Eger - hetilap, 1888
1888-10-30 / 44. szám
évnegyedben: hátralék 37; beérkezett 1229, lett összesen 1266; ebből elintéztetett 954; maradt hátralék 312. A megyei tiszti főorvoshoz a lefolyt évnegyedben beérkezett 58 ügydarab, mind el lett intézve. A megyei levéltári hivatalhoz a lefolyt évnegyedben beérkezett 86 iigydb. szintén mind elintéztetett. Különfélék. — Dr. Samassa József egri érsek ur ö exjának az egri egyházmegyei papság f. hó 23-án Egerben tartott nyugdijintézeti közgyűlésén latin nyelven mondott nagyszabású, klasszikus beszédét, egész terjedelmében, hű magyar fordításban mai számunk mellékletéül veszik t. o.vasúink. — Egyházi zene. Mindenszentek ünnepén, jövő csütörtökön, f. é. nov. hó 1-én az egri székesfóegykázban tartandó ünnepi misén a főegyházi ének- és zenekar, az uj regenschori, Hausmann Venczel egyik kiválóbb egyházi zeneszerzeményét, a „Missa in honorem S. Veneeslai-“t fogja előadni. — Gyászhir. Kemény Gábor báró, volt magy. kir. földmi velési ipar- s kereskedelmi minister, a magyar politikai s társadalmi élet egyik legkiválóbb alakja, ki hazáját, fiatal kora óta oly önzetlenül s annyi odaadással szolgálta, s ki mínistersége alatt életbeléptetett nagyszabású üdvös intézkedései által halhatatlan érdemeket szerzett magának, f. hó 23-án, élete 58-ik évében elhunyt, ajnácskői birtokán, hová élte utolsó éveiben nyugalomba vonult. Temetése a boldogult rangjához és érdemeihez méltó pompával és részvéttel f. hó 26-án ment végbe. A boldogult ravatala fölött a gyászimát Szász Domokos erdélyrészi ref. püspök — a gyászbeszédet pedig Szász Károly budapesti reform, püspök tartotta. — Novemberi előléptetés a hadseregben. — A f. hó 27-én kiadott rendeleti közlöny szerint a helyben állomásozó cs. és kir. 60. gyalogezredet illetőleg következő előléptetések történtek: Az ezred-parancsnokává: Wessely Adóit ezredes lön kinevezve, ki eddig a cs. és kir. 34. gy.-ezrednél szolgált. —Seehofi Müller Adóit ezredessé, báró Bibra Reinhardt őrnagygyá (a cs. kir. 44. gy.-ezredtől), Rehwald Károly és Konst Emil fóhad- nagygyá, és végül Klemm Károly és Blaha Vilmos liad- nagygyá lőnek előléptetve. — Az előléptetések tiszteletére tegnap este disztakarodó volt. — Mint halljuk, ő Felsége 40 éves uralkodói jubileuma alkalmából még ez év folyamán nagyobb előléptetés leend, mely alkalommal a delegácziók által engdélyezett tiszti létszám-emelés részben eszközöltetni fog.--------------------------------------j---------- ..--r--------------------k ezdetleges ágyúkkal, puskákkal fegyverzett rendetlen csapat rohanta meg és nem kegyelmezett senkinek, mint ők sem senkinek. Ha elfoglalta ezt vagy azt a falut a köztársasági sereg, holnap kivették kezéből a győzelmet, s elűzték más határra. így folyt a küzdelem életre-halálra, vérrel áztatva minden talp-alattnyi földet s birtokolása felett mégis kétségben volt, a győző, győzött egyaránt. Béke-ajánlat jött a jóléti bizottmánytól aláírva a vérengző szörny Robespiere által, Ígért kegyelmet, nyugalmat, ha elhagyják királyukat, lerontják templomaikat. Bretagne hű maradt hitéhez, királyához, hű hagyományához, hű bérezés, sok helyt, kietlen hazájához. 1793-ik év júliusában egy kis falucskát vettek be. a köz- társaságiak. A fegyverfog ható nép mind távol volt, csupán a gyöngék, és tápnélküliek maradtak hóim. Lakott a faluban két nővér, Desille Margit és Ifigénia. Iligénia fiatal hajadon, élete virágában ; nénje Margit egy bretagnei nemes özvegye volt, kinek férjét a rettenetes liarcz emésztette meg, ki tudja hol? Elesett a hazáért, hitért és királyért, a hős lelkű nő befogta a vérző sebet keblén, melyet férje halálhíre ütött, irt kötött reá a türelemből, ápolta a mindennapi imával, melyben ügyök diadalát esdette; segítette áldott testvére Ifigénia; vigasztalta gagyogó három gyermeke s bölcsőjében gőgicselő csecsemője. Mikor a három színű kokárdás csapat kitűzte zászlóját a falu tornyán, és megeskették a falu népét, hogy az ellenségnek, — apáiknak, férjeiknek, gyermekeiknek, rokonaiknak, — segélyt nem nyújtanak, őket be nem fogadják, élelmet nekik nem adnak, velők nem czimborálnak, a sereg tovább vonult s a kis íalu felzaklatott békéje újra helyre állott, már mennyire ezt a zavaros viszonyok megengedték. — Hevesmegye legtöbb adót fizető bizottsági tagjainak 1889- dik évre összeállított névjegyzéke. Samassa József, gróf Károlyi Gyula, Y. Kovách László, Csányi Ágoston, Beökönyi Viktor, Graeii Károly, gróf Almásy Tasziló, Boronkay László, Szerelem Alfréd, br. Orczy Cherubim, Pappszáz Lajos, Beretvás Endre, Borhy László, Ledniczky István, Gáspárdy Géza, Jaulus Ferencz, Jusztus Gusztáv, Nánássy Ernő, Hanisz Imre, Gosztonyi János, Biró Lajos, Fáy József, Bernáth Ignácz, Szentiványi Farkas, Janikovics Alajos, Kovács József, Engel Jónás, Györgyei E. Kálmán, Egyedi Arthur, Schlichter Adolf, Lipcsey József, Spitzer László, Szathmáry László, Beer Salamon, Platthy Adorján, Reményűt Zsjgmond, Hanák Kolos, Gosztonyi Kálmán, Puky Miklós, Mocsonyi Antal, Rády Endre, Simonyi Károly, id. Bárczay Gyula, ifj. Borhy József, Gosztonyi Béla, Braun Mózes, Zaleski Jenő, Pappszász György, gróf Keglevich Gyula, Lipcsey Tamás, Skul- téty István, Sinkovics Imre, id. Kozmáry János, id. Széky Péter, Kovács Kálmán, Hellebronth Béla, Kellner Beruát, Horti József, Rósinger Lajos. D.tlnoky János, Gönczy Pál, Braun Gábor, Jámbor Ferencz, Halász Mózes, Lippe Mór, Csépány András, Fáy László, Elek István, Borhy Kálmán, Bállá József, Csernyus Géza, Ernszt Vilmos, Dobóczky Dezső, Gyórfy Kálmán, Hauszner Károly, Lovasy Ákos, Jámbor Vilmos, Meuczer Ignácz, Malatiuszky György. Kovásy Kálmán, Weisz D. H. Balázs Ignácz, Fáy Zoltán, Balázsy Ferencz, Kovács Géza, Beer Henrik, Brezovay Sándor, Fekete Károly, Dobóczky Ignácz, Babies Béla, Kólin Bernát, Fleischman Sámuel, Borhy György, Beniczky Albert, Czeizler Ignácz, Spitzer Ignácz, Brünauer Dávid, Széplaky György, Bajzáth Sándor, Bideskúthy Gyula, Makay Félix, Rósner Herman, Mlinkó Fauszt, Laczkó Antal, Huberth János, Klein Miksa, Rezu- csek János, Remenyik Kálmán, Braun Ábraíiám, Máder Miksa, Gröber Ferencz, Braun Ignácz, Reich Márton, Kürthy Sándor, Lieb Károly, Ruzsin Manó, Imre Miklós, Blau Jakab, Újhelyi Lajos, Lipovniczky Kálmán, Csató Ödön, Szabó György, Wochler Alajos, Adler Péter, Samassa János, Jezerniczky Károly, Graeti Jenő, Gyubek Lajos, Majzik János, Köszler József, Adler Illés, Perlaky Zénó, Wolf Károly, Pácz Ferencz, Práff Nándor, Vozáry Tamás, Gugyela János, Menyhárt Miliály, Tally Manó, Hering József, Berkó Aladár, Kovacsóczy Gyula, Jankovicli Dezső, Hováti József, Adler Miksa, Remenyik Sándor, Petlieő László, Kiss Endre, Blumenthal Dániel, Rósenfeld Ede, Rusznyák Éliás, Tóth György, Básthy Ignácz. Majzinger Károly, Steinhäuser Ráfael, Pásztor Béla, Deutsch Salamon, Czigler Soma, Deme József, Grósz Jakab, Medgy János, Krassy Félix, Hercz Samu, Kánitz Lipót, Dobos István, id. Schveitzer Ignácz, Polonkay Endre, Kövér Bertalan, Petravich Antal, Csekó Gábor, Beniczky György, Klein Herman, Eisenmann Domonkos, dr. Végh Jenő, Horváth József, Farkas Vilmos, Buzáth Lajos, Pánthy Endre, Horváth Zsigmond, Nyári József, Kolossy Gusztáv, Bohács Kálmán, Merkefka Antal, Várko A két nővér legelőkelőbb lakója volt a falunak. Lelkész nem volt, mert azt már rég börtönre s talán a guillotine alá is hurczolták. A falu többi lakosa többé-kevésbbé szegény népből állott. A Desille család volt a falu birtokosa s a két testvér jogos atyai birtokán tartózkodott. Atyjokat rég elvesztették, any- jokat a múlt év rettegése döntötte sírba. A két nővér az előtt, az idősebb férjénél egy nagyobb városban lakott, de később, midőn ezt a nadrágtalanok feldúlták, szerencsésen menekülve e falucskában vonultak meg. Pár hónap múlva, a köztársaságiak eltávozta titán egy gyönyörű őszi estén a két testvér több falubeli nő társaságában a földesúri kastély szép, tágas kertjében együtt ült, és mi másról, mint a szép múltról, gyászos jelenről, kétes jövőről folyt köztök a beszéd. — Én úgy hallottam, — szólalt meg egy erős vonású breton nő, — hogy mieink visszafordulnak és győzve szorítják kifelé a köz- társaságiakat. — Téved szomszédasszony, — válaszolt egy éltes asszony, ki bús arczával, ki-kiperdülő könyeivel bizonyosan egyike lehetett azoknak, kik a harczi riadalomból kedveseik jajkiáltását vagy halál- hörgését hallották. — Férjem, az öreg biró, épen idejöttöm előtt mondta, hogy mieink újra vereséget szenvedtek az északi részeken, nemcsak, hanem harmincz egyént fognak a veresek követelni kerületünkből, és bizonyosan falunkból is, kik egy vagy más dologban gyanúsak a kormány előtt, s ha ki nem adjuk, rombolással fenyegetnek. Még ma, vagy legfeljebb koluap megérkezik a katonaság, mely magával hozza a gyanúsak jegyzékét s a kormány rendeletét végrehajtja.