Eger - hetilap, 1889
1889-08-06 / 32. szám
257 A betegség eme képe azonban gyakran változik. A leghevesebb és legdübösebb rohamok ott lépnek fel, a hol a beteget erőszakkal kisebb kihágásoktól visszatartani akarják. A viz látása, az ivás kisérlése, hideg testtel való érintkezés, fényes tárgy megpillantása, erős hang, bosszúság a görcsöt létrehozza és tökéletes öntudatánál igen gyakran figyelmezteti környezetét a görcs kezdetére, és marási hajlandóságára és kéri őket, hogy rajta segítsenek, vagy távozzanak. Anatomice semmit sem lehet constatálni, mert sokkal finomabbak az idegszervezet eme változásai, ez utóbbi is csak az ideg túlságos izgatottságában jelenkezik, ezért nevezi ezt Romberg a dühméreg által létrehozott toxonewrosisnak.“ III. Therapia. A kezelésre vonatkozólag kevés mondani valóm volna, ha a régiek eljárását egészen mellőzném; de midőn azon rendőri intézkedéseket, melyek közvetítésével az államnak úgy, mint a községek elöljáróinak a polgárokat veszettségben szenvedő állatoktól óvni a mennyire lehet, kötelességük — itt nem szellőztetem : rövideden legalább a kezelés azon részét, mely mégis dívik, a következőkben foglalom össze: hacsak gyanúsításból is, mihelyt a harapás történt, az állattól bemocskolt összes ruhanemű eltávo- litandó, a seb erősen kimosandó és pedig avval, a mi leginkább kéznél van hevenyében, (lágy meleg viz, sósviz, eczet) magától értetvén, hogy mihelyt szerét tehetjük, első sorban 5%> sőt 10% carbol-vizzel való tisztítás mint legelőnyösebb eszközlendő; egy- ideig jó a sebet vérzeni hagyni, és ha kivérzett, az egészet cau- terisáljuk, vagy kali caustic, acid, sulfur. Butyr-antiinon. sőt az egész seb, a hol a hely engedi, kimetszendő, és a test minden része különös figyelemmel vizsgálandó, minthogy a kisebb, néha figyelemre sem méltatott sértés, súlyos utóbajjal párosulhat. Ahol a testen több helyen kisebb-nagyobb sérülések vannak, s így mindenütt a cauterisálás keresztül nem vihető, ekkor a sebeket hosszabb időn át kai. caust. oldattal (1 gr. 30 gr. vizben) mossuk ki, azonkívül gondolkodjunk testi és lelki nyugalomról, szigorú étrendről és a meghűléstől való óvástól. Az ajánlott belső szerelés, mely közt a belladonna első helyet foglalt el, ruta graveolens, cantharid. camphor, tökéletesen fölösleges. Ha a betegség tünetei már fölléptek, a kezelés kevés reménynyel kecsegtet, sőt mondhatom, illusoriussá válik. — A beteget a legnagyobb kímélettel phsychice tehetségünkhöz képest meg kell nyugtatnunk. Jégborogatás a főre, hideg mosások az egész testen; a régiebbek gőzfürdőt ajánlanak, erős adatokat narcoticus szerekből chloroform belégzéseket chloralhydrat; és habár kevés kilátásunk van a beteg megmentésére, morális köte- * figyelmét: legfőként az ő érdeme s az ő önzetlen anyagi és szellemi lelkesedésének az eredménye. * S most, hogy ép javában folynak a Wagner-operák beyre- uthi miuíaelöadásai, vájjon mit álmodik ottani sírjában, ama törpe, s nagyságát inkább gúnyoló, mint hirdető kőrakás alatt, melyet egyedül a beyreuthiak emeltek emlékére ?! Álmodta volna-e valaha, hogy mig életében a hízelgők, kegyvadászók, a fénye melegében sütkérezők, a szellemi kincseiben osztozkodók s azokat ezerféle alakban kiaknázok tömege vette körül folytonosan, s hogy a mig élt és meleg szive nem tett egyebet, mint hogy a művészet, társadalom, nemes czélok, országok, városok közművelődései, s jótékony egyletei érdekében még legutolsó éveiben is folyton pazarlásra serkentse kezét és befolyását, halála után oly hamar el fogják felejteni, hogy még három év múlva sem fog sehol is megindulni egy oly nagyobb mozgalom s tevékenység, mely csak egyetlen egy hozzá méltó emlékszobor létesítését is kilátásba helyezhetné ? Avagy álmodta volna-e valaha, hogy még saját hazája is azzal fogja viszonozni iránta tanúsított önzetlen ragaszkodását s minden alkalommal készséges áldozatkészségét, hogy parlamenti többség határozata nyomán fogja tudtára adni a világnak, miszerint hamvait sem tartja méltónak a hazai földben való pihenésre, mire nézve pedig nem egyszer nyilvánitá forró óhajtását, sőt a mint biztosan tudom, erre nézve itt Budapesten a hetvenes évek végén tett legutolsó (de soha nyilvánosságra nem jutott, jobban mondva: nem juthatott) végrendeletében a Ferencziek sírboltját ki is jelölte ? A világra szóló lángelmék közt azt a páratlanul álló kivételt képezte ő, a ki az ég kegyelméből nyert géniuszt nem arra használta fel, hogy aranybálványnyá öntse a maga számára s azt imádja, hanem hogy minél különbözőbb értékű forgó pénzzé lességünk körülte mindent elkövetni, és legalább óriási kínjait enyhíteni. Nekem 26 évi gyakorlatom alatt 2 esetem vidéken, 1 itt helyben, tehát hála Istennek, csak összesen 3 volt, de elégséges arra, hogy meggyőződést szerezzek arról, hogy borzasztóbb képet nem nyújthat, s kínosabb érzést egyetlen egy betegség sem kelthet a víziszonynál, és ép ezért halhatatlan érdemeket szerzett magának Pasteur kísérletei által, és az egész tudós világ, bár sok kételyt támasztottak még elmélete ellen, hálás elismeréssel van iránta, és e nagy többség már is rajong kezelési módja mellett és örömtől ujjongva sorakozunk a körül, a ki az emberiséget e rettenetes bajtól megszabadítani törekszik ; és hogy ez elmélet e kezelési módja Pasteurnek a testet ojtás által immunussá tenni: a betegség iránt, nem lehet komoly alap nélkül, kétséget sem szenved többé; és e meggyőződésének fényes bizonyságát adta Párizs városa, midőn csak pár hóval ezelőtt fél millió frc. költséggel e czélra berendezett intézetet állított föl, hová a világ minden részéből sereglenek a betegek. Büszke lehet reá Párizs ! T)e mi is azon reményben ringatjuk magunkat, hogy kormányunk, mely a tudománynak már nem egy monumentális épületet emelt, hazánk gyorsan emelkedő metropolisában, — amint az kilátásba helyeztetett, — nem sokára egy Pasteuréhöz hasonló üdvös intézetet is fog a szenvedő emberiség javára emelni. Ez rövid vázlata a hydrophobia (víziszony) kórrajzának és kezelésének. Kívánom mindnyájunknak, hogy minél ritkábban találkozzunk ily esettel. Az „Egri Dalkör44 hangversenye. Városunk zenekedvelő müveit közönsége régóta részesült olyan szokatlan műélvezetben, mint aminőt az egri koszorús dalkör, múlt szombaton, f. hó 3-án tartott nagy szabású hangversenye által nyújtott számára. S a közönség hálás is volt a ritka műélvezetért,, mert zsúfolásig megtöltötte a színkört, annyira, hogy dalkörünk a pártolással részben meg lehet elégedve, s hisszük, hogy a befolyt jövedelem teljesen födözni fogja a hiányt, ami a szegedi dalverseny úti költségeire nézve még födözetre várt. Szerencsés és nagyon siikerült eszme volt e hangversenyre a fővárosban előnyösen ismert Willmouth-féle vonós-négyest megnyerni, ami a dalkör egyik elnöke s föntartó lelkének, s egyszersmind fáradhatlan buzgalom működő tagjának, dr. Maczki Valér egri cist. r. főgymn. tanárnak elvitázhatatlan érdeme. A Willmouth-négyes, tagjai: Bloch József, 1. hegedűs, Waldmann Albert, 2.-od hegedűs, Frank hau ser Károly, mély hegedűs, és Will mouth Bódog gardonkás, mindváltoztassa, hogy minél többen részesülhessenek áldásaiban. Nagyobb volt a szive, mint hogy el ne, fért volna benne a hon- és emberszeretet fájának minden ága; sőt mindez annyira el is foglalt benne minden helyet, hogy a saját érdeke egészen kiszorult belőle! Ha mind egy halmazban látnék azt a tömérdek anyagi s szellemi kincset, melyet zóna, nemzetiség, párt-és helyiérdek, rokon- és ellenszenvre való tekintet nélkül, a művészet, irodalom, közművelődés s emberszeretet oltárára letett: méltán kérdhetnék, hogy hol az a népek vagy a bőrzezsákok felett uralkodó hatalmas király, aki lenyomná az ő serpenyőjét ? A világ látott már elég nagy művészt, nagy irót, vagy mesés szerencséjü sorsválasztottat, akik százezrek, milliók felett rendelkezve, tekintélyes hagyatékokat hagytak hátra; de a százezrekkel dobálód- zók között egyet sem látott még olyant, minő Liszt Ferencz volt, a ki után nem azért nem maradtak százezrek, mert nem tudta megbecsülni, hanem azért, mert nem ismerte azt az általános emberi tulajdonságot, mely szerint — amint a példabeszéd tartja — még a földönjáró szenteknek is első sorban maguk felé hajlik a kezük. * A király-koronázás évében, 1868-ban történt, midőn szintén huzamosabb időt töltött Budapesten egyik meghitt barátja a megboldogult Schwendtner belvárosi apátplébános vendégszerető házánál, s midőn a világ minden részéből mindenféle alakban ki volt vetve ellene a háló, hogy milliókat képviselő nimbusa lehetőleg még kizsákmányoltassék: hogy az akkori hires és szerencsés kezű müvész-impresszárió Ullmann is felkereste azzal az ajánlattal, hogy kerek egy milliót biztosit a számára, ha egy évi hangverseny-kőrútra megy vele Amerikába. Mosolyogva fogadta a reklamhős ajánlatát s megveregetve a vállát, e szavakkal ereszté el: „Kedves Ullmann, köszönöm szives megemlékezését, de nem *
