Eger - hetilap, 1888
1888-03-13 / 11. szám
84 vatal az nap bezáratnék, tekintet nélkül az órára; — megtörténnék, hogy egyik nap hamarább — más nap később záratnék be a hivatal, de ezt a méltányosság elvénél fogva nem ellenezném, mert volna oly nap, mikor oly sok bevétel s kiadás lenne, hogy azok pontos elkönyvelése talán este 7 óráig is dolgot ad ; míg máskor jókor megszabadítván, az egyszer tovább dolgozott idő helyett V-2 vagy l órai szünet élvezetében részesülnének. Napi zárlatkor az alpénztáros és ellenőr a pénznemenkint vezetett naplójaikat lezárják; ekkor kitűnik, mennyi adó-, pótadó- iskola-adó-, pásztorbér-, közmunka stb. pénz szedetett be egyen- kint s mennyi összesen; — a főpénztárnok a maga naplóját szinte lezárja, s ő természetes, csak egy összegben tudja, mennyit vett be s adott ki, mely összeggel az alpénztárnok s ellenőr naplója szerint befolyt különböző összegek összegének egyezni kell. Ekkor a különböző pénznemek a szekrénybe e czélból elhelyezett s felírással ellátott dobozokba helyeztetnek. Ha már most bármikor pénztár-vizsgálat (rovancsolás) tar- tatik, a naplók lezáratnak, a bevételből a kiadás levonatik, kész a pénztári állapot; nemde könnyen átérthető mesterség ez? — a ki egy naplót összeadni tud, az képes a pénztári kezelést egyszeri magyarázat után teljesíteni, s képes szakértő számvevő nélkül is rovancsolni. De menjünk tovább. — A fentebbiek szerint 2 pénztárnoki s 2 ellenőri állás lenne beszüntetve s helyébe egy ellenőri állás rendszeresítve, — tehát három személy helye üres, s van fizetése megtakarítva. — Miután a pénztári három hivatalnok teendője szaporittatnék. hogy mégis hivatalos kötelmeiknek megfelelni képesek legyenek, az eddigi teendőjükből valamit elvenni kell; — elvenném pedig a tartozásoknak a főkönyvekbe előírását, a hát- raléki kimutatások szerkesztését, s ezen teendőket egy újonnan felállítandó, „alszámvevő vagy lajstromozó“ czimmel ellátott hivatalnokkal végeztetném, kinek kötelessége volna a kivetett pót- adó-, iskola-adó; pásztorbér stb. tartozásokat a főkönyvekbe előírni, a tartozásban levő összegeknek a pénztári hivatalnokok által bevezetett befizetések egybevetésével mutatkozó hátralékokat a végrehajtónak kimutatni. — Szóval, e hivatalnok ■— mondjuk alszámvevő vagy lajstromozó — mindig e fajta munkákat végezne. Még mindig két tisztviselőnek lenne fizetése megtakarítva, s fogadom, sokkal egyszerűbben — rendesebben menne a kezelés, már csak azért is, hogy ezek szerint 2 vagy 3 ügyes végrehajtó, alkalmazása elégséges lenne, mig a mostani rendszer szerint minden pénztárnok mellé 2—2, tehát összesen 6 végrehajtó van alkalmazva, — s majd egyik, majd a másik támadja meg az adózó polgárt; egyik végrehajtó el sem megy, jön a másik, ezek egyike sem lévén valami tudós egyéniség, legalább az én időmben 1872 —1874. években, a midőn szerencsés voltam Eger városát szolgálhatni, igy volt, — egyebet sem tudtak, mint gorombáskodni, lévén egyedüli tudományuk a kovtesvezérség; — arról, hogy miként kell egy zálogolási jkvet kiállítani, fogalmuk sem volt — a zálogolás úgy történt, mint némely faluhelyen a törvénybiró által a csikós bérének behajtása, hogy elővettek egy nagy papirost, rá Írták sorba a neveket, utána a tartozás Összegét, végre a mit lefoglaltak. — szóval kritikán alóli eljárás volt; — jelenleg már vannak jóravaló emberek, kik a végrehajtás mesterségét alá- valóságnak nem tartják, most talán már másképen lesz ? . . . de ilyenek érdemlik is a jobb fizetést, kik közül az állami adók végrehajtójának fizetése még biztosítva van, mert az előhivatkozott 1883. évi XL1Y. t. ez. végrehajtási költségek czimén 2—(-3=5°/0- lékot szedni engedélyez ; mig a községi tartozások után e járúlé- kok szedhetése sehol — semmiféle törvényben engedélyezve nincs. Ha már most mindenféle pénzek koncentrálva kezeltetnek s szakértő végrehajtók alkalmaztatnak, ugyanegy végrehajtó — egy időben — egy zálogolási jkvben mindenféle tartozást behajthat ; — tehát az állami tartozások után beszedhető végrehajtási költség hasznából mindenféle tartozás behajtható lenne, — nem kellene a pótadót behajtó végrehajtót külön tartani s fizetni, mert az állami adóvégrehajtó által felveendő jkvben (mintát lásd az államnál, 17 rakt. szám, kis fogalmi egyenes adók A.) már az állam maga rovatot nyitott a pótadónak az 1883. évi XLIV. t. ez. 43. §-ának amaz intézkedése folytán, hogy „Oly községekben, melyekben az állami egyenes adókra községi adópótlék törvényszerűen kivetve van, s e községi pótlékot az adószedő az álla madóval együtt szedi, részletfizetések alkalmával a befizetett, vagy végrehajtás útján behajtott összeg azon arányban számitandó az állami s a községi adótartozás lerovására, a mely arányban áll az állam- adó mennyisége a községi adó mennyiségéhez.“ A törvény eme szószerint idézett szövegéből világosan kitűnik fentebbi állításom valódisága. Ha tehát a kezelést fentebb elmondottak szerint egyszerűsítjük, s mindenféle pénzt egy pénztárnok kezébe koncentrálunk a törvény idézett kedvezményével nemcsak élhetünk, de szép összeg megtakarítását is eszközölhetjük. Ne legyünk a nagyzás hóbortosai, dicsekedvén azzal, hogy Eger városának (nem számítva a gyámi pénztárt) 3 pénztárnoka s 3 ellenőre van, mert a nagy személyzettartáshoz mód kell, de nagy! — A mi, fájdalom, Egerben nincs. Zaráuk márcz. havában, 1888. Macki Gyula, községi jegyző. magára, mint reánk való nézvést keressen csak ilyen kényelem- teljes helyet és ha rátalál, foglalja le a maga számára. Mire ő szívesen ráállott. Elindult tehát éjszakai szállást keresni és nem sokáig kellett keresnie, csakhamar rátalált a fenti kényelemmel dicsekedhető zarándoktársakra, kik között egész jogosan elfoglalhatta az üres helyet. Visszajött erre hozzánk és kért bennünket, hogy nappalra visszajöhessen közénk, mert közöttünk nagyon jól találja magát; azért, ha megengedjük, podgyászát is kocsinkban hagyja, csak a legszükségesebbeket vinné magával. Szívesen látjuk! hangzott az egyhangú válasz. Jó éjt! Két órai utat tettünk már ezalatt minden feuakadás nélkül. Egyszer csak amint Loitsch állomást elhagytuk, veszem észre, hogy nagyon nehezen halad vonatunk, majd megáll és visszafelé kezd menni. Mi ez? Tán vonat jő velünk szemben, vagy talán rósz vágányra mentünk ? Újra neki indúl. meg visszajő. — No most vagyunk már sehogy, — szólok barátaimnak. Megint elakadtunk. Kisietünk a folyosóra, az ajtókhoz. Semmi szó, semmi felvilágosítás. Végre előkerül valahonnan a konduktor és teljes őszinteséggel tudtunkra adja, hogy feküdjünk le. Reggelig innen nem mozdulunk egy tapodtat sem, még akkor sem tudja, hogy leszünk? Ez ugyan tiszta beszéd, de hát a vacsora hol lesz ? Sehol. Elő csak az elemozsinát. De jó is volt az a minden eshetőségre való figyelmeztetés. Böjt volt ugyan, de ettünk azt, amink volt. Majd holnap Karácsony vigíliáját megtartjuk. Meg is tartotta mindenikünk. Jó egri borunk is lévén, csakhamar kibékültünk a helyzettel és az egész napi nélkülözéssel. A kocsik oly pompásan voltak fütve, hogy otthon, szobámban sem szaladt fel a hőmérő — fogadom — annyira, mint a mi kocsinkban. Vacsoránkat elköltve, még egyet diskuráltunk, majd kiszellőztetve lakóhelyünket, aludni mentünk. Reggel, mikor már teljesen megvirradt, 7 — 8 óra között fölébredve kinéztünk megtudni, hogy hol vagyunk már, hát látjuk, hogy még mindig Loitschon vagyunk az állomáson, No ez szép! — A hó még mindig apró sűrű pelyhekben esik tegnap reggel óta. Hogy leszünk már? Menjünk egy kicsit a szabad levegőre! Amint lelépek a kocsiból, a vonat hosszában általános mosakodást látok a szép tiszta hóval. Jó lesz biz a. Egy kicsit felfrissítjük magunkat, és mi is hozzáláttunk. Ha nem lettünk is oly szépek, mint a marcziusi hótól a leányok, legalább a csípő szénport mostuk le arczunkról. Elvégezve reggeli toilettünket, szétnéztünk, kaphatnánk-e itt valahol egy kis kávét? A falu közvetlen az állomás mellett volt. Bíztunk tehát, hogy igen. Amint kérdezősködünk a vendéglő után, egy zarándoktársunk épen onnan jővén, kijelenté, hogy ne is fáradjunk. Van ugyan egy vendéglő-féle a faluban, de az oly szegény, hogy abban semmit, de semmit sem lehet kapni jó pénzért sem. A bizottság is megelőzött már szándékunkban, de eredménytelenül. — De hát mi lesz velünk? Sem előre, sem hátra. Ez ugyan szép utazás! Ha tudtam volna, inkább otthon maradok. Én visz- szatérek. Soha többet télnek idején nem utazom, zúgolódott mellettem egy zarándok. (Folyt, kör.)
