Eger - hetilap, 1889

1889-12-10 / 50. szám

402

Ma minden ember azt kérdezi: ki lesz Keglevich utódja; ki lesz Hevesmegye jövendőbeli főispánja? s e kérdés körül a kotnbi- nácziók és s íjátosabbnál sajátosabb lrrek egész raja váltja föl egymást a kiváncsi közönség körében. A „Budapesti Hírlap“ f. decz. hó 7 érői Keglevich Béla gróf lemondásáról a következőket írja: A főispán lemondásának azaz oka, hogy a megyében jóformán sztrájkoltak ellene, és most a megyei választásokra nem tudót tagokat szerezni a kanlidáló bizottságba. Utóda, egy, eddig még csak fentartással közölhető kir szerint, Dobóczky Ignácz, gazdag hevesmegyei földbirtokos lesz, ki pénzügyminis- teri titkári állásáról még a nyáron leköszönt. Nyolcz évig szolgált a pénzügyminisztériumban, és meglehetős gyorsasággal emelkedett. Egyik érdeme az, hogy midőn 1888-ban átvette a határ- vámosztály vezetését, a miniszteri tanácsosok és h. államtitkár ellenzése dtczára elrendelte, hogy a levelezés Bécscsel ne, mint eddig németül, hanem magyarul történjék. Főispánná kinevezését a megye is szívesen látná (?).“ — Ifj. Dobóczky Ignácz. a főispáni jelölt, kölönben fia id. Dobóczky Ignácz hevesi nagy birtokos, kiváló régész-tudósunknak. — Kívüle még főispáni jelöltekül emlegetik: Jekelfalussy Lajos belügyminiszterium- beli minist, tanácsost, Bárczay Gyula t.-roffi nagybirtokos, országgjuilési képviselőt, kinek, egy állítólag jól értesült kézből— vett magán-levél szerint a hevesmegyei főispáni tisztre eddig- elé a legtöbb chance-ai vannak ; továbbá Babies Béla egri kir. közjegyzőt, Almássy Géza. kápolnai kerületi orsz. képviselőt s több másokat. A hevesmegyei főispáni tiszt, kir szerint, a választásokig nehezen fog betöltetni, s a restaurácziót, Hevesmegyében alkalmasint a egyik szomszédosmegyei főispán fogja vezetni.

— Meghívó. A f. évi deczember 16-ára kitűzött általános tisztujitást megelőzőleg, Egerben, decz. 15-én, este 7 órakor, a törzs-kaszinó nagytermében tartandó értekezletre Hevesmegye összes bizottsági tagjait tisztelettel meghívjuk. Kelt Egerben, 1889. deczember hó 7-én. Almássy Sándor, Beniczky György, Dáni József, Fáy Zoltán, Graefl Jenő, Győrffy Kálmán, Imre Miklós, Isaak István, Kovács Géza, Kürthy Sándor, Szerelem Alfréd.

— Hunyor Sándor, egri kir. törvényszéki elnök, a múlt héten Gyöngyösön tett hivatalos látogatást, az oltani kir. járásbíróság és békebiróság ügyvezetésének megvizsgálása czéljából. A t. törvényszéki elnök az ügykezelést mindkét helyen teljesen korekt- nek találta, s ezért az illetők iránt való megelégedésének is kifejezést adott.

— Felolvasó és zene-estély. A cist. r. egri főgymnasium tanárkara s az egri zenekedvelők társasága által léteföladatot vállaltam magamra. Képes leszek-e magamat megértetni e primitiv lényekkel, a kik müvészkedést még nem ismernek, és tudok-e majd nekik elég egyszerűen beszélni? Ereztem, hogy itt a legkisebb pathos is nevetségessé válhatik. S ha képes is leszek úgy beszélni, hogy megértsenek, tudok-e emelkedettséget vinni szavalatomba, föl birom-e őket röpíteni abba a magasabb, bűvösebb légkörbe, hová engem emelt a költészet, mikor oly együgyű voltam, mint ők ?

Három óra: az első bátortalan kopogás. Az ajtó nyílik, és bebújik rajta egy szék, utána egy pár szem kandikál be, mely engemet keres és engedőimet látszik kérni a beléptetésre. Aztán ismét elől egy szék és utána egy leányzó, egy szék egy leány, egy szék egy leány, és utánuk tíz, aztán még tíz, hófehér köténykékkel, tisztán, csinosan valamennyi. Ezek után sompolygott még félénkebben egy pár férficseléd, szintén az ünneplőjében, kik a lányok mögött állottak meg. Az egész kis sereg bizonyos illedelmes, ünnepi hangulatot hozott magával, mely nagyon megnyugtatott. Félkörben helyezkedtek el. Leghátul, egy ócska kanapén, az egész Vízvári-család szorult össze, a kik szintén „bekéredzkedtek" és kigvuladt arczokkal néztek bennünket. Nem ők voltak a legnyugodtabbak, mint később Jolán biztosított, mert „ilyen stúdium“ mint mondá, nem mindennap akad.

Fölemelkedtem cofferemröl, és introductio gyanánt elmondtam, hogy én most Simon Judith asszony történetét fogom előadni. Es elkezdtem. Bár láthatta volna, hogy ült egyszerre valamennyinek a lelke a szemébe! A legtöbb előrehajlott, — tekintetét reám függesztette, és igy maradt végig, még annyi időre sem födvén el szemeit, hogy kényeit eltörülje. A fölemelt kötény, a nagy megindulás következtében, fele útjában megállt, és a könyek szabadon folytak végig a „közönség“ mind a két orczá- ján. Csupa megtestesült érzés lett valamennyiük. Csöndes zokogás kisérte átmelegedett hangomat; már nemcsak a lányok, a férfiak is, már Vizváriék is sírtak. Egy kis szőke szép leánynak

sitett felolvasó- és kamat a-z e n e-e s t é 1 y e k másodika a jő vő szombaton, f. decz. hó 14-én fog, a nevezett tanintézet fűtött torna-termében megtartatni. Kezdete délutáni 5 óra. A nagy- érdekű estély műsora a következő: 1. Vonós-négyes Beethoventől (Gdur; op. 18. 2. sz. a) Allegro; b) Adagio cantabile; c) Scerzo; d) Allegro molto quasi presto) előadja az egri zenekedvelők vonós-négyese. — 2. A villamosság alkalmazása a gyakorlati életben. Szabad előadás, kísérleti mutatványokkal. — 3. Hármas (trio); Mendelssohn-Bartholdy Felixtől (D moll; op. 49; a) Molto allegro e agitato; b) Andante con moto tranquillo; c) Allegro assai. appassionato); zongorán, hegedűn és gordonkán előadják az egri zenekedvelők. Jegyek már a mai naptól kezdve válthatók a t. Köllner-örökösök Széchenyi-utczai gyógyszertárában. Meghívók nem küldetnek szét. — E nagy érdekű estélyre fölhívjuk t. müveit közönségünk becses figyelmét, annál is inkább, mert mig egyrészt a fizikai előadást nemcsak látványos de tanulságos mutatványok is fogják kisérni. más részt az egri zenekedvelők társulata ez estén is két klassikus zeueszerzeményt fog Beethoven és Mendelssohn nagynevű zeneszerzőktől bemutatni.

— Zene-estély. Az egri érs.-lyceumi jogakademia polgársága, mint értesülünk, segítő egyesülete javára, f. évi decz. hó 26-án, Karácson másod-ünnepén, érdekes zene-estélyt készül rendezni. E zene-estélyen, mint halljuk, közre fognak működni Pátz Szi- dike, Eliássy Ida, és Frantz Etelka kisasszonyok. A két első zongorán, az utóbbi czimbalmon. Továbbá Szabó Béla t. joggyakornok hegedűn, Biró József, jogakad. polgár czimbalmon, és Dusárdy István jogakad. polgár gordonkán. Az estélyen tehát, — mely tánczczal lesz egybekötve — mint látszik, változatosságban s igy érdekességben nem lesz hiány.

Az egervidéki jótékony nöegylet tisztikara a f. hó 5-én tartott közgyűlésen, következőleg választatott meg: az elnökség egyelőre függőben van. Alelnök: Grober Ferenczné, pénztárosné: Fekete Jánosné; számvizsgálók: Turcsányi Mátyás és Sivampel József, utóbbi egyszersmind az egyesület lelkiatyja. Titkár: Dr. Lefevre Dezső ügyvéd.

— Az egri szőlészeti s borászati egylet a múlt vasárnap, f. decz. hó 8-án az egri takarékpénztár termében tartotta tisztválasztó közgyűlését, mindössze 17 részvényes tag részvéte mellett. Megválasztattak elnöknek: Simonyi Károly, alelnöknek : dr. Fekete Károly, titkárnak: Fülöp Zoltán, pénztárosnak: Eötvös József; igazgatósági tagoknak: Polereczky Gyula, Glósz Károly,

félelmesen meredtek rám a szemei, mig a sírás torkán akadt, a megtestesült rémület volt, mintha féltve őrzött titkát beszéltem volna ki a világnak. Egy másik összekulcsolta a két kezét s úgy szorította a melléhez, hogy csaknem zihált tőle a lélekzete; egy erős piros arczú leány, nagy vörös kezeivel mind az álla alatt kente szót a szemeiből patakzó forró könyeket, — s végre magam sem bírtam tovább erővel és a Judith utolsó beszédét természetes, igazi zokogással jajgattam el. Soha sem én, sem más nem fogja többé Simon Judithot úgy szavalni, mint én itt ezen a délután, mert ilyen alkalom egyszer kerül egy művész életében.

Csak éppen hogy be tudtam fejezni, már nem bírtam volna tovább. Egy pereznyi szünet következett, mely alatt mindnyájan fellélegzettünk; — aztán történt valami, melynél kedvesebbet sohasem fogok megérni: hogy írjam ezt le? Csak legalább ezt látta volna! Olyan jutalom számomra, a minővel még soha sehol sem tiszteltek meg! Mintha egy delejes vonzásnak engedelmeskedtek volna valamennyien, ezek az emberek, a kik máskor a ruhámat sem merték volna érinteni, egyszerre megrohantak és elkezdtek csókolni, ki hol ért, az elsők csak a kezeimet, azután a ki már azokhoz nem jutott, följebb a karjaimat, vállamat, mellemet, ruhámat, a hajamon is éreztem forró lehelletüket. Egyformákká lettünk, mert — megértettek. Azután csöndesen, gyérülő zokogással, lassankint eltávoztak, félkezükkel még szemeiket törül- getve, a másikkal pedig nesztelenül hónuk alá fogva a beczipelt székeket.

Ezen szivekben örök nyomot fog hagyni az ön lelkének le- hellete. De bennem is örök nyomot hagy e gyönyörű óra, mely összes sikereim közt a legnagyobbat, a legmeghatóbbat hozta meg számomra.