Eger - hetilap, 1890
1890-08-19 / 33. szám
260 pedig’ egy 4 emeletes nagy háznak a fundamentumát s félig meddig a földszint falazatját készítené el. Az elemi V. és VI. osztálynak vannak olyan tárgyai, amelyek a gimnázium vagy reál ezen alsó osztályaiban egyáltalán elé sem fordulnak, amelyek nélkül pedig a leendő iparos ismeretei hiányosak és egyoldalúak maradnának. Ilyenek pl.: a hittanból (katolikus iskoláról van szó) az egyháztörténelem főbb vonásaiban s a szertartástan; a nyelvtanból az írásművek, ok- és ügyiratok ismertetése; a számtanból a kamat-, kamat-kamatszámitás; láncz- szabály, vegyítés és társaságszabály; Magyarország összefüggő történelme s a világtörténelem főbb mozzanatai; a természet három országának, mint önálló egésznek tárgyalása; a természettanból a legfontosabb vonzási, rezgési és vegyiilési tünemények; a polgári jogok és kötelességek s alkotmányunk népies ismertetése; az egészségtan leglényegesebb és életrehatóbb tételei. Mindezek nagyon is fontos és felette szükséges ismeretek, amelyeket nem egy iparosnak vágj- kereskedőnek, de nagyobb részét a köznépnek sem lehet nélkülöznie. Pedig azok nemcsak a I. és II. —, de a jobbára a III. osztály anyagkörében sem foglaltatnak. Hogy pedig a gimnázium vagy reál-iskola alsó 4 osztályát elvégezzék az iparos pályára készülő tanulók, arra gondolnunk sem lehet. Úgy gondolom, fölösleges fejtegetnem, hogy miért. És igy minden fontolgatás nélkül kimondhatjuk, hogy ha nem egy. de két reál-iskolát, s azonkívül még egy másik gimnáziumot állítanának is fel Egerben, az elemi V. és VI. osztályra éppen úgy szükség lenne, fontossága éppen úgy megmaradna mint eddig. Ha ez iskolát megszüntetjük, magunk utaljuk a tanulók nagy seregét a tudományos pályára, amelyen pedig a túlnépes- ség, sőt káros túltengés folyton szembetűnőbben növekszik. Minden ember „urat“ akar nevelni gyermekéből; az intelligens ember azért, mert sértené az ő nagyúri családjának magas elegan- cziáját és előkelő műveltségét, ha a család egyik sarja előtt bőrkötő lebegne; az iparos meg azért, mert az ő egyszerű szerény köréből igen erős perspektíván nézi azt a külső díszt és tekintélyt, kényelmet és szellemi fölényt, egyszóval mindazon előnyöket, melyek a tudományos pályán működő egyéneket valósággal, vagy látszólag körülveszik, s maga is megohajtván azt, ha már benne nem lehet, legalább gyermeke által igyekszik megközelíteni. Még a pórnép is a „nadrág“ után törekszik. Minden szülő, emez, mint amaz, püspököt, minisztert, tábornokot lát fiában; még az erre praedestináló különös szellemi tulajdonságokat is felfedezi benne. így aztáu az iparos pályáról tudni sem akar, hanem küldi gyermekét a középiskolába, tekintet nélkül arra, hogy van-e Az „EGER,“ tárczája. A vén kuvasz. A vén kuvasz, a ház őre, Vonitva fut a mezőre; Mintha mondaná, hogy „baj van“ ! Vonit mindig jobban, jobban. S megtalálva gazdasszonyát, Huzza vonja rajt’ a ruhát, A nő megérti, hogy baj van, Keble lázasan feldobban. Azután félőrülten fut . . . Láng borit egy egész falut . . . Falu végén a kis házba Kis csecsemő van bezárva. Sápadtan ér a ház elé Az anya, — s azt lángban leié. Megáll perczig tétovázva, Majd bei’ont az égő házba. 0, de alig hogy belépett Már elhagyta az eszmélet . . . Nyomában a hű házi eb, Ront előre, belebb, belebb. hivatottsága, meg van-e áldva kellő szellemi tehetségekkel: észszel és hajlammal a tudományok csarnokaiban haszonnal működni. S igen sok esetben lesz abból kontár vagy proletár; ha pedig mégis minden erőlködés mellett is kénytelen a szülő onnan elvinni, akkor nem nyerte meg azt a szerényebb tanultságot sem, amelyre neki mint iparosnak szüksége van, éppen azon oknál fogva, amelyre még fentebb rámutattam. Ha a szóban levő két osztály fennál, van alkalma és módja a szülőnek ellenkezőképen cselekedni, de ha megszüntetik azokat, akkor jóakarata mellett is kénytelen minden esetben a közép iskolába adni gyermekét. Csakis egy esetben válnék fölöslegessé továbbra az V—VI. osztály: ha a tanulók népessége ott, számba nem vehető csekélyre leolvadna, vagy éppen egészen néptelenné válnék. Hogy azonban ez, legkisebb kifejezéssel élve, igen valószínűtlen, az könnyen belátható. Egerben több osztatlan elemi iskola van, amelyek mindegyike vagy tudományos, vagy iparos-pályára készít elő. A líceumi elemi iskola IV. osztálya évenkint 80 tanulót fogad magába, a községi 30—40-et, az izraelita hitközs. isk. 40 —50-et. Már ez 160; a külvárosi iskolákból is számítható 10 — 15. Tehát csupán Eger iskoláiból majdnem 200 IV. oszt. tanuló kerül ki évenkint, akiknek tovább képzésre van szükségük, s akik, ha a közép iskolába be nem juthatnak egyenesen a liceumi V. VI. osztályba kényszerülnek vagy óhajtanak menni. S hátra van még a vidék is. Emlékezhetünk rá, midőn ezelőtt 10—12 évvel Egerben a gimnázium párhuzamos I. osztályt állított fel, mindkettőben felül volt 100-on a tanulók száma. Azt pedig mindenki tudja, hogy a gymnazium s nagyon természetesen a reál-iskola I. osztályában is — 60-nál több nem lehet a tanulók száma. Tehát csak városunkban körülbelül 70 gyermek kívül marad a közép iskola falain. Azt sem lehet e kérdésnél ügyeimen kívül hagynunk, hogy a reál iskolában körülbelül 15 — 16 frt lesz a behatási dij. amit igen sok szülő nem lesz képes minden évben megfizetni a könyv-kiadásokon kívül. Alaptalan aggodalom tehát az, hogy az V. VI. osztály növendékeinek száma nagy mértékben csökkeni, vagy épen egészen elfogyni fog. Ha azonban — föltéve, de meg nem engedve — ez eset mégis bekövetkeznék, mi történnék akkor ez osztályok tanítójával ? A lyceumi iskola osztályai úgy is túlnépesek, tehát abban az évben, amelyben számbavehető népessége nem volna e két osztálynak, az itt működő tanító vagy az I. vagy IV. osztály felét átvenné s párhuzamos osztályt vezetne. A következő évben, ha a szükség kívánná, újra tanítaná az V. és VI. osztályt. Szóval: az V. VI. osztály sorsa fölött még csak tanakodni is fölösleges; beszüntetni pedig egyenesen káros hátramenés Újra visszatér a házba; Most az annyát költi, rázza . . . S mielőtt a ház összedül, Kivonja a lángok közül. . S. V. Látod? (Mese két elzülöttröl.) A szolgálatban levő rendőrtisztviselő álmosan bóbiskolt asztalánál. Az inspekció akkor legunalmasabb, ha nyugodt a főváros kedélyhangulata és még pár rendetlenkedő jogászgyermek sem akad, akit meg lehetne leczkéztetni, amiért nagyot kurjantott s esetleg önérzést lehessen belőle kifaragni. A tisztviselő úr különféle alakban pingálgatja le nevét s szép babérkoszorúkat rajzol köréje. A biztosok szobájából erős horkolás hallatszik ki s még az álmos közrendőrök is parányi tüntetésről ábrándoznak. Még az óra is unalmasabban ketyeg mint egyébkor. Végre zaj hallatszik a folyosón, egy kis hivatalos tekintély hangoztatása, amit az újságok rendőri önkénynek szeretnek szívesen keresztelni, feleselés a fél részéről, ezt meg hivatalosan hatóság ellen elkövetett erőszaknak nevezik. Az ajtó nyilik. Három rendőr vonszol be egy elcsigázott teremtést, vézna, S a vén kuvasz egyenesen Fut, hol ő sir keservesen, Kit naponta ringázgatott, S megmenti a kismagzatot.
