Eger - hetilap, 1888

1888-03-06 / 10. szám

75

róla tudomásunk, mert mióta dr. Vavrik Béla, az egylet volt el- nöke, távozott, — nincs 'szerencsénk az egylet működéséről, s intézkedéseiről időnkinti hivatalos értesítéseket nyerhetnünk. De amennyire saját utánjárásunk folytán nyert hézagos informáczi- óink terjednek, úgy vagyunk értesülve, hogy az egylet a megkezdett utón s irányban, gyarló anyagi viszonyaihoz mérten, eléggé ügyek szik haladni, s ha többet nem tehet, s nagyobb sükereket nem mutathat föl, annak egyszerű oka az, hogy a közönség részéről egyátaláu nem nyer megfelelő támogatást. Magok szőlőbirtokosaink közöl is, — kiknek pedig az egylet sükeres működése a legfontosabb anyagi érdekeiket érinti, — oly kevés tagja van az egyletnek, hogy e közönyösség egészen megfoghatlan, sőt a hitetlenséggel határos.

Ha valahol, épen e téren volna helye a t. czikkiró által idézett „Viribus unitis“ jelmondat teljes érvényre emelésének, s az egyesített erő teljes működésbe hozatalának arra nézve, hogy mentsük meg, ami még megmenthető; mert.közel van a pusztulás, szőllöbirtokaink, legfőbb anyagi jövedelem-forrásunk végleges megsemmisülése, mely után már csak a — koldusbot következik.

De úgy látszik, hasztalan minden szó, minden jajveszékelés. Azért nagy örömmel veszszük, ha időnkint egyes, értelmes polgártársaink a nyilvánosság terén fölemelik kiáltó szózatukat, miként azt Bayer H. t. polgártársunk ez úttal már másodízben tette. De még jobban örülnénk, ha föntisztelt polgártársunk az egri szőlészeti s borászati egyletben — melynek minden hihetőség szerint ő is tagja. [igyekeznék felszólalásának, s jó tanácsainak éryénvt szerezni. Szerk.

Különfélék.

— Érsek ur ö exja f. hó 1-én Budapestre utazott. Mint a budapesti lapokból értesülünk, egy kegyeletes jó baráti ténykedésre nyílt, ott szomorú alkalma, ő excellentiája látván el tegnapelőtt a végső szentségekkel Somssich Pál, politikai életünk a kimagasló alakját, ki reménytelenül súlyos betegen fekszik.

— Az egri mélt. fökáptalan fölött, az üresedésbe jött stal- lumnak ez alkalommal szokatlanul gyorsan történt betöltése által. — nem sokáig lebegett az ominózus 13-as szám, s el is múlt, hál' Istennek, minden veszedelem nélkül. Az uj kanonok kinevez- tetése által most már ismét teljes a mélt. főkáptalan, s tagjai életéveinek együttes száma — mint ezt egy tudós mathematikus kiszámította. — ez idő szerint kerekszám 969-et teszen, s igy az egri kanonokok együttesen épen az idén érték el a biblia szerint eddig legidősebb ember: Methuzalem életkorát. Adja a gondviselés, hogy az ezredik évet is mindnyájan egészségben ünnepeljék meg.

értette velünk, hogy a zarándokok zöme most vonul ki a pályaházhoz. Alig vártam, hogy ismerős arezokat lássak. Másrészt arra is kiváncsi voltam, hogyan néz ki a mi sokadalmunk?

Amint a hordárok sorfala között az előcsarnokba léptem, örömem még fokozottabb, hevesebb lett. A várótermekhez vezető folyosón hömpölygő tanférfiak sokaságán keresztül kellett hatolnom, hogy a II. osztályú váróterembe juthassak. Én jóformán nem is láttam, csak a minden harmadik, negyedik lépésnél felhangzó „Servus“ „Servus“ tett figyelmessé, hogy egy-egy ösme- rőst keressek a hang irányában és viszont üdvözöljem.

A terembe lépve vakító fény között zajosabb társaságban találtam magamat. Leteszem podgyászomat és szétnéztem. Legelső volt, akit megpillanték, a zarándoklatot rendező bizottság buzgó alelnöke, dr. Wolafka Nándor egyetemi h. tanár, ki előzékeny, sima és kedves modorával mindenkit lekötelezett magának és aki a zarándokok érdekében oly szépen teljesített buzgó fáradozásáért mindvégig közkedveltségnek örvendett. — Hozzá siettem és köszöntöttem. Szívesen fogadott mint régi ösinerőst és mindjárt karon fogott és bemutatott a bizottság jegyzőjének, Baracs Gézának, ki a terem közepén, körülvétetve az ostromlók által, osztogatta a zarándokok jelvényét és hirdette közben- közben a tudnivalókat igen erélyes hangon, mely erélyéről nem csak hogy lenem mondott mindvégig, hanem itt-ott túlságos buzgóság- gal is alkalmazta azt. Amennyire értettük és helyeseltük az elsőt, ép. annyira nem értettük és nem szerettük benne az utóbbit.

Engem is felavatott tehát zarándoknak, föltüzvén felső kabátomra a kettős kokárdát, mely pápai és nemzeti szinü szalagokból volt összeállítva. Átvévén még a bizottság jegyzőjétől a vasúti menetrendet, mely csak a mi külön-vonatunkra szólott, és

— Az egri törzskaszinó f. é. marcz. hó 1-én tartott választmányi ülésében az egri dalkör czéljaira 50, az egervidéki jótékony nőegylet javára pedig 40 irtot szavazott meg.

— Az egri önkéntes tűzoltó egylet f. évi marcziushó 11-én

d. e. 10 órakor a városház tanácstermében rendes évi közgyűlést tart, melyre az egylet tagjai ez utón is meghivatnak. — Egei', 1888. febr. 22. Frenzl János, e. titkár.

— Sport. — Társas vacsorával egybekötött diszvivást rendeztek e hó 3-án este a Koron a-vendéglő helyiségében, jelentékeny számú érdeklődő férfiközönség előtt, br. Chappon Samu vivómester, gymnaziumunk tornatanára és tanítványai. Az érdekes és változatos műsor megnyitó és befejező pontja a fe gy vertáncz volt, melyet a mester és következő tanítványai adtak elő: Scossa Dezső h. tanfelügyelő, Tömlő Gyula gymn. tanár, Fábián Ignácz árvaszéki ülnök, Kelemen Lajos népisk. tanitó, Péter Ferencz joghallgató, Stephanovszky és R u z s i n Bertalan urak. E harczias hangulatot keltő praeludium után, mely a muszkák (orosz nemzeti színű szalagot viselők) dicső leverésével ért véget, kezdetét, vette a tulajdonképi vívás. Előbb a karddal való vivő leczkéket mutatta be a mester, következő tanítványaival: az I. részt Fábián Ignáczczal, a Il-at Steplia- novszkyval, a III.-at Tömlő Gyulával. Ügyes, szabatos föllépésükért s mozdulataikért élénk taps jutalmazta mindhármukat. Ezt a vivótőrrel való leczkevivás követte Tömlő Gyulával. A kevesektől ismert s kiváló ügyességgel bemutatott érdekes vivás-nem élénk tetszést és tapsot aratott. Erre Éliássy Ferkó, hivatalos nevén Ferencz, és Dr. L u d á n y i Béla urak álltak ki a porondra, ha Broncs bácsi előzőleg minden olyasmit alaposan el nem távolittatott volna a terem padlójáról, a mi e frázis használatára némi jogot adhatna. A két ügyes vivő egész testre mérkőzött össze karddal s az érdekfeszitő párviadalban a győztes Éliássy lett, jutalma pedig egy kitűnő vivőkard volt a mestertől. Most a műsor legérdekesebb pontja következett: M a n c h e t t-o 1 á s, egy három ellen. A mester el len állt ki egyszerre három tanítványa: Fábián, Péter és R u z s i n B. s „Viribus unitis“ minden nemes igyekezetük daczára sem voltak képesek rajta routinirt cselei mellett diadalmaskodni. Mikor ilyeténképpen a jobbok kifáradtak, balkézre fogták fegyverüket, az önkéntes balogok. Először Tömlő Gyula elvivta sutául (a jobb értelemben tessék venni!) a vivóleczkét s aztán kiállt Fischer Soma ügyvéddel s bal og-manchette-ol ásban hamarosan megverte ellenfelét. Befejezésül a fegyvert.ánczot adták ismét elő a Rákóczy-induló hangjai mellett. A zene különben a tételek közti szünetek alatt is mindig szólott. E minden tekintetben sikerült diszvivás után természetesen ivás-evés következett. Broncs mama is, úgylátszik, ügyesen forgatta azalatt, odakünn konyhafegyvereit, mert a vacsora igen Ízletes volt s szintén hozzájárult a hangulat kedélyességének emeléséhez. Pohárköszöntés

a zarándokok pótnévjegyzékét, melyből megtudtam, hogy nem 204, hanem 230 a zarándokok száma, sőt amennyiben még sür- gönyileg is jelentkeztek az utolsó órákban, lehettünk egy-kettö- vel többen is. Ezek között hölgyek ötvenen.

Fel lévén avatva, ismerkedési útra indultam körül a teremben. Sokakat már ismertem személyesen, másokat, névleg, kikkel most egymásután közelebbről is megismerkedtem. Barátok) és ös- merősök viszontlátásakor mennyi az öröm ! Kiki tapasztalhatta már. Én előre is örültem egy oskolatársamnak, M. Palinak, kit kilencz év óta nem láttam, de akiről előre tudtam, hogy jönni fog. Meg is találtam. Már a folyosón kezet szorítottunk. Kitünően képzett geniális egy gyerek. Mig vele beszélgettem, egyszer csak csendet tapsolnak és a következő figyelmeztetést vettük :

Kéretnek a t. zarándok urak a beszállásnál a rendet megtartani. Először beszállnak a III-ik osztályú utasok; csak miután ezek elhelyezkedtek, bocsájtatnak a perronra a II. osztályú utasok és ezek után fognak elhelyezkedni az I. osztály utasai. Óvakodjanak a tolongástól, mert Ígéretünkhöz híven kellő kényelemről gondoskodva van. A kocsik egyes szakaszaiban négynél több utasnak helyet foglalni nem szabad.

Általános helyesléssel és éljenzéssel fogadtatott e kijelentés.

Minthogy pedig mi egriek itt már csak hárman maradtunk, mert egy társunk már a pályaházban elvált tőlünk, rögtön negyedik útitársért kiáltottam. Meg is találtam egy szamosujvári fiatal pap személyében.

Ámint a kocsikban elhelyezkedtünk négyen-négyen, következett volna programmszerüleg a bucsuzás. Hogy miből állott volna az ? Nem tudom. Valószínűleg a pápai hymnus elzengésé. bői. Be is kiáltoztak értünk, hogy lépjünk ki a kocsikból a bú.

*