Eger - hetilap, 1889
1889-06-04 / 23. szám
184 A polgármester védekezése abban kulminál, hogy az érvényben lévő s a belügyiminiszter által jóváhagyott várost szabály- rendeletben a pénztárvizsgálatok tartása határidőhöz nincs kötve, mert a szabályrendelet csupán annyit mond, hogy „a polgár- mester,, kő teles időnkint pénztár vizsgálatot tartani.“ 0 tehát hivatalos kötelességének e részben eleget vélt tenni azzal, hegy hat éven keresztül három ízben tartott pénztárvizsgálatot. Megyjegyzi, hogy a fönnálló rendszer mellett akárhányszor tartott volna is vizsgálatot, a sikkasztásokat nem lehetett volna földeríteni. A szabálytalan könyvvezetésért, nem különben azért, hogy a megtartott pénztárvizsgálatok alkalmával az elkövetett sikkasztások föl nem derittettek, a számvevőt, mint szakközeget kívánja felelőssé tenni. A számvevő viszont a polgármester rovására mosakodik s védekezése főként abban sarkallik, hogy őt közigazgatási számvevőnek választották: igy az árvaügyi teendők ellátására nem volt kötelezve; azt, mikor fölszólították, csakis a város iránt való szívességből teljesítette. Kijelenti, hogy ő adóügyi munkálatokkal annyira el volt halmozva, hogy ezek teljesítése mellett más hivatalos ügyeket el sem láthatott. Hivatkozik e részben arra, hogy a képviselőtestületnek több Ízben tett jelentést arról, hogy a számvevői teendőknek egy ember által való ellátása emberi erőt meghalad s kérte is a közigazgatási számvevő állásának az árvaügyi számvevő állásától való elkülönítését- s az árvaszéki számadások készítésére külön árvaszéki számvevői állás rendszeresítését. Figyelmeztette ebben az árvaszéket, hogy a kettős ellenőrzést egy ember nem gyakorolhatja. Annak igazolására, hogy ő az árvaszék számvevője nem volt, utal arra a körülményre, hogy fizetését, mint közigazgatási számvevő húzta, az árvaszék neki a vagyon kezelésébe mi befolyást sem engedett, a mennyiben a ki- és beutalásokról, illetőleg a vagyonváltozásokról rendszeres följegyzést nem vezettek, sok esetben még a beutalásról sem; sőt a kiutaló végzésekről soha, egyátalán nem értesítették: igy nem volt megadva a mód, hogy a vagyonváltozásokat nyilván tarthassa. Megjegyzendő, hogy Csiky főszámvevő e védekezéssel csak is az előzetes és a fegyelmi vizsgálat kezdetén élt s a fegyelmi vizsgálat befejeztével, midőn annak eredményét vele közölték, minden további nyilatkozatot megtagadott, mindaddig, mig neki ki nem mutatják, hogy mennyiben tartozott az ö munkaköréhez az árvaszéki számvevői teendők ellátása. Ezt valóban bajos lesz a szabályrendeletből kimutatni. De a Csiky védekezése mindenesetre eléggé drasztikusan jellemzi az állapotkat. A fegyelmi vizsgálat keretébe bevont tanácstagok és tiszti ügyészek, nemkülönben Jankovich Dezső, az ügy befejezett stádiumában felelősséggel s különösen vagyoni felelősséggel aligha, vagy éppen nem terhelhetők. Lőrinczfi Jánost a vizsgálatnál, Az „EGER“ tárczája. Nyolcz év a Foglár-intézetben. (Emlékeimből.) Arnóthitól. (II. közlemény.) Nemcsak a rendszeres katonai gyakorlatokra oktattak bennünket, Foglár-intézetbeli növendékeket, hanem az egész intézeti berendezés katonailag, hogy ugymondjam: kaszárnyailag volt szervezve. Reggel, télen nyáron egyaránt, fölkelés 5 órakor, csöngetésre. Utána mosakodás, öltözés, ruha- és csizma-tisztogatás sajátkezűleg. Minden egyes osztálynak meg volt a maga ruha- és csizmakeféje, meg a „subiczk“-ja, melyet a növendékség soraiból lieteukint váltakozó „nagy-, és kishetes“ szolgáltattak ki az illetőknek, s tartottak rendben. Ugyanők kezelték az esti világításra szolgáló gyertyatartókat, koppantókat, s faggyú-gyertyákat is. Még akkor a petróleumot, s egyéb újabb világitó szereket nálunk hírből sem ismerték. — Az étkezési, szorgalmi, s szórakozási idő napról-napra a legnagyobb pontossággal volt beosztva. Egész napon át az ifjak három, lyczeumi bölcsészet- vagy joghallgató „instructor“ közvetlen fölügyelete alatt állottak. Ezeknek első sorbeli kötelességökben állott minden egyes növendéket, reggel úgy, mint délután, iskolába menetel előtt — mert miként most, úgy akkor is a nyilvános iskolák tanulói voltunk, — az iskolai felmint hatóságilag kinevezett gondnok, Ko lossy Gusztáv ügyvéd képviselte. Lőrinczfinek 1886. dec. 12-én történt szökése után a pénztárvizsgálatot hét nappal tartották meg s akkor hiányt még nem konstatáltak. A mi a vizsgálat történetét illeti, minthogy a gyámi főkönyvek annyira rendszertelenül voltak vezetve, hogy azokból az ott kezelt tömegek állása abszolúte nem volt tisztába hozható, sőt a könyvvezetés annyira helytelen volt. hogy e tisztába hozatal másként, mint a megkárosított érdekeltek, vagy ezek magáugyám- jaival személyesen megejtett leszámolás utján, nem is volt eszközölhető, ez okból az elsikkasztott összeg számszerűit való megállapítása s az egyes gyámoltak, vagy gondnokoltak tömegének megállapítása végett Jankovich Dezső árvaszéki ülnök, nem különben a később melléje rendelt Kozma Endre dr. és Le- fevre Dezső dr. ideiglenes árvaszéki ülnökök a felekkel a leszámolást minden egyes esetre külön-külön ejtették meg, Éliás sy Ferencz pedig, mint ideiglenes árvatárrendező, a leszámolás folytán szükséges számfejtéseket teljesítette. Ily módon az az 1886. évi gyámpénztári számadás csakis az 1888. év őszén készült el. Az összes hiányt 38.956 frt 291/2 krban állapították meg. Ez összeg azonban a fegyelmi vizsgálat és az időközben fölmerült differencziák következtében, a számos ezer forintot képviselő kamatok beszámításával, kerek 40.000 írtra nőtt. Az előzetes vizsgálatot ekként befejezve, jelentést küldtek a belügyminiszterhez, a ki Hevesmegye alispánját a tulajdonkénem fegyelmi vizsgálat megindítására sürgősen fölhívta. Egyidejűleg kötelezte a várost, hogy a megállapított hiányt kötvénynyel födözze. Ez megtörtént. Kaszap Bertalan alispán 14490/88. sz. Tavasy Antal polgármester, a főszámvevő, az árvaszéki ülnökök, tiszti ügyészek és tanácstagok ellen azonnal elrendelte a vizsgálatot s vezetésével Klasánszky László megyei aljegyzőt bízta meg, a ki is azt 1888. deczember 27-étől 1889. május 1-éig terjedő időben, csupán a megyei közgyűlés által megkövetelt megszakítás kivételével, egyhuzamban teljesítette és nem kevesebb, mint 219, többnyire terjedelmes jegyzőkönyvet vett föl. Az ügyről fölvett rendszeres jelentését a fegyelmi választmány pár nappal ezelőtt tárgyalta s kimondotta, hogy minden egyéb fölmerült panasztól eltekintve, ez az ügy külön, önmagában eldöntendő s ezért sürgős véleményadás végett Mártonffy László megyei főügyésznek adta ki. A legújabban érkezett belügyminiszteri rendelet az ügy befejezéséről a jelentést június 10-ére követeli. Nem valószínű azonban, hogy ez julius havánál előbb megtörténjék, egyrészt, mert Mártonffy főügyész veszett kutya által megharapott kis fiát Budapestre vitte, s onnan, ha megnyugtató választ nem kap, Párisba utazik; de főként azért, mert az ügynek áttanulása legadmányokból valamennyiünket kihallgatni, s tanulásunk eredményéről jegyzéket (schédát) vezetni. A délutáni iskolázás végeztével, 4 óra után, félórai szünet; azután zeneleczke esti 6 óráig, ismét Studium; 7 órakor vacsora; ezután 8-ig télen szünet, nyáron katonai gyakorlat, vagy tornázás; 8 órakor lefekvés. Hálóhelyiségül két tágas, szellős terem (dormitorium) szolgált, egy jámbor cserép-kályhával, melyet, hogy télen fütöttek is, csak az vette észre, aki közelébe juthatott. A fekvő hely állott egy lepedővel beterített szalmazsákból, egy kemény vánkosból, s takarónak e'gy katonapokróczból. De azért hideg ellen panaszkodni — a legnagyobb szégyennek s gyávaságnak tartatott közöttünk. Élelmezésünk ellen se lehetett panasz. Csaknem kivétel nélkül mindnyájan szegény szülék gyermekei lévén, nem voltunk nyalánkságra szoktatva. Reggelire, s uzsonára kaptunk egy negyedrész czipót; délre bőséges három, — este két tál ételt, hússal; vasár- és ünnepnapokon negyedik fogásul, pecsenyével. — Koplalni tehát csak azok koplaltak közöttünk, akik hús- vagy pecsenyebéli illetőségüket időről-időre eladogatták, pénzért, vagy — ami gyöngébb diákoknál igen gyakran megtörtént, — Írásbeli feladatok készítéséért. Nyáron át hébenkorban egy kis gyümölcsöt is kaptunk uzsonára, főkép — nagy termés idején — cseresznyét. Aztán annak idején az intézet szőlejébe egyszer szüretre is kivittek bennünket, ahol pompás uzsona várt ránk: pecsenye, pogácsa, szőlő. Ez volt évente az intézeti növendékség legboldogabb napja. Szüret után pedig szabad volt egypárszor a szőlőbe elmennünk — böngészni. Katonai szervezetünkhöz tartozott az is, hogy egyenru-
