Eger - hetilap, 1888
1888-03-20 / 12. szám
90 A közgyűlés befejezése után tartott, igazgató-tanácsülésben megválasztattak, elnökül Imre Miklós, alelnökül dr. Ury József. A községi adók behajtása. Az „Eger“ f. évi 9. számában, fenti czim alatt azt javasoltam, bogy városunk az adó behajtása körül felmerült s ezer forintot meghaladó kiadásainak fedezése czéljából, a községi adók után is szedjen késedelmi kamatot és behajtási illetéket. Maczki Gyula községi jegyző ur felszólalt indítványom ellen ; mert — mint mondja, — nem ért velem egyet. Ez ellen nem lehet kifogásom. Tisztelem mindenkinek az egyéni véleményét, s nemhogy boszantana, hanem még inkább örömemre szolgál, ha valaki enyémtől eltérő nézetének kifejezést ad. Maczki ur 2 okot hoz fel javaslatom ellen: 1) „hogy törvényen nem csak nem alapszik, de azzal ellenkezik. miután a pótadó után késedelmi kamat s végrehajtási költség felszámítását semmiféle törvény nem engedélyezi 2) „mert az adózó közönség nyakába újabb terheket akar róni a fentebbi járulékok kivetése s beszedése által.“ Kár, hogy nem okolja meg Maczki ur ez állításait! Igaz, hogy hosszú czikket ir a — pénztárak összesítéséről s ennek előnyeiről; de ez nem támogatja az ő állításait és nem czáfolja meg az én javaslatom helyességét és törvényességét. Álra nézve, amit a pénztárak egyesítéséről Maczki ur általánosságban mond, én is teljesen egyetértek vele; sőt egyetért vele városunk képviselőgyülése is, amennyiben már hónapokkal ezelőtt elhatározta azt, amit Maczki ur javasol. A vita azonban nem a körül forog, hogy sok-e a pénztáros, s hogy helyesen cselekszik-e a város, midőn az állami adót nem egy hivatalban szedi a községi adóval, s külön-külön, más-más végrehajtóval hajtatja be az egyes adótartozásokat: hanem akörül, hogy lehet-e a községi adó után késedelmi kamatot és különösen behajtási illetéket szedni ? A községekről szóló 1886: XXII. t. ez. 139. §-a szerint „a községi adó behajtásánál az 1883: XLIV. t. ez. rendeletéi irányadók. Az 1883: XLIV. t. ez. határozatai tehát annyival is inkább alkalmazandók a községi adók beszedésénél is, mert már e törvény 43. §-a is azon esetet tárgyalja, midőn az adószedő a községi adót az államadóval együtt, tehát egyforma szabályok szerint, hajtja be; mert továbbá az 1883: XLIV. t. ez. III. részének czimirata és 52. §-a is világosan mondja, hogy az 1883: XLIV. t. ez. nemcsak az egyenes és közvetett adóknak, közvetlenül lerovandó illetékeknek, hanem az egyenes adók módjára beszedendő kincstári követeléseknek, és egyéb tartozásoknak behajtásáról is intézkedik. — Hogy pedig a községi adótartozás szinte ezen egyenes adók módjára beszedendő „egyéb tartozások“ közé tartozik: azt, úgy hiszem, Maczki ur sem vonja kétségbe. Ezekből láthatja Maczki ur, hogy javaslatom nemcsak a törvénynyel nem ellenkezik, hanem azon alapul; mert sem az 1883: XLIV. t. ez., sem az 1886: XXII. t. ez. nem tartalmaz olyan kivételes intézkedést, amelynek alapján a községi adó behajtását más szabályok szerint lehetne eszközölni, mint az állami adóét. Ami pedig a felhozott másik okot illeti, ennek szintén nincsen alapja; mert az én javaslatom az adózó közönségre nem fog újabb terhet róni, sőt az eddigit is megkönnyebbiti majd. Mi az én javaslatom czélja? az, hogy azt az ezer forintot meghaladó kiadást, melyeted dig adó- behajtás czimén, a város, vagyis az adózó közönség, viselt, — a törvénynek megfelelőleg, az egyes mulasztókkal fizettessük, meg. Most az egyesek mulasztása az egész közönséget terheli; de ha a törvény, javaslatom folytán, alkalmazást fog nyerni, akkor az adózó közönségnek ezen terhe majd az egyes mulasztókra hárittatik át. S azt hiszem, hogy ez méltányosabb! Nem forog fenn tehát ok arra nézve, hogy javaslatomat elejtsem; mert Maczki ur czikke azt nem erőtlenitette meg. Dr. Alföldi Dávid. Különfélék. — Szt. József napját, szeretve tisztelt érsek-főpásztorunk, dr. Samassa József ő exja névünnepét, tegnap, hétfőn, f. hó 19-én, szokott kegyelettel ünnepelte meg városunk közönsége. Az ez alkalomból, a székesfőegyházban, regg. 9 órakor tartott ünnepi istentiszteleten, melyen dr. Kozma Károly apátkanonok őnga pontificált, — az összes helyi kath. iskolák s magasabb tanintézetek ifjúsága, tanári karukkal élükön, testületileg von részt, hogy a kedvezőtlen idő daczára szép számmal egybegyült ajtatos hívekkel egyetemben buzgó imát bocsássanak az egek Urához, érsek-főpásztorunk ő exja, egyházmegyéje híveinek kegyes atyja, s városunk nemeslelkű jótevőjének hosszú boldog éltéért. — Az istentisztelet alkalmával a műkedvelők, s katonai zenekari tagok által is erősbűit székesfőegyházi ének és zenekar, ft. Zsasskovszky József papnöveldéi lelki igazgató vezénylete mellett, Kinns ünnepi miséjét szép szabatossággal adta elő. Betétek voltak: „In te domine“ (Soprán solo) Neswedától, s „Tota pulchra es“ férfi- négyes-kar Zsasskovszy Endrétől. Az „EGER“ tárczája. Az „Ünnepnapokéból. Ha áldozóba’ éltünk napja S vérünk lassúbb ütemre lejt, Erőnk elpártol cserbe hagyva S a szív nem remél, csak felejt, A bágyadt, félelmes napokban, Melyeknek súlya, kínja nagy: 0 isten, isten el ne hagyj! El ne taszíts magadtól minket, Ha kor megtört, fény elhagyott, S mit távol ifjúságunk hintett, Minden virágunk elfagyott. Ha száraz kóró lett a képünk S vad csörtető szél fenyeget, Maradj velünk, légy menedékünk, Ó mindenható szeretet. Maradj velünk — kisérj odáig, Hol őrök hajnalod hasad, Hol, aki nyugodalmat áhit, Megpihen védszárnyad alatt. Ahol jutalmát megtalálja A küzdő és a szenvedő, Es megszűnik a lét viszálya Ha ránk borul a szemfedő. Kiss József. Zarándok-utunk Rómába. Egy egri zarándoktól. (Folytatás.) Jól mondja a szentirás: „Ne legyen futástok sem télen, sem szombaton.“ Kálik illett egészen. — Főtisztelendő úr ! Adjon valamit ennem, mert gyomrom majd kiszakad az éhségtől. Mit ettem tegnap is? Azt a kis levest és két tojást?! Én megfizettem az ellátást, hát adjanak enni! — pattogott egy asszonyság a központi bizottság jókedvű alelnöke előtt. — Lelkem, itt nem tudunk semmivel sem szolgálni. A fogadós nem 160-nak, de tíznek sem tudna itt reggelit kiállítani. Hanem szolgálok egy kis cognackal. Tessék! — Nem kell nekem, hanem enni adjanak! — Jó lesz az, csak fogadja el. Jót fog tenni gyomrának ! Biztatásunkra ezután felhajtott egy pohárkával. Ily körülmények között a bizottság kénytelen volt a zarándok-csapatot visszavinni Laichbachba, hogy az éhes gyomrokat lecsilapitsa. Ez volt oka Laibachba való visszautazásunknak. Tíz óra tájban tehát visszautaztunk. Konduktorunk, az öreg tisztességes ember csak mondogatta, hogy nem sokára tovább mehetnénk, mert a trieszti vonat már ismét útban van. A pálya t
