Eger - hetilap, 1889
1889-08-06 / 32. szám
259 Különfélék. — A hevesmegyei gyógyszerész-egylet a múlt kedden f. é. jul. kő 30-án tartotta Egerben, az irgalmas rendiek nagytermében, évi rendes közgyűlését, szép számú — mintegy 22 — tagok részvéte mellett. A szokásos tiszti jelentések után egyik legérdekesebb tárgya volt a közgyűlésnek dr. Sch war ez Dávid, gyakorló orvos, Egerváros tisztb. főorvosának felolvasása „Az eb dühről“, mely a tagok részéről ép oly kedves meglepetéssel, mint közhelyesléssel találkozott. A közérdekű, s különösen városunkra nézve időszerű felolvasást amennyiben az nemcsak a szakemberekre, hanem a nagy közönségre nézve is kiváló fontossággal és tanulsággal bir, s ép ezért tartalma s előadása is nagyobbrészt a nagy közönség felfogásához van mérve, — lapunk mai számában terjedelmes kivonatban találják t. olvasóink. — A közgyűlés utolsó tárgyát az egylet tisztviselőinek megválasztása képezte. Megválasztattak elnökökké: Egerben dr. Danilovies P á 1 Hevesmegye tiszti főorvosa; Gyöngyösön dr. Koller János; titkárokul: Egerben dr. Toronyi Károly; Gyöngyösön dr. Eger) and N. pénztárosnak Buzáth Lajos. Választmányi tagoknak dr. Schönberger Soma, dr. Schwartz Dávid, Baruch. — A gyöngyösi takok közöl 8-an vettek részt a közgyűlésen, melyet délben az új kaszinó éttermében barátságos lakoma fejezett be, holott hogy vig pohár-csengése, s palaczkok durrogása közt fokozott jókedvben, s talpraesett pohárköszöntők- ben sem volt hiány — szükségtelen mondanunk. — Lakoma. — F. hó 3-án városunkban — mint minden hónapban — felülvizsgálat volt. A felülvizsgáló bizottság néhány tagjait a helybeli 60. gyalogezred derék ezredese, Wessely Adolf, a tiszti menageba barátságos ebédre hitta meg, hol a bizottságot és ennek élén Lehoczky honvéd ezredes urat és Zalár József Hevesmegye aranytollu főjegyzőjét a nevezett ezred egész tisztikara a legnagyobb szívélyességgel fogadta. A kitünően elkészített menu közben a katonai zenekar válogatott darabokkal gyönyörködtette az étkezőket és a számos közönséget, mely a kaszárnya előtt fel- és alá hullámzott. Ez alkalommal Wessely ezredes ur kezdte meg a felköszöntők sorát és nemes érzelemtől áthatott egyszerű de velős magyarsággal üdvözölte vendégeit, melyre Zalár József felelt szokott választékos modorában, örömmel adva kifejezést érzelmeinek azon barátságos viszony felett, mely a helybeli tisztikar és Eger polgárai között uralkodik. Ezentúl a kedv mindinkább fokozódott. Lehoczky honvédezredes ur örömmel consta- tálja azon szívélyes és bajtársi egyetértést, mely a két tisztikart szorosan egymáshoz fűzi s hiszi, hogy egykoron, ha megkondul a vészharang, honvédek és közöshadseregbeliek vállvetve s egyesült erővel sietnek megvédeni szeretett uralkodónkat s édes hazánkat. A viharos tetszéssel fogadott szavak után egyik toast a másikat érte, melyek közül ismét Wessely ezredes ur felköszöntője Hevesmegye összes polgáraira, annak tisztikarára s ezek között a jelenlévő nagyrabecsült főjegyzőre, valamint ez utóbbinak felelete birt különös fontossággal, a mennyiben mindkettő beszédét az igaz tisztelet és kölcsönös szeretet melege hatotta át s fényesen világította meg azon magasztos czélt, melynek elérésére czivil és katona kezet fogva törekednek s ez: a trón és haza boldogitása. Végül Dr. Helbel honvéd-ezredorvos ur szép szavakban Wessely ezredes urra, Kemény ezredorvos pedig Zalár Józsefre, a költőre és aranytollu Íróra ürítette poharát, kinek — úgymond — mint poétának a katonatisztéhez hasonló eszményi hivatása van t. i. tekintet nélkül minden anyagi haszonra, mindkettő önzetlenül küzd és fáradoz a közös jóért, szépért és nemesért, s kívánja, hogy ha egykoron a közös ellenség ellen kivívandó nagy harcz órája ütött, Hevesmegye aranytollu poétájának lantja zendüljön fel s lelkesítse Heves fiait a biztos győzelemre. Ezután egy magyar induló hangjai mellett oszlott szét a társaság, érezve, hogy e kedves, és csaknem váratlanul létrejött ebéd sokáig emlékezetében marad a jelenvoltaknak. — Jubileum Gyöngyösön. Gyöngyösről Írják lapunknak: Krassy Félix apát plébános, aki mint seminariumi lelkiigazgató több évig volt Eger város lakója, 25-ik évi áldozárságának emlékére rendezendő jubileumi ünnep tárgyában értekezlet volt vasárnap délelőtt az elemi iskolában. Az értekezletet Guba Pál kegyesrendi tanár nyitotta meg szép beszéddel, melyben ecsetelte a jubileumi ünnep fontosságát, rendezése szükségét. „Az által, úgy mond, hogy papunkat tiszteljük meg, önmagunkat tiszteljük meg“. Tetszéssel fogadott beszéde után az értekezlet vezetésére elnökül Balázs Ignácz, jegyzőül Sefcsik László választatván meg, a felvetett kérdéshez többen, köztük Csömör Kálmán polgár- mester, Kóczián György és Csépány József is hozzá szólván, egyhangúlag határozatilag kimondatott, hogy apát-plebánosunk áldozárságának 25-ik évi fordulóját a katli. egyház hívei jubileumi ünneppel ülik meg. Ezután az ünnepély rendezése egy 26 tagból álló bizottságra Hibáztatott, mely bizottság magát a képviselő testület, mint patronus küldöttségével fogja kiegészíteni. — Kandra Kabos, egri egyházmegyei áldozár, nagy szorgalmú történetbuvár t. barátunk, s munkatársunk, ez idő szerint Gyöngyösön tartózkodik, holott adatokat gyűjt ama felolvasásához, melyet a magyar Kárpátegyesület Mátra-osztályának f. hó 15-én tartandó közgyűlésén, „Bene-vár múltjáról“ fog tartani. — Hymen. Ligetkuty Iván, kir. alügyész, Nagyváradon, — városunk aranyfiatalságának egykor kedvelt tagja, f. hó aug. gasló egyházfejedelem nem egyszer látogatta őt meg s órákig hallgatta elbűvölő játékát. — Ugyanott, a „Monte-Hario“ hegyi kolostor atyái, ma is kegyelettel őrzik ama czellákat, a hol visszavonultan irta halhatatlan „Magyarországi Szent Erzsébet“ oratóriumát. A herczeg Hohenlohe család ugyanezt teszi „Villa d’Este“ nyári palotájával s a weimari nagyherczeg érintetlenül hagyatta egész berendezésével együtt azt a kerti lakot, melyet neki felajánlott, s hol legjobban szeretett tartózkodni nyáron át s melyhez annyi műtörténelmi emlékek vannak csatolva. De a nagy emberek, a korszakot alkotó géniuszok szülőházai s főleg lakhelyei iránt minden nemzet a legnagyobb kegyelettel szokott is viseltetni. Csak a magyar intéző köröknek nem jutott ez erkölcsi kötelesség az eszükbe, vagy ha jutott is, de előnyösebb dolognak tartották Liszt F. budapesti lakosztályát kiüríteni s azokat egy igazgatósági bürokratizmus gépházává változtatni ! * Akiket utjok holnap, szerdán az Andrássy-utra vezet s egy tekintetet vetnek a magy. kir. operaházra: a homlokzati portálé mellett az egyik fülkében levő Liszt-szobrot kegyeletes kezek által ékesen feldíszítve fogják találni. A járókelők túlnyomó része bizonyára operaházi hivatalos megemlékezésnek tulajdonítja ezt, pedig nagyon csalatkozik e föltevésében. A haza nagyjai iránt való ilyféle megemlékezések rég kimentek nálunk a divatból, vagy talán soha sem is voltak divatban, kivéve az egy Szent-István napot. — Amióta a márvány-sphinxék mellett ez a lesilányabb homokkőből durván faragott operai Liszt-szobor (az Erkel Feren- czével együtt) átadatott a közmegszólásnak: minden évben ugyanazok a kegyeletes kezek többször szokták azt feldíszíteni — az elhunyt mester születése, neve és újabban — fájdalom — halála napján is. S ilyenkor — legalább az operaház mellett elhaladók megemlékeznek róla. — A mai anyagi s az eszményiség virányá- ból mindinkább az önérdek iszapos siippedékébe merülő korban valóban fehér hollók az ily kegyeletes kezek, melyek nem máséi, mint Liszt F. egyik legőszintébb tisztelője és intimusáé: Táborszky Nándor műárus és legutóbb az ő magyarországi kiadójáé. S e kegyelet-nyilvánítás annál is inkább kiemelendő, mert ő éppen nem hasonlítható össze a mester ama bécsi, párisi, de főleg németországi kiadóival, kik első sorban aratták le az általa vetett s termett aranykalászokat. * Midőn e néhány hasábon a mai napon én is megemlékezem Liszt Ferenczről, a nagy mesterről, s mint a hazáját őszintén, nem üres szavakkal, hanem azoknál hangosabban beszélő tettekkel szeretett honfiról: úgy hiszem, nemcsak a magam egyéni, hanem számtalan, velem egyenlően érző honfitársaim kegyeletének is kifejezést adok. —- A mai idők éppen nem alkalmasak arra, hogy a magyar haza ez egyik nagy fia iránt a kegyeletes megemlékezés hozzá méltóan nyerjen kifejezést. — De él bennem a hit, hogy nem fog soká késni s ha a magyar nemzet meg fog szabadulni attól a minden oldalról reá nehezedő lidércznyomástól, mely most legfenköltebb érzeteinek a szárnyait is lekötve tartja: nemzethez méltóan fog megemlékezni Liszt Ferenczről is, kinek neve örökké egyik méltó büszkesége fog maradni. Idősb Ábrányi K.
