Eger - hetilap, 1889

1889-11-19 / 47. szám

47-ik szám. 28-ik év-folyam 1889. November 19-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 ^ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGER Hirdetésekért minden 3 hasábozolt péti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Eger, nov. 19. 1889. A „Pesti Hírlap“ f. é. okt. hó 12-éről kelt 281. számában megjelent „Gazdálkodás“ czimű czikkében a gyakovári püspöki uradalom erdőségeinek megyehatósági szekvesztrum alá vételéről s ennek okairól elmélkedvén, jámbor elmélkedései közben, egye­bek közt, a következő tendencziózus megjegyzést is teszi: „de tudjuk azt is, hogy az egri érsekség is a devastatio lej­tőjén van, és a tarkanyi erdő sem sokkal különb a gyakovári- nál ; de még sem néz utána senk i.“ A „Pesti Hírlap“ e förmedvényének ama kitétele: „de még sem néz utána senki“, félremagyarázhatlanul a megyei közigaz­gatási bizottság erdő-ügyi szakosztályának szólván, e szakosztály, elnöke, Kaszap Bertalan, Hevesmegye alispánja által hivatalos felszólítást intézett Véssey Ferencz kir. erdő-felügyelőhöz, kinek hivatalkörébe az egri érsekuradalmi erdőségek fölött való fölügye­let is tartozik, hogy a „Pesti Hírlap“ idézett megjegyzésében foglalt váddal szemben nyilatkozzék. A nevezett kir. erdő-felügyelő f. é. nov. 6-án terjesztette be Hevesmegye alispáni hivatalához ez ügyre vonatkozó hivatalos nyilatkozatát, mely következlőleg hangzik: „F. évi 160. számú becses határozatával felhívni méltóztatott, hogy a „Pesti Hírlap“ f. évi okt. hó 12-én megjelent 281. szá­mában foglalt a „Gazdálkodás“ czimű vezérczikkben a többek között található eme sorokra: „de tudjuk azt is, hogy az egri érsekség is a devastatio lejtőjén van, és a tárkányi erdő sem sokkal különb a gyakovárínál; de még sem néz utána senki,“ — kimerítő jelentésemet tegyem meg. Mindenekelőtt tisztelettel bátorkodom határozottan előadni, hogy az egri érsekség felső-tárkányi erdejé­nek devastatiójára vonatkozó állítás teljes tájé­kozatlanságon alapuló valótlanság. Tisztelettel alant­irt kir. erdőfelügyelő a kérdéses erdőt a f. 1889. évben hivata­losan két Ízben utaztam be, és tapasztaltam, hogy ezen erdőben összesen csakis mintegy 300 darab uradalmi sertés és az uradalmi erdészeti személyzetnek 40—50 drb. szarvasmarhája talál legelőt, és pedig csak a 20 éven felüli állabokban; továbbá, hogy úgy a régi, mint a folyó vágás-területek azon része, ahol a felújítás a fokozatos felújító vágások, alkalmazása mellett teljesen nem sike­rült, a felújítás a körülmények és viszonyokhoz képest mestersé­ges úton részben eszközöltetik; és végre, hogy a tényleges ki­használás az 1885. évi 34140. sz. magas ministeri rendelettel megállapított ideiglenes, és a jóváhagyás végett ugyancsak a nagyméltóságú földmivelési ministeriumhoz 1886. évi jul. hó 2-án kelt 66. sz. közigazgatási erdészeti bizottsági határozattal fel­terjesztett végleges rendszeres gazdasági üzemterv alapján esz­közöltetik, azaz, hogy a fa-használatok úgy az A.) mint a B.) üzem-osztályban csakis az előirt helyeken, sorrendben és kiterje­désben foganatosíttatnak. Ezek szerint tehát, véleményem szerint, devastatioról avagy erdő -pusztításról szó sem le­het. Nem hagyhatom azonban megjegyzés nélkül, hogy a kihasz­nált területek mesterséges útoni felújítás tekintetében az urada­lom bizonyos hátralékban van, mi azonban meggyőződésem sze­rint ez ideig sem nem a rósz akaratnak, avagy takarékosságnak, hanem azon körülménynek kifolyása, hogy már régebben makk­termő év nem lévén, a makk-mennyiség az évi szükséglet fede­zésére teljesen beszerezhető nem volt. — Mint fentebb tisztelet­tel bátorkodtam megjegyezni, a kihasználás meggyőződésem sze­rint az előirt sorrendben, kiterjedésben és helyeken eszközöltetik; de vájjon az üzemterv szerinti fordatartam, vagyis az 1885-ik év óta a tényleg kihasznált famennyiség és választék szerint teljes pontossággal (több vagy kevesebb) megegyezik-e az üzemtervben előirt és engedélyezett fatömeggel, azt csakis a jóváhagyás végett a földmivelési ministeriumnál levő végleges üzemtervnek leérke­zése után Ítélhetem meg, amikor is esetleges eltérések esetén a törvényszabta szükséges intézkedéseket megtenni hivatalos köte­lességemnek tartandom. Bátorkodom egyúttal a tekintetes közigaz­gatási erdészeti bizottságnak becses tudomására hozni, hogy f. évi okt. hó 19-én, vagyis a kérdéses czikknek megjelenése után 945. sz. a. közvetlenül a nagyméltóságú földmivelési ministerium­hoz hasontartalmú jelentést terjesztettem fel, kérvén egyúttal, miszerint a kérdéses erdőre vonatkozó rendszeres üzemtervet lehető mielőbb jóváhagyni, esetleg annak egyik példányát hivata­los használatra leküldeni méltóztassék. Végre tisztelettel kérem, miszerint jelen előterjesztésemet beható tárgyalás alá venni és erre vonatkozó becses határozatát velem másolatban közölni szí­veskedjék. — Miskolcz, 1889. nov. hó 6-án. Véssey Ferencz, kir. erdőfelügyelő. Hevesmegye közigazgatási bizottságának erdő-ügyi albizottsá­ga, Kaszap Bertalan alispán elnöklete alatt, Egerben f. é. nov. hó 11-én tartott ülésében vette ez ügyet tárgyalás alá, mely alka­lommal a kir. erdőfelügyelő fönnebb közölt hiv. jelentése felolvas­tatván, ennek alapján az albizottság a következő határozatot hozta: „A jelentésből kitűnvén, hogy az egri érsekség felsőtárkányi erdeje szorosan a még 1885. évben 341408/85. szám alatt felsőbb helyen megállapított ideiglenes, és a jóváhagyás végett 1886. évben felterjesztett végleges üzemterv rendelkezései szerint ke­zeltetik, melyszerint erdőpusztitás esete fenn nem forog, a jelen­tés tudomásul vétetik, és eredetben a nagyméltóságú földmive- lésügyi miniszter úrhoz fölirat mellett felterjesztetni rendeltetik.“ így állván a dolgok, az előadottakból minden elfogulatlan ember meggyőződhetik, hogy megbíz hatóság és hiteles­ség tekintetében a „Pesti Hírlap“ közleményeinek minő értéket lehet tulajdonítani. Készünkről egy tisztességes hírlapról, mely már fővárosi jel­legénél fogva is bizonyos tekintélyt törekszik magának arrogálni, egy pillanatra se teszszük fel, hogy komoly czikkeiben ily maliczio- zus, a nagy közönség félrevezetését, s mások reputácziójának ki­sebbítését czélzó, roszakaratú megjegyzéseket — ki tudja minő, de semmi esetre sem nemes czélból, — szándékosan bocsátana közzé; inkább hajlandók vagyunk hinni, hogy a „Pesti Hírlap“ az egri érsek-uradalmi erdőségek állapotaira vonatkozólag infor- máczióit ismét attól a megbízható (!) egri tudósitójától vette, aki már egy Ízben oly csúfosan fölültette, s nevetségessé tette ama sensationális közleményével bizonyos épülőfélben levő nevelő-intézetről, melynek összedült tetőzete hazaszerte ismert nevű, — különben azontúl is friss jó egészségben élő — úri em­bereket temetett romjai alá; — amikor is szégyenszemre kellett a „Pesti Hírlapnak“ czudar misztifikáczióját s fölültetését be­vallania.

Next

/
Oldalképek
Tartalom