Eger - hetilap, 1889
1889-09-03 / 36. szám
36-ik szám. 28-ik év-folyam 1889. Szeptember 3-án. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozolt petit sorhely után 6, bélyegadd fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy peiit- sorhelyért lő kr. tizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Á hirdetési dij előre fizetendő. Választás vagy kinevezés. Már a múlt alkalommal jeleztem, hogy a küszöbön álló közigazgatási reform egyik legfontosabb kérdése, hogy a közigazgatási tisztviselők választás vagy kinevezés által nyerjék-e hivatalukat ? Nézetünk szerint e kérdés egyértelmű azzal, hogy akarunk-e autonómiát vagy nem. Mert nálunk autonómia választás nélkül nem képzelhető. A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1886. XXI. tcz. tárgyalásánál — hajói emlékszem, — a mai igazságügyiniuister bőven fejtegette e tárgyat, és arra az eredményre jutott, hogy az autonómiának nem kelléke a választás, nem oly lényeges momentum az, hogy a nélkül autonómia ne létezhetnék; s például felhozta Angliát, mint a hol kezdettől fogva kinevezett hivatalnokok végzik az autonomikus szervek működését, és mégis prosperál az autonómia. Azonban ez okoskodáshoz sok szó fér. Legyen elég itt annak megjegyzése, hogy a mi Angliában jó és helyes, nem szükségképen az Magyarországon. Elvontan okoskodva, ha az autonómiát mint fogalmat tekintjük, igaz, azt kell mondanunk, hogy a mi a fogalomhoz nem szükséges ott, az itt sem szükséges; a mi kiteszi a fogalmat ott, az itt is ugyanazt a fogalmat fogja alkotni. Azonban egy állami intézményt nem szabad soha sem úgy tekinteni, mint egy elvont fogalmat, és soha sem szabad csupán elvont okoskodás utján, általános elvekből összeállítani ilyes intézményt. Mert a gyakorlati életnek egyes nemzetek szerinti különbözősége, valamely intézménynek történeti fejlődése és ebből származó sajátságai ily esetben mindig elesnek, s mikor ily általános fogalom-meghatározással oly keretet véltünk adni, melybe minden egynemű intézmény bele fér, adtunk egy olyat,, melybe egyik sem fér bele, mert a közös tulajdonságok mellől kihagytuk a különöseket. melyek pedig ép oly lényeges kellékei a fogalomnak, mint ama közös tulajdonságok. Épen ezért más kellékei vannak az autonómiának Angliában, és mások Magyarországon. E különbözőség oka a történeti fejlődés és ennek folytán létrejött sajátságok. Ily sajátsága az angol felfogás szerinti autonómiának a kinevezés, a mely ott nagyon természetes, mert, ott az autonómia ezzel együtt született, a gyakorlati elet ezt bizonyifá jónak; mig nálunk az autonómia épen a választással kezdődött, mikor t. i. IV. Béla idejében a nemesség minden megyében négy szolgabirót választott, s ezzel kezdé elfoglalni az őt megillető helyet a vármegye-rendszerben, ezentúl a választás volt, annak éltető eleme, az tette nagygyá, virágzóvá az egész intézményt, tehát nálunk az ép oly lényeges kelléke az autonómiának, mint az angoloknál a kinevezés. Mindezekből következik, hogy autonómia választás nélkül nem létezhetik, s azon törekvések, melyek a választások ellen irányulnak, az autonómia végelpusztulására vezetnek. Vagy nem ezt bizonyitják-e az 1870: 42. t. cz.-től mai napig a vármegyerendszer reformálása czéljából tett törvényhozási intézkedések ? E törvények azok, melyek mind jobban megnyirbálták az autonómiát, és épen ezen törvények vittek be az autonomikus testületekbe több és több kinevezett hivatalnokot. Egyébiránt már az autonómia fogalmával ellenkezik a kinevezés, mert miféle önkormányzat, önigazgatás az, a hol mások kormányoznak, mások igazgatnak, nem a helyi testületek által választott egyének ? De mindezen elméleti fejtegetéseknél meggyőzőbben bizonyítja a választás szükségét a gyakorlati élet, a mindennapi tapasztalás. A szorosan vett belügyi igazgatás terén kívül manapság az állam minden egyéb kormányzati és igazgatási functióját kinevezett hivatalnokok végzik, sőt az autonom igazgatás keretén belől is vannak kinevezett hivatalnokok. Van tehát módunk összehasonlítani a kinevezés és választás eredményét a gyakorlatban. S mit tapasztalunk ? Azt, hogy a kinevezett tisztviselők nem csupán a szolgálati viszonyban vannak a kormányuak alárendelve, hanem ez alárendeltséget, függőséget átviszik a magánéletbe is, elannyira, hogy ezen függőség korlátozza őket politikai meggyőződésük nyilvánításának szabadságában. És ez nagyon természetes is. Az a hivatalnok, a ki a kormánytól nyerte kinevezés által hivatalát, a ki a kormánytól várja előléptetését, nem mer nyilvánítani más politikai meggyőződést, mint a mely a kormánynak kedvez, mert ellenkező esetben főnöke, vagy más valaki is megsúghatja illetékes helyen az ő politikai viselkedését, a mi által elrontja minősítési táblázatát, örökre bevágja maga előtt az előhaladás útját — s örülhet, ha egy hirtelen előrántott fegyelmi eljárás utján eleiem bocsátják hivatalából, vagy kényszernyugdijba nem küldik. Es ezt nem csupán a köz- igazgatás terén működő hivatalnokoknál tapasztalhatjuk, hanem még a bírói karnál is, mely kar pedig sokkal előnyösebb helyzetben van, mert védi a bírói függetlenség. Ily függőségi viszonyba hozatnának kinevezés folytán az összes közigazgatási tisztviselők. Már pedig, úgy hiszem, nem lehet egy országnak sem a czélja, hogy polgárainak a szabadságát szükség nélkül ily módon korlátozza. Hova jutna akkor az alkotmányosság ! ? De nem csupán a hivatalnoki kar politikai szabadságára volna ily káros a kinevezés, hanem az egész ország közszabadságára is. Mert egy ily függő közigazgatási tisztviselői kar első kötelességének tartaná minden hatalmában álló eszközzel a kormány érdekeit szolgálni, a minek káros hatása különösen a képviselőválasztásoknál volna tapasztalható. Hisz még most, nincs minden hivatalnok kinevezve, még a választott tisztviselők függetlenségük érzetében szembe mernek szállani a kormány u. n. szelíd nyomásával, mégis mily hivatalos korteskedésekről panaszkodnak országszerte a képviselőválasztásoknál! Hátha még egy teljes, egészen tőle függő s engedelmes hivatalnoki apparatus fog állani a kormány rendelkezésére, hová lesz akkor a választások tisztasága ?! Tovább megyek. Az 1886. XXL t. ez. is, régebbi törvényeink alapján, megadta a köztörvényhatóságoknak azon jogot, hogy az országgyülésileg meg nem szavazott adókat és katonákat behajtani, illetve kiállítani nem kötelesek. És ezen jog alkotmányunk egyik erős biztosítéka. Képzelhető-e egy oly kinevezéstől függő tisztikar, a mely ezt meg fogja tenni? Lesz-e annyi erkölcsi bátorság a kinevezett tisztviselőkben, hogy ily esetben megtagadják az engedelmességet ? Vagy a kinevezéssel egyidejűleg eltörlik a törvény ezen rendeletét? De akkor mi biztosíték lesz egy alkotmányellenes kormány garázdálkodásai ellen ? Nem lesz-e kiszolgáltatva a nemzet egy esetleges absolut uralomnak a nélkül, hogy törvényes alapon s a legrövidebb utón ellenállhatna annak ?
