Eger - hetilap, 1889
1889-08-13 / 33. szám
33-ik szám. 28-ik év-folyam 1889. Augusztus 13-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — * 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Közoktatási viszonyaink Hevesmegyében. (Halász Ferencz kir. tanácsos, Hevesmegye kir. tanfelügyelőjének hiv. jelentése a júliusi évnegyedes közgyűlésen.) A vallás és közokt. minister úr a képviselőház kívánságára elhatározta, hogy a culturalis czélokra jelentékenyebb adományokat tevők neveit az országgyűlés elé terjesztendő ministeri évi jelentéseiben közzé fogja tenni. E végből a minister űr f. év junius hó 17-én 1513. ein. sz. a. kelt rendeletében felhívta a kir. tanfelügyelőket, hogy a vezetésükre bizolt tankeiület körében történendő culturalis érdekeknek szolgáló minden jelentékenyebb adományozást jelentsenek be. Örömömre szolgál, hogy legelső alkalommal is oly jelentékeny culturalis alapítványt van szerencsém a Tek. közig, bizottság tudomására hozni, mely az egri egyházmegye és így Hevesvármegye néptanítóinak is anyagi helyzetét nagy mérvben javitandja. Ugyanis dr. Samassa József egri érsek úr f. évjul. 18-ról Kissirigenből fókáptaianához két adománylevelet intézett, melyek egyike imigy szól: „Azon szoros kapcsolatnál fogva, melyben az iskola az egyházhoz áll, úgy, hogy ez joggal az egyház előcsarnokáűl tekinthető, főpásztori gondjaimnak egyik kiváló tárgyát képezték mindenkor azok, kik az elemi oktatás terén serényen munkálkodva az egyháznak jámbor tagokat, a hazának hű fiakat nevelnek és kik kötelességük teljesítésében oly gyakran a tudatlanság igazságtalanságával találkozván, midőn az emberekért fáradoznak, megérdemlett jutalmukat jobbára csak az Istentől várhatják. Ennek újabban is bizonyságát óhajtván adni, egyházmegyém néptanítói javára ezennel harminczezer forintnyi örök alapítványt teszek.“ Elrendeli azután érsek űr, hogy a kamatokból az egri egyházmegye rom. kath. elemi népiskoláiban működő azon kántorta- nitók segélyeztessenek, kiket az idő szerinti egri érsek, vagy széküresedés esetén a káptalani átalános helynök kijelöl. Az érsek úr ezen nagylelkű alapítványa minden dicséreten felül áll. Tisztelettel kérem a Tek. közig, bizottságot, hogy az érsek űr ezen culturalis alapítványa felől a közoktatási minister úrhoz jelentést tenni méltóztassék. Eger város képviselő-testületét indokolt javaslatban az iránt kértem fel, hogy a belvárosi közs. elemi népiskolához, hol a II. és III-ik osztály egy tanító vezetése alatt állott, még egy tanítói állomást rendszeresítsen, — hogy ily módon ezen iskolának minden osztálya külön tanító vezetésére bizassék. — A képviselő-testület javaslatomat, egyhangúlag magáévá tette, s évi 600 frt fizetés 100 frt. lakpénzzel egy újabb tanítói állomást rendszeresített. — Ez alkalomból kiemelem azon valóban elismerésre méltó áldozatkészséget, melyet Eger város, különösen a lefolyt tanévben, közművelődési ügye iránt tanúsított. Ugyanis ez idő alatt a Makiár Il-ik negyedben új iskolát szervezett, e czélra házastelket vásárolt, azt átalakította és berendezte, oda évi 600 frt javadalommal tanítói állomást rendszeresített; a Hatvan I. negyedbeli községi iskolánál a termet megnagyobbította, tanitó- lakás felől gondoskodott; a belvárosi közs. elemi népiskola egjik osztályát új bútorzattal látta el; összes iskolái részére a hiányzó taneszközöket beszerezte; ezeken kívül egy reáliskola, esetleg polg. iskola czéljaira évi 2000 frt járulékot kötelezett. Ily jelentékeny áldozat egy oly város részéről, melynek községi pót- adója immár állami egyenes adójának összegét megközelíti, minden esetre követendő példaként állítható elő, és teljesen érdemes a Tek. közig, bizottság és közönség elismerésére. A gyöngyösi közs. iskolaszék azon indokból, mert a puszta-benei községi iskolát a lefolyt tanévben is csupán 8 — 10 tanköteles látogatta, ezen iskolát besziintetendőnek, s az ottani tanköteleleseket a gyöngyösi községi iskolába való járásra utalandónak határozta. A benei tanító a városi közs. iskolához fog jövő tanévtől alkalmaztatni, kívüle még egy segédtanító lesz választva s ily módon lehetségessé váland úgy a fiú, mint a leányiskolánál a IV. és V. illetve Vl-ik osztály szétválasztása. — Az ottani városi képviselőtestület elhatározta, hogy az u. nevezett patakparti iskola-épületben elhelyezett s ott tovább meg nem tűrhető osztályokat a jövő tanévtől más alkalmas helyiségben rendezi be. — Ugyancsak Gyöngyös város képviselőtestületét felhívtam, hogy az ottani gymnasium I. párhuzamos osztályát a jövő tanévtől szüntesse be, s a gymnasiumi tanulmányokhoz sem tehetség, sem hivatással nem bíró növendék-sereget a város jól felfogott érdekében az elemi népiskola V—VI. osztályainak elvégzésére buzdítsa és serkentse. A gyöngyösi községi elemi népiskolánál az iskolaszékek számára kiadott ministeri utasítás 47. §. alapján az igazgatói teendők ellátásával — az iskolaszék véleményének meghallgatása után — Hauke Pál ottani közs. iskolai rendes tanítót egyelőre az 1889/90-ik tanévre megbíztam. Azon községek, melyek az 1889/90-ik tanévre uj iskola felállítására, illetve uj tanítói állomás szervezése iránt kötelezőleg nyilatkoztak, — már a legnagyobb részben megtették a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy határozatuk életre keljen. — Ekként a legközelebbi tanévben 17 újonnan szervezett tanítói állomás lesz betöltve. A gyöngyösi rom. kath. elemi népiskolánál 3, a hatvanitól 1 tanító lépett nyugalomba, kiknek állomása ismét uj erőkkel töltetik be. A babakirály palotája. Kicsinyke kis csesemők néma jajszava hangzott szét társadalmunkban. A tudomány kimutatta, hogy Magyarországon a kisdedek nagyobb részének öt éves kora előtt el kell pusztulnia a józan gyermekápolás ismeretének hiánya miatt, emberbarátok százai mutogatták a szörnyeteg angyalcsinálók hadát, megláttuk a pinczelakásokban elcsenevészedett kisdedeket, megtudtuk, hogy ezer és ezer ártatlan kis tanulónak napról-napra nincs mit ennie s egymást sűrűn követte a hir, hogy itt s amott disznók ettek meg egy-egy elhagyatott gyermeket s hogy a magára maradt kisded pusztító tűzvészt gerjesztett, hiszen Magyarország 13,000 községe között alig 400-ban van kisdedovoda s midőn mindenkor felmerül a hang, hogy oly kevesen vagyunk magyarok, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni és mégis ezrenként — nem százezrenként, dobjuk pusztulás elé azt az emberi lényt, ki talán boldogságra volt teremtve avagy egykor nemzetének büszkesége lehetett volna.