Eger - hetilap, 1888

1888-09-18 / 38. szám

303

felmnlatván, álmos volt. — Érdekes, hogy a tettes a szekrényben lévő 93 forint közöl csak 61 forintot lopott el a többit pedig ott hagyta. Nagy Péter a tény elkövetését határozottan tagadja s azzal egyenesen szomszédját, Domboróczki Mihálynét vádolja; ennek daczára azonban ügye panaszos kérelméhez képest a fény. törvényszékhez tétetett át. — Hogy bűnös-e valóban vagy nem? azt a vizsgáló biróság lesz hivatva kideríteni.

Színház.

Hétfő szept. 10. Gondáné Eóz a, a társulat kitűnő komikánéja jutalmául a „Női emancipátió“-t, Szigeti bácsi jóízű bohózatát adták a középszámú közönség folytonosan élénk derültsége között, mihez az impulsust részben a pompás boltozat, de nagyobbrészt a szereplők feltűnően derült hangulata adta meg. ■Gondáné Fruzinát játszotta, egyikét a darab legkomikusabb alakjainak, az ő pompás mimikájával tartotta is magát erősen, mig végre az utolsó felvonás végén rajta is kitört a nevetés, mint ntindeniken, a Németh (Keilinger,) és Zilahi (Árpád) bolondságai miatt, kik mint az ilyféle szerepekben, ma se engedtek sokat egymásnak találékonyság dolgában. Somogyi Nelli, Lovászi derekasan megálltak helyüket, hanem azért a siker ■oroszlánrésze Kövesi Rózát (Flóra) és Mikeit (Kaczér Tamás) illeti. Kövesi Rózának, — bár ez az Örley szerepe — kedvesen eléadott dalait, és csinos játékát gyakran megtapsolta a közönség. — Mikei is elemében volt, kitünően játszta a vén huszár — neki való — szerepét. E fajta szerepben a „Nebántsvi- rág“ Loriotjában is excellált.

Kedd. szept. 11. „A czigánybáró,“ Strauss operettéje, Csis z ér Ká 1 m án n é felléptével Czipra szerepében, ki mind játék, mind alakítás tekintetében szépen meg is felelt annak. Hangja csinos, az alsóbb regiszterekben, elenyészőleg gyönge. Azonban azzal az egygyel vigasztalhatja magát, hogy a többieké se volt sokkal erősebb — mert az egyetlen Kövesi Rózát (Saffi) kivéve — aki kitünően volt disponálva — mindeniknek sűrű fátyol borította a hangját. Úgy látszik, hogy a szeptemberi hűvös levegő már erős befolyást gyakorol színművészeink hagjaira, amint ez Árzénának Ottokárrali erkély-jelenetében feltűnően érezhető is volt. Mikei (Zsupán) G o n d á n é (Mirabella) S z. Német (Carnero) Hunfi (Barinkay) Kis Ferencz (Gábor diák) jó alakok.

Szerda szept. 12. Csiky Gergely új drámája „A vasember.“ — Csiky László (Bárdi) a czimszerepben ma újólag igen szép tanúlmánynak adta jelét, és szép tehetségnek, kár hogy hangja nem bir a darabon áthúzódó lelki szenvedések és kitörő fájdalmak hű kifejezéséhez megkivántató erővel, és a lágyabb hangnemből az erősebbe, vagy viszont átmenetre szükséges hajlékonysággal. Kitűnő volt Pálffy (Andor) Siposné (Anna) Zilahi (Várhelyi) Szarvasi (Bráz) és Angyal IIus, —jóllehet neki kissé erős volt az Edith szerepe. Az egész előadás teljes megelégedésünkre, pompásan, összevágóan folyt le, és mégis volt valami, amit szó nélkül nem hagyhatunk, hogy t. i. a súgó valóságos hősi munkát vitt véghez, és hangját gyakran jobban hallottuk, mint a szereplőkét, mert hát ezzel gyakran a szereplőket is zavarba hozhatja.

Csütörtök. Szept. 13. Pálffy G y ö r g y, a társulat kiváló drámai hősének jutalmául „Hamlet“ Schakespeare tragoediája. Mindenesetre szép dolog az igazgatóságtól, hogy aránylag rövid idő alatt ily szép sikert mutathat föl. Azelőtt nem is emlékszem már rá, hogy mikor adtak klassikus müvet színpadunkon, s ha adtak is, csak a hire miatt, s csak ümmel-ámmal, mert tudták, hogy úgy sem kell senkinek. Most meg egyik a másikat éri, a legjobb előadásban, s igy történt, hogy ez estén is szép számban töltötte meg a közönség a színházat, mert most már tudja, hogy nem unalom, de élvezet vár ott, a színész pedig, hogy lesz kinek játszani. — Pálffy a czimszerepben jeles volt, Pálffy né H. Herrn in (Ophelia) és Zilahy (Laertes) nem kevésbbé, de nem is annyira az egyesek jelessége; az összjáték, az egyöntetűség és a gondos rendezés az, a mi a hatást teljessé tette. Mindenesetre a legnagyobb érdeme Pálffynak van benne, őt illeti ezért az elismerés. De azért ő sincs minden kifogás nélkül, a melyek közül a legnagyobb az, hogy hangjával nem tud bánni, a legszebb és leghatásosabb helyeken alig hallottuk szavát; alakítása sokkal jobb volt. Jók voltak még: Lovászy (Claudius), Siposné (Gertrud), Szarvasi (Horatio), Kiss Ferencz (Hamlet szelleme), Gon da, Somogyi Nelli stb. stb. A súgó ma megint megérdemelte volna, hogy kitapsolják, mert a darabot, jóllehet a szereplők jól tudták szerepeiket, úgyszólván ő játszotta végig — a s u g ó 1 y u k b a n.

Péntek, szept. 14. Szigeti bohózata: a „Csizmadia mint kisértet.“ Különösen kivált pompás alakításával Mi kei (Sass), Gondáné (Örzse), Angyal IIus (Zsuzsi) és Zilahy (Miska). Jók voltak még Lovászy, Szarvasi, Csiky, Agliy stb.

Szombat, szept. 15. „A kor ne viliéi harangok,“ Planquette kitűnő operettéje. Az egész előadás, melyben különösen Kövessy Róza (Szerpolette) k.-a.-nak nyílt bő alkalma kiváló soubrette-tehetségét ragyogtatni, a legjobban sikerült. Mikei Gáspár apó hálás szerepében kitűnő volt, kiváló szépen sikerült a kastélybeli jelenése is, hanem később talán kissé túlságosan is eltorzította magát. Hunfy (Greniső) is ügyesen kitett magáért, szépen énekelte a Germain kimentésérőli dalát. Kiss Ferencz Hanri marquis szerepében szép alak, s csinosan is énekelt. Kitűntek még: Sz.-Németh, Mártrai Margit

(Germain), Takács Jolán stb. stb.

Vasárnap, szept. 16. Offenbach utolsó műve, az örökszép zenéjű „Hoffmann meséi“ operette 4 felv. Egyike volt a legjobb, legszabatosabb előadásoknak, miket e színi évad alatt a szegedi színtársulattól láttunk. A legnagyobb elismerés kétségkívül a karmestert illeti meg, ki az operaszerű, valóban nehéz darabot aránylag igen rövid idő alatt betanította. Kövesi Róza Olympia szerepében ez estén önmagát múlta felül. Gyönyörűen énekelt, koloraturája kifogástalan volt, s teljesen meggyőzött bennünket, hogy ritka színpadi tehetség, kire igen szép jövő vár. Játéka is egészen korrekt, s főleg a III. felv.-ban drámai hatású volt. Hunfy, s Kiss Ferencz is pompásan énekeltek. Zene- és énekkarok szintén teljesen megfeleltek feladatuknak. A III. felv.-beli hármas, és az I. felv. férfi-kara szép hatást keltettek. Sz.

Tutti-frutti.

Ezt az egyet kotyvasztotta s föltálalta.

Democritos agriensis junior.

ISTestroty szamara.

(Igaz történet.)

Az ötvenes években a bécsi Karlszinházban nap-nap utón közmegbotránkozás tárgya volt egy első emeleti sarokpáholy, melyet a bécsi haute-créme néhány hires tagja: firtli-mágnás-gyere- kek, gentry-kamaszok foglaltak el, kikhez egypár rokkant roué is csatlakozott, hogy gyönyörködjenek az akkor famózus hírre vergődött Gallmayer, a „göttliche Gall may er“ mókái- s kétértelmű couplet-iban. E különféle korú vén ifjonczok aztán az egész színi előadás alatt nem csináltak egyebet, mint lármázva, nevetkérezve diskuráltak s tettek a közönség füle hallatára im- pertinens megjegyzéseket a színésznőkre; s nemcsak szembetűnő, de csaknem kézzel fogható szemérmetlen módon koketiroztak Gallmayerral, meg a kóristánékkal; hányták-vetették magokat, mint a poltrás malaczok; a szinlapokat, sőt nem ritkán, mintegy véletlenül, bonbouos iskatuláikat sőt lorgnettjeiket is a közönség fejére hullatták, stb. szóval fumigálták, s minden kigondolható módon boszantották a publikumot. Hébe-korba egypár éhenkórász potya-gavallért is vittek magukkal a páholyba, kik nem fizettek ugyan, de annál buzgóbban tapsoltak, ez lévén a kötelességök, hogy az urficskák finom kezecskéi, s glacé- keztyüi meg legyenek kiméivé.

A bécsi lapok közöl némelyik meg is rótta, úgy szőrmentin, a „fecsegő páholyt“, de az ifjonczok nyomban felförmedtek, s a szerkesztők nyakára küldték párbajsegédeiket.

Majd a közönség is megsokallta a dolgot, s nyilván követelte a rendőrségtől, hogy valahára szakassza végét e botrányos üzelmeknek. A rendőrség azonban csak a fogát szíttá, és sehogy se mert a savanyu almába harapni, eddig is csak azért tűrte s hunyt szemet, mert a „botrány-páholy“ urficskái közt magasabb állású tisztviselők, s nagy befolyású mágnásoknak is voltak fiai.

Végre a rendőrminister maga volt kénytelen közbelépni, s kiadta a szigorú parancsot, hogy ezentúl a botránkoztatót, bárki fia legyen is, a rendőrség azonnal tartóztassa le.

Nagyon kedvelt darabja volt abban az időben a bécsi publikumnak a „Dun avi z-hordó“, énekes bohózat, melyben a czimszerepet Nestroy, Becs egyik hírneves komikusa adta, kinek a darabban vizes-targonczájával kell vala a színpadra lépnie, melybe egy igazi, eleven szamár volt fogva.

A rendőrminister szigorú rendeletét követő napon a Karlszinházban épen a „Dunaviz-hordót“ adták. A „fecsegő páholy“ ifjonczai, szatelleseikkel együtt, teljes számmal foglalták el sarok- páholyukat.