Eger - hetilap, 1889
1889-08-27 / 35. szám
282 Egy bőrkötényes, széliégette pofáju, szurtos ficzkót czipelt magával, akinek oldalán egy dróton mindenféle generális kulcs görbe szög lógott. Kalapácsáról egy mérföldnyire fölismerzett, hogy a ficzkó lakatosinas. — Mit akarsz ezzel ? Hápogta a baszszista. — Hát izé, Berczikém, majd kinyitja a torkodat. Az erre kitört pokoli hahotában egy olyan patent contra Gr szaladt ki a makacs gégéből, ami rögtön nyilvánvalóvá tette, hogy erre a torokra immár bizton lehet számitaui. — A magyar történelmi társulat ez idő szerint Marmaros- szigeten tartott vándorgyűlésén, városunkat és az egri egyházmegyét Kandra Kabos egri egyházmegyei áldozár, tört. társ. tag, ismert szorgalmas és tehetséges történetbuvárunk, lapunk munkatársa képviseli. — A székesföegyház uj karnagyát, Pokorny Jánost, miután e minőségében közelebbről egri érsek ő exjától is meg- erősittetett, a múlt szombaton, f. hó 24-én iktatta be hivatalosan karmesteri tisztjébe Pánthy Endre apát-kanonok úr őnsga. — Tanitó-választás. Az egri községi belvárosi iskoláknál újonnan szervezett tanítói állomásra az egri közs. iskolaszék f. hó 24-én tartott ülésén, Csepreghy Gyula egri községi külvárosi tanítót, — ennek helyére pedig László Lehel tanítót választotta meg. — Hymen. Angyalossy József, egri polgártársunk, ez idő szerint a gyöngyösi kir. járásbíróság tisztviselője a múlt szombaton, f. hó 24-én vezette oltárhoz az egri székesfőegyházban aráját. Könyves Jolán kisasszonyt, a gyöngyösi közs. iskola kitűnő, művelt tanítónőjét. — Fölmentés. Hevesmegye közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya részéről folyó évi julius 29-én tartott ülésben hozott 6-ik számú határozat VII. Vili. IX. X. XL XII. pontja kö- vetkezőlegj szól: „Jankovics Dezső, Cseh Bertalan, Dusárdy József, Lefevre Antal, Almásy Félix, és itj. Murányváry János ellenében a további fegyelmi eljárást abbauliagyni kellett, mert a részletes vizsgálat alkalmából ellenükben oly kötelességsértés vagy mulasztás, mely fegyelmi felelősséget állapitana meg, — beigazolható nem volt, — különösen pedig a tanács tagjai az árvapénztár vizsgálatára kötelezhetők, illetve ezen pénztárvizsgálat mulasztása terhökre róható nem volt, mert az árvaügy a közigazgatástól egészen elkülönítve és külön szabályrendelet alapján kezeltetett. — Városi ügyek. A f. hó 25-én tartott képv. ülésből. A meglévő peczérlak eladására vonatkozó előterjesztés tárgyalására az 1886. évi XXII. t. ez. 110. §-ához képest újabb határidőül f. évi október hó 6-ik napja tűzetett ki. Hevesmegye bizottságádaszép fiatal „ez u wa eh s“-ot, aki még csak ma van itt először. A Livi herczeg halászta föl valahol. Nem is jöttek a publikum közé, hanem „chambre separée“-ba mentek estelizni. A Szepi, a ki felszolgált nekik, azt beszéli, hogy a „kicsi“ olyan szép, mint egy festett angyal. Maga a megtestesült szelídség és ártatlanság. Igazi herczegi „fisch.“ Az egész közönség tudja már, hogy egy egészen ismeretlen, gyönyörű szép uj „tambour-major“ fog a bűimén megjelenni. A „kicsi“ elejénte hallani sem akart róla. De aztán a pezsgő megtette a hatását, s mikor behozták neki az „aranyos uniformist,“ elkaczagta magát s egyszerre úgy beleugrott, mintha mindig benne lakott volna.“ Miközben Jean a fiatal festő-társaságnak mindezt egy szuszra elfecsegte, — az alatt a teremben szokatlan élénkség és mozgás fejlett ki. „Jönnek!“ hangzók minden oldalról. A lakmározó, mulató közönség élénk kíváncsisággal állott fel az asztalok mellett. Sokan a tribune közelébe tolakodtak. A kis dobok recsegő zaja mind erősebben hangzott fel az alsó termekből. Egyszerre kibukkant a „tambour-regiment“, s katonás felvonulással sorakozott az emelvényen. Az érdekes „dobos csapat“ mintegy 25—30 fiatal leányzóból állott, a bécsi demi monde válogatott szine-javából. Mindnyájan egyenlő uniformisba voltak bujtatva, mely testhez simuló, s az idomokat hatalmasan kiemelő hófehér nadrágból, fényes, finom lackbőr lovagcsizmákból, aranyos epaulettekkel és gazdag zsiuórzattal czit’rázott, rövid veres frakkból, s kakastoll-bokrétával díszített, úgynevezett „pofon-ütött“ generális-kalapból állott. A csinos tambourok karcsú derekát fényes fekete öv köritette, előcsattjáu csüngő csinos kis dobocskákkal, nak f. évi 284. sz. határozata, mely szerint a városi képv. testület végzését, a Debreczen-füzesabonyi vasútra megajánlott 10,000 frtra vonatkozólag, hatályon kiviil helyezi; — a belügyministe- riumhoz felebbeztetett. Dr. Alföldi Dávid vár. képviselő azon indítványa, hogy a városi pótadó után is végrehajtási költség szedessék, a belügyminister által 111-ad fokban is elutasittatott. Az 1888-ik évi házi pénztári számadásra számadóknak a felmentvény kiadatott, Jankovits Dezső árvaszéki ülnöknek az árvatár rendezése körül tett munkálkodásáért jegyzőkönyvileg elismerés szavaztatott. A mecset-utczai lakosok kérelme, úgy az építési szakosztály javaslatához képest ezen utczában az asphalí-gyalog- árda készítése elrendeltetett. Hevesmegye közig, bizottságának fegyelmi választmánya részéről hozott határozat Lőrinczffy János volt közgyám sikkasztási ügyéből kifolyólag, tudomásul vétetett. Az utczák, utak és terek tisztogatása, úgy az utczai közlámpák kezelése tárgyában készített tanácsi javaslat véleményadás végett egy hét tagú bizottsághoz utasittatott. — Az egri kath. fögymnásiumnál a beiratások, a jövő pénteken, szombaton és vasárnap, vagyis f. é. aug. hó 30—31, és szept. 1. napjainak délelőtti 9 — 12 óráiban fognak megtörténni. Ugyan e napok délutáni óráiban lesznek az I. osztályra beiratkozott növendékek fölvételi vizsgái is. A javító vizsgálatok aug. hó 30—31, — a pótvizsgálatok pedig szept. 1. napjának délut. óráiban tartatnak meg. Minthogy minist, rendelet alapján a főgymn. három alsó osztályába 60-nál több tanuló semmi szin alatt sem vétethetik föl, s a felvételre nézve az Egerben iskolázott, kath. vallású ifjak bírnak elsőbbséggel, a többi tanulók a fölvételre, azon esetre, ha az illető osztályok betöltve nem lesznek, csak a beiratások harmadik napján, vagyis szept. l én jelentkezhetnek. Az intézetbe először lépő tanulók, úgy a VIII. osztályra jelentkezők is, iskolai bizonyítványuk mellett mindnyájan s elengedhetlenűl keresztlevelüket, — az intézet bármely osztályába jelentkező összes ifjak pedig még a 12-ik életév előtt teljesített másodhimlő-oltásról szóló hiteles bizonyítványt is kötelesek felmutatni. — Felhívás a szülőkhöz. Az 1889—90-ik tanévre a bel- és külvárosi községi elemi iskolákban a tanulók behatása f. év aug. hó 29. 30. és 31-én délelőtt 9 —12-ig, délután 2—4. óráig az iskola-helyiségekben fog megtartatni; a rendes tanítás pedig szeptember 2-án veendi kezdetét. Miről a t. ez. szülők, gyámok és gazdák oly hozzáadással értesittetnek, miszerint a „Népiskolai törvény“ értelmében a 6—12. éves gyermekek a mindennapi, a 13—45 évesek pedig az ismétlő iskola látogatására köteleztetnek; felkéretnek tehát a szülők, gyámok és gazdák, hogy a beiratásnál személyesen megjelenni s a beiratás idejét gyermekeik és gyámoltjaik érdekében megtartani szíveskedjenek. Eger, 1889. augusztus 25-én. Derszíb Rudolf, a községi iskolák igazgatója. melyeken a furcsa „dobos ezred“ fülsüketitőleg verte a katona- marsot, mihez a „Sperl“-beli zenekar harsány indulót játszott. A „tambour-csapat“ élén, megkülönböztetésül, a többieknél ékesebb és czifrább egyenruhában, kevély magatartással lépdelt a „regiments-tambour“, az obiigát nagy aranyos gombú vezérbottal a kezében. Ez a „regiments-tambour“ egy megkapó szépségű fiatal leányzó volt, lecsüggö hosszú sötét fürtökkel, megnyerő, szelíd kifejezésű vonásokkal, de finom metszésű ajkán s lángoló szemeiben egy nemével a kihívó, pajzán, s ingerlő tekintetnek, melyből erősen kisugárzott a — pezsgő hatása. A bámuló közönség, élénk meglepetésének, az ép oly érdekes, mint pikáns jelenet fölött, megújuló harsány „brávó“-ban adott kifejezést. A tambour-csapat nyomába élénk zajjal jött a jelenet főrendezője : Livius herczeg és „suite“-je. Az elért hatáson magok is majd megpukkadtak nevettökben. — Nézd csak, Livi! mily feszesen s komolyan viszi a szerepét a kis tambour-major. Igazán csinos gyerek! Vigyázz — erős versenytársad leszek, — mondá a herczeghez egy sima képű firtli, egyike a herczeg elvál hatatlan „ Schmarotzer“-jeinek. — Alián! válaszolt a herczeg nagyúri non chalance-al. A kis Marietta? Az ám! Helyre egy kis gyerek! Nem is könnyű volt meghódítani. Csak képzeld. Belé szeretett valami künsztlerbe, vagy scriblerbe. En fin, valami lateinerbe. Ahogy mondja, holnapután lesz az esküvőjük. De hát egy gyémántos nyakék mindig hat. Szóval . . . még elég korán csiptem meg. . . . (Vége köv.)
