Eger - hetilap, 1890
1890-07-01 / 26. szám
206 sit éj oben, melynek érdekes tanügyi adatait közelebbről tüzesen fogjuk ismertetni. A felolvasás, s a főgymn. ifjúság énekkarának ezt követő dallamai után, ft. Kassuba Domonkos főgymn. r. tanár, s tanárszéki jegyző olvasta föl az intézetnek a lefolyt iskolai évbeli fontosabb mozzanatait, s azon ösztöndíjas és jutalmazott ifjak neveit, kiknek kijelölése a tanárszék jogköréhez tartozik, s kik illetményeiket ez ünnepi alkalommal az elnöklő igazgató kezeiből nyomban át is vették. A szép ünnepélyt az ifjúsági énekkar bucsu-in dúl ója, — majd a déli órákban a rend- ház éttermében díszes lakoma fejezte be, mely utóbbin, a tanár- testületen kívül, az egyházi, katonai és polgári hatóságok előkelőiből egybesereglett díszes vendég-közönség vett részt. A pohárköszöntők sorát a rendház feje s főgymnásiumunk igazgatója nyitotta meg, szokott ékes-szólásával köszöutve föl az egybegyült díszes vendégsereget, s a szülőket. Utána Szuhányi János kir. törvényszéki biró emelt poharat a bokros érdemű rendházfőnök, igazgató, s a tanárkar jólétéért. Ugyanő később meleg hangon búcsúzott el, az egri közönség nevében is, a főgymnásium egyik közelebbről nyugalomba vonuló derék tanára: ft. Szerencse Menyhért alperjeltől, ki a bucsuszózatot mély meghatottsággal viszonozta. — Rajzkiállitás. A cist. r. egri főgymnásiuranak a múlt vasárnap, f. é. jun. 29-én tartott évzáró ünnepe az intézet tanuló ifjúságának a lefolyt iskolai évben készült müveiből, a főgymn. rajztanár, Sajóssy Alajos által rendezett csinos és érdekes rajzkiálli- tással volt egybekötve. Ki volt állítva a rajztanulásra kötelezett alsó négy osztályból összesen 165 tanuló mértani és szabadkézi rajza ugyanannyi füzetben; továbbá a nem kötelezett szabadkézi rajzot tanuló felsőbb osztályi növendékek rajzaiból számosabb rajz, melyek közöl különösen kitűntek Dostál Károly VI. o. t. több- rendbeli s különféle genreű rajzai, melyekért készitőjök jutalomban is részesült; továbbá Boross Gy. VIII. o. Macher J. és Cse- pányi Gy. VII. o. növendékek tanulmányfejei, végül Szittner Dezső VI. o. t. építészeti s ékitményi rajzai. Nagy kár, hogy a derék rajzokat az évzáró ünnepen résztvett közönség nem méltatta a valóban megérdemelt kellő figyelemre. — Az egri rém. kath. fitanitóképzö intézet évzáró ünnepét a múlt csütörtökön, f. é. jun. 26-án tartotta az intézet lyceumi termében. Az intézetnek, hosszas fönállása óta, ez volt az első nyilvános évzáró ünnepsége. Nagyon szép dolog, s igazi nemes önérzetre mutat, hogy az intézet tanárkára immár elérkezettnek látta az időt., hogy a nyilvánosság elé lépjen, a nagy közönségnek is bemutatni a vezetésére bízott ifjúságnak a tudományokban s szépmiivészetekben való előhaladását. Maga az ünnepség műsora is gazdag, változatos és igen érdekes volt. A megnyitó férfinégyes után nyomban hallottuk egy beköszöntő felolvasásban az egri fi- tanítóképző intézetnek, kulturtörténelmi szempontból is igen érdekes és tanulságos történetét, keletkezésétől e mai napig, rövid vázlatban. A derék felolvasást, lapunk legközelebbi számában találják t. olvasóink. Ezen kívül hallottunk három verses szavalatot. Ezek: „Higyj, remélj, szeress!“ Pály Edétől; szavalta Boldizsár Pál IV. é. növendék. „Szent István emlékezete“ Pály Edétől, előadta Breznay Imre III. é. növ., és Szentjóbi Szabó László „Az együgyű paraszt“ ez. humoros verse, elmondva Barna Sándor I. é. növ. által. Mindahárom szavaló szép ügyekezettel felelt meg feladatának. Igen tapintatos, és érdekes volt a programúiba fölvenni a népoktatás módszerének egyik rendkívül fontos ágát: a serdülő kisdedeknél a beszéd és értelem fejlesztésének gyakorlati tanítását, mely alkalommal Moorung Dezső III. é. növendék tartott az e czélra egybegyüjtött mintegy 10 — 12, — hat-hétéves növendékeknek úgynevezett Socratesi (kérdezkedő) modorban igen érdekes, tanulságos, és a nagy közönség részéről is fokozott élénkséggel kisért gyakorlati oktatást „A galambról.“ Mind az előadó derék tanitójelöltuek , mind ad hoc növendékeinek becsületére legyen mondva , hogy a nagy közönség jelenléte , s eleven részvéte egy pillanatra sem hozta egyiköket sem zavarba. Ezek közben, változatosság kedvéért, a zene- és énekművészeiben tett előhaladásukat is bemutatták az intézet növendékei. Jendruscsik Jenő III. é. és Drávnyik Dezső IV. é. növendékek orgonán játszottak két, nehezebb szabásü piécet, Kalovics Alajos II. é. növendék zongorán adott elő egy keringet Kölliugtől; mig ugyancsak Kalovics, és Fekete János IV. é. növendékek két- liegedűn játszottak egy könnyebb duettet, zongorakiséret mellett; az e szakbéli képesitésökhöz szabott időhöz, és tehetségeikhez mérve, elég ügyekezettel arra nézve, hogy oktató mestereiknek (Pokorni J., és Zsasskovszky K.) dicséretökre váljanak. E téren azonban sokkal nagyobb sikert arattak a férfinégyes karokkal, melyeket az intézeti növendékeknek mintegy 16 tagból álló kara adott elő. Egyátalán nagyon dicséretes, mert kívánatos és fölöttébb fontos dolog, hogy tanítóképző intézetünk növendékei a zene- és. énekművészeiben, kiváló szakerők vezetése mellett, megfelelő oktatásban részesülnek; nemcsak azért, mert katholikus községeinkben a kath. felekezeti iskolák tanítói állása, csekély kivétellel, a legtöbb helyütt még mindig csak mellékfoglalkozása a vele kapcsolatos kántori állásnak; hanem különösen azért is, mert a zenei képzés egyik leghathatósabb tényezője a lélek nemesebb irányú kiművelésének, mely pedig épen a néptanítóknál, kiknek, nehéz pályájukon, annyi szükségük van a szelíd lelkületre, türelemre, s önmegtagadásra, fölöttébb fontos dolog. Azután egy zeneileg jól képzett tanítónak rendkívül hálás és nemes szerep kínálkozik a népnövelés terén azáltal, ha a néppel, már a zsenge gyermeki kortól kezdve megkedvelted a szép, harmonikus éneket. Tapasztalásból tudom, hogy e téren bizonyos fokú, dicséretre méltó sükert és eredményt elérni nem jár nehézséggel egy olyan tanítónak, ki ez ügyért csak kissé is lelkesedik. Évekkel ezelőtt, midőn az egri reform, eklézsia templomát megnyitották, az első ünnepi istentisztelet alatt az egyházi énekeket egy parasztokból álló vegyes kórus enekelte, még pedig feltűnő szép harmonikus szabatossággal. Kiváncsi kérdezősködésemre büszkén felelték: hogy ez „az ónodi kán tus!“ Már akkor fölmerült az a kérdés előttem: „Nem volnának-é a mi rom. kath. kántortanitóink képesek kath. népünknél hasonló eredményt elérni? A felelet rá akkor is az volt, a mi most, hogy: igen is, csak kellő képesség, ügyszeretet s egy kis jó akarat kell hozzá. Sőt már akkor hallottam, hogy égjük rom. kath. kántortanitó, névszerint Lőwenbach Miklós, ki zeneképességeinek alapját, még mint gyermek, az egri Foglárféle vallásos finövelő intézetben nyerte, tett is hasonló sükeres kísérletet egy időben, az erdőtelki rom. kath. hívek körében. S hogy az ily intézmény, a czikornyás falusi kornyikálás helyett, a szép, harmonikus egyházi éneklés, mily rendkívüli hatással van a nép lelki életének szeliditése s megnemesitésére, szükségtelen mondanom. Hisz már a nagy német költő megénekelte az igazságot, hogy: „Wo man singt, dort lasst euch nieder. Böse Menschen haben keine Lieder.“ — Produkcziók után az intézet jelesebb növendékei közt több rendbeli jutalmak osztattak ki részint alapítványokból, részint az intézet iránt közelebbről érdeklődő mae- cenások nemeslelkű adományaiból. Záradékul Györgyényi Ignácz apát-kanonok ő nsga köszönte meg, egyszerűn nemes szavakban az intézet tanári karának a növendékek oktatása körül kifejtett buzgalmát, s a jelen ünnep rendezése által a jelenlévőknek szerzett szellemi élvezetet, további szorgalomra s kitartásra buzdítva az ifjakat, szép, de nehéz pályájukon. Utána ft. Vincze Alajos intézeti igazgató mondott szives köszönetét az ünnepélyen való részvétéért a szép és nagy számú közönségnek, melynek soraiban a tanügy iránt közelebbről érdeklődő előkelőségeken kívül, főleg a polgári osztályt — ezek közt nőket nagy számmal — láttuk tömegesebben képviselve, s mely az előadó növendékek sükeres produkezióit méltán megérdemelt éljenzésekkel jutalmazta. — „Az egervidéki jótékony nöegyesület“ tagjai, özv. Sik- hegyiné úrnő, egyl. tag meghívására, s lakásán, a múlt vasárnap f. é, jun. hó 29-én közgyűlést tartottak, melyre városunk előkelő hölgyei közöl tekintélyes számmal jelentek meg. Az összejövetelnek főként két fontos czélja volt. Az egyik az elnökválasztás. Közfelkiáltással elnökké választatott Kovács Kálmánná úrnő, kihez nyomban diszküldöttség menesztetett, hogy elnökké választatását tudomására hozza, s a közgyűlés kebelébe meghívja. Az uj elnök, Kovács Kálmánná úrnő, a küldöttség élén csakhamar megjelent a közgyűlésben, s az irányában tanúsított közbizalomért meleg hangú köszönetét mondva, elnöki helyét elfoglalta. A másik fontos tárgy azon elvnek kimondása volt, hogy a közgyűlés a közös czél hathatósabb és sükeresebb elérése czéljából is, az Egerben székelő két nőegyesület egybeolvadását kívánatosnak, sőt szükségesnek tartja, s a maga részéről őszintén óhajtja. A közgyűlés fölkérte elnöklő Kovács Kálmánná úrnőt, hogy hathatós befolyásával e czél elérését eszközölni szíveskedjék; mit az elnök teljes készséggel meg is Ígért. — Gyászhir. Dr. Fekete Károly, orvostudor, az egri takarékpénztár igazgatója, rövid szenvedés után, munkás élete 76-ik évében, f. hó 24-én elhunyt. — A boldogult egyike volt városunk előkelőbb s vagyonosabb polgárainak. Társas életünkben, mint kiváló és sokoldalú műveltségű, nemes gondolkozású, s szelíd lelkületű férfiú, köztisztelet s becsülés tárgya volt. Daczára, hogy mint fiatal orvos, jeles diplomával, s megelőző jó hírnévvel telepedett le városunkban, orvosi gyakorlatot nem folytatott, hanem inkább a gazdászattal, s főleg a szőlőműveléssel foglalkozott. E téren való szakértelme, szorgalma, s szerencsés munkássága vetették meg alapját folyton növekvő vagyonosodásának, va-