Eger - hetilap, 1888

1888-05-22 / 21. szám

162

fenyegeti Európát: akkor be kell látnunk, hogy Amerika az új, a gazdasági-társadalom alapján szervezett államnak oly kecsegtető látványát nyújtja a népeknek, mely a nemzeti-államot megfakult aranyozásával, elviselhetetlen katona-terheivel s végtelen nyomorával sikeresen lejáratja és megúnatja.

Ám ez a jövő zenéje. Különös mindenesetre, hogy én ily eszmekörben mozogva, akarok Írni az erdélyi magyar közművelődési egyletről, mely egy nagy társadalmi agitátió: a magyar nemzeti állam ügyében.

A dolgok fejlődése Európában feltarthatlanúl válság felé siet, de egy század folyhat el, inig a gazdasági társadalom any- nyira erőre kap, hogy az államokat a maga czéljaihoz képest átalalkothatja. Addig nemzetünknek élni kell s a jövő álmainál több a megélhetés gondja.

Mi, nemzeti államá alakulásunk törekvésében elkéstünk nehány századdal. Volt idő, midőn minden nehézség és erőszakos rázkódtatás nélkül sikerülhetett volna nemzetiségeink megmagya- rositása : ez a re u d i-a 1 k o t m á n y idejében volt.

Végzetes történelmi ballépés e kínálkozó alkalom elmulasztása, melyet úgy-ahogy, de mindenáron helyre kell hoznunk. Fanatikus hívéül vallom magamat a magyar állam kiépítésének. Ez az élet-kérdés, melynek uralni kell nemzeti politikának egész foglalatát; melynek háttérbe keli szorítani minden mást; melynek fel kell áldozni tudni sok mindent.

De természetes, hogy társadalmi úton e téren többre mehetünk, mint egyenes állami-beavatkozással, vagy épen állami kényszerrel. Csakhogy miuálunk társadalom még nincs; azaz helyesebben, a társadalom nem ébredt öntudatra s mérhetleu erejének ismeretére. Mi még mindent az államtól várunk, mint a gyermek, aki nem tud járni a maga lábán; társadalmunk nem mutat még kedvet arra, hogy magát nagykorúsitsa.

Innen van — a páratlan ügyes agitátióhoz mérve — a csekély eredmény, melyet az e. m. k. egylet társadalmi úton elér. Hol vagyunk még attól, hogy ez egyesület az erő és hatalom oly kifogyhatatlan készleteivel rendelkezzék, mint egy nálunk határozottan műveletlenebb s igy kevésbbé fejlett közszellemü nép egylete, a hires pánszláv „jótékonysági egylet“ ? Azon egylet, mely annyi sikerrel dolgozik az orosz politika kezére, sőt mely irányítja, s befolyásolja e politikát.

De a nemzetek önfentartási-ösztöne mindennél hatalmasabb s ez önfentartási-ösztön az e. m. k. egylet ügyét előbb-utóbb diadalra fogja vinni. Annálinkább, mert elérkezett a tizenkettedik óra arra nézve, ho gy az állam, a központosított közigazgatással menjen segélyére a magyarositási törekvéseknek.

Az „EGER“ tárczája.

Kumára Sambhava.

(A hadisten születése.)

I. Én e]k. Umá eredete.

(Mutatvány Kalidásza, klassikus hindu költő eposzából. Sanscrit eredetiből

fordítva.)

Északon nyúlik el a szent Himálaja hegy-király,

Mely kelet s nyugat vizéből mint földmérő rúd kiáll. (1) Borjúnak tevék meg azt a hegyek s Méru-t fejőnek,

Hogy Prithu idétt a földből kincset s növényt fejének. (2) Fényéből a dús termőnek, fagy, hó semmit ki nem olt;

Sok erény közt mi egy hiba? teli holdban tűnő folt. (3)

Csúcsa hintve drága érczczel, mely estpirként felhőn át Kicsillan s az Apszarákkal öltet ünneplő ruhát. (4)

Az elefánt-ölő párdot, bár hóvizben a vérfolt

Eltűnt, jelzi ott a gyöngy, mit körmei közöl szétszórt. (5)

2) Hindu rege szerint Prithunak, a nap-dynastia 5-ik királyának idejében az állatok osztályai külön-kiilön fejőt és borjút választva magok közöl, a földből különféle tej-nemeket fejtek. A hegyek fejőnek Méru hegyét, borjúnak a Himaláját tették meg. Ezzel a rege a két hegynek drága kövekben, érczekben és növényekben a többi hegynél gazdagabb voltára czéloz.

4) Költőnk szerint a hegy csúcsa tulemelkedik a felhőkön. Midőn tehát az Apszarák, vagyis Indra paradicsomának nymphái megpillantják a felhők közöl ki- csillámló érez-rétegek fényét, azon csalódásban, mintha az esthajnal állott volna be, ünnepi ruhákat öltenek a tánezra, melyet este szoktak lejteni.

5) A hinduk azt mesélik, hogy a legszebb gyöngyök az elefántok homlokában találtatnak. Mikor az oroszlánok széttépik az elefántokat, a gyöngyök körmeik közé ragadnak s aztán járásuk közben szétszóródván, ha a megölt elefánt vérének foltja elenyészik is, a megolvadó hó vizétől, az üldözőket nyomukra vezetik.

Városunk áldozatkészsége s hazaszeretete e nemzeti-ügyben csaknem páratlanul áll. Oly összegek gyűltek be innen az erdélyi m. k. egylet pénztárába, mely tekintve Eger polgárainak anyagi-helyzetét, tiszteletet kell hogy ébresszen mindenkiben.

De hogy a siker ily jelentékeny, azt Kapácsy Dezsőnek, ismert hirü költőnknek köszönhetjük; ez ötletekben kifogyhatatlan „gyűjtő-királynak", aki számtalan finom kedvességgel férkőzik a legelzártabb szívhez s legmakacsabb erszényhez — valahányszor a haza ügye s a haza üdve kívánja.

Követendő példáúl sokaknak s dicsőségére Egernek.

Werner Gyula.

A székesegyház díszruháinak kiállítása.

Főkáptalanunk az istenitisztelet fenjenek emelésére és hazai műiparunk növelésére gazdag ornatust rendelt meg Sziits és Társa egyházi szerek műintézeténél, melyet a múlt héten, többeknek óhajtására, a lyceum dísztermében közszemlére kiállított.

Vallásos és művelt közönségünk a Főkáptalan ezen emelkedett gondolkozásmódját megértette, és tömeges megjelenésével méltányolta.

Annál kellemesebben lepte meg a bemutatás városunk tisztelt közönségét, mivel e tárlaton az uj díszruhák mellett a régi egyháziöltönyök kiválóbb darabjai is jelentőségteljes árnyalattal voltak láthatók.

Selyem és bársony lapokon arany hímzésű okmányok ezek egyrészben a múltról, más részben jobb idők előjelei a borús jövendőre; mindennek behatóbb megszemlélése mélyebb tanulságokat tárt fel előttünk.

Igaz ugyan, hogy más egyházak szertárához képest az egri székesegyházé igen szerény; ámde ne feledjük, hogy a mi egyházunk rombadőlt, káptalanunk bujdokolt, és volt idő, midőn püspökségünk már csak czimzetessé vált, mint manapságig is az a milkói, tinnini, növi, és egyéb in partibus infidelium; ne feledjük, hogy még kétszáz éve sincs annak, miszerint szent János egyháza a romokból feltámadt.

Volt nekünk is egykoron gazdag egyházi felszerelésünk, méltó ama nagyszerű székesegyházhoz, melyet IV. Béla okmánya népek királyi asszonyának nevez; de kifosztotta azt a tatár, kún, cseh, török és magyar, különösen pedig Perényi Péter 1534-ben, Magócsy Gáspár, Ungnad Kristóf protestáns várparancsnokok 1580-ban.

Ez utóbbiak alatt történt, hogy szent Mihály templomából a káptalan egyházi ruháit és ékszereit elfoglalván, azokat Űrnapján lovaikra aggatták csótár és zsabrak gyanánt, és gúnyból körme Derekáig leszállt felhők árnyában ha pihentek,

Eső elől fényormára hágnak a szidd h a-szentek. (6) Bhúrdzsa-fák kérgén jegy. betű, pirosló ércz-nedvvel irt, Szép Vidjádhara-lányokról ad ott kedvesüknek hirt. (7) Üreg-szájai szelével zeng a csöves nádon át,

Mintha csak a kinn aráknak vágyna kezdeni danát. (8) Dörzsölődő elefánt ha sebzi a szarala-fát,

A kicsordult nedv légkörét illatárral hatja át. (9)

Barlangiban erdőlakók ha űznek szerelmi kényt,

Lámpák a növények lesznek, olaj nélkül hintve fényt. (10) Duzzadt emlők súlya alatt lassan lépve, ösvényén,

Bár metsző jég, a k i n n a r a-fehéruép folyvást jön-mén. (11) Mint odúban rejlő baglyot, óvja naptól a homályt;

Mert az erős kicsit, nagyot véd, ha segélyért kiált. (12) Rázástól fényt szóró, sárgás farkokkal Y a k-tehenek Legyezvén, e hegynek király-czimet érdemeltének. (13) Ganges csöppivel terhelten, lombrázva, mely szárnyra kél, Vadász kirátát megenyhit s pávát boglyaz ott a szél. (14) Vetkőzve ha szégyellik magokat a kinnara-nők,

Barlangjok elé árnyokkal függönyt vetnek a felhők. (15) Ormán a tó lótoszát, mit a hét Risi meghagyott,

Fölsugárzva kelti a nap, mely alantabb járdái ott. (16)

6) S z i d d h a-szentek = fensőbb hatalommal biró vezeklők.

8) A kinnarák Kuvérának, a gazdagság istenének szolgálatában álló szellemek, kik egyszersmind égi zenészek és énekesek, emberi testtel de ló-fővel.

10) Hindu költők szerint a lenyugvó nap a tűzben és növényekben hagyja hátra fényét. Állítólag némely növények uj-hold idején fénylenek.

13) A királyokat szolgáik legyezőkkel állják körül, melyek tehén-fark szőréből szoktak készíttetni; e hegyet pedig magok a tehenek legyezik farkokkal, mintegy a szolgákat helyettesítvén: a Himálaja tehát, mely ily tiszteletben részesül, méltán neveztetik a hegyek királyának.

14) A kiráták félvad erdőlakók, kik nem az árja-törzshöz tartoznak.

16) Költőnk szerint a Himálaja oly magas, hogy a nap alantabb járván

1