Eger - hetilap, 1890

1890-09-09 / 36. szám

288

— Városi ügyek. A f. évi szept. hó 7-én tartott képv. testületi ülésben a következő fontosabb ügyek nyertek elintézést: Olvastatott a kir. vallás és közoktatásügyi miniszter folyó évi 38,109. számú leirata, melylyel Orlovszky Istvánnak egri alreál- iskolai igazgatóvá történt választását helybenhagyja s egyszersmind kijelenti, hogy ennek következtében Orlovszky Istvánnak szaka, a természetrajz és vegytan lévén — a magyar és német nyelvi órák ellátására egy ily szakokból képesített tanárnak, vagy legalább bejáró óraadónak alkalmazásáról kell gondoskodni. Kijelenti továbbá, miszerint az ellen, hogy a rajz-tanitással Kiss Alajos egri ipariskolai rajztanitó, s a torna tanításával Csepregby Gyula községi iskolai tanító és okleveles tornatanitó bizassék meg, kifogása nincsen. Ezen ministeri leirat tudomásul vétetett, s ebből kifolyólag a magyar, és német nyelv tanításával megbízandó helyettes szaktanár alkalmaztatása tekintetéből pályázat hirdet- tetett azzal, hogy folyamodók kérvényeiket f. év szept. 26-áig tartoznak a vár. képv. testületben benyújtani, hogy ezen helyettes szaktanár díjazása egyelőre a beiratási dijakból fedezendő. Az alreáliskolai igazgató előterjesztése folytán, tekintettel azon körülményre, hogy az alraáliskolába beiratkozott 65 tanuló a Vigh-féle házban e czélra kibérelt helyiségben nem fér meg, azon intézkedés tétetett, hogy a most jelzett helyiségben a községi elemi iskola I-ső osztálya, ennek helyére pedig a reáliskola helyezendő át. Továbbá ugyancsak a Vigh-féle házban, az alreáliskola czéljaira kibérelt helyiségből felmaradt lakrész, egyelőre a reáliskolai igazgató részére, 200 frt évi bér mellett átengedtetett. A városi tanács indítványa folytán: tekintettel arra, hogy ez idő szerint még alapos biztosítékaink nem lehetnek arra nézve, hogy a városunkban ujonan szervezett alreáliskola, az évek haladásával fokozatosan föreáliskolává kiegészíttetnék, és igy az alreáliskolába beiratkozott növendékek teljes középiskolai kiképezése biztositatnék; ugyszinte az egységes középiskolának a legközelebbi 4 év alatt leendő megteremtése is, az országos tanügyi viszonyok esetleges fejlődésétől van föggővé téve; ennél fogva a kir. vallás és közoktatásügyi ministerhez felirat intéztetett oly czélból, hogy a szóban forgó egri alreáliskolánál a latin nyelvnek, mint rendkívüli tantárgynak tanítását, engedélyezze oly értelemben, hogy a rendkívüli tantárgyat csupán az önként jelentkező tanulók fognák tanulni, az intézet valamelyik tanáránál, a minister által megállapítandó, s az önként jelentkező tanulók által fizetendő, mérsékelt tandíj fizetése mellett. Ezeken kiviil még több apróbb tárgyak elintézése után, az idő előrehaladása miatt a közgyűlés befejeztetett, a nélkül, hogy a tárgysorozatban foglalt tárgyak valamennyije letárgyaltatok volna.

— Iskolai kuriózumok. A magyar közoktatásügyi bölcseség legújabb szörnyszülötte, a görög nyelvre vonatkozó törvény okos és üdvös volta már kezd mutatkozni eredményeiben, például mindjárt első sorban a mi főgymnásiumunknál is. E törvény, köztudomás szerint, a görög nyelv kötelező tanulását megszünteti, s akinek tetszik, választandó életpályájához képest, tanulhat helyette görög műveltségtörténelmet, olvashatja a görög klasszikusokat magyar fordításban (mint péld. szláv ajkú ifjaink Petőfit tót nyelven), megtanulhat rajzolni is, quantum satis, ha van tehetsége hozzá. Miután pedig az idézett törvény bölcs intézkedésénél fogva a tanulónak negyedévi gymnázista (tehát 13—15 éves) korában már eleve el kell határoznia, hogy milyen pályára lép, a gyermektanuló pedig jövendő életpályáját, közszokás szerint, a lajbi-gombok száma után határozza meg: „pap, katona, kondás, kutyapeczér stb.“ — könnyen érthető, hogy e felsorolt pályák közöl a papi pálya lévén a legelőnyösebb, az egri főgymnásiumnál az V. osztályra beiratkozott 60 tanuló közöl — hat ifjúnak kivételével, kik nem szándékoznak papokká lenni. — valamennyien a görög nyel v tanulására jelentkeztek.

Eger város képviselőtestületének múlt vasárnapi gyűlésén nem csekély megütközést keltett a vallás és közokt. miniszter leiratának azon rendelkezése, hogy miután a város által megválasztott reáliskolai igazgatótanár vegytanra és természetrajzra van képesítve, a már megnyílt egri alreáliskolánál a magyar és német nyelvi szakok tanításáról, egy e szakmákra kvalifikált tanár mielőbbi alkalmazásával gondoskodjék. E rendelkezés tehát ismét újabb költséget ró a város nyakába. Födözni fogják pedig ezt a beiratási dijakból, melyekből közel 1200 frt. folyt be. Igaz, hogy ez összegnek az volna az igazi rendeltetése, hogy kizárólag, s egészben véve a reáliskola fölszerelésére fordittassék; — de hát elég gazdag Eger városa, bírja a fizetséget. így megyünk bele a hínárba mindannyiszor, midőn városunknak még kulturális ügyeiben is, nem a közérdek iránti nemes lelkesedés, hanem a kortes-bölcseség viszi a vezérszerepet. De van e dologban ennél még nagyobb bökkenő is. A képviselő testület ugyanis azt határozta, hogy reáliskolánknál a magyar és német nyelvi tanszéket f. hó 26-iki záros határideig terjedő pályázat utján fogja betölteni. Nos hát ez az intézkedés — hogy a legszelidebb kifejezéssel éljünk, — legalább is furcsa. Igaz, hogy az igazgató-tanári állásra nyolcz napi határidő alatt kitűzött pályázatra már készen állott az egyetlen egy pályázó, ki egyhangúlag meg is választatott; de erősen csalódik a t. képviselő testület, ha azt hiszi, hogy Magyarországon a kvalifikált tanárok is ép oly faczérSágban vannak, mint a kocsisok, vagy szolgálók. Biztosra veheti a t. képviselő testület, hogy ez állásra egyetlen egy kvalifikált tanár sem fog pályázni. Mi lesz akkor a teendő? Nagyon könnyű a megoldás. A példaszó szerint, akinek az Isten hivatalt ád, észt is ád hozzá. A magyar nyelvet eltanitja a gimnasztikus (van is bizonyos fokú kvalifikácziója hozzá); a német nyelvet a rajztanitó, a latin nyelvet meg a khémikus. Quod erat demonstrandum. -— Ez inczidensből eszünkbe jut derék pógártársunk, az öreg Balassa, aki váltig esktidözik, hogy őkeme a hires Balassa bárók ivadéka. No hát ez az általán ismert jó öreg nyáron át kőműves mesterséget űz; sifráz, vakol és meszel. Télen pedig beáll Baktára csizmadiának, és úgy megfoltozza és talpalja a jó palócz atyafiak kilyukadt czizmáit és bocskorait, mint a parancsolat. De félre a tréfával. Komolyan szólva, nagyon szeretnék tudni, eljő-e valahára az az idő, midőn Eger város képviselőtestülete, mely legnagyobbrészt tősgyökeres, itt született és élt egri polgárokból áll, önérzetre ébred, s nem hagyja magát indigenák által orránál fogva vezettetni?

— Felhívás!! Tokaj a haragos sors snjtoló kezének e legkegyetlenebb csapása alatt összeroskadt, vesztes fél lett az elemek ádáz harczában és Hegyalja gyöngyére ráborúlt a sötét hamvak gyászos szemfedője s a drága halottra hasztalan hullatjuk fájdalmunk keserű könnyeit. Százan és százan koldúsbottal kezükben — elfásúlt lélekkel vánszorognak útczáról-utczára, a mint régi édes otthonukból száműzetve keresnek egy-egy zugot, hol éhség — fáradtság s a kiállott szörnyű izgalmaktól agyongyötrött tagjaiknak pár órai pihenést szeiezhessenek; —- vagy néznék némán, mozdúlatlanúl, merev szemekkel összeomlott tűzhelyök romjaira, melyek alatt évek szorgalmának, nehéz munkájának összes eredménye örökre eltemetve van. Hangos jajj kiáltásunkkal hívjuk könyörületre sziveiteket az örök szeretet nevében! Tegyétek magatokat kedvesebbekké Isten előtt — javaitok feleslegéből--juttatván egy csekély részt nekünk — szerencsétleneknek. S ha majdan nemes sziveitek részvéte nyomán az össze omlott hamvak új életre kelnek: a hála s az érdem tietek leend! Tokajban, 1890. augusztus hó 28-án. „A tokaji ifjúság gyűjtő bizottsága“ V. Nagy Géza. a gy. b. elnöke, Csontos Lajos, jegyzője, Pérchy Antal, pénztárnoka. Bizottsági tagok: Balajthy Sándor. Schwarcz Lipót, Mihalkó Béla,. Váradi Mór, Farkas Dávid. Glüksman Mór, Fehér Henrik. — Adományokat a tokaji tiizkáro- sultak javára szerkesztőségünk is elfogad, azokat rendeltetésük helyére juttatja, s lapunkban nyugtázza.

— Tervezett uj vasút. Csak nemrég irtuk, hogy a kereskedelemügyi miniszter Bohus László országgy. képviselő és érdektársainak a mátrai helyi érdekű vasút Poroszló állomásáig vezetendő h. é. vasútvonalra az előmunkálati engedélyt megadta. Ezen minket közelről érdeklő hírhez most azt csatoljuk, hogy e tervezett uj vasút Süly-Sáptól Jászberény- Hevesen át fogna Poroszlóig vezettetni. Bohus László és Boross Béni országgy. képviselők Thomka Jenő budapesti ügyvéddel egyetemben megnyervén a kormánytól az engedélyt e nevezett vasútvonal elömunkála- latainak keresztülvitelére, Thomka s társai az érdekelt községek és birtokosok hangulatának kipuhatolása végett közelebb vállalkoztak az első ut megtételére ; fáradozásuk eredménye a lehető legkedvezőbb, mert mindenütt legszivélyesebb foaadtatásra találván a községek és birtokosok részéről, a kellő támogatásról biztosíttattak. Hevesmegye néhány községe: Tarna-Ors, Erk, Méra, Boczonád stb. közvetlen közelről vannak érdekelve e vonal iránt; a hevesmegyei nagybirtokosok e vasútnak szinte lelkes támogatói lesznek és igy remélhető a vasút biztos kiépítése. Ez első útról a „Jászberény és Vidéke" következőleg ir : A sülysáp-poroszlói vasút érdekében utazó Thomka Jenő budapesti ügyvédhez Nagy Rátáról, Jászberényről, Dósáról, Fogacsról, Arokszállásról sokan csatlakoztak s többen egész He vesig kiséri ék a vasút egyik engedményesét, mindenütt szives vendéglátásra találva. Az ebédet d. u. 3 órakor Fogacson, Ledniczky István vendégszerető házánál költötték el. Hevesen Dobóczky Ignácz r.agybh-feotíjps vendégei voltak, hova estére éjjeli szállásra mentek. Itt is páratlan