Eger - hetilap, 1890
1890-08-12 / 32. szám
253 falai közé. Mikor a függöny fölgördült, perczekig tartott az éljenzés meg a sürü virágzápor, s csak sokára foghattunk a programra első pontjába, Huber „Ébresztődébe, melyre olyan taps és éljenzés riadt föl, hogy a deszka-alkotmány ijedten rezzent össze, mi magunk is meghatva állottunk a virággal borított színpadon s kérdőleg néztünk egymásra, vájjon csakugyan dalunk idézhette-e elő ezt a nem is zajos tetszést, hanem szent őrjöngést, mely rajongó tombolásával határt nem ismerve öntötte ki lelkesedését. És ez a fanatikus hatás kisérte a többi darabokat is: mint a „Fájó emlékek,“ „Vineta,“ „Sárga csikó,“ „Tünde szép“ és „Epilog.“ Közben énekelt az „Egri Dalkör“ is egy népdal-egyveleget, melyet oly szép szabatossággal, annyi magyaros zamattal és oly bájos könnyedséggel adott elő, hogy mindnyájunkat magával ragadott s mi is a színpadon rengő tapssal segítettünk a közönség tapsát és éljenét szaporítani úgy, hogy derék daltestvéreink kénytelenek voltak a dalt megismételni. Végül aztán velünk együtt énekelték Hoffernek „Busán dalol“ kezdetű népdal-átiratát, melyet szintén meg kellett ismételni, mert a közönség addig meg sem mozdult a helyéről, mig a két egyesített dalkört nem látta ismét helyére állani. A búcsú ismét oly zajos és hosszantartó volt, mint az első föllépés. A hangverseny után ismét a „Koronába“ Vonultunk, a hol nagy vendégség várt reánk reggelig tartó tósztozással. énekléssel és tánczczal. Hétfőn — terv ellenére — egyetlen ember sem bontakozhatott ki a vendégszeretet ölelő karjai közül, mert az itteni tüzoltó-egyesület a saját helyiségében fogva tartott vendégekül. Szóval a „Pécsi Dalárdának“ kijutott a vendégségből, az önzetlen igaz szeretedből, mely ugyszólva minden egrivel testvérekké tett bennünket s a melynek melege oly nehézzé teszi ránk nézve a válás pillanatát s oly édessé a visz- szaemlékezést az egri napokra. Testvéri utolsó csókotok izzó parazsával ajkunkon kiáltjuk felétek innen a messze Baranyából s annak irántatok mindig hálás székvárosából: Éljen Eger, éljen annak minden nemes szivü polgára! Megyei élet. Hevesmegye f. é. jul. hó 21. s következő napjain, Kállay Zoltán főispán elnöklete, s aránylag kevés számú megyebizottsági tagok részvéte mellett tartott évnegyedes rendes bizottsági közgyűlésén a következő fontosabb ügyek nyertek elintézést: Olvastatott a megyei alispán évnegyedes jelentése, melylyel az uralkodó ház családi életében fölmerült örvendetes események tárgyában az állandó választmány véleményes jelentését bemuváljék belőle; valamint az sem illik, hogy elárulja, milyen nagy keserűség nyomja a szivét. Nem is panaszkodik Laczi senkinek, még atyjának sem, hanem azt teszi, hogy beáll katonának, noha öreg atyja fentartó gyermeke lévén, — nem esik katonasor alá. Épen alkalmas időben esküszik fel: nem sokáig kell várnia, hogy odavigyék, hol a beteg szivek már annyiszor kerestek enyhülést: a csatatérre. Az 1878-dik év őszén ezredével együtt, ő is ott van Brcska ostrománál, és bár keresi a veszedelmet, a hajaszála sem görbül meg, mintha kerülné a golyó. Brcskát lángtenger borítja, de azért az osztrák-magyar hadseregnek sok jó vitézébe és nagy erőfeszítésébe kerül, mig a várost beveheti. Végre a város mégis elesik és az ostromló csapatok hulló zsarátnok, iszonyú hőség, fojtó füst és golyó-zápor között vonulnak be a piaczra. A daczos városiak megbüntetése végett, és némileg azért is, hogy a kiéhezett csapatok ennivalót szerezhessenek, a parancsnok délután két órától négyig szabad rablást enged, tudatva, hogy azt, aki négy órán túl is rabol, szigorúan megbünteti. A katonák eloszlanak és megkezdik a rablást. Csakhamar bútorok, puha szőnyegek, selyem-szövetek, értékes ruhák, fény- iizési czikkek és más holmik hevernek a sáros utczákon egymásra dobálva. Némelyik boltnak összes készlete az ajtó elé van kilia- jigálva; más helyen a szekrényeket verik fel. Amit a katonák olyan nagyon keresnek: enni-inni valót, az nem igen kerül. És ez a körülmény még inkább elkeseríti, még jobban elvadítja őket. Idáig meglehetős kímélettel bántak el az előtalált holmikkal, most már nem kiméinek semmit, hanem törnek, zúznak, pusztítanak. tatja, s tárgyalásra kitűzi. Jelenti továbbá, hogy a millenium tárgyában az országgyűlés elé terjesztendő fölirat iránt javaslat- tétel végett kinevezett küldöttséget, az országgyűlés szünetelése miatt, idő előtt egybehívni nem tartotta szükségesnek. A gyöngyösi iskola-építési ügyben a szükséges intézkedések megtétettek. — Farkas Lehel Atilla asztalos-segéd, mint a megye közönsége által alapított 200 frtos ösztöndijjal ugyancsak a megye által a budapesti állami középipartanodába küldött tanuló, ottani tanulmányait szép sükerrel befejezvén, az ösztöndíj-állomás megürült, melyre a szabályszerű pályázatot kihirdette. -— Az egri szolgabi- rói hivatalnál, valamint a megyei árvaszéknél szükségelt napi díjasok alkalmazását helybenhagyni kéri. A tisztikar két tagjának szabadságidő engedélyezését szintén a közgyűlés utólagos jóváhagyása alá terjeszti. — A járási szolgabirák pénzes naplói fölülvizsgáltattak, s rendben találtattak. — Az állategészségügy a megye területén nem kielégítő, miután a szarvasmarhák közt a száj- és körömfájás uralkodik. Az olasz sáska a megye területén 11 helyen mutatkozott, kisebb mértékben. — A közbiztonság a megyében a lefolyt évnegyedben kielégítő volt, s a megye nyugalmát háborító nagyobb események nem fordultak elő. A megyei pénztárak havonkint megvizsgáltattak s rendben találtattak. Úgy az alispán valamint a megyei árvaszéki elnök felolvasott, hiv. jelentései tudomásul vétettek. A jövő évnegyedes rendes megyebizottsági közgyűlés batáridejéül f. é. okt. hó 13-a, s következő napjai tűzetnek ki. Mária Valéria királykisasszonynak Ferencz Salvátor főher- czeggel való egybekelése alkalmából ő Felségéhez, illetőleg ő Felségeikhez, — s Margit, főherczegnőnek Thurn-Taxis herczeg- gel f. hó 15-én végbement esküvője alkalmából József főherczeg- hez a következő üdv- és szerencsekivánatok intézteinek : „Császári és apostoli királyi Felség! Felséges Király- asszonyunk! Azon örvendetes esemény, mely néhány nap múlva az ischli egyház szent falai közt, az Örökkévaló szine előtt leteendő örökre szóló eskü alatt ő fenségét, Mária Valéria királykisasszonyt szive választottjával boldog párrá egyesiti, keblünk örömdobbanásában is visszhangozik. — Engedjék meg Felségtek. hogy ez örömünknek a trón zsámolyára leteendő jelen hódolatteljes üdv- és szerencsekivánó feliratunkban adhassunk kifejezést. — A kiválóan monarchikus nemzetek büszkék hűségük hódolatára. melylyel koronás királyuk előtt meghajolnak. Ilyen a magyar nemzet is. De Felséged és Éelséges Asszonyunk előtt, magasztos egyéniségük varázsa alatt, nemzetünk e hódolata — a legmélyebb tiszteleten és legigazabb loyalitáson kiviil — még másban is nyilatkozik. még mást is rejt magában, mint virág az illatot, mint Harapós kedvében van minden katona és aki nem tud oko sabb dolgot művelni, az csóvát göngyöl és meggyujtva azt, a legközelebb ért ház eresze alá dugja. Laczi szintén kenyér után kutatva, egy házhoz ér, melynek udvarán több elesett felkelő hever. Nem törődve az élettelenekkel, egyenesen az ajtónak tart és felrántani igyekszik. Minthogy az ajtó nem enged, Laczi a sövényhez megy, és abból karót huzva ki, ismét az ajtóhoz tér vissza és felfesziti. Amint az ajtó felpattan; lövés dördül el: egyszer, kétszer, sőt harmadszor is; több lövésre már nincsen idő. A házba zárt remegő lánykának még volt annyi ereje, hogy háromszor is tüzeljen revolveréből; de reszkető keze már nem bírta irányozni a gyilkos fegyvert. Laczi a házba rohan és lefegyverzi, mielőtt a leány kárt tehetne akár ő benne, akár pedig önmagában. II. Egy év mult el: a megszálló csapatokra nézve kínos, nehéz esztendő. A Laczi ezrede még néhány napig marad Boszniában, azután haza eresztik. A zvorniki kerületben, valamint Boszniának több kerületében is rögtön-itélő-biróság működik. A tolvajokkal, rablókkal, gyilkosokkal, rabló-gyilkosokkal, sőt a gyilkossági kísérletet elkövetőkkel is a hadbíróság igen röviden végez. A hadbíróságot kötelező rögtön-itélő-eljárási czikkek félremagyarázhatatlanul és világosan kimondják, hogy az elősorolt gonosz cselekedetek büntetése halál. És nem is gyolyó-halál, mint aminőre hadjárat idején az ellenséget érdemesítik; hanem a legcsunyább: az akasztófa-halál; legyen bár a bűnös férfi vagy nő. A hadbíróság a bizonyítási eljárást gyorsan végzi; mert éjjel-nappal szakadatlanul mindaddig folytatja, mig teljesen befejezi. Az Ítélet-hozatal csak néhány perczet, legfeljebb félórát vesz *
