Eger - hetilap, 1889
1889-11-19 / 47. szám
47-ik szám. 28-ik év-folyam 1889. November 19-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 ^ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGER Hirdetésekért minden 3 hasábozolt péti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Eger, nov. 19. 1889. A „Pesti Hírlap“ f. é. okt. hó 12-éről kelt 281. számában megjelent „Gazdálkodás“ czimű czikkében a gyakovári püspöki uradalom erdőségeinek megyehatósági szekvesztrum alá vételéről s ennek okairól elmélkedvén, jámbor elmélkedései közben, egyebek közt, a következő tendencziózus megjegyzést is teszi: „de tudjuk azt is, hogy az egri érsekség is a devastatio lejtőjén van, és a tarkanyi erdő sem sokkal különb a gyakovári- nál ; de még sem néz utána senk i.“ A „Pesti Hírlap“ e förmedvényének ama kitétele: „de még sem néz utána senki“, félremagyarázhatlanul a megyei közigazgatási bizottság erdő-ügyi szakosztályának szólván, e szakosztály, elnöke, Kaszap Bertalan, Hevesmegye alispánja által hivatalos felszólítást intézett Véssey Ferencz kir. erdő-felügyelőhöz, kinek hivatalkörébe az egri érsekuradalmi erdőségek fölött való fölügyelet is tartozik, hogy a „Pesti Hírlap“ idézett megjegyzésében foglalt váddal szemben nyilatkozzék. A nevezett kir. erdő-felügyelő f. é. nov. 6-án terjesztette be Hevesmegye alispáni hivatalához ez ügyre vonatkozó hivatalos nyilatkozatát, mely következlőleg hangzik: „F. évi 160. számú becses határozatával felhívni méltóztatott, hogy a „Pesti Hírlap“ f. évi okt. hó 12-én megjelent 281. számában foglalt a „Gazdálkodás“ czimű vezérczikkben a többek között található eme sorokra: „de tudjuk azt is, hogy az egri érsekség is a devastatio lejtőjén van, és a tárkányi erdő sem sokkal különb a gyakovárínál; de még sem néz utána senki,“ — kimerítő jelentésemet tegyem meg. Mindenekelőtt tisztelettel bátorkodom határozottan előadni, hogy az egri érsekség felső-tárkányi erdejének devastatiójára vonatkozó állítás teljes tájékozatlanságon alapuló valótlanság. Tisztelettel alantirt kir. erdőfelügyelő a kérdéses erdőt a f. 1889. évben hivatalosan két Ízben utaztam be, és tapasztaltam, hogy ezen erdőben összesen csakis mintegy 300 darab uradalmi sertés és az uradalmi erdészeti személyzetnek 40—50 drb. szarvasmarhája talál legelőt, és pedig csak a 20 éven felüli állabokban; továbbá, hogy úgy a régi, mint a folyó vágás-területek azon része, ahol a felújítás a fokozatos felújító vágások, alkalmazása mellett teljesen nem sikerült, a felújítás a körülmények és viszonyokhoz képest mesterséges úton részben eszközöltetik; és végre, hogy a tényleges kihasználás az 1885. évi 34140. sz. magas ministeri rendelettel megállapított ideiglenes, és a jóváhagyás végett ugyancsak a nagyméltóságú földmivelési ministeriumhoz 1886. évi jul. hó 2-án kelt 66. sz. közigazgatási erdészeti bizottsági határozattal felterjesztett végleges rendszeres gazdasági üzemterv alapján eszközöltetik, azaz, hogy a fa-használatok úgy az A.) mint a B.) üzem-osztályban csakis az előirt helyeken, sorrendben és kiterjedésben foganatosíttatnak. Ezek szerint tehát, véleményem szerint, devastatioról avagy erdő -pusztításról szó sem lehet. Nem hagyhatom azonban megjegyzés nélkül, hogy a kihasznált területek mesterséges útoni felújítás tekintetében az uradalom bizonyos hátralékban van, mi azonban meggyőződésem szerint ez ideig sem nem a rósz akaratnak, avagy takarékosságnak, hanem azon körülménynek kifolyása, hogy már régebben makktermő év nem lévén, a makk-mennyiség az évi szükséglet fedezésére teljesen beszerezhető nem volt. — Mint fentebb tisztelettel bátorkodtam megjegyezni, a kihasználás meggyőződésem szerint az előirt sorrendben, kiterjedésben és helyeken eszközöltetik; de vájjon az üzemterv szerinti fordatartam, vagyis az 1885-ik év óta a tényleg kihasznált famennyiség és választék szerint teljes pontossággal (több vagy kevesebb) megegyezik-e az üzemtervben előirt és engedélyezett fatömeggel, azt csakis a jóváhagyás végett a földmivelési ministeriumnál levő végleges üzemtervnek leérkezése után Ítélhetem meg, amikor is esetleges eltérések esetén a törvényszabta szükséges intézkedéseket megtenni hivatalos kötelességemnek tartandom. Bátorkodom egyúttal a tekintetes közigazgatási erdészeti bizottságnak becses tudomására hozni, hogy f. évi okt. hó 19-én, vagyis a kérdéses czikknek megjelenése után 945. sz. a. közvetlenül a nagyméltóságú földmivelési ministeriumhoz hasontartalmú jelentést terjesztettem fel, kérvén egyúttal, miszerint a kérdéses erdőre vonatkozó rendszeres üzemtervet lehető mielőbb jóváhagyni, esetleg annak egyik példányát hivatalos használatra leküldeni méltóztassék. Végre tisztelettel kérem, miszerint jelen előterjesztésemet beható tárgyalás alá venni és erre vonatkozó becses határozatát velem másolatban közölni szíveskedjék. — Miskolcz, 1889. nov. hó 6-án. Véssey Ferencz, kir. erdőfelügyelő. Hevesmegye közigazgatási bizottságának erdő-ügyi albizottsága, Kaszap Bertalan alispán elnöklete alatt, Egerben f. é. nov. hó 11-én tartott ülésében vette ez ügyet tárgyalás alá, mely alkalommal a kir. erdőfelügyelő fönnebb közölt hiv. jelentése felolvastatván, ennek alapján az albizottság a következő határozatot hozta: „A jelentésből kitűnvén, hogy az egri érsekség felsőtárkányi erdeje szorosan a még 1885. évben 341408/85. szám alatt felsőbb helyen megállapított ideiglenes, és a jóváhagyás végett 1886. évben felterjesztett végleges üzemterv rendelkezései szerint kezeltetik, melyszerint erdőpusztitás esete fenn nem forog, a jelentés tudomásul vétetik, és eredetben a nagyméltóságú földmive- lésügyi miniszter úrhoz fölirat mellett felterjesztetni rendeltetik.“ így állván a dolgok, az előadottakból minden elfogulatlan ember meggyőződhetik, hogy megbíz hatóság és hitelesség tekintetében a „Pesti Hírlap“ közleményeinek minő értéket lehet tulajdonítani. Készünkről egy tisztességes hírlapról, mely már fővárosi jellegénél fogva is bizonyos tekintélyt törekszik magának arrogálni, egy pillanatra se teszszük fel, hogy komoly czikkeiben ily maliczio- zus, a nagy közönség félrevezetését, s mások reputácziójának kisebbítését czélzó, roszakaratú megjegyzéseket — ki tudja minő, de semmi esetre sem nemes czélból, — szándékosan bocsátana közzé; inkább hajlandók vagyunk hinni, hogy a „Pesti Hírlap“ az egri érsek-uradalmi erdőségek állapotaira vonatkozólag infor- máczióit ismét attól a megbízható (!) egri tudósitójától vette, aki már egy Ízben oly csúfosan fölültette, s nevetségessé tette ama sensationális közleményével bizonyos épülőfélben levő nevelő-intézetről, melynek összedült tetőzete hazaszerte ismert nevű, — különben azontúl is friss jó egészségben élő — úri embereket temetett romjai alá; — amikor is szégyenszemre kellett a „Pesti Hírlapnak“ czudar misztifikáczióját s fölültetését bevallania.
