Eger - hetilap, 1890
1890-09-16 / 37. szám
37-ik szám. 29 -ik év-folyam 1890. Szeptember 16-án. Előfizetési dij: Egész evre . 5 frt — Félévre . . 2 »1 50 Negyed évre. 1 „ 30 Egy hónapra — n 45 Egyes szám — n 12 Hirdetésekért minden 3 hasáboson péti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Hevesmegye küldöttsége Debreczenben. Az utóbbi napokban megjelent újságok telve vannak magasztaló leírásával ama rajongó lelkesedésnek, a határtalan tisztelet és szeretet ama páratlanul szép, őszinte és igaz megnyilatkozásának, melylyel a nagy magyar Alföld két nagy és jelentékeny városa: Nagy-Várad és Debreczen, szeretett királyunkat, I. Ferencz József apóst, magyar király ő felségét, Európa legtiszteltebb s legalkotmányosabb fejedelmét fogadta, midőn az említett városok határain lefolyt nagy záró hadgyakorlatokon, mint legfőbb hadúr megjelenvén, a két derék várost királyi látogatásával szerencséltette. Ez a rajongó lelkesedés a szeretett és tisztelt uralkodó iránt, mint ezt a történelem is bizonyítja, egyike ama speczifikus jellemvonásoknak, melyek a magyart a többi müveit nemzetek sorából is kiemelik, s melyek egyszersmind kétségbevonhatatlan tanúságot tesznek nemzetünknek az uralkodó dynasztiához való tántoríthatatlan ragaszkodásáról. A rajongó lelkesedés ilyetén mértéke, bensösége, őszintesége s igazsága — a franczia népet kivéve — alig tapasztalható más nemzeteknél, melyeknél az uralkodó iránti alkalmi hódolatnyilvá- nitáson mindenkor meglátszik a hivatalos sablonszerüség, az úgynevezett „mondvacsináltság“ bélyege. De másrészt az is igaz, hogy a magyar nemzet történetében is ritkítja párját az olyan fejedelmi fogadtatás, minőben Alföldünk két derék városa, legmagasabb vendégét, a magyar királyt részesítette. S királyunk ő felségének éreznie kellett, s mint önkéntelen meghatottságán gyakran tapasztalható volt, valóban érezte is, hogy nemzetünk, népünk eme rajongással telt hódolata, szeretete s ragaszkodása igazán szívből jő, mert szívhez szól; hogy még csak árnyalata, még csak gondolata sincs benne semminek, ami keresett, hamis, természetellenes, vagy kényszerű. Meglátszott, hogy mindezt királyunk jól tudja és érti. Mert csak igy magyarázható meg ama fenomenális jelenet, hogy midőn a király a debreczeni „Nagyerdőn“, a mulató nép közé vegyül, —- ama nép közé, mely egy-egy „látványosságért“, mint az ár, a leghatalmasabb korlátokat is keresztültöri, — mintha otthon volna, a néptömegben, minden lépten nyomon, mint egy kedves, régi jó ismerős, egyes egyedül maga a nép által korlátozatlanul fentartott legpéldásabb rendben, az alattvalói mély hódolat, a legnemesebb s legjobb uralkodó iránt őszinte szívvel érzett szeretet és ragaszkodás magyaros megnyilatkozásaitól körülvéve találja magát. Ezért mondá ő felsége, midőn Debreczenből távozásakor a pályaház peri onján a város polgármesterétől meleg kézszoritás- sal fcucsíu vett: „E szép napot mindig emlékemben fogom tartani.“ Királyunk ő felsége debreczeni tartózkodása alatt, mint tudva van, a tisztelgő küldöttségek sorában a szomszédos törvényhatóságok, nevezetesen: Hajdú, Szabolcs, Heves, Szatmár, Jász-Nagy-Kun-Szolnok, s Borsod vármegyék küldöttségei is részt vettek, s egy testületben Degen féld József gróf főispán vezetése mellett tisztelegtek ő felségénél. Megyénk küldöttségének emez ünnepségekben való részvételét, a küldöttség egyik tagja, (K. K.) lapunk tisztelt barátja a következőleg Írja le: „Királyunk ő felségének f. é. szept. hó 12-én Debreczenbe történt bevonulása alkalmából, megyénk tisztelgő küldöttségének, dr. Kállay Zoltán főispán ő mlga vezetése alatt, tagjai voltak: Zse n do vies József, Szmrecsányi, Pál kanonokok, Puchlin Kázmér esperes, ifj. Dobóczky Ignácz, Beret- vás Endre, Gr rá fi Jenő, Kovácli Kálmán, ifj. Széky Péter, Drisnyey Béla és Máj zik Viktor megyebizottsági tagok, kiket a debreczeni pályaudvaron Simonffy. kir. tanácsos, Debreczen város polgármestere fogadott. Megyénk küldöttsége számára fogatok- s elszállásolásról már eleve gondoskodva volt. Királyunk ő felsége Debreczenbe, f. szept. hó 12-én regg. 8 órakor történt megérkezése alkalmával, a pályaudvaron egybe- gyült üdvözlő küldöttségek sorához megyénk küldöttsége is csatlakozott, s mig a fejedelmi vonat megérkezett, a szintén jelenlevő miniszterelnök, Szápáry Gyula gróf ő exja, küldöttségünk tagjai közöl többeket volt kegyes megszólítással kitüntetni, mely alkalommal a kormányelnök élénk érdeklődéssel tudakozódott megyénk mostani viszonyai felől. Az impozánsul fényes bevonulás után, a városház termében hódolatra megjelent nyolez törvényhatóság egy testületté csoportosult küldöttségét Dégenfeld gróf, Hajdumegye főispánja vezette király ő felsége elé, s ugyan ő üdvözölte a küldöttségek nevében ó felségét, mire királyunk kegyteljesen válaszolt. Ennek végeztével ő felsége a félkörben felállított küldöttségek csoportjait megyénként fölkeresvén, úgy a minisrerelnök által bemutatott főispánokat, valamint az egyes küldöttségek tagjai közöl is többeket volt kegyes megszólítással kitüntetni. Király ő felsége főispánunktól Hevesmegye viszonyaira nézve intézett kérdéseket; mire nyomban Zsendovics József apátkananokhoz fordult, kitől élénk érdeklődéssel kérdezősködött dr. Samassa József, egri érsek ő exjának honnléte, s egészségi állapota felől. E kivűl ő felsége megyénk küldöttségének csaknem minden egyes tagját kegyes volt megszólítással kitüntetni. A páratlan fény s hódolatnyilvánulás, melyei Debreczen, az Alföld ez ősmagyar gazdag városa, a koronás magyar királyt fogadta, s ama szives vendégszeretet, melyben az uralkodó üdvözletére egybesereglett küldöttségeket részesítette, a lapokban bőven és részletesen voltak ismertetve. De ama rajongó lelkesedésről s határtalan örömről, mely az ujjongó debreczeni nép körében minden kínálkozó alkalommal felzendült, de minden képzeletet fölülmúló kitöréssel legföképen akkor, midőn király ő felsége, gyalog, a küldöttségektől kisérve, a „Nagy erdőben“ tartott népünnepen a nép között megjelent, és sorra megszemlélte a mézeskalácsos sátorokat, a laczi-konyhákat, az ökörsütést, a gu- lyás-lius-főzést, helyenkint szóba ereszkedve egy-egy serényen foglalatoskodó atyafival, — arról csak annak lehet igazi fogalma, ki mindezeknek szemtanúja volt, s aki szerencsés volt szemlélhetni, hogy ez a lelkesedéstől tomboló sok ezernyi embertömeg, minden katonai kordon és rendőri korlátozás nélkül, a legpéldásabb rendet tartva, örömkönnyekkel a .szemekben, s hódoló szeretettel a szívben vette körül imádott uralkodóját, a felkent koronás magyar királyt! Király ő felsége esti 6 órakor távozott Debreczenből, mely alkalomból megyénk küldöttsége ismét megjelent a perronon, s csatlakozott a búcsúzó küldöttségek csoportozatához. Király ő felsége vidám arczczal, s a legnyájasabb mozdulatokkal vett búcsút a megjelent főméltóságoktól s küldöttségektől, magával vivén ama meggyőződést, mely minden honfikeblet büszkeséggel tölt el, hogy a magyar rajongással szereti koronás királyát. Az udvari vonat elrobogása után a jelenvolt küldöttségek s
