Eger - hetilap, 1889

1889-09-24 / 39. szám

314 volna segíteni, ha saját magukat s a gondozásuk alatt álló néger gyermektelepeiket tették volna is ki az éhínségnek áldozatul. Mikor aztán látták a nyomorultak, hogy nines, nem lehet szá­mukra segítség, a kétségbeesés lesújtó megadásával oszlottak szét az erdőségekbe, vagy bezárkóztak viskóikba, hogy ott — éhen haljanak. Szónok — úgymond — még ma is gyakran találkozik elhagyott viskókkal, melyekben a vadállatok-, tigrisek, hiénák és oroszlánok által elemésztett éhenhaltak csontvázai hevernek! — Ez éhínség és nyomorúság egyik oka annak is, hogy köztök még mindig uralkodik a r a bs zol ga k er eske dé s. Az egyes törzs- főnökök korlátlan hatalmas urai az alattuk álló törzseknek, me­lyeknek tagjait rabszolgáikul tekintik s föltétlenül rendelkez­nek velők. Innét van, hogy az egyes törzsfőnökök örökös liarcz- ban állanak egymással csupán azért, hogy egyikük a másikától mennél több rabszolgát hódítson el. S inig e harczokban a fér­fiak nagy része elpusztul, az asszonyok és gyermekek, rabszol­gákként adatnak el lelketlen idegen rabszolgakereskedőknek. De e kivül az éhínséggel küzdő családok magok is eladogatják rab­szolgákul gyermekeiket. A hittérítő atyák aztán, ha ilyesminek tudomására jutnak, s módjukban van, magok vásárolják meg a kisdedeket szüleiktől, miszerint egy-egy darab vászonszövet árán, miután az ottani négerek a pénzérték ismeretével nem bírnak, így áll szónok gondozása alatt is egy ilyen, mintegy 50 megvá­sárolt négercsemetéből álló gyermektelep, kiket aztán a hittérítő atyák táplálnak, gondoznak, növelnek, s tanítanak. Sok gyerme­ket már oly kiaszott, éhinséges állapotban hoznak hozzájok, hogy a leggondosabb ápolás mellett sem lehet őket megmenteni. — Legnagyobb aggodalmuk volt eddigelé, hogy az ekként meg­vásárolt 1 eán y gye r m ek e k gondozásáról s növeléséről nem tud­tak kellőképen gondoskodni. De jövőben már e bajon is segítve lesz. Szólónak ugyani- sükeri'ilt közelebbről Párisban jártában egy ottani apáczakolostorban kieszközölni, hogy a Zámbézi partjain lakó négerek közé hitt éri tő apáczákat küldjenek. Ez apáczák, Czimmerman atya visszatértében, az ő kísérete s kalau­zolása mellett fognak belső Afrika néger törzsei közé utazni. - Nagy nehézséggel, s küzdelemmel jár továbbá — úgymond szó­nok, — e szegény négereket az ő megrögzött babonás hitükből kijózanítani. Egyebek közt például azt hiszik, hogy halottjaik lelkei a másvilágon egészen elhagyatottan, segítség, támasz nél­kül bolyonganak, ha ott is nem állanak rabszolgák szolgálatukra. Azért akik tehetik, s módjukban vau, elhunytaik mellé a tágra ásott sirgödürbe mindjárt néhány rabszolgát is eltemetnek, — elevenen, hogy legyenek, akik elhunyt szeretteiknek a túlvilágon is mindjárt szolgálatukra álljanak. „Csak nem rég kereszteltem meg — beszélt szónok — egy hatalmas néger törzsfőnököt egész családjával együtt. Nem sokára azután meghalt egy kedves fia. Én temettem el szent hitünk szertartása szerint. Pár nap múlva meglátogat a főnök, egészen bánatosan, levertem Mikor bubána­Majd ha a hatalom első dühe csilapul, fivéred ismét hazajöhet; csak most meneküljön el. de okvetlenül meneküljön. * * * Mugurevics Szvetozárt nagyon jellemzi, hogy sem vagyona, sem foglalkozása nincs, és mégis úri módon költekezik, hogy tető­től talpig illatszerezi magát, és hogy ajkain örökös mosoly ta­nyáz. Mindig a legelőbbkelő körökben forog, mindig szolgálatkész és színházba mindig későn jön. Egy napon az opera-előadásra ismét későn jön s rendkívül örül, hogy egy jó czimbora szomszédságába jutott a támlás szé­ken. Felvonás közben a czimbora megszólítja. — Szvetozár, te mindenkit ismersz; mondjad csak, ki az a gyönyörű hölgy a jobboldalt emeleti második páholyban? — Hárman vannak. — A legfiatalabb és legigézöbb. — Hoven-Luchs rendőrtanácsos neje, született Kótay Sarolta’ — ügy tudom, hogy nem jár társaságokba; mert sehol sem találkoztam vele. — Ennek az az oka. mert a férje idegen ember itten s a mostani viszonyok között nemcsak állása miatt gyűlölik, hanem azért is. mert az osztrák hatalom hozta őt ide. — Kár. — Micsoda? — Kár, hogy Sárikával meg nem ismerkedhetem. Akarsz vele találkozni ? — kérdi Mugurevics impertinens hangsúlyozással. tának oka felől kérdeztem, Jgy szólt: Hiszen elfogadtam a te tanításodat; követem is azt Jiiven. De még is folyvást fáj a lel­kemnek, hagy szegény elhunyt fiam mellé nem temettem el néhány rabszolga-gyermeket, akik szolgáiul ára lehessenek a lelkének, mely most elhagyatottan, gyámoltalanul bolyong a másvilágon.“ — E szegény, elhagyatott, szenvedő és szerencsétlen néger nép érde­kében esedezik szóló a hitbuzgó katli. közönség nemesszivü-ége- ért, s áldozatkészségéért. Amit naponta imádkoznak a hívek: ..Jöjjön el a te országod,“ hogy Krisztus egyedül üdvözítő, igaz vallása az egész világon, tehát e boldogtalan néger népeknél is elterjedjen; úgy járuljanak kegyeletes adományaikkal ez elhagya­tott népek lelki s anyagi sorsának enyhítésére, ho<ry azok között is beteljesedhessék mindennapi imájuk amaz esdeklése: „Add meg a mi mindennapi kenyerünket.“ — A nagy érdekű s nagy figye­lemmel hallgatott egyházi beszéd után a távozó hívek a templom- ajtónál levő perselyekbe tették le a néger nép számára szánt kü- uyöradományaikat. Egyébiránt beszéde végén kijelentette ntiszt. Czimmermann atya, hogy e szent czélra további jótékony adomá­nyokat úgy ő személyesen, papnöveldéi laká.-án, valamint ez egri plébániai hivatal is elfogad. — Megyei virilisek névsora 1890-ik évre. Dr. Samassa József, gr. Károlyi Gyula, Graefl Károly, Csányi Ágoston, Beökönyi Viktor, gr. Almássy Taszilo, br. Orczy Cherubim, Borliy György, Boron- kay László. Szerelem Alfréd, Gosztouyi Kálmán, Jusztus Gusztáv, Papszász Lajos, Borliy László, Beretvás Endre, Gáspárdy Géza, Nánássy Ernő, Jaulusz Ferencz, Ledniczky István. Hanisz Imre, Gosztonyi János, Bozó Lajos, Engel Jónás, Fáy József, Egyedi Arthur, Bernát Ignácz. Szentiványi Farkas, Kékessy Dezső, Lipcsey József, Spitzer László, Kovács József, Schlichter Adolf, Szathmári László, Hanák Kolos, Györgyei E. Kálmán. Beer Sala­mon. Bemenyik Zsigmond, Platthy Adorján, Puky Miklós, Mocso- nyi Antal, Gosztouyi Béla, gr. Keglevich Gyula, Papszász György, Lipcsei Tamás, Skultéty István, Mader .Miksa, id. Bárczay Gyula, id. Kozmárv János, Kovách Kálmán. Rosingcr Lajos, Hellebrouth Béla, Graefl Jenő, Dálnoky János, id. Széky Péter, id. Simonyi Károly. Zaleski Jenő, Jámbor Ferencz, Babies Béla. Eruszt Vil­mos. Halász Mózes, Braun Mózes, Lovasy Ákos, Kellner Bernát, Elek István, Csépány András, Fáy László, Lippe Mór, Gönczy Pál. Braun Gábor, Menczer Ignácz, Györffy Kálmán, Borliy Kál­mán, Bállá József, Horti József, Dobóczky Dezső, Brezovay Sán­dor, Puchlin Kázmér, Malatinszky György, Farkas Vilmos, Balá- zsy Ferencz, Beer Henrik, Bajzáth Sándor, Fáy Zoltán. Fleisch- man Sámuel, Kovács Géza, Veisz D. H., Dobóczky Ignácz, Laczkó Antal, Czeizler Zsigmond, Széplaky György, Mlinkó Faliszt, Gugyela János, Koller János, Kőim Bernát, Klein Miksa. Sinko- vics Imre, Rosner Herman, Bydeskúty Gyula, Tolvay Ágoston Steinhäuser Rafael, Wolf Károly, Braun Ábrahám, Hering József’ Braun Ignácz, Kovássy Kálmán, Makay Félix, Gröber Ferencz? — Akarok, azaz, hogy szeretnék. — Négy szem közt, kettecskén ? Mi ? — kérdi Mugurevics és viszataszitó mosoly jelenik meg ajkain. — Igen, igen; eszközöld ki és én nagyon meghálálom szí­vességedet. — Válaszol a czimbora, jobbjával mohón ragadva meg az illatos Szvetozár jobbját, baljának két ujjával pedig pénz- számlálást mutatva. Szvetozár édeskés mosoly kíséretében jelentősen hunyorít és folytatja felvilágosításait. — Holnap délelőtt tíz és lizenegy, vagy pedig délután négy és öt óra között fiakerben várj a kerepesi- és ország-ut sarkán. Előbb azonban szólíts elő valami megbízható embert s küldj el egy ki iyilt sárga rózsát a *** utczai 13-ik számú házba, a máso­dik emeletre, azzal a meghagyással, hogy adja át Böskének, a Hoven-Luchsné szobalányának. —- S aztán? — kérdi a czimbora lázas érdeklődéssel, ahogy Mugurevics elhallgat. Azután? Milyen naiv vagy! Nos, aztán megjelenik a szép asszony s beül a kocsiba. — Az nem igaz; uem lehet igaz. — Kérlek, válogasd meg kifejezéseidet; — válaszol a szol­gák. tkész ur sértődött hangon. — Én jellemes ember vagyok s nem hazudom. — Ne haragudjál; nagyon izgatott vagyok. — Már nem haragszom. A kocsisod a bakon legyen és vi­seljen sárga rózsát a kabátján, miről a szép Sárika felismerje. — ügy lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom