Eger - hetilap, 1889
1889-05-14 / 20. szám
20-ik szám. 28-ik év-folyam 1889. Május 14-én. Előfizetési dij: Egész evre . 5 írt ■- ki Félévre . . 2 „ 50 Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ dó „ Egyes szára 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, belyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Visontai Kovách László. (1827—1889.) Hevesmegye székhazának homlokzatán fekete lobogó hirdeti, hogy a megye közönsége ismét egyik jeles, és a megyei közélet terén kiválóbb férfiának elhunytat gyászolja. A magyar tengeri kikötő egyik gyönyörű tájáról, Fiume melletti Abbáziából, jött f. máj. hó 7-éről a leverő hir, hogy visontai Kovách László, hevesmegyebelivámos-györki nagy- birtokos, hevesmegyei őrségi előkelő nemes családnak ez ágon utolsó férfisarja, a magyar parlamentnek, s az országos képviselő háznak közel negyedszázadon át minden párt részéről tisztelt, becsült és szeretett háznagya, ugyanott, a megelőző éjjel, hosszas szenvedés után elhunyt. A halálhír nam jött váratlanul. Még a múlt nyáron szélütés érte a boldogaltat s azóta folyvást betegeskedett. Töbször volt állapota olyan, hogy óráról-órára várták halálát. F. é. jan. hó 29-dikén, a védelmi törvényjavaslat felett való általános szavazás alkalmával jelent meg utoljára a házban. Ereje fogytán volt már akkor, csak képviselőtársai támogatása mellett tudott a terembe bejönni s csak addig maradt ott, mig szavazatát a javaslat mellett elmondotta. Maga is érezte már ereje végső fogyatkozását, s márcziusban 24 esztendeig viselt háznagyi tisztéről lemondott. Akkor már Abbáziában volt, s onnét már csak holttestét hozták vissza. Visontai Kovách László 1861 óta folyvást tagja volt a magyar parlamentnek. Gyöngyösön született 1827-ben s a sza- badságharcz után, melyet végig küzdött, csöndes gazdaéletre adta magát. Nagy paszsziója volt nemcsak a praktikus, hanem az elméleti gazdasághoz is, s a Gazdasági Lapoknak, valamint, a régi Pesti Naplónak irt jobbára közgazdasági czikkeket. 0 alapította a hevesmegyei gazdasági egyesületet, mely második volt az országban. 18t>l-ben Hevesmegye főjegyzőjévé választotta, de még abban az esztendőben a gyöngyös-patai kerületnek lett képviselőjévé. Mint lelkes Deák-párti ember élénk részt vett 1866-ban a kiegyezési tárgyalásokban s a Deák-kör szervezésében. Ekkor lett a képviselőház háznagya s a Deák-kör igazgatója. Azóta részt vett minden országgyűlésen, látta közvetlen-közeiből a magyar parlamenti élet egész fejlődését a kiegyezéstől napjainkig. Hétszer változtatott azóta elnököt a képviselőház, Visontai Kovách L. azonban megmaradt valamennyi mellett háznagynak; nagy többséggel választották meg mindig. Ezenkívül igazgatója volt a szabadelvű pártkörnek is. 1885-ben, mikor húsz esztendős háznagyi jubileumát megülte, a ház tagjai nagy ovácziókban fejezték ki működése iránt elismerésüket, személye iránt ragaszkodásukat. Akkor leplezték le a háznagyi hivatalban függő arczképét is. — A honvédsegélyző egyesületnek alelnöke volt megalakulása óta s az újabb időkig tulajdonképen egészen ő vezette az ügyeket, mert az elnök, Andrássy Gyula gróf, először mint miniszterelnök, azután mint külügyminiszter sokkal inkább el volt foglalva, semhogy az egyesület ügyvitelével is foglalkozott volna. A házban, mint szónok és politikus az elhunyt nem igen szerepelt. De azért úgy a parlamentben, mint azonkívül is gazdasági ügyekkel sokat foglalkozott: választmányi tagja veit az országos magyar gazdasági egyesületnek; elnöke a hevesmegyei és jászkerületi lótenyésztési bizottságnak; alapítója és elnöke az első magyar gyapjumosó gyárnak; alapitó- és választmányi tagja a magyar földhitelintézetnek ; alelnöke az országos iparegyesületnek. Gyöngyös városa 1871-ben díszpolgárává választotta meg. — Deák Ferencz nagyon kedvelte Kovách Lászlót és szeretett vele tréfálkozni.' Deák mondá, hogy a háznagy nem a magisztratuálisok, hanem az offi- ciálisok közé tartozik, mert a ház, a szabályok szerint a háznagy megválasztása előtt megalakulhat. Adott is Kovách Lászlónak mindig egy hatost, valahányszor ez Deák napdijait személyesen hozzá vitte. Még halála előtt pár nappal is, mikor már az „öreg ur“ beszélni sem tudott, a hatost elébe tette az asztalra, ekként demonstrálván neki jó kedvét, még a halálos fájdalmak közt is. Kovách László e hatosokat ereklyeként őrizte. B. e. visontai Kovách László első nejét, az előkelő nemes andornaki Mocsáry-család egyik, kiváló szépsége-, műveltsége- s páratlan kedvességéről messzekörben magasztalt fiatal nőtagját korán elvesztő, s e csapás mélyen hatott érző lelkére, ugyannyira, hogy fiatal kora daczára, újabb nősülésre soká nem gondolt. De midőn e boldog házasságból származott gyermekei, egy fia s két leánykája, serdülni kezdettek, s egyre szaporodó bokros elfoglaltsága őt családja köréből csaknem teljesen elvonva, — úgyszólván minden idejét igénybe vévé, forrón szeretett gyermekei fölött való atyai gondoskodása készté, hogy újra megnősüljön, s özv. Lati- novicsnét választó ki gyermekei mostoha anyjául. — Néh. visontai Kovách László nyílt, s páratlan magyar vendégszeretetéről országszerte ismert úri háza, úgy Vámos-Györkön, mint Budapesten, egyik legkiválóbb találkozási helye volt hazánk politikai jeleseinek, s örökös kedvelt tanyája a rendkívül szives házi gazda nagyszámú tisztelői- s barátainak. A nagy kiterjedésű, kies park közepén épült vámos-györki kényelmes kastély, nyáron át, a parlamenti szünidők alatt, midőn a család itt tartózkodott, soha sem volt vendégek nélkül. Gyakran megfordultak, s huzamosabb ideig is szívesen tanyáztak itt országos és megyei közéletünk tekintélyei, s az itt töltött idylli napokra mindenki kedvesen fog visszaemlékezni. Nem egy ízben, midőn a házi gazda szeretetreméltó neje, mint a gyöngyösi jótékony nőegylet elnöknője, az egylet javára Gyöngyösön hangversenyt rendezett, fogadták vendéglátó kebelükbe a vámos-györki kastély falai hazánk legelőkelőbb zeneművészeti erőit. Itt ismerkedett meg a nemzet csalogánya, az elragadó kedvesség!) Blaháné, mostani férjével, br. Splényi Ödönnel, ki akkor, mint a háznagyi hivatal egyik tisztviselője, vendégként szintén Vámos-Györkön tartózkodott. E sorok Írója, ugyancsak mint vámos-györki vendég, ez alkalommal szintén tanúja volt az érdekes frigykötésnek. B. visontai Kovách Lászlót, egyetlen fiának, Zoltánnak, családja szemefényének, e minden testi és lelki fényes tulajdonokkal megáldott fiatal embernek kora elhunyta végtelenül lesújtotta. Nem is csoda! Zoltán nemcsak egyetlen fia, s nevének méltó örököse volt, hanem oly kiváló jelességü ifjú, ki kortársai, a fiatal magyar gentry körében jeles példányképül excelláit. E fiatal ember, 20 éves korában kitüntetéssel diplomázott jogtudor, ki a müveit európai nyelveket folyékonyan beszélte, — közelismerés szerint a bécsi külügyminisztériumnak egyik legtehetségesebb fiatal tisztviselője vala. Váratlan elvesztése gyógyithatlan sebet ütött a mélyen sújtott atya szivében, ki fiát rajongásig szerette. E megrendítő csapás, — melyet még egyéb bajok is súlyosbítottak, — teljesen megtörte az erőslelkű férfiút, s azontúl egészsége szemlátomást hanyatlott, mig végre szenvedéseitől végkép megszabadította a halál. Néh. visontai Kovách László, az uj alkotmányos aera földerültével, úgy az országos mozgalmakban, mint különösen megyei
