Eger - hetilap, 1889
1889-12-03 / 49. szám
394 jaz, a ki oszt, hozómra dogozik: úgy illegesse magát, hogy még ü legyen a na’llelkii; ha pedig füzet ■— jaj a születésinek! Úgy mögsajnájják, hogy háromlábú kutyának is sok véna. 2. A ki dögös, oszt rángatja az idegje madzagját a drukk: vizet döntsön magába. Milielest az első káka-szál kihajt a gégá- ján, tulesött a nervozitáson. 3. A kaláber a játíkok netovábbja — ha veszítesz. Mer ieukor aszondod: „ne tovább!“ és fére czihelődsz. 4. Nincs játék, a ki mellett annyi gibicz füttyentgetne bele a más tudományába, mint ebbe. Ha jazt hiszed, hogy tol rajtad, ha kitolod: bátran kilódithatod. Akár a kártyát is a fejihöl vág- hadd. Egy pakli nem a világ. Regula. Ha fősö kirára bevág disznó tizes: Kvart kirá belád van, s nem te vagy a fizess. Egy fősö két ásszal vajmi genge para! Kerííget a bukás az ily disznó párra, sat. Ez az én methodusom. így szerkesztem én a kathekizmust. De mán ha ide jis bejutott a ziszthema: ott vesse föl a puskaporon hízott német alaposság — tartom és hagyom helybe. Itt az írás, forgassátok Ha mé’bbuktok, tik lássátok! Most pedétig ha’ sszóljék országgá a paragráncsokra fejtett egyetemes Csöndes! Diktátum Dombszögön ebben a disznóiul elrugaczkodott. 1889-ki mocsok esztendő októberjinek 10-ik naptyán. Nömös Bugaczi és Dombszögi Mokány Bérezi. Magyarország a kártya hazája, s csodálatos, hogy a magyar irodalomból mindeddig hiányzott a kártyajátékok könyve. Széles e hazában mindenütt folyik a kártyázás, hol kicsinyben hol nagyban, hol hazárdul, hol jámborul; de mindeddig senkinek sem jutott eszébe, hogy össze kellene gyűjteni egy munkába a kártyajátékokat, mik hazánkban s a külföldön divatosak, s le kellene Írni ezeknek szabályait, hogy igy a különböző vidékek eltérő szokásai kiegyenlittessenek s másrészt a mérges kártya-vitáknak eleje vétessék. íme most megjelent az első magyar kártyakönyv, mely magában foglalja nem csak a Magyarországon divatos, de a külföldön elterjedtebb kártya-szabályokat, a kártyajátékok történetét, a hamis játék, a hazárd játék, a roulette, trente, et quarante, és a hires játékbarlangok leírását, a kártyaműfogások (kártya bűvész- kedés) gazdag gyűjteményét, a kártya műszavak szótárát stb. stb. A szerző a főváros legtekintélyesebb kártyásainak közreműködésével akként szerkesztette a szakirodalmunkban úttörő munkát, hogy a „vén kozákok“ ép úgy használhassák, mint a kezdő kártyások s a casinókban és más nyilvános kártyázó helyeken ép oly nélkülözhetetlen legyen, mint a családok körében. német nyelv Augustint, a magyar pedig Ágostont alkotott. De viszontagságos sorsa mégebben sem ér véget. Daczára annak, hogy az Augustinusnak s Ágostonnak oly komojy hangzása s oly aristokratikus jelentése van, a régi magyarság Ágostonból gúnynevet faragott. A vén, lassú, totya-embert t. i. „öreg Ágostonnak“ csúfolják némely tájainkon, mi épeu olyan forma, mint az éltes nőre a „vén Dorottya.“ Századunk elején — mint Berzsenyi, nagynevű költőnk beszéli)) —Kazinczy Ferencz, meg akarván gúnyos izétől tisztítani az Ágoston nevet, csinálta belőle s helyette az aggastyánt. Aggastyán tehát csak csúfoló szó volt elejénte; lassankint azonban elvesztette gúnyos jelentését, s ma már a tisztes szók sorában szerepel. Hanem térjünk vissza tárgyalásunk folyamához. A keresztnevek minden nemzeteknél változtatásoknak vannak alávetve; de talán sehol erősebbeknek, mint nálunk. Már csak azon igen elterjedt szokásról, hogy a férfineveket a leány- gyermekek is széltiben használják, — a Pétrák-, Paulák-, Stefániák-, Ignáciák-, Georginákról keveset tudtak korábbi századaink. De még erősebb változtatások azok, melyeket a kereszténységgel fölvett idegen keresztneveken elkövetünk. így, midőn a héber Melchiorból (világosság-királya) Menyhértet csináltunk, s a görög Heléneből Ilonát, a római Piiscából (am. régi, ősi) Piroskát, az angol-szász Edmundból (birtok-védő) Ö d ön t, a német Ludwig- ból (hires-harezfi) Lajost, a szláv Wladislawból (uralkodó) Lászlót. S igy gyúrtuk át jobbadán a többit is, — a magunk Árpád, Zoltán, Gyula stb. ősi magyar neveit s az ajkainkhoz fűlőbb Felix, Beatrix, Amanda-féle latin neveket kivéve. ') Krit. Lav. IV. Iíiadt. Toldy, 1864. 11. köt. 158. 1. Hogy a könyv mennyire kimeríti a kártyázás körébe vágó összes ismereteket, annak illusztrálására ide iktatjuk a munka tartalomjegyzékét. Tartalom : Az első magyar kártyakönyv. — A kártyajátékok története. — A kártyák leírása. (I. Magyar kártya. II. Franczia kártya. III. Tarok-kártya.) — I. rész Magános kártyajátékok. — Magános játékok magyar kártyával. Páros-páratlan. Gazdás. — Magános játékok franczia kártyával. Patience. Az amazonok. Az aratás. A quadrille. A bujósdi. A házasság. Az óra. A légy. A kastély úrnője. A királyság. — II. rész. Társas kártyajátékok. Társas játékok magyar kártyával. Ferbli vagy Csöndes. A „virító,“ vagy „nyílt ferbli“. Ferbli egy sántával. A négy és öt sántával való ferbli. Klabriász. Preferánsz Tartli. Piké. Filkó. Huszonegy. Harminczegy. Márjás. Nasi-vasi (Pharaó). Durák. — Társas játékok franczia kártyával. Makao. Halber zwölf. L’hombre. Ecarté. Bésique. Whist. — Társas játékok tarok kártyával. Tarok. Négyes tarok (Paskievits). Hármas tarok. — III. rész Tiltott játékok. Roulette. Trente et quarante. — Játékbarlango.k. — IV. rész. Hamis játékok. A hamis játék. Hamis játékosok műszavai. A három kártya. A hurkosok fogása. („Zsinór“). A dragacsiren fogás. Csalás megjegyzett kártyákkal. Csalás eldugott kártyákkal. Csalás kézügyességgel. Csalás tükörrel. V. rész. Kártya-bűvészkedés. — VI. rész. Kártya -műszavak szótára. A teljes és egy kötetből álló mű már 14 nap múlva megjelenik és kérjük a megrendelési felhívásnak a legszélesebb alapon való szives köröztetését. A megrendelt példány ára postautalványnyal előre is beküldhető, avagy annak elküldése utánvéttel is eszközöltetik. A megrendelésnél pontosan kiteendő, vájjon fűzött vagy kötött példány kivántatik-e. A sertés Magyarországon. „A sertés, annak tenyésztése és hizlalása,“ ez. alatt Kovácsy Béla és Monostori Károly tanárok igen érdekes könyvet Írnak, melynek I. füzete most hagyta el a sajtót. A becses mű úgy természetrajzilag, mint történelmileg is igen élénken s érdekesen ismerteti a sertést. A históriai ismertetésből közöljük a hazánkra vonatkozó részt, mely igy szól: „Hazánk történetét tekintve, kétségtelennek mondható mindenekelőtt az, hogy ez ország területén a vaddisznó már a kelták és rómaiak korában létezett. Valószínű továbbá, hogy a rómaiaknak is voltak megszelídített sertésnyájai. Nincsen reá kétségtelen adat. de nagyon valószínű, hogy Attila népei, kik „nagy állatcsordáknak voltak birtokában“, sertésfalkák felett is rendelkeztek, ezek azonban a tenyésztés alapját önként érthetőleg nem képezhették. A hun birodalom összeomlása után a mai székelyHanem hát legyen, hogy eme módosításokat nyelvünk és az a magyar teimészetünk követelte meg, melynélfogva majdminden beszármazott vendégszót saját szájunk-izéhez szeretünk idomítani; de azt mégis csak bajos igazolni, hogy már magyarrá gyúrt keresztneveinknek újra egy sereg változatát termeljük rakásra. Mi mindent nem alakítunk pl. csak az egy „Elisabeth“ szóból: Erzsébet, Eliz, Liszka, Lízí, Erzsi, Örzse, Erzsa, Erzsu, Erzsók !... Aztán hogy s mint tudott válni Andrásból Bandi, Borbálából Biri, Böske, — nehéz kitalálni! Ezen szeszélyes névváltoztatási ösztön már a korábbi századokban azt hozta azután magával, hogy ugyanazon névnek Jválfozatából lassankint két önálló név jött létre. Ezen úton lett Heinrich bői (Eimerichen át) Eme- rich, nálunk Imre. Ugyanígy Ludwigból, a franczia Louis közbejöttével, Lojzi v. Alajos; Augustusból Gusztáv, Bazilból Balázs, Rozáliából Róza vagy Rózsa. De mindezeknél komolyabb dolog végre, hogy míg a jámbor kath. szülő saját lelki örömére s megnyugvására a kereszténység valamely hősének, az egyház által ünnepelt szentnek nevével nevezi meg a keresztségben kisdedét: addig a másik szülő, akár hiúságból akár vallásközönyből, a régi nemzeti, vagy költői mondák, sőt a közkézen forgó regények hőseiről s hősnőiről vesz gyermeke keresztségéhez nevet. A Szeréna (azaz derült, vidám,) név nem régibb a Jósika regényeinél; és még ennél is később keletűek az Ibolya, Viola s efféle nőnevek. A múlt század közepén (1762) is eléfor- dúl egy versben a Szépike nőnév; ez azonban a Pulcheria név fordítása, mely szentjeink névsorában is megvan. A szent neveknek kevésbe-vételétől valóban csak egy lépés kellett már odáig, a hol ma állunk, midőn számos ló-telepek anyakönyveiben s oszlopain Zsuzsi, Rózsi, Juczi, Luczi s hasonló neveket olvasunk.
