Eger - hetilap, 1888

1888-03-06 / 10. szám

74

hogy azok egyikének-másikának érdekes elbeszélése, hazafias szavalatok, uégyesdalok, zene, stb. változatos előadásával fűszerezve, oly kedves és élvezetteljes műsorát kerekítené ki egy magasabb színvonala, szellemi társas estélynek, mely valóban méltó lenné arra, hogy a nagy nemzeti ünnep fényét s magasztosságát emelje.

Ez azonban korán sem zárja ki azt, hogy az ünnepség — régi jó magyar szokás szerint, — lakomával, s minthogy teljes meggyőződésünk szerint, ezentúl ez ünnepségen hölgyeink is kivétel nélkül részt fognak venni, — esetleg tán ez mulatsággal legyen befejezve.

Mégegyszer

az egri szölöszeti s borászati egylet figyelmébe!

Egyszer már kongattam ezen a czimen, de úgy látszik, a fentnevezett tisztelt egyletnek létjoga nincs; nincs pedig azért, mivel nem felel meg a czéljának. A szőlőszeti s borászati egyletnek nemcsak az a czélja, feladata, hogy egyszer egy esztendőben gyűlést tartson, s akkor egyet-mást elhatározzanak, de végre nem hajtanak semmit; hanem hogy nevének megfelelőleg a philloxera-válsággal szemben szőllészetünk ujjáteremtésében oly tevékeny részt vegyen, amily tétlenül áll most. — Ne várjuk meg, uraim, hogy a philloxera egészen tönkre tegye szőllőhe- gyeinket, hanem igyekezzünk azokon a már meglevő telepeken, melyek úgy látszik, csak kukoricza-termelésre használtatnak — a direkt termő amerikai Jaquez, Herbemont, s York-Madeira szőllőfajokat, minélnagyobb számban szaporítani, hogy néhány év múlva, ezen telepekről az egylet tagjai olcsón beszerezhessék szükségleteiket; de hacsak nézünk, s nem teszünk semmit, úgy azután néhány év múlva sokkal nagyobb áldozatokba fog kerülni ezen tervezet végrehajtása, mivel nagyobb károkat tevén a philloxera, ebből kifolyólag kevesebb borunk teremvén, nehezebben fog esni szőlleinket újra telepíteni; mig hogyha a philloxera fellépése után lassankint telepitjük újra szőlleinket, mire a philloxera kipusztitja egészen szőllőinket, már az uj telepitvény fog teremni, s jövedelmet hozni. — Szőllőszeti vándortanitónk már van, de hogy mit csinál, azt nem tudja senki. Én azt hiszem, első sorban ő vau hivatva sürgetni az illetőket, hogy csináljanak valamit, hiszen azért küldte le a kormány! — Az még nem elég, hogy körüldrótozták a telepeket, valami bódé-formát oda is építettek, s hogy néhány ezer Riparia szőllővesszőt odaültettek, melyet szerintem legokosabb volna kidobni, mert én ez újításban többé nem bízom. Tanultunk Francziaország óriási kárán; s az újabb magyar ojtási mód: a zöldojtás is sok akadályokba ütközik, s csak erre lehetne azt a beültetett Ripariát használni. A fősúlyt tehát a direkt-termő amerikai fajokra kell fektetni, melyek elég jó s igen szép szinii vörös bort szolgáltatnak, melyAz „EGER“ tárczája.

Az én szivem.

— P. l.-hez. Igénytelen kicsiny lakás Ez árva szív, s a bánat rája Nehéz födél gyanánt borúi,

Mely terhét már is alig állja.

Szerelmem ebben éldegél —

De adj helyet szivedben annak,

Mert egyszer majd lakatlanul Csak romjait leled e laknak.

Istvánffy Gyula.

Zarándok-utunk Rómába.

Egy egri zarándoktól.

(Folytatás.)

Ennek vétele után az egyik úti táskából kártyaasztalt rögtönöztünk és osztottam kalaberre. Terz, quart, contra. Fizetsz 60 centesimit osztrák pénzben ! így mulattunk jó kedvvel, s mire még egy contra lett, abba hagytuk a játékot. Egyrészt mert közeledtünk Pesthez, másrészt mert éppen az említett okból már nem is voltunk magunk. Minduntalan szaporodtunk a kocsiban.

nek Híjét Francziaországban 40 50 frankjával vásárolják. — Itt

a tavasz, maholnap itt az ideje, hogy valamit tegyünk. Gondoljuk meg, hogy nemcsak magunkkal teszünk jót azzal, ha a többi borászati egyletet elérni, s adná Isten, túlszárnyalni akarnánk (mert mi vagyunk az utolsók; más egyleteknek telepein már szépen diszlik az amerikai szőllő,) hanem azon sok ezer munkással is, kiknek egyedüli megélhetési forrása a szőlőmunka. Itt az ideje, hogy megrendelést tegyen az egylet, vagy 10—20.000 Jaquez, Herbemont, s York-Madeira gyökeres vesszőkre telepe számára. Ha pedig ezt az egyletnek vagyoni állapota nem engedi, fedezzék a költségeket a tagok ; igaz, hogy drága az amerikai gyökeres vessző, de az illetőknek annak idején busásan ki fogja magát űzetni. „Viribus unitis“ egyesült erővel, lépjünk ki ebből a tétlenségből, s mutassuk meg, hogy élünk, s telepeinken nem hagyjuk a kukoriczát diszleni, hanem a szőllőt! — Azt hiszem, hogy két kongatásra felébredünk, s nem várjuk meg, hogy a ház a fejünkre égjen. Úgy legyen. Bayer Henrik.

A t. czikkiró urnák, téves nézeteire nézve, tartozunk azzal a fölvilágositással, hogy Egerben nincs szőllészeti vándor-ta- nitó, hanem igenis van, a kormány által állandóan Egerbe diszponált szőllészeti s borászati szaktanár, névszerint Ferk Miklós, akinek nem az a hivatása, hogy ide-oda vándorolva adjon oktatásokat szakismereteiből, — hanem egyedül és kizárólag az a feladata, hogy az egri elemi és népiskolákban, különösen a föld- mives osztálybeli gyermekeket, rendes órákban, az okszerű szőllőmüvelésre, bor- és pinczekezelésre oktassa; s azonkívül időnkint ugyané szakmából a földmives osztály felnőttebbjeinek is adjon oktatást. S hogy Ferk Miklós szőllőszeti s borászati szaktanárunk e feladatának pontosan, szorgalommal, teljes szakértelemmel s nagy előszeretettel felel meg, különösen az elemi és népiskolákban, erre nézve biztos és kétségbevonhatatlan adataink vannak. Hogy pedig a felnőttek időnkinti oktatása ritkán esik meg, vagy épenséggel abban maradt, annak oka nem a szaktanárban, hanem felnőtt földmives polgártársaink indolencziájában keresendő, kik vasárnaponkint szívesebben mennek a korcsmába inni, semmint az iskolába valami okosat tanulni.

Ami az egri szőllőszeti s borászati egyletet illeti, ez egylet ügyeibe Ferk Miklósnak egyáltalán semmi hivatalos beleszólása nincs, miután tudtunkra Ferk Miklós, mint ki maga nem szőllős gazda, az egyletnek nem is tagja. Legfölebb tehát csak jó tanácsokat. adhat az egyletnek, de azokat is csak úgy, ha arra az egylet által fölszólittatik, amire — Pultunkkal — volt is már a múltban több Ízben is eset, akkor tudnillik, mikor az egylet oly ritka buzgalmu s e szakmában is, mint sok egyebekben oly kitűnő jártasságú elnök kezeiben volt, mint dr. Vavrik Béla. Hogy most minő 1 á b o n áll az egri szőlőszeti s borászati egylet, — bár, tudtunkkal a feje most is kitűnő, — nincs

Budapestre délután 3 óra tájban érkeztünk. Mielőtt elszé- ledtünk volna a szélrózsa minden irányában, találkozót adtunk egymásnak esti hat órára a Szikszayban.

Nekem semmi teendőm sem volt Budapesten, csupán várakozó álláspontra helyezkedtem a Rómába este 8 órakor indúló vonattal szemben. Volt tehát időm bőven. Ezt aztán arra használtam fel, hogy meglátogattam az Eszterházy-útczában nro 16. alatt két jó barátomat, kikkel az a tatalítas esett meg, hogy tanárokból tanítványok lettek, városi polgárokból egyetemi polgárok. Fölösleges is mondanom, hogy szívesen láttak, örültünk egymásnak. Velők töltöttem az egész délutánt. — Jól érzik magukat,, különösen az a gömbölyű képű tömzsi gyerek, ki mig itt köztünk volt is, mindig jó kedélyű volt, s kedélyességével másokat is oly sokszor jó kedvre tudott hangolni.

Este, a kitűzött időben a Szikszayba is eljöttek velem, hogy a többi egriekkel is találkozhassanak. Ott azután egy barátságos órát még együtt töltve elbúcsúztam tőlük. Szivemre kötötték, hogy üdvözletüket adjam át a kedves egrieknek ! mit is ezennel ünnepélyesen teljesítek.

Hét óra elmúlt. Úti programmunkhoz híven az én kedves ezimborámmal kocsira ültünk és áthajtattunk a déli vaspályatársaság budai állomására, mert onnan volt indúlandó a zarándoklat. Ezen áthajtásnál olyan hóhegyek között jártunk Budapesten, hogy itt-ott alagútban képzeltem magamat. Rósz sejtelmek támadtak bennem, hogy aligha leszünk mi Karácsony napján Rómában, de nem mertem szólni. Inkább arról beszélgettünk, ugyan összejön-e ebben a hidegben a társaság ? Csodálatos, hogy utunkban egész Budapestig egy útitársra sem akadtunk. De alig mentünk át a lánezhidon, már az alagút előtt beállott kocsitorlódás meg-