Eger - hetilap, 1889
1889-03-26 / 13. szám
103 vátli Balázs, jászó-prémontréi rendű főgymn. tanárok, mint a kassai főgymn. képviselői; dr. Berger Máté és Szapáry László főgymn. tanárok, mint a székesfehérvári cist. rendház képviselői; Molnár Samu cist. r. áldozár, a bpesti cist. rendház képviseletében; az egri mélt. főkáptalan számos tagja; a helyben állomásosó 60. sz. cs. és kir. Appel-gyalogezred tisztikara testületileg, élén Vessely ezredparancsnokkal; az egri növendékpapság, s a főgymn. ifjúság testületileg, elüljáróik, s illetve tanáraik vezetése mellett; a polgári hatóságok képviselői nagy számmal, s az egri elite-bölgyközönség soraiból is számosán stb. A díszes részvevő közönség által környezett gyászravatal a cist. kolostor előtti terrasseon volt fölállítva, s a koporsó, az egyházi jelvényeken kívül, számos koszorúval elárasztva. A boldogult hült tetemeit rejtő koporsót az egri cist. rend tagjai emelték föl, s vitték, a katonai zenekar gyászindulói mellett, a cistercziek temploma alatt levő sírbolthoz, hogy az üdvözült hamvait, óhajtása szerint, oda helyezzék örök nyugalomra, hol bold, édes atyja is örök álmát aluszsza. A megható gyász-szertartás^ a növendékpapság énekkarának zár-éneke, s „Libera“-ja mellett, a sírboltba tétellel ért véget. — A boldogult ravatalára koszorúkat helyeztek: „A fő- monostor tagjai, a legjobb és leghívebb rendtársnak“ (Zirc; Im- mortell). — „A leghívebb és legnemesebb barátnak, dr. Kozma Károly“. — „Kegyeletünkjeléül. A kassai prémontréiek.“ — „A feledhetlen társnak. A cisterciek egri rendháza.“ — „Tisztelet és szeretet jeleül. Az egri plébánia.“ — „Mély tiszteletük és hálájuk jeléül. Zsasskovszky-testvérek.“ — „Feledhetetlen jótevőjének. Bader és neje.“ — „Szeretet jeleül. Ebnet József/1 — „Kegyeletünk jeleül. Cist. r. növendékek.“ — „Az ifjúság jótevőjének. Az egri főgymn. négy felső osztályának ifjai.“ — „A nemeskeblü jótevőnek. Az egri főgymn. négy alsó oszt. növendékei.“ — Egy névtelen koszorú, fekete szalaggal stb. Amiut a boldogult elhunyta közhírré ment, számos részvétsürgöny és levél érkezett, még hazánk távolabb vidékeiről is, az egri cist. rendház elöljáróságához. — A gyászistentisztelet, a boldogult lelki üdvéért, a temetést követő szerdán, f. hó 20-án tartatott meg az egri cist. rendház templomában. Az ünnepélyes gyászmisét a rendház elöljárója, ft. S z v o r é n y i József perjel, főgymn. igazgató ttr tartotta, miközben a gyászmiseénekeket az egri főgymn. ifjúság énekkara zengette. A gyászmisén jelen volt az itteni helyőrség tisztikara testületileg, a temetésre jött vendégek; az egri növendékpapság, a főgymn. ifjúság, a boldogult gyászoló rokonsága s számos aj- tatos hivek, kiket kegyeletes emlékek csatoltak a boldogulfhoz. — Miklós Gyula. orsz. borászati kormánybiztos, a múlt héten pár napig városunkban tartózkodott, s Zsendovics József apátkanonok ttr ő nsga szívesen látott vendége volt. A kormány- biztos ur Egerben időzésének ez úttal főczélja az volt, hogy meggyőződést szerezzen amaz eredményekről, melyeket Fér k Miklós egri szőlőszeti s borászati szaktanárnak az egri elemi „Brávó!“ — Zúgott erre az egész társaság; még a czivil- asztal joviális tagjai is fölkelnek helyükről. „Pompás sneff !“ „Egy kicsit fiatal.“ „Valamivel szürkébb a hasa a szokottnál." „De mégis sneff.“ „Az hát.“ „Ez az első sneff az idén.“ „Kitesszük az újságba!.“ „Ha megsiitteted, adsz-e nekem belőle ? Én nem csúfoltalak.“ „Én a mellét kérem!“ „Nekem a czombját!“ „Nekem a fejét, vagy szárnyát!“ „Nekem pedig az izéjét . . . .“ Es a sneff egy pillanat alatt húsz felé el volt ígérve. Aztán kézről-kézre járt a szalonka, miközben vígan kocczintottunk és éltettük a nemes vadászokat. Jó kedvünkben észre sem vettük, hogy némelyikünk keze fekete szinti lett, mintha korommal festették volna be. Musing er főhadnagy egy rövid felköszöntőben sajnálatát fejezte ki ugyan a fölött, hogy egy szerelmes sneff' életével fizette meg kalandját, de azért sebaj — úgymond, — a szerelem megérdemel minden áldozatot, mit érette hoznak. E tekintetben a sneffek hasonlítanak mihozzánk, kik nem egyszer töretjük be e szent érzelemért fejünket. „Éljenek derék vadászaink!“ —végzé be Musinger. Éljenek ! Végtére a czivilasztalhoz is került a sneff, és pedig egy kitűnő vadásznak a kezeibe. Hosszú csőrénél fogva tartja. Eles népiskolákban tartott szőlőszeti s borászati előadásai által elérnie sükerült. A kormánybiztos ur e végből két hóstyai iskolát látogatott meg, melyeknek kivált egyikében, hol már serdültebb földmives ifjakkal találkozott, ezeknek értelmes, ügyes, és bátor feleleteiből arról győződött meg, hogy Ferk M. szaktanár oktatásának eredménye nemcsak teljesen kielégítő, de sok tekintetben meglepő is, ami a szaktanárnak fáradságot nem ismerő ügybuzgalmáról, szakképzettségéről s különösen kiváló, gyakorlati oktatás-módjáról teszen fényes tanúságot. — A kormánybiztos ur mostani látogatásának másik ezélja az volt, hogy a philloxera ellen való védekezés némely újabb vívmányait s előnyeit ismertesse meg városunk szőlőbirtokos és szölőmüvelő közönségével, s e végből a múlt szerdán, f. hó 20-án a városháza nagy termébe értekezletre hívta föl érdeklődő közönségünket. Az értekezlet lefolyásáról lapunk mai számának első czikkében kimerítő jelentést talál a r. olvasó. Nagy kár, hogy az értekezlet megtartásáról az érdeklődő nagy közönség nemcsak kellőleg, de mondhatnék, sehogy sem volt értesítve. Az ily nagy fontosságú mozgalmakról ideje-korán, lapok és falragaszok utján is értesíteni kellene a közönséget, s a közérdekben, de saját érdekében is, helyesen tenné a t. kormánybiztos ur, — amire jövőben kérjük is — ha érkezéséről, s a közönséggel való esetleges érintkezésének szándékáról, s annak idejéről ele re szíveskednék, alkalmas módon, közönségünket értesíteni. — Ezúttal a kormánybiztos ur kiválón érdekes előadását az egri szöllószeti s borászati egylet néhány tagján, s véletlenül oda vetődött pár érdeklődőn kívül alig hallgatta valaki. Érdekes látogatója lesz városunknak a közelebbi napokban. Ürge Iguácz cliinai magyar hithirdető körünkbe jön, hogy, mint hazánk több helyén, legutóbb a fővárosban, úgy Égerben is szeretet-adományokat gyűjtsön a cliinai kereszténység gyámolitá- sára. A nevezett áldozár, jelenleg lazarista, a missio-társaság tagja, előbb az esztergomi egyházmegye papja volt. Buzgalma a hitterjesztés terére vezette, s több év előtt, a nevezett társaság kötelékébe lépve, hosszabb idő óta Chinábau Tszé-Kiang tartományban működik, a legterhesebb fáradalmak, nélkülözések és ezer akadály között teljesítve apostoli munkáját. Jelen utjának különösebb ezélja adományokat gyűjteni az elhagyott gyermekek árvaintézete javára s egy templom építésére, mely első szent királyunk, sz. István nevére s tiszteletére leend szentelve. A derék pap. kit útjában egy cliinai fiúcska kisér, alkalmasint egyházi szónoklatban is ismertetni fogja a ckinai keresztények viszonyait s útja czélját. Azon reményben élünk, hogy Egei', magához méltóan, rokonszenves támogatásával s áldozatkészségével tanu- sitandja részvétét a szent ügy iránt, melyben a vallás a hazafi- ság kegyeletével oly bensőn összeforrva szól a szivekhez. — Vértessy Arnold, jéles beszélyiró földink, Zalár József-, Hevesmegye főjegyzőjéhez, mint az elhalasztott Vértessi-ünnepintén bólingatja fejét, neki is különösnek tetszik az egész madár. Majd fölveszi zvikkerjét, hogy jobban szemlélhesse. Most a csőrét kezdi vizsgálni, s ki akarja nyitni, de sehogy sem bírja. A czivil ur mosolyogni kezd, aztán akarata ellenére kitör nevetése, melyhez a vadász urak is teli torokkal járulnak. „Mit nevetnek?“ — kiáltja valaki közülünk, bámulva, — talán nem is . . . sneff?“ „Nem bizony, hanem fenyőmadár“ — szól oldalbordáját tartva a czivil ur. — igen is, fenyőmadár, a csőre fapál- c z i k á b ó 1 van o d a k ö t v e, a farka rövidre van nyírva, tollazata pedig szénnel és subikszal feketére mázolva.“ A mi aztán következett, az nem volt többé nevetés, sem ka- czagás, hanem egy óriási hahota, hogy csak úgy rengett belé a ház. Még Marcsa is nyihogott. „Kinek kell a feje ?“ — kérdi a deli főhadnagy. „Kinek kell a ezombja?“ kérdi a gyérhaju vadász. „Hát az izéje . . . ?“ kérdi a hosszú bajuszos. Senki sem jelentkezett, csak kaczagtunk mindnyájan. „De azért belejöttök az újságba!“ — mormogá félig nevetve, félig mérgesen a doktor, ki a legizletesebb részt kérte s fenyegetőzését — mint a nyájas olvasó tapasztalhatja, — be is v á 11 o 11 a.
