Eger - hetilap, 1888
1888-03-27 / 13. szám
100 a) a tiszániuneni (111.) bor kerületben (ide tartoznak az egri, visontai, miskolczi, torna, abauj, gömör, tokaj-hegyalja, felső-zemp- lén, ung-ugocsai és beregi borvidékek) termett, bármely évi, fehér, vörös, asztali és csemegeborok és szőlő: b) cognac, bortörköly- bb\ készült szeszes italok: c) az osztrák magyar monarchiában előállított borászati és szőlészeti eszközök és szerszámok. — A bejelentések határideje: 1888. május hó 1-je. 2. §. Térdij: a) minden kiállított palaczk után 10 kr; b) szőlő, szőlészeti és borászati eszközökkel: 1. a teremben elfoglalt minden Q méter után 1 frt, 2. nyitott, de fedett helyen, egy Q méter után 25 kr. Térdij czimén űzetett összegnek minimuma 1 frt. A térdij 1888. augusztus 1-ig kiegyenlítendő. A bejelentettnél nagyobb területet igénylők, a terület-többlet után járó térdijat, a felszólítás vételével azonnal kiegyenlíteni tartoznak. A tárgyak beküldéseié határidő: 1888. augusztus 25. 3. §. Bíráló bizottság: A bíráló bizottság tagjait szakértők sorából a miskolczi kereskedelmi s iparkamra közös ülése nevezi ki. A kiállító tartozik minden borfajból, melyet bírálat alá bocsátani kíván, 2—2 üveget „a jury számára“ felirattal, a kiállítási tárgyakkal egyidejűleg beküldeni. 4. §. J utal mák. A bíráló bizotság disz-, arany-, ezüst- és "bronzérmekről szóló oklevelekkel fogja a kiállítókat kitüntetni. 5. §. Elárusít ás. A kiállított borok mintaszerinti eladása a kiállítás területén meg van engedve. A kiállító tartozik a képviselőt, kire az elárusitást bízni kívánja, a kiállítási bizottságnak bejelenteni. 6. §. A kiállítási tárgyak szállítása. A rendező bizottság a kiállításra szánt tárgyak szállítására az érdekelt vasutaknál kedvezményeket fog kieszközölni. A nem helybeli tárgyaknak a vasúti raktárból a kiállítási területre való szállításáról, a rendező bizottság métermázsánként 12 krért gondoskodni fog. A tárgyak kicsomagolása és elhelyezése díjmentesen fog eszközöltetni. Szabadságában áll azonban a kiállítónak mindenről személyesen vagy megbizottja által gondoskodni. Fehér borok, rajnai vörös borok, bordeauxi, asszú borok 0.5 liter asszús, ólomlemezzel lezárt üvegekben áilitandók ki. Egyöntetű czimkékről a kiállítási bizottság díjmentesen gondoskodik. A borászati és szőlészeti eszközök feliratairól, a kiállítók költségére, a bizottság kész gondoskodni. A kiállító tartozik a kiállítási tárgyakat a kiállítás bezárásától számított 8 nap alatt elszállítani, mit ha nem tenne, a tárgy a. kiállítási alap javára el fog árvereztetni. 7. §. Biztosítás. A kiállítási tárgyak tűzkár elleni biztosításáról a rendező bizottság, a kiállító költségére, készséggel gondoskodni fog. Minden, a kiállításra vonatkozó felvilágosítást, részletezést, igénylő, kérdés az alólirott rendező bizottsághoz intézendő. Mis- kolcz, 1888. február 15-én. A borvásárral egybekötött kiállítást rendező bizottság. — T. városi hatóságunk becses figyelmébe ! Pár hét óta, mióta kissé tavaszodni kezd, s mint mondani szokás, — minden bokor szállást ád, — annyi „bitang csavargó“ fordul meg Vonatunk 1 óra 10 perczkor indult meg Velenczéből és vígan szelte át a lombardi síkságot, oldalt hagyva Padua, Rovigo, Ferarra városokat, keresztül csörtetve több kisebb és nagyobb folyón, melyek közöl az Ets és Pó folyamok vonták magukra figyelmünket. Különösen a hatalmas Pó partjain kerestük a rizstermő földeket. Láttuk is azokat elöntve. A kiöntések mindenütt befagyva s azokon rengő rizskalászok helyett talián gyermekcsoportok vig irongálásba, szánkázásba merülve szórakoztattak bennünket. Atmenve a Pón és elhagyva Ferrarát, amint a hajdani pápai állam, Aemilia fővárosához, Bolognához közeledtünk, ismét oly hótömegre találtunk, mint amilyet Magyarországon és Kariatidában hagytunk. A narancsok és czitromok honában egy második megakadás réme ijesztett. Mondták is útközben, hogy csak az nap nyílt meg a pálya. Hat óra felé Bolognában voltunk. Itt azután a bizottság több, mint 24 órai nélkülözés után, egy teljes estebéddel kibékített bennünket. Ebéd alatt átalános kibékülés. A kellemetlen összeszólalkozások felejtve lettek. Az örök városhoz közeledő zarándokok, a kedves alelnök gyújtó szavaira kitörő lelkesedéssel, állva zengették a „Hol sz. Péter sírba téve“ akkordjait, mely alatt nem egy szemben az örömkönyük csillogását észleltem. Rövid fél órai pihenés után negyedik éjszakára helyezkedtünk el a kocsiban. A virágok honának fővárosát, Flórenczet az éj sötétségében hagytuk el és valahol a szőke Tiberis partján virradtuk fel a nagy napra, melyen Rómát, a kereszténység központját, annyi viszontagság után megláthattuk. Azután hallottam, hogy az utolsó éjjel kétszer is komoly veszélyben forogtunk. Az olasz konduktorok nem tudtak bánni a magyar vasúti kocsik városunkban, hogy már-már a vagyon- és életbiztonságot is veszélyeztetik. Alig van nap, hogy az előkelőbb házaknál, ily ké- regető vándorlók meg ne forduljanak, s nem egy van köztük, ki felförmed s gorombáskodik, ha csak egy krajczárt kap, sőt még nagyobb vakmerőségre is vetemedik, mint ez a napokban G. M. polgártársunknál történt, kire, saját üzlethelyiségében, egy részeg csavargó botot emelt. — Mindenki belátja, hogy ez tűrhetetlen állapot, — melyen azonban igen könnyű segíteni, ha rendőrségünk szigorún utasítja úgy a vasúti pályaháznál, valamint az utczákon rendfentartás czéljából szolgálattevő közegeit, hogy minden Egerbe jövő gyanús, csavargó idegent azonnal tartóztassanak le s igazolás végett a rendőri hivatalba kisérjenek be. — Ezüstmenyegzőjét ülte f. hó 22-éu városunk egyik derék polgára és nagyiparosa, Barna Manó, kedves nejével, mely alkalommal a személyzet pompás ezüstkoszorút és disz-üdvözlőiratot nyújtott át a boldog lakodalmasoknak. A vacsoránál számos toasztok mondattak a boldog párra és a fejlődő magyar iparért; egy jelenvolt lelkes indítványára pedig egyhangúlag fogadást tettek 25 éves találkozásra az Ó-Casinóban. — Gyászhir. Nagykolossi Subicli Lőrincz, Borsodmegye egykori szolgabirája, úgy Borsod- és Hevesmegye volt táblabi- rája, elió 22-én éjjeli 9V4 órakor hosszas szenvedés után 76 éves korában elhunyt. Temetése 24-én nagy részvét mellett ment végbe. — Köszönet-nyilvánítás. Mindazok, kik f. hó 22-én elluinyt édes atyánk nagykolossi Subich Lőrincz végtisztességén való megjelenésük által mély fájdalmunkat enyhíteni kegyeskedtek, fogadják érte hálás köszönetünket. Subich Gyula és Subich Ilona. — Az idei sorozás. — Gyöngyös városa, valamint a gyöngyösi járásban a sorozás befejeztetett; és pedig az előbbi az eddigi járások közöl a legsilányabb, utóbbi pedig a legkedvezőbb eredményt nyujtá. — A negyedik korosztályból, mindakét járás egyetlenegy alkalmast sem adott, s igy 217 ember, minden haszon nélkül lett negyedszer a sorozó bizottság elé vezetve. Különben a következő adatok állnak rendelkezésünkre: Gyöngyösnek múlt évi tartozása volt 21 ujoncz és 18 póttartalékos, ezzel együtt kellett volna a városnak adnia 64 ujonczot, 22 póttartalékost és 10 honvédet; — ezen követelés ellenében lett állítva 22 újoncz és 10 honvéd, marad tehát tartozás 42 ujoncz és 22 póttartalékos, vagyis 64 ember. — Ha minden esztendőben oly silány lesz az eredmény, mint az idén, úgy ezen tartozás csak 3 év múlva lesz leróva, — de akkor honnan és mikor lesz fedezve az új jutalék? Gyöngyösön 411 egyén volt a négy korosztályban; ezek közöl besoroztatok — mint feljebb említettük — 22 ujoncz és 10 honvéd, a sorozásnál nem jelent meg 76 egyén, mint csa- ládfentartó felmentetett 4, felülvizsgálatra megy 13, kicsiny 48, visszahelyeztetett testi fogyatkozás miatt 235, mint nyomorék töröltetett 3. Az alkalmassági százalék 8%. — A gyöngyösi járás múlt fékező készülékeivel, minek következtében az Appenninek meredek magaslatairól vagy kétszer oly irtóztató sebességgel rohant lefelé vonatunk, hogy csak Isten különös oltalmából nem történt bajunk. Én e hajmeresztő eseményeket sokakkal átaludtam. Karácsony másodnapján reggeli 8 órakor értük el czél- pontunkat. — Róma! kiáltozták a konduktorok. Meghatottan és az áhitat leirhatlan érzelmeivel szállottunk ki a kocsikból. Fogadásunkra, bár a bizottság erősen remélte azt, s e tekintetben útközben utasításokat is adott, nem volt künn senki. Az elfogadó római bizottság kétszer is várt hiába reánk a római pályaháznál, harmadszor már nem jött, nehogy úgy járjon, mint a két előbbi esetben. Szép csendben és rendben vonultunk ki a pályaházból eleve megrendelt egyfogatuinkhoz, s azokban hármankint elhelyezkedvén, hosszú egymásutánban haladtunk új Róma öt hat emeletes szép palotái között szállásunkra. A szállongó hópelyhek egész elszomorítottak. Még csak ez kellett. Eunyi viszontagság után még Rómában is kedvezőtlen idő. Szépen leszünk. De hát igy kell nekünk. Minek jöttünk mi Rómába télnek idején ? ! Meg is mondom mindenkinek otthon, hogy ha Rómába akar menni, menjen tavaszszal vagy őszszel és ne nyárban, vagy télben mint mi. Mig igy duruzsolok, egyszer csak Pali barátom gyönyörködve a sok szép palotában, azt a naiv kérdést tette hozzám, hogy nem tudom-e, kié az a szép palota ott a szögleten ?! (Folyt, köv.) 1
