Eger - hetilap, 1889
1889-04-16 / 16. szám
128 dasági kertből hozott magból fejlett terménye nemesebb, szebb, sőt ugyanannyi területén több termést is ád, habár kissé gondosabb megmunkálást igényel is, máskor is fölkeresi az egyesületi kertet, és annak fejlesztését áldozatkészségével is elősegíteni kész leend. Eddig természetes, hogy majdnem megvetette a faiskola ügyét, mert azokban helyenként, nemes ojtványok helyett nem is bab vagy borsó, de csalán, bógáncskóró termett, a megyei gazdasági egyesület telepéről pedig annyit sem tudott, hogy tulajdonképen van-e abban olyan is, melyet ő hasznosan értékesíthetne. Tudom, hogy a megye közönsége szívesen kezet fog a gazdasági egyesülettel az eszme megtestesítésére, mert ezzel egy régen szunnyadó testbe hoz új életet. És ha ez megtörtént, kész az új alap, melyen biztosan emelkedhetik, a hatalom ereje kezébe száll, melylyel minden egyes gazdát szolgálatába kényszeríthet. Mert nagyon természetes, hogy a gazdasági egyesület ekkép fél- hivatalos hatalommá lép elő, és mint ilyen, mind a saját, mind a községi gazdasági kertek kezelési költségeit, megyei szabályozás és jóváhagyás mellett, a megye községeitől, — legigazságosabban a földadók arányában beszedendő költség által — fogja beszerezni. Ebben rejlik a megyei gazdasági egyesület fenállásának és fölvirágozásának biztosítéka, a nélkül, hogy egyeseknek terhére legyen, vagy hogy egyesek agyonbeszélö tehetségeinek igénybe vételével ily szent és nemes czélra koldulni legyen kénytelen. Ez által teljesedésbe megy az: hogy minden egyes megyei nagy birtokost és földművelőt körébe vonhat, és a czél megvalósításához az eszközöket tőlük kivétel nélkül beszerezheti. De ha ezek életbe léphetnének, ez esetben a gazdasági egyesület eddigi működésének is. a körülmények és követelményekhez mérten, módosulni kell: mert hatásköre nagyon kiszélesedik, és hatalomköre nagyon megerősbűl. Ekkor már ne csak arra törekedjék, hogy dicséreteket, kitüntetéseket arasson, hanem hogy a dicséreteket és kitüntetéseket kiérdemelt hasznos termesztményeket terjessze, és lehetővé tegye, hogy azokat, a helyi gazdasági kertek után, a gazdaközönség is mielőbb bírhassa. Ne csak a nagyobb gazdaságok érdekeit szolgálja, hanem a kis gazda, a földmivelő nép jogos érdekeit, — nem szemet szúrva — de mindenben elégítse ki; mivel ezeknek nagyobb szükségük van arra : hogy jövedelmeiket — termesztmé- nyeik értékesebbé tételével — fokozzák és emeljék. Azt igyekezzék elérni, hogy a kis birtokos gazdaközönség is fölismerje az egyesület működésében a hasznosság irányelvét; lássa, hogy az nem egyéb, mint a mezőgazdászat művelődésének fejlesztő és éltető eleme. A kereskedelemnek a pénz a fő, éltető eleme. Ez gondoskodott magáról. Társulás által fölállította a bankokat. Innét, kiki szükségeihez és tehetségeihez mérten, mint forrásból merit. Állítson tehát a gazdaközönség is fel, egy élő gazdasági forrást, ennek tárházában fejlesszen éltető erőt, hogy kiki oly jelmondatát, s ebből aztán megtudják: egy családhoz tartozó rokonok-e vagy nem? Különben az egyforma nevű családok közt akár rokonok, akár nem, házassági viszony nem jöhet létre. Szellemi tulajdonok, s műveltség tekintetében Ürge Iguácz atya hatalmas védelmezője a khinai népnek, s mint egy Ízben maga is nyilvánitá, e részben készséggel tör lándzsát mellettük. Tiltakozik az ellen a helytelen európai felfogás ellen, mely a „khinai“ (khinézer) jelzővel a hitvány, vagy ostoba embereket szokta megbélyegezni. A klímáit eleven ész. elmésség, élénk figyelő tehetség, könnyű felfogás, és józan, egészséges ítélet, — s ami többnyire ezekkel jár — találékonyság és furfangosság jellemzi. De ha elmebeli képességei'szépen kifejlettek, annál fejletlenebb a kedélye. Szinte bámulatos ama kedélytelenség, közönyösség, hidegség, békavérűség, mely a khinaiakat úgy szólván kivétel nélkül jellemzi. A legritkább esetben, s ekkor is nagyon erős dolognak .kell annak lenni, ami a khinai szivét megindítja. Ürge Ignácz atya beszéli, hogy mikor halottjaikat temeti, a részvevő rokonok szemeiből soli a egyetlen egy csepp könnyet se lát kiperdülni. Mikor, például, az atyát temetik, a férfi-gyermekek s rokonok egész érzéketlenül állják körül az elhunyt ravatalát; azonban a leánygyermekek és nőrokonok elkezdenek bőgni, de nem érzésből, hanem csak vallásos szokásból, anélkül azonban, hogy orditás közben egyetlen egy könnyet ejtenének, mi szembetüuőleg észrevehető akkor, midőn a lelki atya, a hangos jajveszékeléstől nem végezhetvén a halotti imákat, csendre inti őket. Ekkor aztán egyszerre elhallgatnak. Föltekintenek. Szemeik egészen szárazok, könnytelenek. elemet meríthessen belőle, melynek segélyével a mai társadalmi igények magasabb követelményeit is kiegyenlíthesse, és fokozódó terheit elviselhesse. Vagyonosabbá lenni mindenki igyekszik. A gazdasági egyesület ezélja pedig egyedül az lehet, hogy a mezőgazdaság és kertészet tudományos és czélszerü növelésének terjesztése által, a gazda-közönség jövedelmét emelje és növelje. Csakhogy ennek daczára is, a siker előre nem sejtett biztosítása nélkül, sokán nem hajlandók a gazdasági egyesület e becses czéljait és törekvéseit állandóan támogatni még is a nélkül, hogy ha az abból eredő előny nem szolgálja egyszersmind azon érdekeket is, melyekből áldozatkészségéért hasznot menthessen. Ha az egyesület kész kisegíteni a kis gazda-közönséget, ez is készséggel megadja a földművelés oltárára, a kivánt áldozatot. Elégnek hiszem erre rámutatni; a többi az egyesület gondja és érdeke. Városi ügyek. Eger város képviselő testületének a múlt vasárnap, f. hó 14-én tartott ülésén a következő fontosabb ügyek nyertek elintézést: Az 1889-iki I. évnegyed ügyforgalmának kimutatása, helyeslő tudomásul vétetik. A legtöbb adót fizetők bemutatott névjegyzéke elfogadtatik. Ezzel kapcsolatban Babócsay Sándor elnöklete alatt Gáspárdy Géza, dr. Alföldi Dávid, Mednyánszky Sándor képviselőkből és Csiky Atilla v. számvevőből álló küldöttség a végből küldetett ki, hogy az egri mélt. főkáptalan tagjainak adójukra nézve véleményes jelentést terjeszszen elő. — A Hatvan II. negyedben szükségelt községi népiskola-telek megvétele tárgyában, a képviselők törvényszerű számának elégtelensége miatt, újabb tárgyalásra 30 nap tűzetett, ki. A baromvásártéren építendő katonai laktanya fölépítése, a m. kir. honvédelmi minisztérium leirata folytán, még a folyó tavaszszal meg fog kezdetni. mire nézve a város képviselőtestületét a már korábban kijelölt terület átengedésére hívja fel. a képviselőtestület a kérdéses terület átengedését ezúttal is kimondja, s erről Hevesmegye alispánját értesíteni határozza. — Csávolszky Lajos kérelme, hogy a debreczen-füzesabonyi vasút kiépítéséhez Eger városa 10,000 frtuyi értékű törzsrészvény megvásárlásával járuljon, — a törvény értelmében ez úttal tárgyalható nem lévén, ennek érdemleges tárgyalására máj. 9-ik napja tűzetett ki. — A katonatiszti lakban a katonatisztek által fizetendő lakbérekre'nézve beadott küldöttségi vélemény elfogadtatott. — Szatmár-Németi sz. kir. város közönségének a regale-ügyben a képviselőházhoz intézett, s Eger városának is pártolás végett megküldött fölirata tudomásul vétetett. — Az Eger városára vonatkozó italmérési jog megváltása tárgyában, a kártalanítási összegek kipuhatoiására kiküldött szakosztály jelentése elfogadtatott, és annak bővebb tanulmányozására Amint azonban a pap elvégzi az imádságot, — azonnal újból rákezdik a jajgatást. — Ürge atya beszéli, hogy khinait csak akkor látott valódi sir ásta fakadni, ha érzékenyen — me glo p t ák. Műveltség tekintetében a khinai sok századdal megelőzte az európai népeket. A papiros, az irás és könyvnyomtatás mestersége már ezredévekkel előbb ismeretes volt Khinában, mint Európában. A legrégibb Írott és nyomtatott müvek Khinában vannak. Az európai müveit nemzetek sokat tanultak a khinaiak- tól, s még ma is sokban követik és utánozzák őket. így, egyebek közt, a legyező-, és napernyő-viselés, a körmök meg n ö- vesztése — mint ezt napjainkban, némely dandyjeinknél láthatjuk, — stb. mind a khinai szokásokból átvett divatok. Ma már nálunk is csakúgy hordanak napernyőt és legyezőt férfiak és nők egyaránt, mint a khinaiak. Mig azonban az előkelő, vagyonos khinai (aki nem szorul arra, hogy dolgozzék), mind a tiz ujja körmét hosszúra növeszti (s mint Ürge atya megjegyzi, a sok piszokkal tele körmöktől nem ritkán megundorodik az ember!) — addig a mi haute creme ífjonczaink többnyire csak a hüvelyk, a közép vagy a kis ujjak körmét szokták megnöveszteni. A tanultságra azonban még mind máig csekély gondot fordít a khinai kormány. Az állam által fenntartott népiskoláik, vagy úgynevezett közép- és felsőbb iskoláik nincsenek. Az előkelőbb és gazdagabb családok magok fogadnak házi tanítót, s ezekkel oktattatják gyermekeiket. A középsorsú, vagy a szegényebb néposztály gyermekei pedig úgy jutnak tanításhoz, hogy egyes vándor tanítók telepednek le a községekben, s ha elegendő
