Eger - hetilap, 1889
1889-10-08 / 41. szám
832 Különfélék. — Assisi sz. Ferencz ünnepén, f. okt. hó 4-én, mint dicsőn uralkodó, szeretett királyunk, I. Ferencz József ő felsége névünnepén, a székesfőegyházban, regg. 9 órakor ünnepélyes hálaadó istentisztelet tartatott, melyen dr. Samassa József, érsekünk ő exja, fényes papi segédlettel pontifikáit. Az ünnepi istentiszteleten a katonai s polgári hatóságok, egyletek és tanintézetek, elüljá- róikkal élükön, testületileg jelentek meg, hogy a nagy számban egybegyült ájtatos hívekkel egyetemben imát bocsássanak a királyok királyához, királyunk ö felsége, a legelső magyar ember, hálás népének szerető s szeretett atyai uralkodója hosszú, boldog éltéért, s hazánk üdvét czélzó szerencsés, békés kormányzatáért. — Istentisztelet alatt a katonai zenekar tagjai s műkedvelők által is erősbült székesfőegyházi ének- és zenekar uj karnagya, a tevékeny Pokorny János vezetése alatt, Bibi J. sajátszerü stylusa által meglepő s igen szép ünnepi miséjét szabatosan adta elő. Az egyik betét volt gradualera: „Lauda anima“ soprán és gordon ka-solo Reimanntól. Az énekrészt Pfeiffer Irma k. a. a kar solistája adta elő hatással. A gordonka-solot dr. Tróján A. gyakorló orvos játszotta, mély érzelemmel s ama ritka művészettel, mely méltán meglepte s magával ragadta az ajtatos közönséget. Ez előadás mindnyájunkban ama kedvező s örvendetes benyomást tette, hogy az egri művészeti élet, a t. orvos urban egy kiváló zeneművészeti erőt nyert. — Az apátfalvi alesperesi kerületben e hó elejére kitűzött bérmálást érsek ur ő exja közbejött gyöngélkedése miatt Szele Gábor félsz, püspök, érseki helyettes ő mlga végezte. Az apátfalvi, balatoni, csehi, csernelyi és bánhorváthi plébániai hívek, kétezren fölül, részesültek ez alkalommal a bérmálás szentségében. A püspök urat lovas bandériumokkal, diszkapukkal ünnepélyesen fogadták mindenütt. Kíséretében voltak Dr. Kozma Károly, papnöveldéi kormányzó ő nsga, mint az apátfalvi és bánhorváti plébániák kegy- uraságának képviselője, dr. Párvy Sándor érs. titkár, Dutkay Pál érs. levéltárnok s a külső papságból többen; úgy szintén Elek Kálmán járási szolgabiró. Tiszteletére a környékbeli intelligenczia is megjelent Apátfalvára, hol egyebek közt Beniczky György csehi földbirtokos meleghangú pohárköszöntőt mondott 0 Excellentiájára s a püspök urra. — Az aradi vértanukért, haláluk évfordulóján évenkint tartatni szokott gyászistentisztelet ezidén a vasárnap közbejötté miatt a múlt hétfőn, okt. hó 7-én tartatott meg, a minorita atyák templomában. A gyászmisét a t. minorita-szerzet elöljárója tartotta, s e közben a magán-szólamok és négyeskarokból álló gyászénekeket az egri koszorús dalkör zengette, a nála már megszokott szabatossággal. A „Libera“ megható karéneket rézfuvók kíséretében adta elő. A gyászajtatosságon városunk minden rendit lakossága szép számmal vett részt, hogy kegyelettel áldozzon vértanú-halált szenvedett nagy hazafi-hadvezéreink emlékének. A castrum doloris, szokás szerint, nemzeti, s hadi jelvényekkel, s a vértanuk arcz- képeivel volt feldíszítve. — Köszönet-nyilvánítás. A jászberényi katli. iparos segédek társulatának házépítésre kölcsönt adtak: Zsendovics József prépost kanonok úr ő nsga 25 frtot; Begovcsevich Róbert apát kanonok úr ő nsga 10 frtot; nagyságos Györgyényi Ignácz és Kozma Károly prépost kanonok urak 5—5 frtot. Ezen adományokat a nagylelkű adakozóknak, úgyszintén az adományok gyűjtőjének, n. t. Horváth Jenő káplán urnák is, hálás köszönettel nyugtázza. Jászberény, 1889. okt. 5-én Csordás Antal társulati pénztárnok. — Megyei közgyűlés. Hevesmegye közönsége rendes évne- gyedes bizottsági közgyűlését f. é. okt. hó 14- s következő napjain tartja. E közgyűlésen elintézésre váró tárgysorozatból fontosabbak a következők: A legtöbb adót fizető megyei viriliseknek 1890. évre összeállított, s kiigazított névjegyzéke. — A választott bizotts. tagok kilépő fele része s a meghaltak, elköltözőitek és virilisekké lettek helyeinek, választás utján való betöltése iránti intézkedés. — A központi választmány megválasztása. A közigazgatási bizottság törvény szerint kilépő következő 5 tagja: Beniczky György, Beökönyi Viktor, Imre Miklós, Isaak István, Samassa János, helyeinek szavazás utján való betöltése. — Több rendbeli választmányok s bizottságok megválasztása. — A folyó évben megtartandó megyei tisztujitás iránti intézkedés, s e czél- ból rendkívüli közgyűlés kitűzése. — A megyei tiszti nyugdíjalap javára, kivetendő 1% törvényhatósági pótadó megszavazása. — Miniszteri leiratok a harmadik megyei állatorvosi állomás szervezése, a társas-kocsi üzletre vonatkozó megyei szabályrendelet, — az Eger városa által a debreczen-füzesabonyi vasúti vállalat részére megszavazott 10,000 frt, — s Kovács Kálmán kir. főmérnök ellen elrendelt fegyelmi eljárás tárgyában. — A hevesmegyei gazd. egyesület kérvénye 2000 frt segélynek állategészségügyi czélokra leendő megszavazása iránt. — Poroszló község határozata, melyben a debreczen-füzesabonyi vasút részére 5000 frtot megszavazott. — A közegészségügyi bizottság előterjesztése egy Apczon felállítandó gyógyszertár ügyében. — Meghívás. A „hevesmegyei általános tanitó-testület“ évi nagyg3’ülését f. évi októberhó 28-, és 29-én Egerben a belvárosi községi iskola nagytermében tartja meg. A gyűlés kezdetét veszi — Gamba bácsi az őrsvezető. Mateo kirántotta az órát s a földhöz csapta, hogy ezer darabba tört. — Asszony! — kiáltá Mateo magánkívül, — enyim ez a gyerek ? Giuseppa arcza egyszerre lángba borult: — Mi ez, Mateo — kiáltá önérzetesen, — tudod, kivel beszélsz ? — No hát akkor ez az első gyerek a családomban, aki árulást követett el. Fortunáto egyre keservesebben zokogott. Mateo mind rémítőbb tekinteteket meresztett rá. Végre hirtelen fölragadta a puskáját, vállára vetette azt, s megparancsolta fiának, hogy kövesse őt. Fortunáto engedelmeskedett. Giuseppa oda futott férjéhez, s megragadta a karját. — Ez a te fiad, szólt remegő hangon, miközben nagy fekete szemeit Mateo arczába mélyeszté, mintha lelkében akarna olvasni. — Hagyj békét! — mordult rá férje, — én vagyok az apja! Giuseppa megölelte a kis fiút, s zokogva tért be a hajlékba. Ott letérdelt egy Madonnakép előtt, s mély bensőséggel imádkozott. Eközben Mateo pár száz lépésnyi távolságban letért az ösvényről, bement a sűrűbe s nemsokára egy kis barlangban állapodott meg. Itt megpiszkálta a talajt fegyverével, s meggyőződött, hogy elég lágy. A hely alkalmasnak látszott tervéhez. — Fortunáto, lépj ahhoz a nagy kőhöz. — A fiú a sziklához lépett, s ott letérdelt. — Imádkozzál! — mordult rá atyja rémisztő hanggal. A fiú zokogva mondá el a „Miatyánkot“, meg a „Hiszek egy“-et. Az apja erős hangon mondta rá: „Amen“ ! — Csak ennyi imádságot tudsz mindössze ? — Tudom még az „Üdvöz légy Máriát“, meg a Litániát is. A nagynéni tanított rá. — Ej, az nagyon hosszú. De azért csak mondd el. A fiú elhaló hangon fejezte be a litániát. — Bevégezted? — Ó, édes apám — kiáltá a boldogtalan gyermek szivszak- gató hangon — könyörülj rajtam. Soha se cselekszem többé. Könyörögni fogok nagybátyámnak, a Caporalnak, hogy kegyelmezzenek meg Gianettonak. A fiú egyre könyörgött. Mateo ez alatt megtöltötte fegyverét, s czélzott. Isten legyen neked irgalmas“ ! — kiáltá. A szerencsétlen gyermek oda akart ugrani, hogy atyja térdeit átkarolja. De nem volt már ideje. A fegyver Mateo kezében eldördült, s a fia halva omlott össze előtte. Mateo, anélkül, hogy fia hullájára csak egy tekintetet is vetett volna, haza ment ásóért, hogy fiát eltemesse. Alig ért háza közelébe, midőn a lövés által fólrezzentett Giuseppa eléje futott. — Mit cselekedtél? — Igazságot szolgáltattam. — Hol van fiad? — Ott a barlangban. Majd eltemetem. Mint keresztény halt meg. Misét mondatok a lelke üdvéért. Mondd meg a vömnek Tiodoro Bianchi-nak, hogy költözzék be házamba.
