Eger - hetilap, 1889

1889-10-15 / 42. szám

340

benne, akkor pillanatnyi zavarba jő, s fölkiált: „Nos, kát s mit én t’om. Micsoda újság ez ? Tegnap még benne volt, ma meg már nincs benne! .

S midőn csakhamar észreveszi a sükerült tréfát, melyet maga rendelt meg, a boldogult, ki maga is nagyon szeretett tréfá- lózni, — teljes jó kedvre derült, s még azután is sokáig emlegette a P. nagyságos ur fényes szüreti mulatságát.

Különfélék.

— Hevesmegye rendes évnegyedes közgyűlését, tegnap, hétfőn, f. hó 14-én nyitotta meg az elnöklő gr. Keglevich Béla főispán ő mlga, szép számú bizottsági tagok részvéte s élénk érdeklődése mellett. Miután e megyegyülésen több bizottság megválasztása s részint kiegészítése forgott szőnyegen, e végből a megelőző vasárnap délután a választásra vonatkozólag magánértekezletek tartattak, amelyeken való megállapodások szerint ejtettek meg aztán a választások, melyek eredménye a következő:

Megválasztattak a megye-központi választmány tagjaivá: Csiky Sándor, Szathmáry László, Makay Félix, Zalár József, Beniczky György, Szentkirályi Ödön, Szederkényi Nándor, Lipcsey Tamás, Beökönyi Victor, Zsendovics József, Almásy Félix, gróf Keglevich Gyula, Dusárdy József, Isaák István, Imre Miklós, Dáni József, Petravich Bertalan, Gräefl Jenő, Babies Béla, Vavrik Endre, Szerelem Alfréd. Babócsay Sándor, Samassa János, Horváth József, Kürthy Sándor, Almássy Sándor, Pappszász György, Luga László.

A megyei közigazgatási bizottságba, a törvények értelmében kilépett tagok helyére beválasztattak: Beniczky György, Beökönyi Victor, Imre Miklós, Isaák István, Samassa János.

A debreczen-füzesabonyi vasút kiépítése költségeihez járulás czéljából Eger város által vasúti törzsrészvények vásárlására megszavazott 10,000 frtnyi összeg megajánlása, a legutóbb tartott megyegyülésen, tudvalevőleg, a szavazatok téves összeszámolása folytán elutasittatott. Fölebbezés utján a beliigyminister a megyét uj szavazásra utasitotta, mely a most folyó megyegyülésen ejtetett meg a következő eredménynyel: a beadott 80 szavazat közöl 75 — öt tagadó szavazat ellenében — megszavazta s helybenhagyta az Eger városa által a debreczen-füzesabonyi vasút kiépítéséhez való járulás czéljából Eger város által törzs- részvények vásárlására megajánlott 10,000 frtnyi összeget.

A gyűlés ma foly tovább.

sógorasszonyomnak van egy kedves, özvegy tantija, a ki szivaros tőzsdét akar nyitni. Én azt mondtam, hogy a kérvényre, amivel az engedélyt kell kérni, 1 frtos stempli kall. Mit? mondja Samu, az nem igaz. A kérvényre 2 frtos stempli kell. De mikor én tudom, hogy 1 frtos stempli .kell. Samu nem hitte. Fogadjunk. No hát fogadjunk. Mennyibe? Ötífrt. meg száz szivar. Jó; megvolt a fogadás. De ki legyen a jury? Ki döntse a fogadást? Válasszunk egy juryt. Megválasztottuk.

— Kicsodát? Kérdi a biró.

— Egy fináncz volt a jury. A fináncz ítéljen, mert az tudja. Elindultam keresni egy fináuezot. Samu az mondta, hogy ha Írást hozok a íináncztól, hogy én nyertem, gilt, én nyertem. Megszó- litottam a finánezot.

— Kérem maga egy fináncz.

Ő engem lenézett eleinte.

— Én? Hát maga kicsoda?

— Én Kohn Izidor . . . S átadtam neki a névjegyemet.

— Hát aztán? Kérdi ő.

— Magát megválasztottuk jurynek — mondom a fináncznak. — Egy kényes kérdés. Mondja meg nekem: mennyi stempli kell a folyamodványra, melylyel én egy tőzsde-nyitási engedélyt kérek ?

A fináncz végig nézett s igy szólt:

— Mi a jury-díjam ?

— Mi? hát majd kap egy pár szivart.

— Adja ide előre.

Oda adtam neki előre . . .

— Hisz akkor rendben van, ön nyert. Szól a kapitány.

Kohn Nr. I.: Igen ám, de most jön a csalás.

Kohn Nr. II.: Ezt már én adom elő. Beállít hozzám egy óra múlva egy fináncz, s bemutatja magát, hogy ő a jury. Átadja nekem ezt a vizitkártyát:

— A hevesmegyei gazdasági egyesület, a múlt vasárnap, f. hó 13-án délután a megyeház nagy-termében, Beretvás Endre elnök vezetése s csekély számú tagok részvéte mellett közgyűlést tartott, melyen az e czélra kiküldött szakbizottság által kidolgozott uj alapszabálytervezet bemutattatván, észrevétel nélkül elfogadtatott, s a ministeriumhoz való fölterjesztésével egyesületi elnök megbizatott.

— Áthelyezés. Búza Endre, borsodmegyei mező-csáthi jáiás- biró törvényszéki bírói minőségben az egri kir. törvényszékhez helyeztetett át.

— Strakosch Sándor, a hírneves német recitál or és dekla- mátor, kit müveit közönségünk nem rég itt tartott szavalati estélyéből már kedvezőleg ismer, — e f. évi decz. 2-án újra körünkbe jó, s az említett nap estéjén a törzskaszinó nagy termében, uj müsorozattal, ismét egy érdekes felolvasó estélyt tart. Addig is, mig ez estély részleteit annak idején tüzetesen ismertetnék, — eleve fölhívjuk rá t. olvasóink becses figyelmét.

— Hymen. Bauer Soma, városunk szülötte, az újpesti állami-polgári iskola rajztanára, Bauer H. előnyösen ismert helybeli kereskedőnk fia, ma este Újpesten jegyet vált Wittmann Louiza kisasszonynyal.

— A debreczen-füred-f.-abonyi vasút érdekében — minta „Tiszafüred és vidéke“ iija, — a vasútvonal által elfoglalandó területek kisajátítási tárgyalása az egész vonalon megtörtént s az egyesség a vasúttársaság s az érdekelt birtokosok közt méltányosan létre jött, kivéve Farmost, hol az intelligenczia egy része illető földjéért túlságos kisajátítási árt követel. Itt valószínűleg becslési eljárásra lesz szükség.

— Hevesről Írja r. levelezőnk: — Bu termán ,1. helybeli izr. kántor e hóban tölti be itt működésének ötvenedik évét. Ez alkalommal az izr. hitközség eddig élvezett teljes fizetésével és természetbeni lakással nyugdíjazza őt. Nevezett férfiú, ki az 1839. évben Mező-Csáthról, hol hasonló minőségben öt évig működött, idehivatott az üresedésben volt kántori állomás betöltésére, nemcsak a helybeli izraeliták, hanem az egész város szeretetét és tiszteletét kiérdemelte. Ernyedetlen szorgalommal és teljes odaadással, valamint tehetségeinek egész erejével szentelte életét göröngyös pályájának. Daczára, hogy nagyobb állomásokra hitták, mint Miskolcz, Gyöngyös stb., ő Hevesen maradt, és ime elmúlt az idő, és félszázados ittmüködése széles körökben talált elismerést. Azért az izr. hitközség, — daczára sok kiadásainak, — méltányolni tudta fáradhatlan törekvését és úgy nyugdíjazza, hogy tisztességesen megélhessen és szükséget ne szenvedjen. Buterman barátai f. hó 23-án este 8 órakor tiszteletére a nagyvendéglőben közvacsorát rendeznek, és az ünnepelt ott még azon ováczióban

Kohn Izidor

Kedves Samu, a fogadási összeget,

5 fortot és a 100 szivart add át e sorok kézbesítőjének.

Én átadtam a fináncznak az 5 frtot és 100 darab szivart, amit Kohn Nr. I. nyert tőlem.

— S aztán? kiált fel a biró.

— Aztán — siránkozik a két Kohn — se jury, se pénz, se szivar . . .

— Hát a fináncz ? . . .

— Becsapott bennünket. 0 nyerte meg a fogadást . . .

A biró beállítja a finánezokat, akiket fölczitáltak, hogy a két Kohn a bölcs „jury“-jét fölismerje köztük.

A finánezok az elfojtott nevetéstől komikus grimászokat vágnak a szemlén, melyet a két Kohn tart fölöttük.

A középen egy hatalmas karvaly finánezorrmány izget-mozgott. Hasonló a Kohnok fent körülirott orrához.

— Ez az orr olyan ismerős! kiált fel Kohn Nr. I.

— Ez az, ez a jury! kiált fel Kohn Nr. II.

S előállítják á leleplezett juryt, aki a két Kohnt falnak vezette.

A három hatalmas orr sorfalat képezett. A közepén a flnáncz-orr.

— Mi a neve? rival rá a biró.

Szepegve szólal meg a fináncz:

— Kohn! . . .

Általános elképedés; — a Kohnok megrémülve rohannak kifelé . . .