Eger - hetilap, 1890

1890-07-01 / 26. szám

206 sit éj oben, melynek érdekes tanügyi adatait közelebbről tüze­sen fogjuk ismertetni. A felolvasás, s a főgymn. ifjúság énekka­rának ezt követő dallamai után, ft. Kassuba Domonkos főgymn. r. tanár, s tanárszéki jegyző olvasta föl az intézetnek a lefolyt iskolai évbeli fontosabb mozzanatait, s azon ösztöndíjas és jutal­mazott ifjak neveit, kiknek kijelölése a tanárszék jogköréhez tar­tozik, s kik illetményeiket ez ünnepi alkalommal az elnöklő igaz­gató kezeiből nyomban át is vették. A szép ünnepélyt az ifjú­sági énekkar bucsu-in dúl ója, — majd a déli órákban a rend- ház éttermében díszes lakoma fejezte be, mely utóbbin, a tanár- testületen kívül, az egyházi, katonai és polgári hatóságok előkelő­iből egybesereglett díszes vendég-közönség vett részt. A pohár­köszöntők sorát a rendház feje s főgymnásiumunk igazgatója nyi­totta meg, szokott ékes-szólásával köszöutve föl az egybegyült díszes vendégsereget, s a szülőket. Utána Szuhányi János kir. törvényszéki biró emelt poharat a bokros érdemű rendházfőnök, igazgató, s a tanárkar jólétéért. Ugyanő később meleg hangon búcsúzott el, az egri közönség nevében is, a főgymnásium egyik közelebbről nyugalomba vonuló derék tanára: ft. Szerencse Meny­hért alperjeltől, ki a bucsuszózatot mély meghatottsággal viszonozta. — Rajzkiállitás. A cist. r. egri főgymnásiuranak a múlt vasár­nap, f. é. jun. 29-én tartott évzáró ünnepe az intézet tanuló ifjúsá­gának a lefolyt iskolai évben készült müveiből, a főgymn. rajztanár, Sajóssy Alajos által rendezett csinos és érdekes rajzkiálli- tással volt egybekötve. Ki volt állítva a rajztanulásra kötelezett alsó négy osztályból összesen 165 tanuló mértani és szabadkézi rajza ugyanannyi füzetben; továbbá a nem kötelezett szabadkézi rajzot tanuló felsőbb osztályi növendékek rajzaiból számosabb rajz, melyek közöl különösen kitűntek Dostál Károly VI. o. t. több- rendbeli s különféle genreű rajzai, melyekért készitőjök jutalom­ban is részesült; továbbá Boross Gy. VIII. o. Macher J. és Cse- pányi Gy. VII. o. növendékek tanulmányfejei, végül Szittner Dezső VI. o. t. építészeti s ékitményi rajzai. Nagy kár, hogy a derék rajzokat az évzáró ünnepen résztvett közönség nem méltatta a valóban megérdemelt kellő figyelemre. — Az egri rém. kath. fitanitóképzö intézet évzáró ünnepét a múlt csütörtökön, f. é. jun. 26-án tartotta az intézet lyceumi termében. Az intézetnek, hosszas fönállása óta, ez volt az első nyilvános évzáró ünnepsége. Nagyon szép dolog, s igazi nemes önérzetre mutat, hogy az intézet tanárkára immár elérkezettnek látta az időt., hogy a nyilvánosság elé lépjen, a nagy közönség­nek is bemutatni a vezetésére bízott ifjúságnak a tudományokban s szépmiivészetekben való előhaladását. Maga az ünnepség műsora is gazdag, változatos és igen érdekes volt. A megnyitó férfinégyes után nyomban hallottuk egy beköszöntő felolvasásban az egri fi- tanítóképző intézetnek, kulturtörténelmi szempontból is igen ér­dekes és tanulságos történetét, keletkezésétől e mai napig, rövid vázlatban. A derék felolvasást, lapunk legközelebbi számában találják t. olvasóink. Ezen kívül hallottunk három verses szava­latot. Ezek: „Higyj, remélj, szeress!“ Pály Edétől; szavalta Bol­dizsár Pál IV. é. növendék. „Szent István emlékezete“ Pály Edé­től, előadta Breznay Imre III. é. növ., és Szentjóbi Szabó László „Az együgyű paraszt“ ez. humoros verse, elmondva Barna Sán­dor I. é. növ. által. Mindahárom szavaló szép ügyekezettel felelt meg feladatának. Igen tapintatos, és érdekes volt a programúiba fölvenni a népoktatás módszerének egyik rendkívül fontos ágát: a serdülő kisdedeknél a beszéd és értelem fejlesztésének gyakor­lati tanítását, mely alkalommal Moorung Dezső III. é. növendék tartott az e czélra egybegyüjtött mintegy 10 — 12, — hat-hétéves növendékeknek úgynevezett Socratesi (kérdezkedő) modorban igen érdekes, tanulságos, és a nagy közönség részéről is foko­zott élénkséggel kisért gyakorlati oktatást „A galambról.“ Mind az előadó derék tanitójelöltuek , mind ad hoc növendékeinek becsületére legyen mondva , hogy a nagy közönség jelenléte , s eleven részvéte egy pillanatra sem hozta egyiköket sem zavarba. Ezek közben, változatosság kedvéért, a zene- és énekművészei­ben tett előhaladásukat is bemutatták az intézet növendékei. Jendruscsik Jenő III. é. és Drávnyik Dezső IV. é. növendékek orgonán játszottak két, nehezebb szabásü piécet, Kalovics Ala­jos II. é. növendék zongorán adott elő egy keringet Kölliugtől; mig ugyancsak Kalovics, és Fekete János IV. é. növendékek két- liegedűn játszottak egy könnyebb duettet, zongorakiséret mellett; az e szakbéli képesitésökhöz szabott időhöz, és tehetségeikhez mérve, elég ügyekezettel arra nézve, hogy oktató mestereiknek (Pokorni J., és Zsasskovszky K.) dicséretökre váljanak. E téren azonban sokkal nagyobb sikert arattak a férfinégyes karokkal, melyeket az intézeti növendékeknek mintegy 16 tagból álló kara adott elő. Egyátalán nagyon dicséretes, mert kívánatos és fölöt­tébb fontos dolog, hogy tanítóképző intézetünk növendékei a zene- és. énekművészeiben, kiváló szakerők vezetése mellett, megfelelő oktatásban részesülnek; nemcsak azért, mert katholikus közsé­geinkben a kath. felekezeti iskolák tanítói állása, csekély kivé­tellel, a legtöbb helyütt még mindig csak mellékfoglalkozása a vele kapcsolatos kántori állásnak; hanem különösen azért is, mert a zenei képzés egyik leghathatósabb tényezője a lélek nemesebb irányú kiművelésének, mely pedig épen a néptanítóknál, kiknek, nehéz pályájukon, annyi szükségük van a szelíd lelkületre, türe­lemre, s önmegtagadásra, fölöttébb fontos dolog. Azután egy ze­neileg jól képzett tanítónak rendkívül hálás és nemes szerep kí­nálkozik a népnövelés terén azáltal, ha a néppel, már a zsenge gyermeki kortól kezdve megkedvelted a szép, harmonikus éneket. Tapasztalásból tudom, hogy e téren bizonyos fokú, dicséretre méltó sükert és eredményt elérni nem jár nehézséggel egy olyan taní­tónak, ki ez ügyért csak kissé is lelkesedik. Évekkel ezelőtt, mi­dőn az egri reform, eklézsia templomát megnyitották, az első ün­nepi istentisztelet alatt az egyházi énekeket egy parasztokból álló vegyes kórus enekelte, még pedig feltűnő szép harmonikus sza­batossággal. Kiváncsi kérdezősködésemre büszkén felelték: hogy ez „az ónodi kán tus!“ Már akkor fölmerült az a kérdés előttem: „Nem volnának-é a mi rom. kath. kántortanitóink képesek kath. né­pünknél hasonló eredményt elérni? A felelet rá akkor is az volt, a mi most, hogy: igen is, csak kellő képesség, ügyszeretet s egy kis jó akarat kell hozzá. Sőt már akkor hallottam, hogy égjük rom. kath. kántortanitó, névszerint Lőwenbach Miklós, ki zene­képességeinek alapját, még mint gyermek, az egri Foglárféle val­lásos finövelő intézetben nyerte, tett is hasonló sükeres kísérletet egy időben, az erdőtelki rom. kath. hívek körében. S hogy az ily intézmény, a czikornyás falusi kornyikálás helyett, a szép, harmonikus egyházi éneklés, mily rendkívüli hatással van a nép lelki életének szeliditése s megnemesitésére, szükségtelen monda­nom. Hisz már a nagy német költő megénekelte az igazságot, hogy: „Wo man singt, dort lasst euch nieder. Böse Menschen haben keine Lieder.“ — Produkcziók után az intézet jelesebb növendékei közt több rendbeli jutalmak osztattak ki részint ala­pítványokból, részint az intézet iránt közelebbről érdeklődő mae- cenások nemeslelkű adományaiból. Záradékul Györgyényi Ignácz apát-kanonok ő nsga köszönte meg, egyszerűn nemes szavakban az intézet tanári karának a növendékek oktatása körül kifejtett buzgalmát, s a jelen ünnep rendezése által a jelenlévőknek szer­zett szellemi élvezetet, további szorgalomra s kitartásra buzdítva az ifjakat, szép, de nehéz pályájukon. Utána ft. Vincze Ala­jos intézeti igazgató mondott szives köszönetét az ünnepélyen való részvétéért a szép és nagy számú közönségnek, melynek so­raiban a tanügy iránt közelebbről érdeklődő előkelőségeken kívül, főleg a polgári osztályt — ezek közt nőket nagy számmal — lát­tuk tömegesebben képviselve, s mely az előadó növendékek süke­res produkezióit méltán megérdemelt éljenzésekkel jutalmazta. — „Az egervidéki jótékony nöegyesület“ tagjai, özv. Sik- hegyiné úrnő, egyl. tag meghívására, s lakásán, a múlt vasárnap f. é, jun. hó 29-én közgyűlést tartottak, melyre városunk előkelő hölgyei közöl tekintélyes számmal jelentek meg. Az összejövetel­nek főként két fontos czélja volt. Az egyik az elnökválasz­tás. Közfelkiáltással elnökké választatott Kovács Kálmánná úrnő, kihez nyomban diszküldöttség menesztetett, hogy elnökké választatását tudomására hozza, s a közgyűlés kebelébe meghívja. Az uj elnök, Kovács Kálmánná úrnő, a küldöttség élén csakhamar megjelent a közgyűlésben, s az irányában tanúsított közbizalo­mért meleg hangú köszönetét mondva, elnöki helyét elfoglalta. A másik fontos tárgy azon elvnek kimondása volt, hogy a köz­gyűlés a közös czél hathatósabb és sükeresebb elérése czéljából is, az Egerben székelő két nőegyesület egybeolvadását kívánatos­nak, sőt szükségesnek tartja, s a maga részéről őszintén óhajtja. A közgyűlés fölkérte elnöklő Kovács Kálmánná úrnőt, hogy hat­hatós befolyásával e czél elérését eszközölni szíveskedjék; mit az elnök teljes készséggel meg is Ígért. — Gyászhir. Dr. Fekete Károly, orvostudor, az egri takarékpénztár igazgatója, rövid szenvedés után, munkás élete 76-ik évében, f. hó 24-én elhunyt. — A boldogult egyike volt városunk előkelőbb s vagyonosabb polgárainak. Társas életünk­ben, mint kiváló és sokoldalú műveltségű, nemes gondolkozású, s szelíd lelkületű férfiú, köztisztelet s becsülés tárgya volt. Daczára, hogy mint fiatal orvos, jeles diplomával, s megelőző jó hírnévvel telepedett le városunkban, orvosi gyakorlatot nem folytatott, ha­nem inkább a gazdászattal, s főleg a szőlőműveléssel foglalko­zott. E téren való szakértelme, szorgalma, s szerencsés munkás­sága vetették meg alapját folyton növekvő vagyonosodásának, va-

Next

/
Oldalképek
Tartalom