elméd igy okoskodott: Versben politizálni rút dolog. Költők királya, te nem ismered Árpád politizáló nemzetét; Különben meg vagyok győződve róla, Hires mondásod változtatva szólna: Politizálás rút versben, papiron, De még rútabb, ha gyakorlom s nem irom. *) A „Magyar Szemle“ szerkesztőségének (szerkesztők: Kaczvinszky Lajos és Kaposi József, Budapest, VI. kér., új-utcza 14. sz.) szivessógéből abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy ma már hozhatjuk e költeményt, mely a „Magyar Szemle“ október 5-iki számában fog esak megjelenni. czélja, hogy Afrikában földrajzi kutatásokat s fölfedezéseket tegyen, hanem kiválólag arra törekedett, hogy a tudós világot Afrika természetrajzi kincseivel ismertesse meg. Mindenütt, a hol csak ez alig ismert világrész belsejében megfordult, ritka szakképzettséggel, hangyaszorgalommal, s páratlan kitartás- és fáradsággal gyűjtötte össze Afrika ásvány-, növény- s állattani nevezetességeit, s azokat a legnagyobb gonddal konserválva szállíttatta haza, hogy e nagybecsű gyűjteményt — az osztrák-magyar monarchia iskoláinak szét ajándékozz a! — Mikor dr. Holubról az „Eger“ hasábjain első Ízben irtain, fölemlitettem, hogyan járt első afrikai utjából hozott rendkívül gazdag gyűjteményével. Ezeket szintén kiosztotta az iskolák között; itt azonban a becses természetrajzi tárgyak a preparálás és gondozás körül eléfordult hiányok folytán, legnagyobbrészt megsemmisültek. Elhatározta tehát a derék tudós, hogy az utóbbi afrikai utjából hozott még nagyobb gyűjteményt, melyet szakértők több százezer forintra becsülnek, maga, saját fölügyelete alatt fogja praeparáltatni, s csak igy, teljesen „m u- zeumképes“ állapotban fogja az intézetek közt szétajándékozni. Igen! de e czél kivitelére pénz kell, még pedig sok pénz! Dr. Holub Emil emez afrikai gyűjteményének praeparálása, elő- leges kölségvetés szerint százötezer forintba kerül. Hol vegye a vagyontalan tudós e rengeteg összeget?! De Holub, e bátor utazó, valamint Afrikában, úgy itt sem ismert akadályt. Kérni nem kért senkitől egy garast se. Ezt önérzete sem engedte volna. Elhatározta tehát, hogy e rengeteg összeget felolvasások jövedelméből fogja beszerezni. De hogy a roppant gyűjteményben a halogatás által kár ne történjék, a preparáláshoz, s ezzel együtt a felolvasásokhoz is azonnal hozzá kellett fogni. Nyomban megkezdte mind a kettőt. Lakóhelye, Bécs környékén két telepet rendezett be, s ezeket ellátta kiváló szakértő munkásokkal, akik az ő s páratlan lelkületű neje szakadatlan felügyelete alatt folyvást a gyűjtemény elkészítésével foglalkoznak. E telepek munkásainak díjazása hav önkin t 2400 írtba kerül, s ez összeget dr. Holubnak havon- kint felolvasásokból kell beszereznie! Innét van, hogy havonkint legkevesebb tizenöt felolvasást tart, tehát minden másodnap, néha mindennap; sőt nem ritkán naponkint két felolvasást is tart, különösen Cseh- és Morva-ország városaiban, hol, — mert a köznép i s a k a r j a hallani, délután csehül, vagy morvául tart előadást a népnek, estve pedig németül a művelt közönségnek! Ez az élete dr. Holubnak csaknem két év óta szakadatlanul! így piheni ő ki az afrikai utazás Nálunk versnél úgy sincs ártatlanabb Portéka: olvasatlanul marad. Lehetsz oly bölcs, mint Salamon király : Lenéz a kortes, ki politizál, És többre tart egy rossz programmbeszédet, Mint minden tudományt és bölcseséget. De bezzeg másnak tűnsz fel neki egyben, Ha dikcziózol ordító tömegben, Ha népgyüléseken tudsz szolnokolni, S nagy garral értesz hangoztatni holmi Kopott, erőtlen szópufíancsokat. (Idézhetnék, ha kedvem vön’, sokat.) Ha tollat forgatsz, pár lapos vezérczikk, Biztosra foghatod, számodra tért nyit. S ha nagy korú vagy és ki van fizetve Adód, bizton bejutsz a parlamentbe. Országház! Óh Ígéret földje te! Rajtad függ milliók sóvár szeme, Mert nem igaz magyar, kinek szemében Más pálya is van, Isten úgy segéljen! Mi mást jelent a példa, hogy gyakorta, Mihelyt az ország népe felkarolta Jobb sorsra méltó valamely fiát, Csinált belőle rögtön honatyát. Egy szózatos költőből igy lehet Nagy némaságú hallgató követ. S a csábnak ellenállni nem tudott Petőfi sem, de ő csak megbukott. Üdv hát neked, Szalonta hős fia, Ki a midőn a hálás pátria Jött megkínálni biztos kerülettel, Szöktél előle, azt felelve: Nem kell!
