Eger - hetilap, 1889
1889-01-29 / 5. szám
36 ták (ez utóbbiak közt jó magam is) „ex oft'o.“ Az antisémiíák pedig „ex odio religionis.“ Úgy is illik, hogy mindnyájan, apraja nagyja, kivétel nélkül jelen legyünk a rendkívül érdekesnek Ígérkező felolvasási estélyen. Mert a czél valóban nemes: az egri jogászsegit.ö egyesület alaptőkéjének gyarapítása, melyből a szegényebb sorsú egri jogászok nyernek gyámolitást. Már pedig, a mai erkölcsi fogalmak szerint: „a czél szentesíti az eszközöket! Egy inkarnátus mameluk. Különfélék. — Vórtessy-iinnep. Vértessy Arnold jeles beszélyiró földink Írói jubilaeumának Egerben, szülővárosában tartandó megünneplésére, az ünneprendező bizottság múlt szombaton tartott értekezletén, f. é. márcziushó 9-ik napját tűzte ki. A bizottság körvona- lozta egyúttal az ünnepség programmját is. mely szerint az ünnep I. (szellemi) része a törzskaszinó szalonjában fog végbemenni. Itt üdvözli a kaszinó elnöksége az ünnepeltet, mint meghívott, kedves vendégét, ugyanitt fog üdvözlő beszéddel tisztelegni az ünnepelt irói érdemeinek, az egri arany fiatalság küldöttsége, s néhány szép dal előadásával az egri koszorús dalkör; itt nyújtják át az ünnepelt Írónak az egri hölgyek ajándékát, s ugyanitt tartja az ünnepelt iró felolvasását. Az ünnepség ez első részének befejezése után ugyancsak az ünnepelt iró tiszteletére rendezendő lakomára a törzskaszinó nagy termébe vonul a közönség; a lakomát pedig az ünnep záradékául, tán ez mulatság fogja követni. — Tüzoltó-bál. Az egri önk. tűzoltó-egyesület jövő február hó 2-áu tartandó bálja az előkészületekből Ítélve igen fényesnek és sükerültnek Ígérkezik. Mint halljuk, e bálon az elmúlt jogász és tiszti kränzchenek hölgyközönsége — daczára az utóbbi ellen tánczosok hiányában tett némi panasznak — kevés kivétellel jelen lesz. Illő is, hogy ha a többi nem is, legalább a tüzoltó-egye- sület, ez általánosan elismert közhasznú s ma már igen szép lendületet nyert intézményünk, melyre bizony egyik polgártársunk sem tudhatja, melyik pillanatban lesz szüksége, — illő pártolásban részesittessék a nagy közönség minden rétege részéről, annyival is inkább, mert még soha nem hallottuk, hogy a tűzoltó-bál, kellő tánczos hiányában szűkölködött volna. A tevékeny rendezőség el is követett mindent, hogy az a legjobban sükerüljön, s méltó utódja legyen a múlt évben oly minden tekintetben szép eredfelkiáltása és mig a katonák habozva állanak, a tömegben ismét a remény dobogtatja meg a kebleket. — Távozzatok! — Kiált a szerzetes a tömeg felé fordulva és arra a pillanatra, mig a nép sietve eloszlik a várkapu elől, a magasra tartott feszület állja útját az öldöklésre vezényelt őrségnek. A fejedelem, mintha megkövültén állana a széles kőlépcső alsó fokán, önmaga sem képes felszabadítani magát a felmagasztosult prófétai alak váratlan megjelenése által előidézett hatás alól, és csak akkor ordít fel kielégítetlen dühében, mikor a könyörgő népcsoport már elmenekült. — Botozzátok meg a nyomorultat, ki útjába mer állani parancsomnak. Verjétek véresre a vén gonosztevőt, ki dölyfös elbizakodottságában azt hiszi, hogy a szerzetes-ruha büntetlenül fordítja félre haragomat. II. Rósz idők, nehéz csapások sújtják a kis fejedelemséget. A nép verejtékesen küzd a mindennapi életért és nyomorog: a fejedelmi várpalotában pedig hetek óta harsog a zene és tart a tobzódás. Az apró állam ifjú uralkodója nem követi ősei példáját, kik bölcs mérséklettel parancsoltak maroknyi népök felett, s kik harczban bátor vezérei, békében gondos atyái voltak alattvalóiknak. Mikor a nyomor eléri a tetőpontját és a nép még mindig csak zsarnokságát érzi fejedelmének, de jótékonyságát nem, akkor a parasztság legszegényebbjei csoportba verődnek és a várpalota elé vonulnak. Majd küldöttséget választva, útnak indítják azt, hogy vesse magát a fejedelem elé és kérjen kenyeret. A tudatlanok nem hiszik, hogy az urak a fejedelem parancsára zsarnokoskodnak ; meg akarnak győződni róla. Az elhunyt fejedelem idejében is többször megtörtént az, hogy Ínség nehezedett a kis államra; de mikor a szegény pórok személyesen adták elő nyomorukat. az öreg uralkodó kegyelmesen meghallgatta kérésüket ményt kivívott díszes tűzoltó-bálnak. Mint tudjuk, a bálon úgy a helybeli katonai zenekar, mint a már eddig jól begyakorlott Balogh- féle czigány zenekar is közre fog működni. A női tánczrend is fölötte érdekes és leleményes. — Az egri kath. legényegylet bálja f. évi január hó 26-án tartatott meg az ó casinó nagy termében, s minden hízelgés nélkül elmondhatjuk, hogy az minden izében pompásan és fényesen sikerült meglepő szép bál volt. A bál lefolyása, elejétől végéig tapintatos és ügyes rendezői kezek működéséről tanúskodott, és ez volt az, ami bennünket első sorban meglepett. A terem egyik sarkában diszes iv volt emelve, melynek felső részét apró nemzeti zászlócskáktól körülvett transparenten az egylet jelmondata: „Isten áldd meg a tisztes ipart“ képezte. Meglepő volt a rend és előzékenység, mely az ügyesen összeállított táncz-rend egyes számainál, különösen a szépen rendezett négyeseknél uralgott s mely bármely elite-bálnak is díszére válhatott volna. A tevékeny rendezőségnek volt rá gondja, hogy mindenki a legjobban mulasson és szép emlékekkel távozzék el a bálból. Az első csárdás fél 9 órakor kezdődött, igazi magyaros zamattal s oly kitartó jó kedvvel, melynek nemcsak a barna éjfél, de még a hasadó hajnal is alig tudott határt szabni. Ami azonban leginkább meglepett, az a résztvevő, egyszerű,|de igen szép, ízléssel és csínnal kiállított, főképen fehér, világoskék és rózsaszín toilettekben lejtő, tüzes szemű, pozsgás szép polgárleánykák és fiatal asszonykák impozáns száma volt. Ritkán láttunk még legényegyleti bált, melyen annyi szép leány lett volna, mint épen ezen. El is voltak ragadtatva még magok a legény-egyl. tagok is annyira, hogy nem is igen törődtek volna vele, ha ez a mulatság még ma is tartana, amit legkivált azon körülmény jellemez legjobban, hogy még hajnali 6 órakor is alig akarták abbanhagyni. Az első négyest 56 pár táuczolta. A tánczoló hölgyek közül következők neveit sikerült följegyeznünk: Hanzel Gizella, Permay Annuska, Majoros Mariska, Mazányi Mariska, Balkay nővérek, Kuborcsik Mariska, Básty Katinka, Radvánszky Mariska, Koncz Annuska (Mező-Kövesd), Szapáry Mariska, Szemán Mariska, Kla- vinovszky Jozéfa, Hamza Erzsiké, Kovács Szidónia, Máté Annuska, Galcsik Mariska, Erey Örzsike, Huszár Olga, Zeíeznik Annuska, Kovács Erzsiké, Tóth Mariska, Tóth Annuska, Adler Tériké, Mátyásy Róza, Rabecz Mariska, Viberánszky Tériké, Misitz Lenke, Kelemen Amália, Bozó nővérek, Becskei Erzsiké, Pogonyi Emma, Fazekas Erzsiké. — A fiatal menyecskék közül: Strausz Józsefné, Boknyik Miklósné, Orosz Kálmánné, Lang Lászlóné, Hermann Gézáné, Kronberger Ferenczné, Dallos Mihályné, Bunés magtárakat nyittatott fel részükre; sőt készpénzen vásárolt élelmi czikkeket is osztatott ki. Tudják ők jól, hogy az ifjú fejedelemnek is csak olyan könyörületes, jó szíve van, mint atyjáé volt, de szólni kell hozzá. A fejedelem épen a lépcső alsó fokán áll s lóra ülni készül, a mint meglátja, hogy a kapu-őrség kötelességét elmulasztva, semmi előkészületet sem tesz a piszkos parasztok rongyos küldöttségének feltartóztatására. A küldöttség már csaknem belép az udvarra. — Mit akarnak ezek a koldusok? — kérdi a fejedelem felcsattanó hangon és szigorú tekintettel fordulva egyik kísérőjéhez. — Kenyeret, Fenség; — válaszol a megszólitott. — Hát lepény-sütő vén asszony, vagy pék vagyok-e én, hogy filléreikért kenyeret mérjek nekik?*) A haragos szavakra senki sem válaszol. A fejedelem pedig rettenetesen felingerülve, hogy a kapu-őrség még mindig nem készül a küldöttség feltartóztatására, magához kiáltja az őrség parancsnokát és a legszenvedélyesebb kitörés mellett rendeli el a fegyveres visszaverést. A népcsoportot a szerzetes megjelenése menti meg. III. A várpalota ablakai fényes szemekkel világitnak bele a sötét éjszakába, de a csillogó termekből nem hangzik sem mulatság zaja, sem zene hangja. A fejedelem nincs a várpalotában, nem is mulat vig czim- borákkal, a kik azelőtt olyan nagy számmal voltak; hanem menekül szűk földalatti folyosón keresztül, az egyetlen emberrel, ki hive maradt: vén fegyverhordozójával. Árra, hogy gyermekeit is megmentse, nem gondol; azokkal *) Elba völgybeli népmonda szerint.
