Eger - hetilap, 1890
1890-05-06 / 18. szám
143 d) a női munkás eltiltása oly iparágaknál, melyek a nők testi szervezetére rósz befolyással bírnak. e) Az éjjeli munka eltiltása 18 éven aluli férfi és női munkásoknál. f) Hetenkint egyszer megszakítás nélkül 36 órai munkaszünet engedélyezése. g) Eltiltása azoknak az iparágaknak, melyek a munkások egészségére károsak. li) Az állami gyárfelügyelet szervezésének követelése, külön gyárfelügyelők alkalmazása állami fizetéssel, ezek fele a munkások által választassék. II. Mindezen rendszabályok nemzetközi szerződések általi biztosítása, stb. stb. A határozati javaslat felolvasása után újból Szabó Sándor beszélt a munkának a tőkéhezi viszonyáról; majd ismét Lesti Sándor szólalt fel egy munkás önképző kör felállítása mellett. Indítványát, valamint a kongressus határozatának ide vonatkozó pontjait a gyülekezet egyhangúlag elfogadta, mire most nevezett, szónok még egy alkalmi költeményt szavalt el, s ezzel a munkásgyiilés lelkes éljenzések között, körülbelül l/s 7 óra tájban minden baj nélkül feloszlott. Kevéssel .utána aztán, megkezdődött a táncz s a legfesztelenebbiil folyt egész a késő éjjeli órákig. A rendőrségtől nyert értesülés szerint, a csárdából való hazavonulás a legnagyobb rendben történt, úgyszintén a városban sem fordult elő kihágás vagy egyéb rendzavarás, s igy munkásaink értelmes, józan voltuknak, ez által is fényesen adtak kifejezést. Különfélék. — Dr. Samassa József érsek ur Ő exja a múlt héten, légváltoztatás végett, Botzen vidékére, Griesbe utazott. — Bérmálás. Dr. Samassa József egri érsek ő exja e f. május hóban a szendrői egyházmegyei kerületben fogja az ottani híveknek a bérmálás szentségét feladni, és pedig a következő renddel: 1890-ik évi máj. hó 21-én indulás kocsin Egerből Apátfalván és Bánhorváthon át, megérkezés délután Sajó-Galgóczra; 22-én bérmálás Sajó-Gilgóczon; ide jönnek a felső-nyárádi plébániai hivek is. F. hó 22-én délután átmenet Szirákra. F. hó 23-án bérmálás Sajóvámoson; 24-én bérmálás Szirákon. Ide jönnek a hangácsi, edelényi és ládbessenyői plébániák hívei is. F. hó 24-én délután indulás Szendrőre, hol f. hó 25-én lesz a bérmálás. Idenem csoda, hogy az olympusi hatalmasságok között rokon-pártfogójuk nem lévén, csakis az istenek haragjának szülöttjei voltak: „quam dii ödere, paedagogum fecere.“ Igenis, igy gondolkoztak, s gondolkoznak ma is, igen sokan, sőt egész községek a tanítói állás és hivatásról, mit fájdalom csak most tanúsított legközelébb a magyar alföld egyik nagy városa Félegyháza, azon határozatával, mert a vért képébe kergetni képes minden jó érzésű, minden müveit embernek! És ily előítélet lidércznyomás alatt állott a város is, mely János barátunknak kiadta az elismerő okmányt akkor, mikor a szegény tanító, éjjelt nappalt hivatásának szentelve, megbetegedett s kérelmezte, hogy egy az iskolaszék által felében, s a tanitó által felében fizetendő 30 frt havi illetménynyel ellátott segédtanítót alkalmazhasson a 130—150 gyermek oktatásához s az iskolaszék szükkeblűsége nyomorúlt 10 irtot szavazott meg — a kérelemnek másodszor történt előterjesztésére, mig a 20 frt többletnek fizetésére a beteg tanitót kötelezte. De ez még csak testileg s anyagilag járult rombolólag János barátom lényére; lelkét megtörte az, midőn látta, hogy a törvény tisztelete csak üres hang iskolaszéke előtt, mely magának alkot, teremt tetszése szerint törvényt. Szegény Eötvös báró nem tételezhette fel a jövő nemzedékről, hogy az ő szabadelvű nézetei annyira félre fogják magyarázni s midőn a közoktatási törvénybe beiktatta, hogy a: „vallásoktatásról minden vallásfelekezet maga köteles gondoskodni“, nem tehette fel azt, hogy lesz oly város, melynek iskolaszéke, e szabadelvű tételt oda fogja merni magyarázni, hogy a törvényben megszabott tanköteles tárgyakat elhagyva, a tanítóra ráerőszakolja a vallásoktatást is. — És mit Eötvös nem hitt, megtörtént. jönnek a szentjakabiak is. F. hó 26-án bérmálás Szuhogyon, 27-én reggel kocsin Sajó-Szent-Péterig, s innen vasúton tér vissza érsek ő exja székvárosába. — Dr. Kállay Zoltán, Hevesmegye főispánja ő mlga közelebbről Budapestről a megye székvárosába, Egerbe tette át állandó lakását, mely a Szécbenyi-utczai Alapítványi bérház II. emeletén van. — Májusi előléptetések a közös hadseregnél, s a honvédségnél. — Az Egerben állomásozó 60 sz. b. Appel-gyalogsorezrednél a májusi előléptetések s áthelyezések alkalmából a következő előléptetések, s illetve áthelyezések történtekElőléptettek: Offenbach József alezredes, ezredessé; Haueise Ede és B1 azi u Simon II. oszt. századosok I. oszt. századosokká; Bittó Gyula, Strehlburgi In der Mauer Frigyes, és Keleti Alfréd hadnagyok főhadnagyokká. Áthelyeztettek: Keleti Alfréd főhadnagy, és Walther János hadnagy az Y. gyalogezredhez Miskolczra. Bribiri Suvich Jenő, a 60. sz. Appel-gyalogsorezred érdemes hadkiegészítő parancsnoka, ismét beosztatott az ezredbe, s helyébe hadkiegészítő parancsnokul a most nevezett ezredhez orien- burgi M el ezer Ferencz őrnagy neveztetett ki. A magy. kir. honvédség körében, az egri honvédzászlóaljhoz vásott keői gróf Zichy Károly főhadnagy II. oszt. századossá lett előléptetve. — Am. kir. honvéd-tisztikarból azon tisztek közöl, kik városunk közönségét közelebbről érdeklik, előléptettek: jánosi Pap Emil, alezredes, az egri honvédzászlóalj volt parancsnoka, ezredessé. Kiskarándi Nánássy Dezső, m. kir. honvédhuszár-főhadnagy, az egri Nánássy-család tagja, lovas századossá. — A magyarországi irgalmas rend, a múlt apr. hó végén tartotta évi rendes tartományi közgyűlését, Pozsonyban, mely alkalommal tartományi főnökké Füzy Szanisz 1 ó választatott meg. Ugyanez alkalommal a tartománygyülés két kormánysegédet is válasz!ott, s ezek egyike Twrdy Maternus, az egri irgalmas-rendház közszeretetben álló főnöke, ki ez állásában továbbra is megmaradt. — Hymen. A múlt april hóban két fiatal úrhölgy tartotta eljegyzését, — kik bár vidékiek, itteni rokoni összeköttetéseiknél fogva, mint időnkint városunk előkelő müveit köreinek köz- kedveltségü ifjú tagjai, s elitebáljaink kedves tánezosnői, az egri müveit társas életnek is jól ismert s tisztelt alakjai. Ezek egyike Lipovniczky Irén kisasszony, lipovnoki Lipovniczki Kálmán hevesi előkelő birtokos és gőzmalom-tulajdonos kedves és müveit leánykája, ki nem rég tárcsái Máj zik Viktor hevesmegyei gyöngyös-járási szolgabiró tartalékos huszárhadnagy-, a hevesmegyei jeunesse d’ orée egyik kiváló tagjával, — a másik: János barátom felettes iskolaszéke határozatilag kimondotta, hogy: „a beszéd és értelemgyakorlatok elhagyásával, a bibliai történet és egyházi énektanítás tűzetik a tanítók elébe.“ A törvényes alapon álló tanitó öntudatosan utasította visz- sza e végzést, s orvoslást keresett a felettes tanfelügyelőnél! Szegény tanitó! Feledé, hogy a tanfelügyelő, kit a kormány bűnéért jutalmazott, a helyett, hogy büntetett volna: nem jogja meghallgatni a hivatását felfogott, törvényes alapon állott magyar tanitó panaszát! És igy volt. A lelkileg megtört tanitó tovább vitte ügyét, felment a ministerhez s ez mondotta ki, hogy: „az erkölcstanitás, a néptanítóra nem bizható.“ Es a miniszteri leirat meghozta gyümölcsét ! Felkeltette a tanitó ellen az irigységet, gyűlöletet; s az az iskolaszék, mely elismerő okmányt állított ki tanítója számára, most kiállított bizonyítványában azt mondja, hogy: „a tanitó, az iskolaszékkel szemben, semmikép sem viseli magát ajánlatosán!“ A szókimondó, hivatását ismerő, s betöltő, törvényt tilsztelő s annak érvényt szerezni tudó tanitó, az iskolaszék előtt nem volt „ajánlatosviseletü.“ Ily bánásmód, kinek nem keseríti el lelkét, főleg ha már a test szenvedő beteg! Az iskolaszék megakarta vonni a jogot a tanítótól itt is mint máshol, mint azt már a fentebb idéztük ministeri felterjesz- következő paszusa e szavakban tüntette a minister elé: „Magyarország tanítóságának vajmi kevés joga van az iskolához. Még a kötelességeiből, mint gyökérből fakadt természetes jogokkal sem rendelkezik. Alig van valami joga a felügyelethez, pedig
