Eger - hetilap, 1889
1889-08-20 / 34. szám
277 Béláné, özv. Timon Bertalanná, Brösztel Józsefné, özv. Streitmann Józsefné, özv. Zsendovics Endréné, Beniczky Etel, Farkas Pálné, Nagy Erzsiké, Hickman Károlyné, Hutter Károlyné, Plank Gé- záné, Farkas Vinczéné, Lang Cornélia, Szolcsányi Gyuláné, Szabó Györgyné, Martiuovichné, Poionkayné, dr. Akantisz Jusztináé, 1—1 írttal; Vancsó Tériké, Göndör Margit, Posgay Antalné, N. N., N. N., 60—60 krral. Összesen 58 írt. Mely kegyes lelkű adományaikért fogadják a nemes szivii adományozók a dalkör hálás köszönetnyilvánítását. Egei’, 1889. aug. 15. Imre Miklósné, dalköri elnökné. — Színészet. Hétfőn, aug. 12. Csóka Sándor szintársulatá- nak harmadik bemutató előadása. Rá ez Gyula tenorista első föllépte. „Koldus diák,“ Millöcker fülbemászó zenéjű, kedvelt operettje, melyet a mi színpadunkon is gyakran hallottunk már, de ily korrekt, s a provincziális igényeket teljesen kielégítő előadásban, miuő a mai volt, — aligha. A főszerepek igen jó kezekben voltak. Laurát Ledofs z ky Mariska k. a. énekelte. Hangja, mely ma, már sokkal kevésbbé vibrált, mint első felléptekor, sokkal kellemesebb és behizelgöbb is vala. Könnyed éneke, biztos intonácziója jó zeneérzékre, helyes iskolára, s gyakorlottságra vall. A II. felvonásbeli szerelmi párdalban, melyet Rácz Gy. tenoristával énekelt, annyi érzést s bensőséget, hangja, — mely más helyütt gyakran tulerős volt — annyi lágyságot fejtett ki, hogy nagy mértékben megérdemelte a felujuló tapsokat. Ügy játékban, mint énekben versenyzett vele B. Szőlősy Ilon (Bronislava), ki teljes ügyekezetet fejtett ki, hogy aránylag kisszerű szerepében is fölkeltse irányában a közönség érdeklődését, s rokonszeu- vét, amit nagy mértékben el is ért. Hangja, még a felső registe- rekben is, igen kellemes, s az a könnyűség, melylyel egy helyütt a magas D-ét kivágta, s amit sok fővárosi opera-énekesnő megirigyelne tőle, — valóban meglepett bennünket. Ugyancsak II. felv.-beli duójukban — Juhászszal, — kellemes és finom énekével több ízben méltó tetszés nyilatkozatokra ragadta a közönséget. T o 1 n a y n é Hermin (Palmatika grófné) nem épen hálás szerepében is annyi buzgalmat fejtett ki, s hangja fogyatékosságait annyi tanultsággal s kedvvel iigyekezett pótolni, hogy az ilyetén szerepkörre nagyon is alkalmas tagnak bizonyult. Cs. Almássy Julia, kaczkiás, hadapródi öltözékében igen jól — festett. — Rácz Gyula, a társulat tenoristája, a mai tenorszük világban, nem mindennapi akviziczió. Mióta — egy egri hangverseny alkalmával — hallottuk, hangja nagyon sokat nyert erőben, tisztaságban, kellemben, s a mi fő: hajlékonyságban. A czimszerepet, mely alkalmasint egyike force-szerepeinek, meglepő biztonsággal s gondos tanulmánynyal énekelte. A magasabb régiókban torka ép úgy otthon van, mint a középregisterekben, s a magas B-ket kivagdalni neki gyerekjáték. Még pedig szépen, csengőn, lágyan kivagdalni, mert hallottuk már másoktól is — ki ordítani, ami bizony minden, csak nem művészet. Szóval: Rácz Gyula ma oly szép. s e mellett még eléggé iskolázott hanggal rendelkezik, hogy ha énektehetségeivel külső megjelenése is arányban állana, — nem nagy prófétai tudomány kellene hozzá, hogy fényes jövőt jósoljunk számára. — Juhász (Jan Janicki), a társulat baritonistája, mai fölléptével nagyon kedvesen lepett meg bennünket. Szépen, jól és biztosan énekel; csinos hanagja fölött tud kellő mérséklettel uralkodni, s nagy mértékben hozzá járult, hogy a II. felv. szerelmi duó (B. Szőílősy Ilonnal) oly pompásan sükerűlt. Breznay (Ollendorff), ez a Tháliakörbeli öreg csatamén, — még mindig a — régi. Szerepeit jó kedvvel énekli s még jobb kedvvel játsza. Hangját az idő kissé megviselte ugyan, de ügyessége, s gyakorlottságával még mindig tudja azt kellőkép használni, annyira, hogy évek múltán, mint régi ismerőst, most is szívesen láttuk színpadunkon. Az ensembléek s karok jól be voltak tanulva, s jól is sükerűltek. A kar kissé gyönge ugyan, de nem azért, mert kevés, tagból áll, hanem azért, mert a zenekar tulerős játéka elnyomta. Általában a zenekarnak, — mely egyébiránt gyakorlott zenészekből van összeállítva, — különösen pedig az ügyesen, s figyelmesen dirigáló karmesternek, különösen gondjaiba ajánljuk a piánok szigorúbb megtartását. A zene ereje sokszor eln}*omta a legszebb részeket. Közönség közép — de sajnos, nem elég — számmal. Kedd, aug. 13. „Válás után“, rendkívül eleven franczia bohózat Alexandre Bipon és Antory Morstól, melynek változatos és ötletekben gazdag komikai helyzetein, mindvégig kaczagva mulatott a kis számú közönség, annál inkább, mert az előadás úgy folyt, mint a karikacsapás, s a szerepek legnagyobb részt igen jó kezekben voltak. R. Balog Etel (Diane), Cs. Almásy Julia (Gábriellé), Sz. Német József (Duval), Breznay (Beurganent), Rónai (Champeaux), Tolnayné Hermin (Bonivardné) teljes ügyeke- zettel, s kedvvel játszották hálás szerepeiket. Szerda, aug. 14. „Czígány báró“ Jókai Mór magyar regényíró és Strauss J. bécsi zenész nálunk is többször adott, s igy jól ismert közös ügyes operettje, melyben Ledofs z ky Mariska (Saffi) újból ragyogtatta kiváló énektehetségeit, különösen szépen és hatással énekelte entrée-dalát, s a II. felv. duót; sajnos, hogy olykor heve annyira elragadta, hogy hangja erejét, a kel lem rovására produkálta. Az ilyes produkezio sem művészetének, sem torkának nem használ. Rácz Gy. a czimszerepben ma is szabatosan, és sok helyütt igen szépen énekelt. Breznay (Zsupán) jó izű mókáin, valamint egyes passusaiban kevésbbé jó izű, hosszadalmas couplet-ján ugyancsak gyönyörködött a —karzat. Németh, mint mindenkor, úgy ezúttal is (Camero) pompásan betöltötte szerepét. Csütörtök, aug. 15. Itt először „Uzsai gyöngy“ Gerő Károly legújabb — reminiscentiákkal teljes — népszínműve, kissé vontatott előadással, mely inkább a darab laposságának, semmint a színészek igyekezetének esik rovására. Le döfsz ky Mariska (Vida Sári) úgy kedves játékával, mint ezúttal pompásan énekelt szebbnél szebb népdalaival, ez estén is sok tapsot aratott. Sok buzgalommal játszottak: Rónai Gyula (Faragó), Benkö Jolán (özv. Tatámé), Szőílősy Ilon (Juczi), Juhász Sándor (Bárdos Gyuri), Breznay Géza, (Hamvas), Tolnayné Hermin (Fájdalmi Silvia), Balásy S. (Flórián), P. Váradi Mari (özv. Bárdossné), különösen pedig Sz. Német J. (Jómag Samu), egyike a társulat sokoldalú, s leghasznavehetőbb tagjainak. Palotai Andor (Marczi) e fiatal, kezdő színész, igen csinos, megnyerő színpadi alakkal bir. Ha színi tehetsége is arányt tart vele, — sokra viheti. Szombat aug. 17. Újdonság. Vidor Pál „Ingyenélők“ ez. népszínműve került színre. Breznay Géza (Boross) Tolnayné (Mari) S z. Németh (Balogh Pista) Rónay Gyula, (Bódi Ferencz) Kövessy Róza (Kis Sári) Juhász Sándor (Jani, H. Szabó Ilka, Betikő Jolán (Tunge Döméné,) Palotay Andor (Kovács) egytől-egyig kitünően állták meg helyüket, közönség igen kevés számmal. Vasárnap, aug. 18. 0 csász. és kir. ap. Felsége, I. Ferencz József királyunk születésnapja alkalmából: Nagy néma képlet (allegória) adatott, bengali fénynyel világítva, mely alatt a társulat összes személyzete Varga Sándor, alkalomszerű „Király hymnusz“-át énekelte teljes zenekar kísérettel, szép szabatossággal. Ezután a „Ver es haj u“ Lukácsi Sándor kedvelt népszínműve adatott elő. Kata szerepében Kövessy Rózsa sok bájjal, sze- retetreméltósággal és érzéssel, csinos, érczteljes, tiszta hangon s jó intonatióval előadott magyar dalai kiváló tetszésben részesültek. mig Sz. Németh József Veréb Jankójában, eleven komikumával szerzett számos derült pillanatot a jelenvolt közönségnek. Kiemelkedtek még Ben kő Jolán (özv. Sajgóné). Rónay Gyula (András), Juhász Sándor (Ferke), Breznay Géza (Keszeg), kik részben ügyes, érzésteljes játékuk, részben rokonszenves hangjuk által tűntek ki. Az előadás kerekded összevágó, a szerepek kivétel nélkül illetékes kezekben, jól be voltak tanulva s gördülékenyen folytak, mint egyáltalán a színtársulat által ed- digelé előadott darabok kivétel nélkül, melyekből színházlátogató közönségünk eléggé meggyőződhetett, hogy Csóka Sándor színtársulata ma oly színvonalon áll, mely minden tekintetben méltán megérdemli a pártolást. Felelős szerkesztő: Szabó Ignácz. 5147. sz. 1889. Hirdetmény. Az egri királyi törvényszék közhírré teszi, hogy a Hatvan-Miskolczi vasútvonal második vágányának kiépítéséhez szükséges, — Kompolt község határában fekvő földterületeknek kisajátítása folytán, — az 1881. évi XLI. t. ez. 46. [ és 47. §-ai értelmében elrendelt kártalanítási eljárás keresztülvitelére Losonci Farkas Kálmán kir. törvényszéki bíró és Szabó László kir. trvszéki aljegyző küldettek ki. A tárgyalás határidejéül 1889. évi augusztus hó 26-ik napjának d. e. 10 órája Kompolt község házához azzal tűzetett ki, — hogy az érdeklettek elma-1 radása, — a kártalanítás felett hozandó érdemleges határozatot nem fogja gátolni. A távol lévők, vagy ismeretlen tartózkodásnak részére ügygondnokul Tolvay Ágoston egri lakos ügyvéd neveztetett ki. Kelt az egri kir. törvényszéknek 1889. évi juliushó 9-én tartott polg. üléséből. Hunyor Sándor, (.164) 2* elnök.
