Eger - hetilap, 1890
1890-04-08 / 14. szám
közeg', a keltezéssel hivatalosan ellátva, ugyancsak a szavazást megelőzőleg, legfeljebb egy héttel szolgáltatna a megkereső kezéhez. Addig a jelöltek hadd korteskedjenek saját érdekükben; de szavazással élni jogosított nők megösmerkednének a jelöltekkel, megállapodhatnának abban, hogy szavazatukkal kit támogassanak s így a legritkább esetben fordulnak elő, meghatalmazásoknak duplumban való kiadatása. Végül minden további bővebb fejtegetés nélkül, csak annak a felemlitésére akarunk még szorítkozni, hogy városi köztisztviselőnek nyilvánosan s kifogásolható módon, a választás színhelyén, a választás egész tartama alatt, még pedig oly negyedben, melyben az illetőnek sem személyes szavazata nincs, sem mint jelölt nem szerepel, korteskednie, mint az egy választási kerületben történt, nem szép és nem indokolható eljárás. Felhívás előfizetésre. Azon t. ügybarátainkat, kiknek előfizetésük márcz. hó végével lejárt, tisztelettel kérjük előfizetésük idejekorán való megújítására, nehogy lapunk elküldése fünnakadást szenvedjen. Előfizetési föltételek: Egész évre 5 frt. Félévre 2 „ 50 kr. Évnegyedre . 1 „ 30 „ Egy hóra — » 55 „ IKP"” Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. És mégis, megvallom tisztelt hölgyeim! és uraim! ha valaki hozzám fordulna tanácsért, hogyan öltözködjék tehát — nem tudnék más tanácsot adni az illetőnek mint: Az uralkodó divat szerint ugyan, de okosan! Füstbement házasság. Leánykérőbe ment a haraszti tiszttartó; kihúzta hatalmas bajuszát s haját szépen elsimította, hogy tar koponyája elő ne világítson. Roszkor választotta az időt, éppen szüreteltek a leendő ipám uramnál, s a mustkóstolástól nem tudott szóhoz jutni. A must után elővették a tavalit, azután a harmadévit; eközben szépen becsillagosodott az égbolt s a tiszttartó urnák a nyelve felmondta a szolgálatot: — három béres emelte hatalmas termetét a rozoga bricskába, mire haza ért, a sok jótól nem tudta meg- itélni, hogy tulajdonképen fiu-e vagy leány. Mikor másnap délben felébredt, szörnyen restelte a dolgot, s csak lassankint tudott magának megbocsátani, csak mikor észre jött, hogy hiszen otthon van s nagyobb megnyugtatás okáért elkezdett gondolkodni, hogy az egész leánykérő históriát úgy álmodta-e. mert nem tudott eligazodni rajta, hogyha ő csakugyan oda volt, hát mikor jutott haza. Ilyenféle tépelődések közt szerencsére kitekintett az ablakon : ott állott előtte a kajla rudu rozoga briska, a kézzel fogható dokumentum az udvaron, csak a lovak hiányzottak előle s ha nem látná, hogy egyik hátulsó kerekéből egy küllő hiányzik, hát bizony Isten álmos szemekkel raegeskiiszik rá, hogy a szamosi ispáné, akié éppen ilyen, azzal a különbséggel, hogy azénak kerekeiből egy küllő sem hiányzik. Mégis csak oda kellett lennie leány-kérőbe, mert máskép a bricska a kocsiszínben állana. A Jancsitól pedig nagyobb bizonyKülönfélék. A nagyheti ünnepeket szokott kegyelettel üllötte meg városunk kath. közönsége. Nagy-Szombaton, f. hó 5-én a délest folyamán, templomainkban egymás után tartott ünnepélyes föltámadási körmeneteknek, melyek mindegyikén tengernyi ájtatoskodó liivek vőnek részt, a legszebb tavaszi idő kedvezett. A székes- főegyházban, érsek főpásztor ő exja gyöngélkedése miatt, a föl- támadási processiót P á n t h y Endre nagyprépost ő nsga végette. — „Cantus seraphicus.“ Husvét-vasárnapján, f. hó 6-án, a főszékesegyházban tartott ünnepi nagymise alatt ritka zenei élvezetben részesült az egybegyült ajtatos közönség, melynek soraiban ez alkalomból müveit értelmiségünk tekintélyes számmal volt, képviselve. Miseközben ugyanis a Graduale alatt Rapaicsné Izabella úrnő ö mlga, Rapaics Rezső, müveit köreinkben is előnyösen ismert magv. kir. közlekedésügyi ministeri tanácsos kiváló műveltségű s kedvességü neje, énekelt Stradella, XVlI-ik századbeli zeneszerzőtől egy igen szép és hatásos „egyházi éneket“, jól iskolázott, kellemes, csengő hangon, s az áhitatos ima igaz bensőségtől áthatott, meleg érzésével, mi ezúttal annál mélyebb vala, miután férje csak a megelőző nap hozta meg nejének s családjának a legkedvesebb húsvéti meglepetésül amaz örvendetes hirt, — melylyel ministere őt is ez alkalomból lepte meg, — hogy király ő felsége e napokban valóságos ministeri tanácsossánevezte ki. Rapaics Rezső, az ez idő szerint, legfiatalabb valóságos ministeri tanácsos, tudvalevőleg fia néh. Rapaics Dániel, a 48—49-iki magyar szabadságharcz egyik legkiválóbb bajnok-ezredesének, ki újabb alkotmányos életünk óta, mint megyei tisztviselő, számos tagból ábó családjával együtt, városunkban lakott, s szeretve tisztelt polgártársunk volt. Rapaics Rezső ministeri tanácsos ezúttal édes anyja, s rokonai látogatására a húsvéti ünnepeket, családostul együtt, városunkban töltötte. — A czifrasáncznegyedbeli menedékház fölszentelése. Lapunk legutóbbi számában említettük, hogy Györgyényi 1 g- nácz apátkanonok ő nsga, ez a ritka bőkezű főúr, ki stalluma jövedelmeinek legnagyobb részét, mint a szegények valódi atyai jóit,evője, az egri nép javára szenteli, legközelébb 3000 frtot meghaladó költséggel ismét egy új menedékházat — ez úttal már a harmadikat, — állított fel városunkban, és pedig a czifra-sáncz-negyed elején, a „Posuerunt“-hiddal szemben, melynek ünnepélyes fölszentelése a múlt, vasárnap, f. hó 6-án husvét- vasárnapján ment, kegyeletes ünnepséggel végbe, az egri koszoság okáért meg nem kérdezte volna világért se, — hisz tönkretenné vele összes renoméját a cselédség előtt, pedig volt, ám neki. de mekkora! Mikor kiáltott egyet, még az öreg béres is letette a kanalat, melylyel talán épen legkedvesebb étel t kevergette, hogy parancsára álljon. Délután aztán, mikor rágyújtott a hosszuszáru pipára, belemélázva a kavargó füst fellegekbe, összeszedte gondolatait. Most már határozottan emlékezett, rá, hogy Szamosiba volt leánykérőbe, csak arra nem tudott visszaemlékezni, kogy megkapta-e a kis Boriskát, vagy nem ? Legjobb lesz, gondolta, ha visszamegy és megkérdi, de nem, mit gondolnának róla ipám uraméknál? Erre aztán felkelt a székről s belenézett a tükörbe, egyet kettőt sodorintott a bajuszán ... és ... és összes kételyei eloszlottak, szentül meg volt győződve, hogy megkapta Boriskát. Csakhogy hogyan, miképen, arról nem volt még tudomása, de a haraszti tiszttartó nem volt az az ember, aki elrágódjék valamin akár egész nap. — bánja is ő, akárhogyan, elég az. hogy megkapta. Esküvőről, „staftlrung-“ról gondoskodjék az ipam- uram, ha leszüretel, úgy se lesz más dolga, ő meg nem ér rá. már is várják a, plébánosnál egy kis parázs ferblire. Belejött aztán a rendes kerékvágásba ismét. Egyik nap a plébánosnál, másik nap a jegyzőnél, harmadnap pedig ő nála volt a ferbli-kompánia, éppen úgy, mint azelőtt, s azután előliül kezdték. Az idő gyorsan halad, két hét épen olyan hamar elmúlt, mint azelőtt, hát még ha majd asszony lesz a háznál, de már erre csettintett. egyet a nyelvével a tiszttartó, hanem azért világért se szólt volna a poczakos jegyzőnek, meg a nyurga tanítónak. hadd bámuljanak, ha hirét veszik valahonnan a szomszédból. Hanem a házat mégis egy kicsit összereparáltatta. talán
