Eger - hetilap, 1890
1890-07-15 / 28. szám
221 Bek alig képezte komoly törekvését. Oklevéllel bíró szülésznők bár jelentékenyen szaporodtak, mégis igen nagy azon községek száma, melyek nagyobb népességük s kedvezőbb vagyonosságuk mellett is a bábaképezdéktől 75 klmtren túlesvén, csak tiszti főorvosi képesítő okmánynyal ellátott szülésznőt tartanak. Szülésznők részére berendezett intézetek hiányában a tiszti főorvosi kiképzés nagyon hézagos surrogátuma azon követelményeknek, melyeket az anyák és rnéhök magzatának egészségügyi érdeke egy szülésznőtől jogosan megkövetelhet. — Írni, olvasni nem tudó szegény sorsú földmivesnők, mezítláb, nagy távolságból fáradnak be a t. főorvoshoz félkenyérkével, hogy míg az elfogy, akkorra a szülészeti tudományban ki legyenek képezve. Napok kellenek míg azok az előítélet és a babonából némileg kivetkeztethetők s ha haza mennek, újból azoknak a hatása alatt állanak. Ily előítélettel saturált műveletlen nőből, kit még szegénysége is haza siettet, képes-e a t. főorvos segédeszközök hiányában olyan bábát képezni, ki hivatásának csak némileg is megfeleljen ? Ezek csak szűkkeblű elöljáróknak jók, mert legtöbbnek a községek nem fizetnek semmit, vagy évi 10, 20 frtot s a szülőnőtől is egy kenyéren s egy szakajtó babon vagy burgonyán kívül alig van egyéb jutalma. A törvény gonddal védi a terhes nőt, védi méhének magzatát már az anyaméhi életben, szigorúan sújtja a gyermekgyilkosságot; és itt a szülészeti téren, képesített bábák utján, tág tere van az előítéletnek, a babonának és a tudatlanságnak, hogy a magzatot a méhben, születésénél, s az anyát a gyermekágyban veszélyeztesse. Eleven sebként kullámzanak föl sirdombjai az anyáknak és kisdedeknek, kik igy hazánkban a tudatlanság áldozatai lettek. A törvénynek ezen hiánya nagyban növeli a gyermekágyi lázt, és a gyermekek halandóságát; miért kérjük Excellentiádat, kegyeskedjék oda hatni, hogy bába-képezdék fölállítása és az 1876. XIV-ik t. ez. VII-ik fejezetének módosítása által, a leirt állapot meg legyen szüntetve. Kelt Mátra-Füreden, a hevesmegyei orvos-gyógyszerész egyletnek 1890. június hó 26-án tartott közgyűléséből. Nagyméltóságú Belügyminiszter úrnak alázatos szolgái: Dr. Michelstädter Soma, Dr. Danilovics Pál, jegyző. elnök. hogy megismerjük, s büszkén dicsekedhessük el, hogy nekünk is volt szerencsénk Magyarország ez idő szerint úgyszólván legelső s legnagyobb tragikai művésznőjéhez. Ma már az egész ország tisztelve ismeri és szereti Jászai Marit, ismeri mint szent buzgalma színművésznőt, s mint sok- oldalulag müveit nőt, ki alig 2 évtizeden át szerepeiben, melyeket még átolvasni is sok, nem megtanúlni, a sokféleség, a különböző alak és egyénitett jellem, s az ezekben rejlő különböző lelki állapot s ugyanannyi szenvedély mesterien eltérő árnyalatainak oly óriási sokaságát adá. Nem is említve jótékony ezéiú föllépteit, s apróbb irodalmi tevékenységét. Hja! — könnyű neki, — mondják talán sokan — bizonyára korán kezdte, hogy oly sokra vitte, nagy városban nevekedett, jeles mesterek kanállal öntötték belé a művészetet. Koránsem, sőt ellenkezőleg későn, már mint asszony kezdett tanúlni, s bár nem tagadhatjuk, hogy jeles mesterei voltak, amit tanúit, azt jobbára önmagától, tanitó nélkül tanúlta, vezetői voltak a vas szorgalom és erős akarat. Jászai igazi példányképe lehet színművésznőinknek, ki megmutatta, miszerint nincs az a magas hegy, hová az erős és előretörő akarat fel ne juthatna. Hiszen, hogy élettörténetének néhány lapját áttekintsük, tudjuk, hogy a 60-as években még ő is csak egyszerű kezdő volt. De már ekkor feltűnt kiváló szép alakjával, s bájaival — melyeknek még ma is birtokában van — meghóditá a főváros akkori fiatalságát. Később Kassaynak, nemzeti színházunk azon időben kiválóan kedvelt komikusának nejévé lön, ki fölismerve benne a rendkívüli tehetséget, nagy gondot fordított kiképeztetésére. így került kiváló mesterek keze alá, kiktől mindenesetre sokat tanult, de a tökélyt önnönmaga szerezte meg magának, mikor — Shakespeare tragédiái szépségeinek megértlietése és felfogása végett, páratlan szorgalommal megtanult angolúl, majd utóbb, hogy Sophokles, Euripides stb. trageodiáit megértse, megtanult görögül. Es hogy e páratlan szorgalom mily lelkiismeretes Magyar ipar. Irta: Nyáry Elemér gróf. A hagyomány! Mikor azon indokok lesznek szakavatottan mérlegelve, amelyek az ember tetteinek rugóiként működnek, a lélekbúvárok a legerősebb indokok egyikének a nemes hagyományhoz való törhetetlen ragaszkodást nevezik meg. Való! A nemes hagyomány iránt érzett hű ragaszkodás eredményezi nemcsak a véres háborúban nyilvánuló katonai erények legtöbbjét, hanem a békés munka ölén viruló polgári erények számosát is. A katona még oly nagy veszélylyel is daczol; mert zászlójának hűséget esküdött; már pedig e zászló védelme hagyományként követeli derék híveitől a „vérünket, életünket“! A szorgalmas polgár pedig hagyományul köti gyermekei lelkére, hogy — ha atyjok mesterségét, foglalkozását űzik — a „ezég“ jó hírnevére szemök fényénél is jobban vigyázzanak. A nemes hagyomány azonban a legkiválóbb szerepet az uralkodó-házaknál tölti be; mert azok tagjainál a nemes hagyomány tetteik legtöbbjénél mint erkölcsi rugó működik közre. Láthajuk ezt a felejthetetlen József nádor köztiszteletnek örvendő családjánál is; mert aminő honszeretetet táplált a nemzetéhez sirig hű atya, époly lángoló hazaszeretetei, bizonyít be minden alkalomkor fia, még pedig nemcsak azért, mivel magyarnak született s magyarnak neveltetett, magyarnak érzi s vallja magát, hanem azért is: mert hagyományul örökölte dicső atyjától a honszerelmet. Ez az oka, hogy az országban igen számos derék hazafi nagy figyelemmel kiséri József királyi magyar herczeg s osztrák cs. és kir. fóherczeg minden tettét, amely a közügy javára szolgál. Ezen működés egyik legfontosabb s legáldásosabb részét azon fáradhatatlan, nemes buzgalom képezi, amelyet József királyi magyar herczeg a tűzoltóság megalapítása, terjesztése, javítása, népszerűsítése nagy érdekében kifejt. mekeire, mind oly jelenetei voltak, melyek nem egyhamar mosódnak el emlékünkből. A szép számú közönség, mely zsúfolásig tölté meg a színkört, mindjárt első megjelenésekor kitörő tapsviharral fogadta a szelhetve tisztelt vendégmiivésznőt, kit minden felvonásközben háromszor — s igy ez estén legkevesebb 15—20-szor hivott a lámpák elé. Vasáimap, f. hó 13-án Schiller Stuárt Máriájában lépett fel, melyben a czimszei’epet játszta. Csupa igézet volt jelensége, csupa igaz bensőség játéka; e két tulajdon különbözteti őt meg Erzsébettől, ezek által áll annyira magasan a megalázott fogoly a hatalmas uralkodónő felett; a nő hatalma szemközt áll az uralbuzgósággal van benne összpontosulva szei-epeinek tanulásában; álljon itt a következő, már egxű időzése alatti kis epizód, melynek fültanui voltunk. Szombaton, első vendégfellépte napján, belép hozzá Csóka igazgató s szerepét tanulva találja. „Hogyan — csapá össze kezeit az igazgató — „Nagyságod a ma esti szerepét tanulja?“ — „Hát tudja kedves Csóka, — viszonzá nyájasan — e szerepemet ma éppen negyvenedszer játszom, de még mindig nem vagyok vele teljesen megelégedve, még mindig találok benne igazitni valót.“ Egri vendégszereplését a múlt szombaton, f. hó 11-én kezdte meg, s bár eleinte csak három előadásra volt tervbe véve fellépése, utóbb egygyel megtoldotta, mi csak annak jele, hogy jól találja magát s öi'ömmel időz körünkben. Szerepei, melyekben föllép, „Medea“ „Stuart Mária“ „Magdolna“ és „Deborah“. Eddig két szerepét láttuk. Szombaton, f. hó 11-én Medeát, és vasárnap, 12-én Stuart Máriát. Mindkettő a művészi tökély magas fokán állott, különösen Medeája, mely úgy látszik, force-szerepeinek egyike, melyben egy akaraterejével imponáló hősnő állott előttünk, ki leköté csodálkozásunkat, bámulatunkat. — Az olvasó rendesen megvetéssel fordúl el Medeától; közönség, de sőt a legtöbb színésznő rendesen csak egy fúriát, egy női szörnyet keresnek benne. Jászai Mari szakított, e felfogással, s valódi alakjában vezette elénk a büszke, dicsvágyó nőt. — Medeája jellemének alapszínét a büszkeség, a sértett női önérzet megtorlása képezi, s e tulajdonság egyenlő mérvben foglalkoztatja rettegésünket és rokonszenvünket. Alakítása egyik fénypontját képezte, midőn elűzve s gyermekeitől elválasztva — letépi magáról ruháit s Jason lábai elé dobja. Az a rendkívüli, léget reszkettető erő, mely hangjában nyilvánult, mintegy félelmet gei’jesztett a hallgatóság keblében; vagy midőn megengedik neki, hogy gyeinxekeit láthassa, s hivó szavára azok borzadva fordítják el tőle arezukat, s mint egy bőszült tigris, tőrt ránt saját gyer*
