Eger - hetilap, 1889
1889-02-26 / 9. szám
69 ki zongorán kiséri az éneklő állatokat. Igen szép, nagy példány. Ezen majomcsaládtól származtatja Darwin egy bizonyos faját az emberiségnek. — 2. Egy nagy macska (felis domestica longinata punctata); nagy zeneérzékkel bir, feltűnő nyúlánk, gyönyörű hangváltozatai miatt nagy értékű. — Egy házi kutya (cam's familiáris ruber semper sitiens) ; dallamos vonyitása hangja kellemeit nagyban emeli. — 4. Egy nagy kokhinkinai tyuk (gallina doctrinata lióstyiensis); nevezetes arról, hogy akkor is kodácsol, ha nem tojik. — 5. Végre egy kitűnő faj disznó (sus babirussa agriensis); a többi betanított állatokkal igen szép harmóniában röfög. Mindezen állatok közöl azonban kimagaslik szóló palócz áriáival egy szentbocsi palócz suhancz, ki az ott divó palócznótákat ádámcsutkatornászásokkal mutatja be, lefőzve minden kottistákat Palestrinától Pokornyig. Az estély műsora egyebekben a következő: I. 1. Pepi tánt. Géné Richardtól. Énekli az „Egri dalkör.“ 2. Tréfás szinfonia. Rambergertől. Előadja a,z „Egri dalkör“ és műkedvelőkből összeállított zenekar. 3. „Dalnok hitvallása.“ Huber Károlytól. Pokorny úr zongorakisérete mellett énekli az „Egri dalkör.“ 4. „Palócz nóták.“ Előadja : Rudassy János ur. 5. Allat- quartett. Brisner M.-től. Majom zongorakiséretével előadja egy macska, kutya, tyuk és disznó. 6. Étlap. Zöllner K.-tól. Élőadja az „egri dalkör.“ Belépti-dij: ülőhely 1 frt. állóhely 60 kr. Jegyek előre válthatók Buzáth L. úr gyógyszertárában és Szolcsá- nyi Gy. úr könyvkereskedésében; valamint az előadás estéjén a pénztárnál. Kezdete esti fél 8 órakor. Az előadást táncz követi kivilágos kivirradtig. A rendezőség. A rendkívüli mulatságosnak s élvezetesnek Ígérkező bohózatos dalestély tömeges pártolására fölhívjuk t. olvasóink becses figyelmét ; s hisszük: nem is fog onnét senki sem elmaradni, ki az idei farsangot vígan akarja befejezni. — Megyei élet. Hevesmegye központi közigazgatási bizottságának f. hó 12-én, Kaszap Bertalan alispán elnöklete alatt tartott rendes havi közgyűlésén a következő fontosabb ügyek nyertek elintézést: Elnöklő alispánnak a trónörökös halálára vonatkozó előterjesztése, s Isaak István biz. tagnak ez ügyben tett indítványa folytán a bizottság, a megdöbbentő gyászesetet, mely Rudolf trónörökös elhunytával a királyi családot és a magyar nemzetet érte, a legnagyobb fájdalommal veszi tudomásul, s a dobogni oly korán megszűnt nemes szívnek, mely nemzetünk büszkesége s jövőnk reménycsillaga volt, örök kegyelettel őrzendő emlékét, a legmélyebb megilletődéssel igtatja jegyzőkönyvébe. A fölséges szülök és fönséges özvegy fájdalmában az egész nemzettel Hevesvármegye is osztozik; de ennek ünnepélyes kijelentésére a megyei közgyűlés hivatott. É bizottság azonban részvétét addig is letenni kívánja a trón zsámolyánál, s ennek közvetítése végett — S miért — kérdém — e nagy elővigyázat? — Csak azért doktor, mert 1887-ben egy század utász — miként mi, útépítéssel lévén elfoglalva a legserényebb munka közben meg lett támadva, s mert fegyverüket az alig fél órányira fekvő táborban hagyták, majdnem egy szálig le lettek kaszabolva, még a doktor is ott hagyta a foga fehérét, ki éppen a dolgozók között bogarászott. — Borzasztó! szörnyüködém. — Hja, vigyázni kell, jegyzé meg a parancsnok. — A posta jön Serajevo felől — szólal meg a szerelmes Sanft főhadnagy, ki már régóta kémlelte az országutat, hol csakugyan porfelleg mutatkozott. A posta rendesen négy kocsiból állott. Az elsőben a kocsis mellett egy altiszt ült, benn négy gyalogos akként foglalt helyet a szalmán, hogy mindkét kocsi-oldalon hátakat egymásnak fordítva két-két katona lefelé lógatta lábait, a soroglyában szintén kettő guggolt, háttal a kocsis felé fordulva. Minden katonának kezében lövésre kész fegyver. A második kocsi volt a tulajdonképeni levélposta. A rajta lévő fekete színű ládán, mely vaspántokkal s erős lakatokkal volt elzárva, egy közkatona, a kocsis mellett egy altiszt ült fegyverrel. A harmadik volt a személy-szállító kocsi négy üléssel, mely most üres volt, a bakon egy gyalogossal; a negyedik kocsin, szintén, hét fegyveres katona foglalt helyet, éppen oly rendben, mint az elsőn. A lovaknak mindig trappban kelletett futniok. A puskaszuronyok csillogását már jól kivehettük. Mindnyájan felkeltünk s a kantin előtti térre mentünk. Pár perez múlva megérkezett. A posta érkezése magányunka m. kir. belügyministerhez a következő föliratot intézi: „Nmlgu m. kir. belügyminister ur! A nemzet reménye és büszkesége, Rudolf trónörökös megdöbbentő halálát e bizottság is a legmélyebb megilletődéssel vette szomorú tudomásul. A fölséges szülők s a fönséges özvegy fájdalmában az egész nemzettel e megye közönsége is osztozik; de ennek legközelebb tartandó rendkívüli közgyűlésén fog kifejezést adni. Addig azonban, a gyászoló szív jogával, arra vagyunk bátrak kérni Nrnlgodat, hogy e bizottság fájdalmas részvétét ő fölségeik, s a föns. özvegy előtt tolmácsolni méltóztassék. Kelt stb.“ A megyebizottság egyidejűleg a föntjel- zett czéiból mielőbb megtartandó rendkívüli közgyűlésnek azonnali összehívására a megye főispánját megkeresi. A megyebizottság legközelebbi rendes ülése f. é. márcz. hó 11-ére tűzetett ki. — Márczius 15-ike. A hevesmegyei 1848/9-iki honvédegyesület választmánya f. hó 21-én tartott ülésén elhatározta, hogy a magyar alkotmányos szabadság nagy emléknapját márczius 15-ikét, a megelőző évekhez képest, az idén is meg fogja ünnepelni, s e czéiból társas összejövetelt rendez, melynek rendezésére Csiky Sándor bajtárs, honv. egyl. elnököt, — az egri jogakad. polgárságának, valamint az egri hazafias ifjúságnak az ünnepen való részvétel végetti fölhívására pedig Kapácsy Dezső megyei árvaszéki jegyzőt s előadót kéri föl. — Eger hazafias közönségét pedig az ünnepen való részvételre a helyi lapok utján fogja, annak idején, fölhivni. — A filokszera elleni védekezési eljárások ismertetése és begyakorlása czéljából a földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi miniszter ur őnagyméltósága f. é. jun. hó 4-én 61245/888 szám alatt kelt magas intézkedésével 14 napra terjedő tanfolyam tartását rendelte el, melyen első sorban a környékbeli birtokosok á 11al küldendő vinczellérek nyerjenek oktatást. E tanfolyam tárgyai lesznek: 1. A szénkéneggel való gyérítés. 2. Az amerikai szőlőfajokkal való védekezés és a szükséghez képest 3. a homoktalajok szőlővel való beültetése. Ezen tanfolyam az egri szőlőszeti és kertészeti iskola telepein f. é. márcz. hó 11-étől bezárólag 24-eig fog megtartatni, s midőn erről az érdeklődőket tisztelettel értesítem, kérem, szíveskedjenek a látogatást jövő hó 10-éig bejelenteni és arról gondoskodni, hogy a tanfolyamon megjelenők jó kertészkést és ollót hozzanak magukkal. A látogatók elszállásolását illetőleg szíveskedjenek tek. Morvay János Egervárosi tanácsos úrral érintkezésbe lépni. Egerben 1889 febr. hó 22-én. Ferii Miidós, az egri szőlőszeti és borászati állandó tanfolyam vezetője. — Köszönet-nyilvánítás. A város II. negyedéhez tartozó negyedmester urak, f. hó 23-án Elek János urnái tartott lakoma alkalmával, saját pénztárokból 5 frtot adtak át nekem, hogy ez összeget az iparos tanoncz-iskola által rendeztetni szokott munban örvendetes napi eseményt képezett, s csakhamar mindnyájan bent ültünk a „kaszinóban“, ki-ki saját levelével vagy újságával elfoglalva. Én kedves anyámtól kaptam pár szemrehányó sorokat hosszú hallgatásom miatt, miket zsebre rakva a „Nemzet“ legutóbbi számát, mely rendesen üt napos volt, hamarjában átfutottam. A hőség perczenkint tikkasztóbb lett; homlokunk verejtéktől gyöngyözött, mely nagy cseppekben hullott a papírra. Most hirtelen szélroham támadt. — Eső lesz, jegyzé meg a kapitány. A katonák is haza szállingóztak a szomszéd erdőkből. Pár perez múlva újabb roham, valamivel erősebb és tartósabb az előbbinél. — Menjünk sátrainkba — szólal meg S. főhadnagy. Tanácsát elfogadtuk. A mint azonban a sátorból kilépünk, két tollas kalapu fegyveres csendőr közeledik felénk, s aztán parancsnokunk elé lépve, katonásan jelenti az egyik, hogy körülbelül tiz-tizenöt pereznyire innen a Narenta vizében egy női hullát vettek észre. — Doktorkám — fordul hozzám kapitányom, mielőtt még a zivatar kitörne, elmehetne a helyszínére megnézni, hogy mi van a dologban. — Csak pár embert kérnék, — feleiéin. Megadatott s mi mentünk. Azonban alig haladtunk vagy öt perczig, amint egy az előbbieknél sokkal hevesebb és zúgóbb szélroham hatalmas porfellegeket emelt a magasba; a portól szemeimet megóvandó, visszafelé fordulok. A tábor felett a levegőben óriási széltölcsért veszek észre, melyben apró gályák, kiszá-