Eger - hetilap, 1890
1890-04-29 / 17. szám
132 ha a város ez irányban megkeresi az izr. két hitközséget, nem fog az elzárkózni a hozzájárulástól; hiszen saját jól felfogott érdekében hozand áldozatot. Felszólitandók volnának még a helybeli pénzintézetek és ipar társulatok is a hozzájárulásra. Ily módon a város által elvállalt 3 ezer írtból közel ezer forint pótadó nélkül is fedezhető volna. Szóval: ne hagyjuk az ügyet elsatnyulni. Határozzunk azonnal és a miniszter kívánsága szerint. Akkor lesz reáliskolánk, különben talán csak a jövő században. Az egri küldöttség egy tagjának a közokt. minisztérium egyik fő hivatalnoka ezt mondá: „Mondja meg az uraknak, ne hagyják a város ezen fontos kérdésénél a kínálkozó kedvező alkalmat elszalasztani; fogadják el a feltételeket, mert: „es kommt selten etwas besseres nach'! Egy apa. Válasz Tekintetes Csömör Kálmán városi képviselő urnák Gyöngyösön. Igen tisztelt uram! Nagy örömmel olvastam az „Eger“ f. évi 16. számában hozzám intézett nyílt levelét, mely tanúskodik ismét arról, mily meleg érdeklődéssel fogadja Tekintetes urasá- god mindazt, a mi szülővárosa szellemi, avagy anyagi érdekeit érinti. Ismerve Tekintet ességednek korábbi hivatalos érintkezésünkből az általam felvetett kérdésben nézetét, s tudomással bírva azon előzményekről, melyek folytán úgy Ön, mint Gyöngyös város közönsége, középiskolájának teljes kifejlesztését és virágzóvá tételét remélte, — nyílt levelének tartalma meg nem lepett. Tudom azt is, hogy a nyilt levélben kifejezett hangulat, hű tolmácsa Gyöngyös város közönsége nagy részének. Hogy mindemellett javaslatomat előterjesztettem, azt most még a következőkkel fogom megokolni. Gyöngyös város tanácsa a m. évben oly szives volt az ottani katli. nagygymnásium 1888/9. évi értesítőjét nekem hivatalosan megküldeni. Ez, valamint Tekintetességednek, mint a város volt polgármesterének, a gymnásium 1888/9. évi évzáró ünnepélyén tartott beszéde (megjelent a „Gyöngyös“ 1889. évi 27. számában) felkelté figyelmemet a gymnásium iránt. Tanulmányozva az értesítőt, abban azon megdöbbentő adatra Az „EGER,“ tárczája. Szerelem. Mikor lassan beoson a dobogó szívnek mindig tárva-nyitva álló kapuján, milyen változások kerülnek ott szilire ! Rögtön magához ragadja a hatalmat, elfoglalja a trónust e királyságban, és kezd uralkodni zsarnoki önkénynyel. A szív régi lakói: öröm és bú, gyönyör ts fájdalom, remény és reménytelenség, lelkesedés és nyomasztó lehangoltság — mind engedelmes alattvalóivá lesznek ; a vágyak rabszolgákként borulnak le előtte, s egyedül neki szolgálnak ; az akarat félénken félrevonul, és parancsát lesi. Hát a monarchia másik része: a „képzelmek édes tartománya“, az elme? Képzelem és emlékezet szünet nélkül körülötte udvarolnak, s az okosság, a komoly és bölcs ész bujkál előle, mert legyőzetni és meghódolni nem akar, fegyverei pedig gyöngék arra, hogy e szilaj bajvívóval diadalmasan harczoljon. Csupán két forradalmár: a büszkeség és dacz lázadnak fel és lázitanak olykor ellene, midőn megsérti őket; de csak igen ritkán sükerrel, legtöbbször újra ' leigázva. Midőn megjelenik, örömet hirdet csalárdul és kéjt Ígér csodás ékesszólással, édes-bűvös szavakkal, s a hiszékeny szív boldog örömmel ünnepet ül. Pedig ha mérlegre lehetne rakni mindazt a gyönyört és tépő fájdalmat, amelyet magával hord, hány- szorta súlyosabb volna ez utóbbi! Hiszen igaz, hogy néha beváltja Ígéretét, s ekkor a boldogság igen nagy ott; de ez csak ritkán esik meg. Legtöbbször fájó szenvedéseket, dúló harczokat idéz elő e kis országban, s mikor már az szabadulna a zsarnoktól, akkor egészen tehetetlen, gyámoltalan arra. Miért is nem tartja bezárva kapuját? — s miért nem állítja oda őrül az ész okosságot? Miért? Hát lehet-e lezárni billentyűit a szívnek, becsukni e kis ajtócskákat? — lehet-e azt a „nemes vizű“ kis csergedezó patabukkantam, hogy az intézet 281 növendéke közül 122, tehát 43% elégtel en t a nj e gyet nyert. — Ezen elszomorító jelenség egyik okát Tekintetességed hivatkozott beszédében találtam megvilágítva, — mely szerint a család és a növendékek úgy szólva hadi lábon állanak az intézettel ; amaz nem támogatja az iskolát, ezek vetélkednek a lomhaság és duhajkodásban. — De van még valószínűleg egyéb oka is a nagymérvű tanítási sikertelenségnek, melyet azonban én nem feszegetek, mert egyátalán nem czélom az ügy elmérgesítése. Ez, valamint a közokt. Minister urnák közelébb a városhoz intézett azon felhívása, hogy igyekezzék gymuásiumát az 1883. évi XXX. t. ez. kívánalmainak megfelelőleg rendezni, érlelték meg bennem azon meggyőződést, hogy a gyöngyösi gj^mná- sium mai szervezetében nem felel meg a törvényes igényeknek s a tanítás sikertelensége miatt, a város közönségének jól felfogott érdekeire káros hatással van. A Tekintetes úr nyilt levelében azt igyekszik bizonyítani, hogy a gymnásium Gyöngyös város érdekeinek mai szervezetében is megfelel s azon biztos hitének ad kifejezést, hogy a város és a rend által megállapított terv szerint, mihamarább bekövetkezik azon idő, midőn a gyöngyösi gymnásium az elsők között foglal helyet. Adja Isten! Magam is hőn óhajtom, hogy Gyöngyös város mielőbb teljes (8 osztályú) virágzó gymuásinmmal bírjon. Már javaslatomban kifejeztem, hogy „ha a kellő anyagi és szellemi erő feltalálható arra, hogy a gymnásium minden tekintetben kellő színvonalra emeltessék és teljes középiskolává fejlesztessék, ám hozza meg a város a szükséges áldozatot.“ Azonban ne vegye tőlem rossz néven a Tekintetes képviselő úr, hogy a nyilt levél érvelése után sem tartom az ottani gymnásium közművelődési hatását megfelelőnek, és a czélbavett fejlődést biztosítottnak. Elhallgatom egyéni tapasztalataimat; nem említem a Gyöngyös város egyes tekintélyes képviselőitől nyert informatiókat; hanem egyszerűen utalok a ministeri felhívásra, melynek nem volna értelme, ha az ottani gymnásium kül- és belélete rendben lenne. Ismerem azon választ is, melyet a rend fótisztelendő főnöke, a gymnásium fejlesztése ügyében a városhoz intézett, és bár ez a legjobb akarattal vau megadva, részemről nem tartom az 1883. évi XXX. t. ez. szempontjából kielégítőnek. kot: a vérfolyamot elvezetni a szívből, és más mederbe terelni? Nem. mert akkor kiköltöznék belőle, az élet. Pedig azon a piczike helyen, amelyet ez a kis kapunyilás enged, besurran e gonosz vendég; meg elrejtőzik ama kis patak piros habjaiba, a betóduló vérfolyamba, s azzal beszökik. A hű őr, a vigyázó okosság egyszer csak azt veszi észre, hogy már bent garázdálkodik a félelmes ellen. Majd ha az a kis kapu bezárul végkép, s a patakocska nem önt lesz ti már buzogó habjait a csöndesen pihenő szivén keresz'ül, akkor nem keres ott tanyát a szerelem sem. . . . . De talán hamarabb is! Majd ha szív élénk, zajos lakói: a lelkesedés, dicsőség- és gyönyörvágy, álmodozó remények elcsendesülnek vagy kiköltözködnek, s csak az emlékezet látogat el néha a békés kis országba: megérkezik a nyugalmas, lassú vénség, akkor sem kell már félni megjelenésétől a szerelemnek ............Sőt talán még ennél is hamarabb! Ha pusztító v ihar és dúló harcz, vagy összevegyült tisztátalan elemek kigyuladt szennyes lángja gyakorta vonul végig a szivvilágon s kihal az élénk lakosság nagy része, puszta, sivár lesz belseje, mint a kiégett vulkán környéke, akkor sem lesz ott többé bitorló a szerelem, mert az csak az élénk, pezsgő életet keresi fel. — De ne kívánjon senki ily áron menekedni meg tőle; ne óhajtsa ez utóbbit s amaz elsőt, várja be türelemmel a másodikat, amely el nem maradt még soha, ha csak a másik kettő meg nem előzte. Addig pedig tűrje békével e zsarnok hatalmaskodásait. s ha rövid örömök után hosszú szenvedést kell viselnie, vegye azt úgy, mintha egy tövisbokron nyiló szép és illatos virágnak sziliét és illatát élvezni hajolván, rövid gyönyörködés után a tövisek közé zuhant volna. És arra is legyen elkészülve, hogy midőn már begyógyulandottak a „tövisek“ által ejtett sebek, több ilyen szép virágra találván, újra, meg újra bele esik ezen veszedelembe, mert az akarat ereje gyönge a vágyással szemben ......... B oldog az, aki keblére tűzheti ama „szép virágot“, anélkül, hogy ily sorsban részesülne! * * *
