Eger - hetilap, 1889
1889-09-10 / 37. szám
297 ter olyanokat Írna alá, azért nem az államfő, de a miniszter a felelős. Ez a miniszteri negativ felelősség. Igaz, hogy a dolog vége egyre megy, a hibás tábornok golyóra, a hibás miniszter lámpás-karóra kerülhet. Az állami közigazgatás többi részeiben: például kiállitta- tott-e pontosan a törvényhozó testület által megszavazott véderő illetéke ? pontosan befolyik-e a megajánlott adó ? személy- s vagyonibiztosság nincs-e az ország területén veszélyeztetve? ragályos betegség nem pusztit-e ember és állat közt? az utak, hidak, folyók védgátjai rendben vannak-e? sat. sat., a közigazgatás e fajta ágairól nem a miniszter felelős, hanem a közigazgatási hatóság, hívják azt vármegyének, kerületnek, vagy városnak. A miniszter csak felügyel és parancsol. Hogy parancsai teljesítve lesznek, ha azok nem törvénybe ütközők, azt még csak kétségbe se szabad vonni. Hiszeu a megyék, királyi városok választott tisztviselői még akkor is, mikor ezen hatóságok a kanczelíária, a konsilium, a helytartó-tanács parancs-szavára hallgattak, — nem mondom, hogy úgy tiz-húsz esztendőben egyszer, mint 1823-ik évben, mikor tizenkét évig nem hívták össze az országgyűlést s az adót önhatalommal ezüstre felemelték, s katona-fogdosásokat rendeltek Bécsból, — a konsilium és kanczelíária parancsait az erélyesebb megyék: Zemplén, Hars s mások félre nem tették egész tisztelettel. Most, mikor a kormány az ország választott parlamenti többségének kifolyása, még ritkább lehetne, s eféléket úgy a hatóságokról, mint a kormányról feltenni valóságos roszakaratu gyanúsítás. Miért ne lehetne tehát a megyéket — nem csak az, hogy végképpen megrabolt, hanem hogy élni kedve és czélja is legyen — megszélesbitett joggal s önállósággal is a parlamentáris kormány-formával összeegyeztetni? Elő sorba az okokkal nagyszájú ország-bölcsei, kik a most már csak szegény árnyékká tett megyékre s hatóságokra fenitek a gyilkoló, bár eltakarni akart késeteket. Ne csak üres szavakat, ne csak üres frázisokat hangoztassatok mint eddig, hanem soroljátok fel mindazon tényeket, azon lényeges akadályokat, melyek az autonomikus megyék javit- liatlanságát bizonyítsák. Talán a személy-, a vagyon-bátorság forog veszélyben a megyék területén? Rózsa Sándor, Sobri Jóska, Kopogós Pali újra kikeltek sírjaikból ? Zöld Marczi és Becskereki újra a debreczeni savóskúti erdőn ütvén tanyát, ismét útját állják a Fejértóról Sámsonban menyaszonyt vivő s fegyverekkel megragadott hat kocsiból álló násznépnek, s tajtékzó paripájok nyergéből kihúzva a fényes kettős csövii pisztolyt s pár csókot kérve s kapva a szép nyoszoló leányoktól, szerencsés jó utat kívánnak a bámuló ifjú vőfélyeknek s öreg násznagyoknak s mint villáin tűnnek el a lombos tölgyek mélyebb részében. Vagy a Bakonyban és gombás erdőkön, vagy a délibábos Hortobágy- és Margita-pusztákon csak úgy hemzsegnek a szökött katonákból utonállókká vált szegény legények, s naponta megfosztanak egy-két bátyus zsidót, hogy a nálok talált s elvett ötpengősökből zsíros utravalót nyomhassanak a véletlenül másnap reájok bukkant, s nekik egy pár jó nózatlanságot szült az akaratban, ferdeségeket a mindennapi életben, tétovázást az elmékben; határán ellentétes világnézetnek, törekvések, czélok és életmód tekintetében, hányódtak az emberek valójában új, bensőjükre idegen, szokatlan szellemű élet hullámain. . . A gondolkodók előre, vagy hátra tekintettek. . . Voltak, a kik szeretettel csüggtek a múlt emlékein, de érezték is, hogy friss vér, módjával, nem lenne ártalmára a meg- vénhedett életnek. Orczy jobbára konzervatív, de nem feltétlenül: benne az idegen szellem felvételét látjuk, de előttünk egyszersmind azt átalakító mivoltában is. Felfogása a nemzeti viszonyokból nőtt ki, visszahatásúl a nemzetitől eltávolodásra, színezve a franczia szellemtől. Ily szellemnek megnyilatkozása, korának a bírálatában köny- nyen hajlik a támadó irány felé. Orczyé meg határozottan támadó irányt követ, szigorú ethikai alapon. Mindennemű tisztség, hivatal, rang: minden közéleti ténykedés, a másokkal való érintkezés, belőle a magán életre vonódó szin, a „módi,“ s az ő gyakorlása, — ezek részletezve, a miket jó kedvvel megtréfálva legyezget úton-útfelen, nem ritkán ostoroz. Ujjhegyre szedi s mosogatja az egész társadalmi élet mindenfajta kinövéseit. A mit az „Erkölcsök Romlásáéban mond: A varas, a falú, a kastély a kővár, Mészárszék, ispotály, bolt, ............... A paraszt, katona, a nemes . . . polgár Mind elvetemedett s ez bezzeg a nagy kár! (II. 199. 1.) tát fújt — ünnepre gyalogoló — debreczeni, pápai vagy pataki legátusnak ? Hiszen az efajta betyár-népet üldöző és rémitő régi öreg Guthyak, Bujóczkyak s több hajdan hires megyei pandúr- komiszárusok helyett itt őriznek már benneteket kakastollas zsan- dárok, kik párosával, kivont karddal, ló közzé véve kisérik haza gazdasszonyához még a szökött rongyos pesztonkát is, ha ugyan más valaki megfogta s kezükbe szolgáltatta. Hát nincs elég fl- nánczotok, rendőrötök fegyverrel ellátva? nincs elég — a szegény feje alól kihúzott — párna a községek házánál, hogy egész parádéba öltöztetett kultur-államuak nézzünk ki? Hogy félmillióval megterhelt posta-kisznik sikkadnak el az állam által kinevezett posta-tisztek kezén, hogy lutris Farkas Menyus öt számot akkor házat ki magának, mikor akarja, nekem pedig ha nyolczvanöt számot teszek is, mégis az éppen meg nem tett öt számot húzzák ki a felelős kormány által kinevezett lutri forgató mesterek, s félmilliókkal károsítják meg hol itt, hol ott ezt a szegény országot, ezt már csak nem a szemeteket szúró megyei választott tisztviselők Boszkósága okozza? — Nem oda Buda, megyefaló — urak! menjünk csak tovább. Be kell ösmer- netek, hogy mig az általatok kinevezett hivatalnokok, pénztárnokok, ellenőrök s mindenféle pénzbekaparászó intézetek kezelőinek legalább kétszázaléka a Duna fenekén vagy Amerikában keres magának a büntetéstől való félelem miatt menhelyet, addig a megyei választott pénztárnokokra, az öreg Megyery Gáborokra, Szilvásy Józsefekre, Bezdédyekre, Répásyakra, Somogyiakra sat. sat. és annyi száz meg százakra büszkén mutathatok, mert talán az egész országban sincs reá példa, hogy ez a becsületes osztály valamelyik tagja megbotlanék. Van egy ága a közigazgatásnak, beösmerem, mely a leg- szomorubb helyzetben van az ország csaknem minden megyéjében: ez az árvák ügye. Ha ezt reformálja s szedi szigorún rendbe a kormány, áldja meg érte a magyarok Istene. Hanem ha az ember ujján köröm-méreg van, nem kell azért tőből levágni az egész kart! Hanem ha ezen fennen emlegetett „közigazgatási reform“ keresztülvitelével nincs semmi egyéb, mint az a titkos czél, hogy a megyei, városi s más hatóság tisztviselőit a kormány nevezze ki; — Horváth Gyulaként az állami közigazgatás nagy keretébe beillesztessék s igy a megyei tisztviselőknek is ti adva kenyeret, azt az egynéhány embert is — még pedig máris de ritka! — ki független s önnálló politikai hitet mer nyíltan vallani. — oda törjétek, hogy feltétlen hive legyen a kormánynak, s ha ma katonát soroz és adót hajt a szolgabiró, bár holnap a kiszakadt Tisza gátjait kellene is menni betömetni, a helyett vakon engedelmeskedve parancsotokra, kész legyen kortesnek felcsapni saját testvére vagy édes apja ellen is kerületében, pedig az eddig történtek után nem újság ezt a következtetést vonni le, a megyei tisztviselők kinevezését czélzó kormány-szándékból. A régi megyei életben is a kormány vagyis a főispán nevezte ki a megyei tisztviselők egy részét, a jegyzői egész kart igen sok vármegyéSzinte foglalatja azoknak a tárgyaknak, melyeket rostál- gatni szokott. A „Szabadságról“ czimüben az ügyvédek ellen kel ki: . . . „Biráit Kérnéd, fogyasztanák versengés okait, Nyomnák le Yerböczy tsátsogó fiait. . .“ (55. 1.) Nem szereti azt a sok törvényjárást: „Babja vagy temérdek apró törvényednek, Kit ravaszság koholt jámbor Eleidnek“ ... (u. o.) Ellenére van, hogy a szegény népet mindenki húzza: „Paraszt garmadáját rakja pajtájánál,“ . . . ne szíjjá ki zsírját ennek a katona, inkább „Vigyázzon király a legnagyobb kintsére s Őrizze népeit romlottság dögétől“ . . . A bíráknak sincs rendén a dolguk: „Bostálja meg (a király) gyorsan az A1 s Fő bírákat Hatalom viselő törvényes szolgákat“ . . . Minden ember legyen ura hivatalának s végezze hűséggel. Legyenek „Hívek a nagy urak Királyi Udvarnál, Nemes álljon strázsát Haza határánál, A városi Polgár űzzön kereskedést“ . . . (56. 1.) Majd neki megy a kicsapongó ifjúságnak: „Légyen feuyitékje — a király — az ifiúságnak, Ne rohanjon tovább oesmány bujaságnak“ . . . *
