Eger - hetilap, 1890

1890-09-23 / 38. szám

303

— Az egri kath. legény-egyesület által 1890. évi auguszt.

24-én. az érsek-kertben rendezett nyári mulatság alkalmával felülfizettek: Babies János kanonok 5 frt, Lovag Tóth István 5 frt, Györgyényi Ignácz kanonok 1 frt, Stephanovszky Sándor kanonok 1 frt 70 kr., Kovács Kálmán kir. főmérnök 1 frt 70 kr., G-rónay Sándor polgármester 1 frt, Zemancsik Ferencz 1 frt, Kromberger Ferencz 80 kr, Csiky Sándor, Hibay György, Luga László, Simkovics Imre, Hegedűs János, Maczki Valér, Mondok György, Spauberger Alajos 70—70 kr. Zalár József, Tancsa Lajos, Hágerer Károly, Fekete Ferencz, N. N., 50—50 kr. Sztupka Jáuosné, Koncz Lajos, Tóth Sándor, Sebestyén István, Ruzsin Ottó, Schmid Sándor, Orosz Kálmánné, Lovasy N. 40—40 kr- Losonczy István 30 kr. Horváth N., Hasselbauer Antalné, Sándor István, Dienes Lajos N. N., N., N., N. N., N., N., 20—20 kr., Perger Ignácz, Pélyi N., Bellák N.-né, Rudi Ferenczné, Elek János, Puchner Béla 10—10 kr. Összesen 31 frt. Fogadják a nemes szivü adakozók az egyesület leghálásabb köszönetét. A mulatság összes bevétele 215 frt 42 kr, az összes kiadás pedig 144 frt 90 kr. volt, és igy a jótékony czélra maradt 70 frt 52 kr.

— Kapácsy Dezső, t. költő-munkatársunk, mint hazaszerte ismerik, a „gyűjtők királya,“ e fejedelmi koronáját legújabban ismét egy fényes ággal ékesítette az által, hogy Kossuth Lajos nagy hazánkfiának „Irataim az emigráczióból“ czimfi sajtó alatt levő 3 kötetes újabb művére száznál több előfizetőt gyűjtött. T. barátunk, irodalmunk e páratlanul lelkes, önfeláldozó barátjának e legújabb tette nem szorul magasztalásra.

— Áthelyezés. Kemény Alajos, magy. kir. pénzügyi titkár, egri pénzügy-igazgatói helyettes, mint köztudomású, hasonló minőségben a szegszárdi kir. pénzügyigazgatósághoz helyeztetett át. Kemény Alajos, a jövő csütörtökön, f. hó 25-én vesz búcsút városunktól, hol, mint müveit társadalmi életünk egyik derék, tevékeny tagja, polgárságunk körében közkedveltségben részesült.

— Gyászhir. Özv. Kiss Istvánná, szül. Petheő Szidónia asszony, élete 52-ik évében hosszas szenvedés után, f. szept. hó 14-én, Békésmegye Gyoma községében elhunyt. Temetése ugyanott f. szept. hó 16-án, közrészvét mellett ment végbe. Müveit társas köreink még emlékezni fognak a boldogultra, ki több év előtt két kedves, serdülő leánykájával a vidékről városunkba jőve lakni, itt szeretetreméltósága, nyílt, egyenes, barátságos modora, müveit vendégszerető háza, s egyéb kiváló társadalmi tulajdonságai miatt csakhamar kivívta s megszerezte magának és családjának az egri müveit közönség előkelőbb családjainak rokonszenvét, bizalmát s barátságát. De egri tartózkodása alig terjedt pár évre. Miután kedves leányait férjhez adta, kikillő munkán, melylyel ha az a nagy katona nem bízza meg, senki kedvéért végbe nem viszen.

Szeréna talált ürügyet a levél elolvasására, — kevés volt annak foglalatja, hajh! de mekkora örömöt adó!!

„Imádott Szerénám! — hangzók a levél. — Itt vagyok. Ne kérdezd, mikép jöttem: röpültem a szerelem szárnyain. Itt vagyok, hogy láthassalak. Könyörülj rajtam és jöjj éjfélijén kertetek hátsó ajtajához, hogy lábaidhoz borulhasson, imádód,

Jank.“

ügy dobogott, úgy repesett a szív örömében!

Csak néha-néha villant meg lelkében egy ijesztő gondolat: atyja ha megtudná! — Oh, de hiszen ő aludni fog. És nem is tesz tán rosszat, mert hiszen Jankót oly forrón szereti.

Holdsugáros, csillagos éjszaka állt be. Éles szél fújt a nyu- goti havasokról. Szeréna remegett midőn kilépett szobájából. Csendesen a nagy kertbe vonult. A lombok árnyában fülmile zengé éjféli dalát. Kedvesen hangzottak el a néma éjben a bájhangok. — Altatót, ébresztőt vagy tán szerelmet zeng kis párjának? . .

Kanyargós ösvényeken lépdelt Szeréna. Apró szent-János- bogárkák világítottak a fűben, máskor örömmel fogdosá őket, — most mintha fénylő, vigyázó szemek volnának, remegett tőlük.

Elért végre a kert ajtájához. Remegett keze a záron. — Felnyílt az ajtó, — Szeréna előtt egy magas, katonás öltözetű férfi állt.

— Itt vagy hát, édes Szerénám ? — Eljöttél ? — Oh köszönet, — hogy n.eg nem vetéd kérésemet. . . .

Megismeri Szeréna a hangot, remegve, szótlanul simul

nek egyikét Szerénát Szabó Imre, magy. kir. pénzügyi tisztviselő, a málikat, Ilonát pedig Faludi István gyomai gazdatiszt vette nőül, — maga a boldogult Budapestre tette át lakását, hol újból férjhez ment. E második férjhez menetele azonban nem vala boldog. Utóbb betegen tért vejéhez Gyomára, hol hosszas, kínos betegség után végre kiszenvedett. A boldogult a hevesi előkelő Petheő-családnak volt tagja, s testvére Hevesmegye volt közked- veltségü alispánja, néh. Majzik Viktor özvegyének, Majzik-Petheő Antonia úrasszonynak, továbbá Jász-Apáthin Beöthy Lajosné szül. Petheő Anna, Hevesen L:povniczky Kálmánné, szül. Petheő Ilona, s Gyomáról özv. Brengl-Petheő Herrnin úrnőknek.

— A hires egri servita-bucsú, régi szokás szerint ezúttal is az ajtatoskodók ezreinek részvéte mellett, a múlt, vasárnap, f. hó 21-én ment végbe. Az ajtatos hívek serege, melynek számát ez idén 12—15 ezerre becsülték, jóval haladra az előző évekéit, s közöttök hazánk legtávolabb vidékeiről is lehetett látni ide fáradt ájtatos zarándokokat.

— Hevesmegye uj várnagya. A Békeffy Alajos távoztá- val már régebben megürült hevesmegyei várnagyi hivatalra Hevesmegye főispánja közelebbről ifj. Subich György hevesmegyei közigazgatási gyakornokot nevezte ki, s igy tévesnek bizonyult az a hír, hogy e megyei tisztség jövőre be fog szüntettetni.

— Egy éves önkénteseink tiszti vizsgálata. Házi ezredünk egy éves önkéntesei ezúttal a tiszti vizsgálat letételére Miskolczra rendeltettek. A vizsgálatok, tegnap, hétfőn, f. hó 22-én vették kezdetüket, s egy folytában mintegy 10 napig fognak tartani. A vizsgálat letételére valamennyi egy éves önkéntesünk jelentkezett, és pedig, remélhetőleg, jó készültséggel, miután aligha fog találkozni köztök valaki, akinek az uj katonai törvény szigora következtében kedve lenne még egy évig a — borjut czipelni.

— Az egri nagy dohánytözsde uj bérlő kezébe kerül. Az egri dohánytözsde eddigi bérlője, Mayer Imre, csász. és kir. nyug. százados, közelebbről a bérlettől visszalépett, minek folytán az egri magyar kir. pénzügyigazgatóság e dohánytőzsde bérletére árlejtést hirdetett. A nevezett pénzügy-igazgatóságnál e bérletre nézve a versenytárgyalás a pályázati határidő leteltével a múlt szombaton, f. hó 20-án tartatott meg, mely alkalommal, több versenyző közöl, az egri dohány-nagytözsde bérletét, mint legolcsóbb vállalkozó Bauer Hermann egri kereskedő nyerte el, ki e tőzsdének már korábban is több éven át volt bérlője.

— Bakáink hazatérése. Az Egerben állomásozó 60. sz. csász. és kir. báró Appel gyalogsorezred az alföldi nagy hadgyakorlatokról a múlt csütörtökön, f. hó 18-án a délesti órákban vasúton tért vissza városunkba, rendes állomáshelyére. Ugyanja nk keblére. — Oly boldog volt a két dobogó kebel .... Arkosy Manó úr mélyen aludt. Salánkyt is elringatik édes merengés közt az álom karjai.

— Lám, hogy megelevenedett az a fiú, még szerelmes levelet is ir!

Sándor pedig messze Enyeden, kis szobájában számitgatá: mikor tud már úgy czélba lőni, hogy oda menjen, a hová szánta.

Ott a kert hátulján pedig, oly távol van két dobogó kebeltől az éj sötétében, minden véres gondolat, csalékony merengés és mély álom.

Szeréna boldog volt. Ismét játszi gyermek lett. Arkosy örült, hogy leánya szive oly könnyen meggyógyult.

— Hiába, csak ilyen a gyermek-leány szive; ma megsiratja azt, kit holnap elfeled.

Salánky örült, hogy fia úgy megelevenült.

— Hiába, csak megjön mindennek a maga ideje: kibújik a sziklás földből is a mag.

Csak Szeréna tudá örömének helyes okát adni, és Jank, ki kora hajnalban búcsút, vön a tiszteletes úrtól, s ment sietve fel a havasokra, — szavát adva Salánkynak, miszerint nagy gondja lesz e városra; mert ennek nyugalma nagyon szivén fekszik, s megigéré, hogy a jövő pénteken, megnyugtatás kedvéért, ismét eljövend.

Hajh, de más volt a sors könyvében megírva!