Eger - hetilap, 1889
1889-03-05 / 10. szám
10-ik szám. 28-ik év-folyam 1889. Márczius 5-én. Előfizetési dij: Egész évre . ő frt — kr Félévre . . 2 „ 80 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — » 45 „ Egyes szám — „ iá „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábo/.o.t péti} sorhely után 3, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben eg.y peiit- 801'helyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Az egri reáliskola. A városi képviselőtestület által a polgári, illetve reáliskola ügyében megbízott küldöttség m. hó 23-án a tagok teljes részvéte mellett tartá ülését, s rövid, de begyőző tanácskozás után egyhangúlag abban állapodott meg, hogy a képviseletnek egy a 1 reáliskola felállítása iránt tesz javaslatot oly módon, hogy ennek állami jelleggel felállítása érdekében a közoktatási miniszterhez indokolt kérelem Öltöztessék, s a város ezen intézet javára évi 2 ezer forintot kötelezzen. Helyeseljük a küldöttség megállapodását, csak azt óhajtjuk, hogy a képviselet vegye ezt mielőbb tárgyalás alá, s a kétezer fit járulékot — bár mily kedvezőtlen a város anyagi helyzete, — ajánlja meg, mert nemcsak kulturális, de közgazdasági szempontból is nagy előny lesz a városra, ha ily aránylag csekély áldozattal egy állami jellegit reáliskola birtokába jut. — Mondanunk sem kell, hogy a város ez iránti kérelme alaposan megokolandó ; — de bármily begyőző is lesz a város kérelme, még is múl katlanul szükségesnek véljük, hogy azt főleg egyénekben, de szántban is tekintélyes küldöttség nyújtsa át a miniszternek, mert ennek alkalma nyílik a közvetlen é;int- kezés által a tárgyalást oly irányban vezetni, melyen az első valószínű kedvezőtlen válasz után is czélhoz juthatunk. Egyéni nézetünk szerint a város tervezett ajánlata nem elég arra, hogy ezért a kormány az állami jellegit reáliskolát Egerben felállítsa. Első nehézségül az intézet elhelyezése fog nyilvánulni. Egy alreáliskola elhelyezésére szolgáló épület — a legszükségesebb helyiségekkel, — belekerülne 15—20 ezer írtba; ezt a rendkívüli költséget a közokt. minisztérium budgetje el nem bírja. — A küldöttség valószínűleg azon választ fogja nyerni, miszerint az állami reáliskola felállításának legelső feltétele, hogy a város gondoskodjék annak elhelyezése felől. Ez első pillanatra oly feltételnek látszik, melybe a város semmi szilt alatt nem mehet. — Hóimét is teremtenék elő a 15 — 20 ezer forintot? De ha keressük a megoldás módjait, mégis találunk olyanokat, melyek alapján a leküzdhetlennek látszó akadály elhárítható. Van a városnak a főutczán egy oly épülete, mely a reáliskola czéljaira teljesen megfelelne. Csak az a bökkenő, hogy ez most tekintélyes bérjövedelmet hoz, melyet a városi költségvetésben nem nélkülözhetünk. Ezen bérjövedelmet azonban pótolhatnánk más forrásból, — például a város tulajdonát tevő legelők oly módon értékesítéséből, miként azt a múltban a városi képviselet éppen kulturális érdekből czélozta. — Ha a képviselet egyszer már meghozott, de fellebbezések folytán feloldott ezen határozatát — közoktatása érdekében — szükség esetén megújítja, — reáliskola kérdése megoldható! Volna még e fontos kérdés megoldásának más módja, de ez egyfelől az elfogultság, másfelől a bizalmatlanság miatt még most sokkal kényesebb természetű, semhogy azt biztos sükeríí- nek tarthatnánk. — E megoldási módot ezúttal nem részletezzük, de ha minden egyéb törekvésünk a reáliskola elérésében meddő marad, — nem fogunk habozni városunk jól felfogott érdekében ezen megoldási módot is felszínre és ajánlatba hozni, remélvén, hogy sükerűlni fog az érdekelt köröket meggyőzni, hogy egyfelől az elfogultság, másfelől a bizalmatlanság ma már nem indokolt. — A kölcsönös jóakarat Eger város egyik fontos érdekét, a reáliskolát biztositandja. Most azonban mindez még idő előtti. Hozza meg a képviselő-testület késedelem nélkül a küldöttség által vélelmezett alaphatározatát; adjuk azt át küldöttségileg a miniszternek, s a válasz után — lankadatlanul munkáljunk tovább, a feladat megoldásán! Egy apa. Visszapillantások. Elmélkedés a farsang végén. Irta, s az e . . . i „haute créine‘-nek ajánlja: Abraham a Sta Clara junior. Okunk van példákat, idézni a múltból, mert a jelen társadalmi életnek oly abnormitásait tapasztaljuk, melyek azt engedik következtetni, miként sok ember önteltsége által elvakitva, nincs sem személyes értéke, sem társadalmi állására nézve tisztában, s miglen fölfelé, mint a körmevesztett cserebogár, mohón kapaszkodik, lefelé pedig rugdalódzik, az adott helyzetben helyét nem találván, a kerge-birkaféle ügyetlen sürgés-forgásával, magát nevetségessé, — vagy talán szánandóvá teszi. A társadalomnak sok osztálya, sok kasztja van; ezek rétegeket képeznek egymás fölött. Születés, vagyon, s a sors sok más véletlen játéka, egyiket kiemeli, a másikat alárendeltségre kárhoztatja; személyes érdem, munkásság, ész, mind oly egyéni tulajdonok, melyeknél fogva felemelkedhetik egyes egyén vagy család — de csak emelkedhetik, mert ha a szerencse nem segíti, ha a körülmények nem kedvezők, bizony a legszebb jellem és legnagyobb ész is, csak úgy lubiczkol az életmocsarában, mintha haicsiknak vagy angolnának teremtetett volna. .Mivel pedig azon kérdés eldöntése, hogy az ember a társadalom melyik rétegében foglaljon helyet, ritka eseteket kivéve, a sors szeszélyétől függ, de a lehetőség arra nézve, hogy a legfelsőbb rétegben is esetleg helyet foglalhasson, mint ezt a történet tanúsítja, kizárva nincs, úgy, hogy az ember a német költővel önkéntelenül felkiált: „Woher aber neműit ihr das grosse gygantische Schiksal, welches den Menschen erhebt, welches den Menschen erdrükt,“ és igy az egyenlőség eszméjénél nincs természetesebb, és az emberre nézve hízelgőbb s egyszersmind magasztosabb fogalom. Nem mondjuk mi azt, hogy ezen eszme gyakorlati kivitelénél azon állást, melyre a véletlen helyezett, meg ne becsüljük, vagy magunkat eldobjuk, lealacsonyítsuk; sőt ellenkezőleg; de lenézni, és szellemi fölény helyett a véletlen adta fölényt éreztetni, és sokszor durván éreztetni azokkal a fölényt vagy hatalmat., kikkel a sors mostohábban bánt, ez szivdurvaságot, mive- letlenséget, de aristokratikus modort, melyet sokan szeretnek utánozni, melynek köreit, pedig épen a gyöngédség és egy bizonyos finom viselet jellemzi, épen nem árul el. Nem hoztuk volna mindezt föl, ha több alkalommal azon panaszt nem hallottuk volna, hogy egyik-másik fenhéjánzó, a bálteremben aristokratát játszó kisasszony, előforduló társas tán- czokban, egyik-másik polgárnőnek kezet nem nyújt, hanem fejét elfordítva elsasiroz mellette. A hírlapirodalomnak kötelessége lévén a társadalmi ferdeségeket corrigálni, és a haladás zászlaját, melyen az „Egyenlőség“ bűvös jelszó is fel van Írva, fennen lobogtatni, mi ez ügygyei tovább nem foglalkozva, azok kedvéért, kik megfeledkezve a tegnapelőttröl, a felsőbb körök modorát szeretik utánozni, ide Írunk néhány apró történetet, hogy megtanul
