Eger - hetilap, 1890

1890-07-29 / 30. szám

241

rendelkezik. Különösen érdekesek — írja a „Gyöngyösi Lapok“ — miss Aneita, az „ágyúkirályné“ mutatványai. Miss Auetta, egyebek közt, egy hegyes szuronyra állított, mintegy 30 kiló súlyú ágyút tart fogai közt, melyet e közben elsütnek.

Villamos levélposta. Egy uj villamos szállítási rendszer mintája állíttatott fél röviddel ezelőtt próbaként Bostonban. Dol- bear tanár, ki ezen uj szerkezetet megbírálni volt hivatva, biztosította a jelenvoltakat, hogy a kérdésben forgó találmány teljesen józan és tudományos elveken alapszik és gyakorlati liord- ereje is nagyon jelentékeny. A feltaláló egy villamos huzalorsó ismert delejességét használta fel, melyet az, egy hozzá közelitő vaspálczára gyakorol. Ha a folyam az orsótól megvonatik, megszűnik természetesen a vonzerő is, és a pálcza ismét szabadon bocsáttatik ; és ha most egy másik villamos árammal telt huzalorsót helyezünk a vaspá’cza közelébe, tapasztalnunk kell, hogy ezen orsóhoz vonzódik a szabaddá lett vaspálcza. Ilyetén orsót orsó után alkalmazva a vaspálczát tetszés szerinti távolságra mozgathatjuk előre — olykép, hogy a háttérben maradt orsóktól a villamos folyam megvonatik és a vaspálcza előtt levő orsóknak adatik át — darabról-darabra. íme az uj rendszernek alapeszméje, melynél azonban a vaspálczát egy — kis kerekekkel ellátott — aczéldobozka helyettesíti, a mely egyenes pályán szaladva alkalmas levelek és kis csomagok továbbítására. Az ekép szerkesztett kis kocsi két bevágott kerék közvetítésével vezettetik egy felső sínen az egy vonalt képező huzalorsók nyomán, a mely elemi befolyások ellen faköpönyege által védetik. — A villamos folyam megszakítása, illetve végleges elzárása czéljából minden egyes orsó egy önműködő kapcsolókészülékkel van ellátva. A vezeték, melynek főrészét az orsók képezik, egy közvetítővel van szoros összefüggésben, egyrészről, mig az ellenkező vég egy csap körül forgó mágnessel van összekötve, melynek feladata a közvetítő érintése folytán a villamos áramot megszakítani, vagy teljesen lezárni. Bergl Sándor mérnök.

— Hogyan fizet Németország? A napokban Lipcsében Biedermann F. W. kiadásában egy nagyobb szabású társadalom- politikai mű I. füzete jelent meg e czim alatt: „Das Buch von Staat und Gesellschaft. Eine allgemeine Darstellung des gesummten socialen Lebens der Gegenwart. Von Wilh. Rohricb.“ Az állam és társadalom könyve. A jelenkor összes társadalmi életének ismertetése.) A rendkívül érdekesnek Ígérkező mű 1-ső füzetében találjuk mindjárt amaz adatokat: hogyan fizeti a nagy Németország magasb rangú tisztviselőit? Ez adatok szerint Bismarck herczeg birodalmi kanczellár fizetése, 44,000 márka (egy márkát osztr. ért. szerint 60 krral számítva 32,400 fit.) és szabad lakás; a külügyi államtitkáré 50,000 márka (30,000 fit) és szabad lakás; Bötticher államtitkár kapott 36,000 márkát (21,600 frt) és szabad lakást; Stephan államtitkár 24,000 márkát (14,400 frt) szabad lakással; a hadügyminister fizetése 36,000 márka (21,600 frt) szabad lakás bútorral, fűtéssel, és nyolcz lótartási illetékkel; a hadi tengerészet főnöke kap szintén 36,000 márkát, szabad lakással; a hadsereg táborkari főnöke, gróf Móltke fizetése 30,000 márka (18,000 frt) szabad lakás, bútorral, szolgálattal, és 6 lótartási illetékkel; ugyanennyié készpénzfizetése a 14 hadtestparancsnoknak is, csakhogy ezek saját költségükön tartoznak a hivatali irodát ellátni. — Bismarck herczeg, és Moltke gróf, valamint több hadtestparancsnok is, a haza irányában teljesített rendkívüli szolgálatokért, évi járulékukon kívül meg külön évi tiszteletdijakat is élveztek. — Nem lesz kevésbbé érdekes t. olvasóink előtt az „orvosi honorarium“ következő adata sem: dr. Mackenzie, a hírneves angol orvos, ki Frigyes császárt torokbajában ápolta, összesen, utazási költségeivel együtt kapott orvosi tiszteletdij fejében 300,000 márkát (180,000 irtot). Azon időtől pedig, mig Mackenzie állandón a császár körül tartózkodott, napi tiszteletdija volt 80 sovereigns (1600 márka — 960 frt); meg kell azonban jegyeznünk, hogy e napi tiszteletdij épen nem haladta a nagynevű orvos otthoni rendes napi bevételét, aki minden egyes konzultáczióért rendesen 2 sovereignst (40 mk = 24 frt) kapott, s miután naponkint átlag 40—50 látogatója volt, akik orvosi tanácsért folyamodtak hozzá, napi bevétele átlag 80—100 sovereigns-ra (1600—2000 mkra = 960—1200 írtra) tehető.

— „Fenn és lenn“, regény két kötetben, irta Herczeg Ferencz. (Budapest, Singer és Wolfnér kiadása, Egyetemes Regénytár V. évf. 11—12 kötet). Az utolsó regénypályázat, melyet a hazai irodalom terén buzgón fáradozó Singer és Wolfner-czég hirdetett, jelentékeny mozgalmat keltett elbeszélőink között, kivált a fiatalabb nemzedék körében. A pályázat nem is volt egészen

meddő, sőt határozottan figyelemre méltó mozzanatnak mondható mai regényirodalmunk terén. Különösen két uj név merült föl ez alkalommal, mint olyan, melyeknek viselőitől szépprózánk még sokat remélhet. Ezek egyike Herczeg Fereucz, kinek „Fenn és lenn“ czímű regénye a bírálók osztatlan dicséretében részesült. Herczeg Ferencz. mint uj tehetség ugyan, de egészen készen jelent meg a regényirodalom mezején. Nemes előadás, választékos Ízlés, ügyes meseszövés, alapos jellemfestés párosulnak benne széleskörű európai műveltséggel. Gondolkodó fő, ki meg tudja magának választani az anyagot és úgy dolgozza fel. hogy lehetetlen tőle az elismerést megtagadni. A „Fenn és lenn“ czimű regény teljesen eredeti mű, minden reminisczenczia nélkül — a mi pedig a fiatal Írókban igen gyakori. A társadalom leírásában semmi chablont sem követ, hanem úgy és azt Írja meg, a mit és mint tárgya magával hozza. A parlamenti élet, a színház, a zsurnalisztika, a falusi egyszerűség, az aristokratikus gőg, mind találó vonásokkal vannak jellemezve, terjengősség és minden naturalilisztikus tüntetés nélkül. Hősében következetesen festi a nagyratörő, de habozó, küzdő és végül elbukó férfi-leiket, mely nem tudott megelégedni az egyszerűséggel „lenn“, hanem fölvágyódott a magasba, és onnan szár- nyaszegetten hull alá, elveszettnek találva lenn azt, a mit „fenn“ eljátszott. Két uőalak veszi körül, egy bájosan egyszerű s egy fenségesen szép. Mindkettő forrón szereti s mind a kettőt el kell veszítenie. A meseszövés, mely ehhez a kifejlődéshez vezet, ér- dekfeszitö, úgy, hogy minden egyéb érdemén kívül már az is ajánlja e regényt, hogy valóban élvezetes olvasmány. A két kötet az Egyetemes Regénytár ezidei V. folyamát gazdagítja. Ara a kettőnek csinos piros vászonkötésben 1 frt.

— Terményüzlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tudósitónktól.) A cséplés kezdete óta általános a panasz, hogy a keresztek a várakozás ellenére roszul fizetnek; behozatal pia- czunkra, még mindig csekély. Jegyzett árak a múlt heti vásárokról : t. búza 6.40—6.70; vaggonszállitmány 7 frt., rozs és kétszeres 5 — 5.20; árpa 5.60—7; kukoricza 5.20 — 5.80; zab 7 7.50

mmkint.

Színház. A lefolyt színházi hét ismét sok érdekeset hozott magával. Első sorban azzal lepte meg Csóka igazgató a közönséget, hogy megnyerte három vendégelőadásra N á d a y Ferencz urat, a bpesti nemzeti színház elsőrendű művészét s a sziui ké- pezde kiváló tanárát. Majd alig távozott Náday, Réthy Laurát, a kolozsvári nemz. színház volt díváját, jelenleg a bpesti népszínház operette s népszínmű-énekesnőjét, városunk közönségének pár év előtti kedvenczét csipte meg szintén három előadásra. Szóval az élelmes direktor mindent elkövet, hogy az érdekeltséget fönntartsa az előadások s illetve társulata iránt, hanem úgy látszik, a közönség az, mely azt tartja már, hogy „sok a jóból“, és kezdi megunni a dicsőséget. Na hát iszen csodálni való nincs is épen rajta, ha tekintetbe vesszük, hogy közel a 60-ik előadás felé járunk, melyből közel 30 drb Margó Céliával, mig a többi Német József, Jászai Mari, Náday Ferencz, Réthy Laura elsőrangú művészeink vendégszereplése mellett, majdnem mindig telt ház vagy legalább is kielégítő számú közönség jelenlétében folyt le, — silány kilátások mellett, s ha azt vesszük, hogy csak egy színházlátogató közönségünk van. Csóka igazgató, mint kiválóan tapintatos ember, maga is belátja ezt s teljes két havi működés után, az 59-ik előadással ma búcsúzik el színházlátogató közönségünktől. Ezúttal azonban ^sokkal kedvesebb emlékeket visz magával, mint a múlt évben. Örülünk rajta. Isten áldja meg, s hozza körünkbe a jövő saisoura is derék társulatával.

Náday Ferencz úr három Ízben lépett fel. F. hó 21-én „A párisi,“ 22-én „A csapodár“ és 23-án „A válás után“ kitünően mulattató vígjátékokban, mindhárom alkalommal igen szép számú közönség jelenlétében. Egyik szerepe mintegy visszahívta a másikat, finom, elegáns, minden legcsekélyebb részletre kiterjedő játékával nyílt jelenéseiben is kitörő tapsviharra ragadta mindannyiszor a közönséget, valahányszor erre kapóra jött a pillanat. Az egyes szerepei fokozatosan sikerültebbek voltak ; különösen művészi volt az Alexandre Bipon és Antony Mars „Válás után“ ez. rendkívüli eleven vigjátékában adott Duval szerepe. Alakítása e szerepben oly mesteri, oly elragadó, hogy örök hibául róhatja fel magának mindenki, ki e szerepében Nádayt még nem látta, hogy a múlt alkalommal meg nem nézte, mely hibát nem tehet másként jóvá, csak ha Bpestre utazik s a nemzeti színházban nézi meg benne, hozzá hasonló müvésztársai között.

Csütörtökön, f. hó 24-én Gyurmann Alice, a társulat első drámai szendéje jutalmául Csiky Gergelynek egy újabb szili