Eger - hetilap, 1890

1890-05-27 / 21. szám

167 liak képviselők minden pártból, vannak bir lap Írók a buda­pesti összes nagy lapoktól, továbbá tanárok, ministeri tiszt­viselők, ügyvédek s egyéb előkelő állású férfiak egészítik ki a bizottságot, garancziát nyújtva a kirándulás magas színvo­nalára. Kik részt akarnak venni ez igen érdekes zártkörű kirán­duláson, és meghívóra igényt tartanak, de tévedésből még nem kaptak, annak kieszközléseért, mint fent jeleztük, szerkesz­tőségünkhöz is fordulhatnak; a budapesti rendezőin zottság által, módunkban áll külön-meghivókat küldetni. Azon­kívül a résztvenni szándékozók magán-uton szerkesztősé­günk által a rendkívül érdekesnek Ígérkező kirándulásnak oly nevezetes és nagy figyelemre méltó részleteiről s mozzanatairól is nyerhetnek értesülést, melyekről sze­mélyes és magánjellegüknél fogva, csak a kirándulásban részt vevők vehetnek tudomást. — Kérelem. Akiket a főutczán gyakrabban vezet keresztül sorsuk, vagy éppen ott sétálni is szoktak, azokkal bizonyára nem egyszer történt meg, éppen úgy, mint e sorok Íróival, hogy midőn a W. ügyvéd űr házához értek, egy párducznak, vagy tigrisnek, vagy mindennek inkább, mint kutyának nézhető fene­vad elől kénytelenek voltak letérni az aszfaltról a kocsiút köze­pére, mivelhogy őkutyasága éppen nem mutatkozott hajlandónak kényelmes és jogosnak tartott poziczióját bárki kedvéért is el­hagyni; s ha talán erre tisztességesen felszólittatott magyarul: „csiba,“ — vagy németül: „mars“ — kutya-konverzacionnal, még ő aprehendált meg, amit igazán tiszteletreméltó fogainak muto­gatásával és bosszús morgással adott tudtára háborgatóinak. Minthogy pedig oly hatalmas kiterjedtségnek örvend, hogy az aszfaltot szélességben .éppen végig éri; s minthogy azon állat- szeliditői bravourt senkinek sincs kedve produkálni, hogy rajta átlépjen, vagy pedig füleinél fogva lehúzza az aszfaltról, nem egyszer történt meg, — mi is szemtanúi voltunk, — hogy egész társaság kénytelen volt, pláne sáros időben, az ut közepére ki­menni. Ugyanazért is arra kérjük alássan W. urat, hogy szíves­kednék azt a Cerberust lánczra köttetni, vagy legalább cselédei­nek megparancsolni, hogy ne tűrjék meg a kapu előtt, nehogy a közönséget megzavarja a nyugott járás-kelésben. (Beküldetett.) K., K, R. — Tüzek a vidéken. F. hó 15-én Nagy-Bátonyban tűz ütött ki. Elégett 7 ház és melléképületei. Az összes kár mintegy 1800 frt; biztosítva, egynek kivételével, valamennyi volt. A tiiz ke­letkezésének oka még ez ideig ismeretlen. — F. hó 20-án éjjel 12 óra tájban tisza-füredi lakos Barcsi István háza kigyúlt és leégett. A kár 180 frt; biztosítva volt 200 írtra. — F. hó 20-án éjjel 12 órakor verpeléti lakos Steiner Ignácz kereskedő által la­kott Grósz Jakab háza padlásán tűz ütött ki, minek folytán a még mellette lévő 2 ház is leégett, az összes kár 3820 frt. Biz­tosítva voltak. — Rendőri hírek. Tűz. Folyó hó 22-én délután 4 órakor tűz ütött ki a H. IV-ik negyedben, mely Antal (furo) Imre egri föld­műves 1222. népsor-számu házát földig elhamvasztotta. A tűz­vész a száraz idő daczára gyorsan localisáltatott, s igy egy házon kívül többet nem pusztított el. Keletkezésének oka még eddig ismeretlen. — Elveszett tárgy. Pünkösd első napján a város területén egy értékes női arany karperecz elveszett. A becsületes megta­láló illő jutalomban részesül. — Terményüzlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tu­dósitónktól.) Az utóbbi hét lanyha irányzatával szemben a han­gulat újból szilárdult, s a t. búza ára 20 — 30 krral emelkedett. E körülmény okát a tartós forró szárazságban konstatálhatjuk, mely a vetések jövőjére nézve alapos aggodalmakat kezd kelteni, s habár nagy veszély nem kisért, nem lehet tagadni, hogy az idei aratáshoz kötött vérmes remények egy kissé koraiak voltak. Jegyzett áraink: t. búza (igen keresett) 7.60—7.80; nagyobb vásár­lásoknál 20 krral több; rozs és kétszeres 6.60—7 ; árpa 6.40—6.60; kukoricza 5—5.25; zab 7.50—7,80; bab (lanyha) 5.50-6 frt mmkint. — Színház. Csóka Sándor színigazgató jól szervezett dráma-, népszínmű és operette-társulatával, múlt csütörtökön f. hó 22-én kezdte meg előadásait színkörünkben. A minden szépre és nemesre törekvő Csóka tehát — úgy látszik, — egészen feledte azt a hideg közönyt, azt a pártolás tekintetében rideg magatartást, melyben városunk közönsége részéről a múlt évben részésült, nem csak feledte, de újból elkövet mindent, hogy szinházlátó közön­ségünk kedvébe járjon, s a színművészet iránti érzékét s érdek­lődését felköltse. Bájos csalogányt hoz magával, a múlt év őszén keserű emlékekkel itt hagyott reménytelen fészekre s majdnem féltjük: vájjon nem-e a csalfa bizonytalanság örvényébe rohant akkor, midőn V. Margó Célia asszonyt, népszínházunknak a közelmúltban oly kedvelt énekesnőjét egri tartózkodására szerződ­tette. A derék társulattól eddigelé négy előadást láttunk, s mind a négy előadás meggyőzött bennünket arról, hogy Csóka Sándor az idén is egy igen jól szervezett, s szinházkedvelő közönségünk igényeinek minden tekintetben megfelelő társulattal jött városunkba. Bemutatóul Csütörtökön f. hó 22-én, a Konti „Su- hancz“-a adatott, a czimszerepben V. Margó Célia asszony­nyal. A t. művésznőt már budapesti szereplése idejében volt sze­rencsénk hallani, s tekintve, hogy még ma is kellemesen csengő és terjedelmes hanganyag fölött rendelkezik, s hogy azóta játéka csak nyert finomságban és bájban egyaránt, legkevésbbé sem csudálkozunk a fölött, hogy ez estén — daczára az előadás dö- czögésének, amit különben az út fáradalmainak s az elhelyezke­dés nehézségeinek vagyunk hajlandók betudni — kezdettől végig lekötve tudta tartani a jelen volt szép számú közönség figyelmét és érdeklődését maga iránt, biztosítván egyszersmind annak rokonszenvét saját részére. A többi szerepeket nagyobbára előt­tünk már a múlt évről jól ismert alakok, mint Breznai, (Bízott) ez a kipróbált Tháliakori csatamén, Tolnayné (Meunierné), Kiss János (Morén), kit néhány szerepéből szintén előnyösen ismerünk a múlt évről, Rácz Gyula (Emil) és Bérczy Ma­riska (a báróné) s mint újabb jelenségek Völgyi Katicza (Eliz) és G i r e t h Károly (Durand) mindketten tehetséges fiatal erők, töltötték be kisebb-nagyobb sikerrel. Szombaton máj. 24-én, „Rip van Vinkle“ Planquette örökszép operetteje adatott. V. Margó Célia asszony (Lisbeth) kedves hálás szerepében — mely úgy látszik force-szerepe, — excellált. A többi között legyen elég ezúttal csak annyit meg­említenünk mai szerepéről, hogy soha senkitői még oly szépen, s annyi érzéssel énekelni a III-ik felvonás gyönyörű levél-áriáját nem halottuk, mint a t. művésznőtől. — A jelenvolt szép számú közönség nem is késett meleg elismerését nyilvánítani neki úgy, hogy azt több Ízben is kellett ismételnie. Mint kék hegyek szel­leme is finoman discrét volt. Sok tekintetben osztozott vele az est sikereiben Kiss János, ki a czimszerepben minden tekintet­ben gondosan átérzett, s beható tanulmányról tett tanúságot, — mint ez a III. felv. kútjelenetéből is kitűnt. — A többi sze* replők, mint Breznay (Derrik), Szendrey (Vander Bilt), Giréth (Nick) és Rácz Gyula (Adrien) pompásan megállták helyöket, csak utóbbinál kellett sajnosán tapasztalnunk, a Il-ik felv. sziklabarlangi jelenetében, hogy legutóbbi egri szereplése óta hangja erőben s főként a magasabb regiszterekben terjedelemben veszített; csak is igy esett meg, hogy a pipadalban, melyben pedig az emelkedés fokozatos, egy mindennapi b-t nem tudott megfogni. E jelenet zenei oldaláról tekintve a kar hiányosságai miatt különben sem, a Il-ik felv. gyönyörű viszhangzata meg épen nem volt sikerült, a melyen ha épen segíteni nem is, de lehet simitani, s ez a karmester dolga. Az együttes szép kar két legfőbb feltétele az önuralom és fegyelmezettség. A kar minden egyes tagjának tudnia kellene, hogy egy atomot képez az egész­ben és semmi tekintetben sem szabad a többinek föléje emel­kednie, — főként a magasabb regiokban, mert mint a jelen eset­ben is, sokszor igen kétes existeutiájú hangok kerülnek a fel­színre. A fisztuláról meg talán fogalmuk sincs. Különösen nagyobb figyelem volna fordítandó, a pianissimok betartására. Jól fegyel­mezett karban mutatkozik az erélyes és szakavatott karmester. Vasárnap máj. 25-én „Az In gyen élők“ — került szilire, mely alkalommal V. Margó Célia asszony Sárika szerepében, mint népszinmü-énekesnő mutatta be magát közönségünk előtt, melynek ezúttal is szép száma tölté meg a színkört; s szívből eredő érzéssel és igazi magyar zamattal eléadott magyar dalaival, melyekben sokszor nem csak őt, de valami kis Blahá-nét is hal­lottunk, és szeretetne méltó játékával többszörösen felújuló tap­sokra ragadta azt. Sok tekintetben osztozott ez estén vele a kapott tapsokban Kiss János (Gyuri) is, kire fokozatosan s mintegy szemmelláthatólag ömlött át az élet s ragadt reá a kedv a kedves művésznőről. A többiek is, névszerint Breznai, Szendrei, Tolnayné, Völgyi Katicza, Rónai Gyula, és Gyurmán Alice egytől egyig pompásan megállották helyeiket. Hétfőn máj. 26-án „Nebánts-virág“, Mailhac és Milaud kedvelt operetteje. A negyedik este, melyen V. Margó Célia asszony fellép, s színkörünk közel a zsúfolásig megtelve, mi mindenesetre biztos jele, annak, hogy „színkörünk csalogánya“ (ha szabad igy neveznünk) már e pár fölléptével nagyobb hatást ért el, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom