Eger - hetilap, 1889

1889-01-01 / 1. szám

1-sö szám. 28 -ik év-folyam 1889. Január 1-én. Előfizetési dij: Egész evre . ö fit- ki Félévre . . V ~ n .10 Negyed évre. 1 * 30 „ Egy hónapJ'a — „ 45 „ Egyes szám n 12 „ Hirdetéseké X minden 3 hasábozolf péti- sorhely után 6, Mvegau. fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lö kr. fizetendő. Politikai s Kegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-ntcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Boldog uj évet! Ősrégi jó szokás az, hogy az emberek az év fordulóján, egy­másnak boldog uj évet kivannak, s ennek a kegveletes szo­kásnak folyvást fenmaradt a divatja, daczára, hogy az uj évi köszöntések megváltásának intézménye nálunk is szélti- ben meghonosult, melynek a mellett, hogy a csekély megváltási dijakból begyült összeggel bizonyos jótékony intézményt gyámo- litson, a főczélja az volna, hogy az illetőt, ki magát megváltotta, az obiigát újévi köszöntések kényelmetlen kötelezettségé­től fölmentse. Bizonyos, hogy a j ó k i v á n s á g, mely az uj évi üdvözlettel együtt jár, édes mindnyájunkra ránk fér, s ha szeretteinktől s szívből jő, kétségkívül kölcsönösen jól is esik. — Legkivált he­lyén van pedig ez a jó kívánság ép az év fordulóján, mert a tapasztalat sajnosán igazolja, hogy alig találóbb valamire, mint épen az egymásra következő évekre nézve a német példaszó igaz­sága : „Kommt nie vas besseres nach;“ — s ha még oly boldog jövőt igér is számukra az uj év, e boldog érzetbe, még is belévegyit egy kellemetlen érzést, s ez az: hogy egy év-' vei ismét — öregebbek vagyunk. S ha valaha, most bizonyára nagyon ránk fér a jó kívánság. Európa tetőtől talpig fegyverben áll. Soha a világ ily őrült- fegyverkezést nem látott még, mint a mostani. Eltekintve attól, hogy az emberi leleményes élnie kifogyhatatlan a gyilkolónál gyil- kolóbb hadi fegyverek kitalásában annyira, hogy ma már a had­viselés nem harcz, hol a személyes bátorság s hősiesség is jelen­tékeny számba jő a győzelem eldöntésénél, hanem valóságos öl­döklés, undorító mészárlás, hol az emberek, mint a barmok, tö­megestől vitetnek a vágó hidra. S ezt nevezik a XIX. század fölvilágosodottságának, melynek „humanitás“ a jelszava! Pár év óta lebeg fölöttünk a „fegyveres béke“ szél­csöndje. Olyan nyomasztó, tikkasztó szélcsönd, minő rendkívüli, óriási pusztító viharok kitörését szokta megelőzni. S ez a szél­csönd évről évre elviselhetetlenebb áldozatokba kerül. A lázas sietséggel s csaknem a képtelenségig fokozott hadikészülődések nemcsak újabb és újabb milliókat követelnek, nemcsak minden épkézláb embert hadkötelessé tettek, mig fegyvert czipelni képes, tehát nemcsak pénz- és véradót követelnek, hanem ma már azon a ponton állunk, hogy a magántulajdont is megtámadják, s hadi kötelezettség alá vonnak minden ingó tulajdont, mely hadi czé- lokra alkalmas: lovat, marhát, élelmi szereket. E merész lépést a franczia hadügyi kormány indította meg a közelebbi napokban, s nincs kétség benne, hogy a többi, fegyverben álló államok is ha­marosan követni fogják példáját. A vészfelhők mindenütt annyira felto'rnyosultak már, hogy csak egy gyújtó szikra kdl a vihar kitöréséhez. — Francziaor- szág, mely közel negyedfélmillió harczost tart fegyverben, s had- készültsége, állítólag, teljesen be van fejezve, készen a rég só­várgott revanche-háborúra Németország ellen, — hónapok óta for­rong, mint a kitörni készülő vulkán krátere. Oroszország lázas gyorsasággal szaporítja hadtesteit a német és osztrákmagyar ha­táron, s lesi, várja, sőt előkészíti az ürügyet, hogy támadólag lép­hessen föl ellenünk. S ime, a kedvező alkalom ott kínálkozik neki — Szerbiában, hol az utóbbi választások az oroszpárt hatal­mas győzelmével végződtek, s a helyzet a velünk barátságos vi­szonyban élő Milán királyra nézve könnyen oly válságossá válha- tik, s az állapotok a szomszéd Szerbiában oly végzetes fordula­tot vehetnek, hogy Ausztria-Magyarország fegyveres beavatkozá­sát elkerülhetlenné teszik. S ekkor a háború kitörése elkerülhetlen, mert Oroszország határozottan kijelentette, hogy fegyveres beavatkozásunkat Szer­biában egyenesen casus bellinek fogja tekinteni. — Francziaország pedig csak erre vár, hogy Németországot megtámadja. Bismarck pedig megmondta, hogy ha a háború kitör, az oly iszonyatos lesz, melyhez képest a 70-iki porosz-franczia háború csak gyerek-játék volt. Ez iszonyatos helyzettől csak a Gondviselés csudás keze mentheti meg immár világrészünket. Adja isten, hogy e csudás menekülés bekövetkezzék. Jobbat, üdvösebbet nem kívánhatnánk szeretett hazánknak, nemzetünknek, s t. olvasóinknak a mai napon beköszöntött uj esztendőben. A papír mint építő anyag. a. „Gazdasági Mérnök,“ ez a kitűnőn szerkesztett, s gazdag tartalmú szaklap, a fönebbi czim alatt a következő érdekes czik- ket hozza: Papirnemü anyagnak építő czélokra való használata, mely Eszakamerikában általános elterjedést nyert, nálunk még kevéssé van szokásban. Az egyesült-Államokban a nagy tömege a gazda­sági épületeknek és lakházaknak köztudomás szerint igen könnyű szerkezetű építményekből áll. Ezeknél nem gerendák, hanem vastag deszkák szolgálnak összekötő fákul, külső falak egyszerű vagy kettős deszkaburkolatból állnak, a belső falak Kezekkel vannak kiszegezve és megvakolva. — A két, fal között levő levegőréteg által védve van a ház benseje a hőség vagy a hideg ellen. Ha már most a közbeeső levegórétegen kívül, a külső kettős deszkafal közé még egy vastag papír réteg is járul, akkor az ily épületek a hőség, a hideg, a, szél és a nedvesség behatása ellen igen jól meg vannak védve. Es ha ez a papirréteg jól el van készítve, erős vastag bibula-papirból, akkor olcsó, meleget tartó, jó lakható épületet nyerünk. Az amerikai nyugati államok­ban és Californiában még a vagyonos osztály jókinézésü házai is igy vannak építve. Minthogy pedig az ilyen bibula-papirost nagy mennyiség­ben használják el, azért is annak gyártása is nagy mennyiség­ben történik és mindinkább tökéletesbittetik. Előbb kátrányozott papirt ivekben, később tekercsekben használtak. — Előnye az volt, hogy ellentállt a rovaroknak és a nedvességnek, de erős szaga miatt hamar kiment a használatból, s most már csak jég- házak, raktárak s hasonló építményekre használtatik. Később a kátrányos bibula papír helyett mindenféle másnemű vastag papí­rokat vettek alkalmazásba. Ezek között különösen az aszbeszt- nemez papitok lettek a hó és rovarok elleni ellentállásoknál igen megkedvelve, de az a hátrányuk, hogy a levegő és ned­vesség ellenében nem bírnak ily nagy ellenálló kép ességgel. Újabban egy állítólag manilla-csepüből és megszáradó olajokból előállított, papirt hoztak a Manahan-müvek New-Yorkban forga­lomba. amely, úgy látszik, minden tekintetben jónak bizonyul. Mint a falaknál, úgy a tető készítésénél is használják a vastag papirt a külső levegő behatása ellen. Ekkor is kettős fedő anyag használtatik. A külső lehet zsindely, pléh, vagy más lemez, alatta van a papír és az alatt a deszka. A legalól levő

Next

/
Oldalképek
Tartalom