Eger - hetilap, 1890
1890-04-29 / 17. szám
13(3 színpad keskenyvoltánál fogva nem volt hely a sorban számukra. Végül jött maga az igazgató, Slavianskij, fényes díszöl’özeiében, s a színpad elejére helyezett állványra lépve, maga kezdte meg, még eléggé csinos és rokonszenves hangjával, a műsor 1. számát, a XVI. századbeli bús dallamú balladát az óriásról, melynek re- frainjét minden versszak után az összes kar pianissimója fejezte be. Már az első dalnál szembetünöleg meglepte a nagy közönséget a daltársulat páratlan összhangja, szabatossága, s ama rendkívüli gyönge, leheletszerű finom árnyalat, minőhöz hasonlót még aligha volt alkalmunk hallani, — valam nt a két bassistának csudaszerű mély hangja, mely megrezgeté a légkört, s mely világszerte oly rendkívüli feltűnést s hatást keltett. De a hangverseny részletes leírásával nem fárasztjuk a t. olvasókat, kiknek legnagyobb része még folyvást ez ép oly szokatlan és ritka, mint szépségére nézve is rendkívüli énekelőadás közvetlen hatása alatt áll. Úgy is leírtuk már ezt egy ízben e lapok hasábjain, midőn az orosz daltársulat miskolczi hangversenyét ismertettük, s most ugyanazt kellene ismételnünk, mit akkor mondottunk, mert az orosz daltársulat Egerben is legnagyobbrészt ugyanazon dalokat adta elő, amiket Miskolczon, azon különbséggel, hogy Miskolczon a műsor két dalszakasza közt lévő hézagot, a színészek által előadott egy rövid színdarab töltötte ki, — mig Egerben e közt is a daltársulat töltötte be, két gyönyörű egyházi dal el ének 1 és év el, melyben a nők nem vettek részt. A magas hangú (soprán, alt) szólamokat tisztán férfigyermek-kar énekelte. A szakértő füleknek kétségkívül ez a két egyházi ének volt a hangverseny legszebb, legérdekesebb s legmerészebb részlete, melyben a 7—10 éves gyermekek gyönyörű, csengő hangja, kifogástalanul korrekt intonácziója, s a gyermek-kettősök és hármasok tiszta harmóniája, valamint az a legritkább jelenség, hogy a kar, a megkezdett hangnemből, még a legkritikusabb helyeken sem zökkent ki egy pillanatra sem, — méltó bámulatba ejtette azokat, akik az ily vegyeskarú énekelőadásokat közelebbről ismerik. Itt tűnt ki legjobban: mily óriási türelem, s mennyi fáradság kellett eme különféle elemekből álló énekkar betanításához! — De nem a zenek ri- tikusokról, hanem kell, hogy a kritikus közönségről szóljunk, melyet az orosz dalok közöl legjobban kielégített az 1. sz. ballada; a vig dallamú „Kánya-fa“, az „Ej Uhnem“, hajósdal, melyben Slavianskij remekelt pianissimo solójával; (e két utóbbi dalt a közönség meg is ismételtette), végűi a műsoron kívül énekelt két dal: „A vörös sz arafán“, egyike az orosz daltársulat legszebb dalainak, melyet Slavianskij e sorok Írójának kérelmére, szívességből vett fel a műsorba, és a két magyar dal: „Csak egy kis lány van a világon“ Szentirmay Elemértől, (az orosz daltársulat számára vegyes négyes hangra átírta Slavianskijné), és Gaál N. szabadkai zenetanár, ismert tehetséges fiatal magyar zeneszerző legújabb sütetű „fris népdala.“ A harmónia szépsége s a szabatos intei pretáczió e magyar dalokban is meglepő volt; a magyar szöveget is elég jól ejtették ki muszka dalnokaink; csak a rithmus ellen lehetett kifogás, ami egyébiránt nem is csoda, mert a magyar dal rithmi- kus felfogásához magyar szív, és magyar érzés kell. — Nagyon természetes, hogy a „muszka nóták“ nálunk sem tetszettek mindenkinek, s a „malom alatti kritikának“ itt is tág tere nyílott a megjegyzésekre. Az első kifogás az volt, hogy nem jött el — Na dija, s nem gyönyörködhetett az egri nemes fiatalság szemlélésében s énekében. A másik: hogy a társulat nem 54, hanem csak 38 taggal érkezett Egerbe, ezek se léptek mindnyájan a színpadra. Különösen nem vala látható Slavianskijné, a társulat éltető lelke, s színpadi csoportozatuk fénypontja. Ez utóbbit részünkről magunk is sajnáljuk, annál inkább, miután szemtanúja voltunk, hogy a t. igazgatónő teljes díszben fel vala öltözve, készen arra, hogy a társulat élén színpadra lépjen, midőn hirtelen roszullétről panaszkodott; a zaklatott ut fáradalmai kimentették, s férje nem engedte meg neki, hogy a színpadra lépjen. — A legfőbb kifogás pedig az volt, hogy elvitték innét a sok pénzt. Biz azt elvitték. Sőt más magyar városokból még többet — sokkal többet is elvittek. De vittek, s visznek magokkal innét egyebet is. Elviszik hazájukba, Oroszországba, hírét a páratlan magyar vendégszeretetnek ; annak, hogy itt, a Kárpátok alján él egy nemzet, egy nemeslelkű, müveit, ember- és szabadságszerető nép, mely koránsem oroszfaló, mint azzal őket a jó bécsi német brude- rok rémitgették, sem nem gyűlöli az oroszt azért, mert vakeszközül használta fel a zsarnok hatalom, a magyar szabadságharcz leveretésére, — hanem előretörekvő, a népek szabadságáért lelkesülő, harczok viharában edzett, s az európai műveltség színvonalán álló nemzet, melynek sokkal fontosabb, s áldásosabb hatása van a keleti népek szabadságának megszilárdulására, s a műveltségben való békés, üdvös előhaladásukra, mint a fehér czár gyanús protekcziójának. S ez a kis felvilágosítás — legalább az én nézetem szerint — bizonyára megéri azt a pénzt, amit az orosz dalnokok tőlünk elvisznek. Elvittek már mitölünk sok ezer annyit is — német, csavargó „Künsztlérek“, akik azért még sem szűnnek meg bennünket „barbár naczión“- nak nevezni. — Zajonghy Elemér sziniársulata, mely ez idő szerint Gyöngyösön vegetál, egyike manapság a legjobban szervezett, s a legszámosabb személyzettel biró vidéki színtársulatoknak. Az igazgató maga sem tudja, hogyan jutott e nagy társulattal jó Gyöngyös városába, hol az előadások legnagyobb napi bevétele arra. hogy a társulat megéljen, nagyon kevés, de arra, hogy éhen haljon, nagyon sok. E végből minden áron arra törekedett, hogy társulatával mielőbb hozzánk jöjjön Egerbe; itt azonban a szinkörbizottság kénytelen volt elutasítani, miután már elébb szerződésileg lekötötte a nyári színkört Csóka Sándor színigazgatónak, ki azt, mint lapunk más helyén említjük, már e napokban el is foglalja. — Ez alkalommal Zajonghy igazgató, társulata egyik tagjával, Stoll Károly tenoristával Egerben járván, ügye támogatása érdekében, a törzs-kaszinóban e sorok Íróját is fölkereste. Midőn elváltak, egy tisztelt polgártársunk e kérdéssel fordult felénk: ..Ugy-e, ezek muszka énekesek voltak?“ „Hogy ne! — volt válaszunk — született moszkovita kozák gyerekek!“ — „No lám, milyen jól tudnak magyarul!“ — Hát hogy ne tudnának, hiszen megtanulhattak, mióta hazánkban csavarognak!“ — A kanyaró és himlő, mint több oldalról hitelesen értesülünk. néhány hét óta városunk területén járványszerüleg lépett fel, s nem hogy szűnnék, sőt állítólag mindegyre nagyobb kiterjedést nyer, sőt egy-két esetben már végzetes kimenetelű is volt. Városunk t. fizikusa ugyan biztosított bennünket, hogy e veszedelmes, ragályos bajok tovaterjedésének meggátlására, a szükséges óvó-intézkedések már kezdetben megtétettek, de hogy vájjon azok foganatosíttat!ak-é. az a fontosabb kérdés, melyre a bajok terjedése kétséges feleletet ád. Egy t. orvos barátunk e részben való megjegyzése alapján ezúttal csak annyit mondunk, hogy igen nagy bűnt követnek el azok, akik családjuk fiatalabb tagjainál a másod-himlő-ojtást elmulasztják. — Rendőri hírek. Bolt-törések. Folyó hó 2fi-án éjjé1. Braun Adolf és Ruzsin Ottó helybeli kereskedők piacz-téren lévő üzleteiket, ismeretlen tettes feltörte; az előbbi helyiségéből semmit, az utóbbiéból pedig csupán egy darab sajtot lopott el. A jómadár az üzletekbe ál-kulcs segélyével zajtalanul jutott be, s a kiliuz- gált fiókok tanúsága szerint, valószínűleg pénz után vágyódott, de miután azt nem talált; tehát jónak látta az egyik kereskedésből egy darab sajtot elemelni, mig a másikból üres kézzel eltávozni. Minthogy az utóbbi időkben, a városban több bolttörés fordult elő; ennélfogva figyelembe véve azon körülményt is — hogy városunkban, az uj kaszárnya építkezésnél alkalmazott munkások között, számos ismeretlen s a közbirtokosságot veszélyeztető kétes existentia létezhetik — égető szükséggé vált, hogy kereskedőink, jól felfogott érdekeiket szem előtt tartva, a már annyiszor hangoztatott boltőrséget felállítsák, annál inkább, mert tud- valévőleg, nemcsak a bel- hanem a külvárosokban is, szóval az egész város területén czirkálni köteles csekély számú rendőröktől alig kívánható, hogy éjnek idején, egyes hasonló esetek figyelmüket ki ne kerüljék. Mig ellenben ha a felállított bolt-őrök a rendőrséggel együttesen őrködnének a boltok fölött, ily esetek többé aligha fordulnának elő. — Mint értesültünk, a rendőrség a ieg- erélyesebb intézkedésekhez nyúlt. Nyilttér. *) Nyilatkozat. Azon híreszteléssel szemben, miszerint én a város gazdasági felügyelői állásra vonatkozó jelöltségtől, a választás előtt visszalépnék, kijelentem, hogy ezt semmi körülmények között nem teszem, s megválasztatáson! esetén, a bennem helyezett bizalomnak szorgalommal és kitartással megfelelni iparkodni fogok. Eger, 1890. apr. 27. Plank Géza, városi képviselő. (97) l* *) Ezen rovat alatt közlőitekért felelősséget nem vállal a Szerk. Felelős szerkesztő: Szabó Ignácz.
