Eger - hetilap, 1888
1888-02-21 / 8. szám
62 — Felhívás. Igen tisztelt honfiak-, és az „illetékes“ körbéli „mélyen“ tisztelt honleányok! Az egri „koszorús“ dalkörnek f. é. s hó 11-én a törzs-kaszinó helyiségében megtartott estéjekor eszközölt legutóbbi volapük előadásom alkalmából, sajnos, de általam „megfoghatlan“ módon, eltűnt az öltöző helyiségből egy hosz- szú barna hátul összegombolóval ellátott köpeny és egy pár szarvasbőr sárga „lábszár-takaró“ (volapükül: „kamaschni“.) Ha valaki netalán érintkezésbe lépni méltóztatott volna ezen portékákkal, akár véletlenül, akár saját „jó szántából“, szíveskedjék azokat visszaszármaztatni. Ha esetleg velem szemben „zsenirozva“ érezné magát az illető, legyen szives a rendőrségnél bejelenteni, hogy „véletlenül“ megtalálta a portékámat, s illő köszön etem kifejezésével nem fogok késedelmeskedni. Egyébként rendőrségünk már „erélyesen“ nyomoz. Illő tisztelettel: Wukli Bendegúz. — Piquenique. Carnevál herczegnek is rövid volt ez idén az élete, alig 46 napig tartott, s ez idő alatt mindenki sietett a mulatságból kivenni a maga részét, ugyannyira, hogy azt hittük: a kövér farsangot, nagyon is sovány böjt fogja követni, pedig dehogy, — a múlt szombaton f. hó 18-án is oly kedélyes mulatságot rendezett néhány család az almagyar utczában levő u. n. gyöngyösi-pék házában, melyről minden hozzáadás nélkül igaz lélekkel elmondhatjuk, hogy egyike volt a legsikerültebbeknek ez idén. Hja! nem csoda, volt ám háziűr, — Farczády László, postahivatalnok úr és természetesen ritka háziasszony Farczády né szül. Frentzl Betti úrnő, őnsga személyeikben — volt szívesség, jó bor, szép leány és szép asszony is bőven. Kicsi is volt a helyiség ennyi sok jónak, ez okozta azt, hogy többnyire csak a csárdás járta czigány mellett reggeli 7 óráig, s ezzel egyszersmind azt is bebizonyította fiatalságunk, hogy mint egri gyerek nemcsak jó tánczos, de ha egyszer belefogott, bírja is. A kedélyes mulatságon résztvettek: Leányok: Dobos Etelka (Puszta Hidvégről), Dusárdy Etelka, Frantz Sarolta, Ficzere Viktoria (Ostoros), Marsó Hermin, Mariska és Ida, Posgay Margit, Re- menyik Pólika (Apátfalva), Specziál Angyéíka k. a-nyok. Asszonyok : Akantisz Jusztin drné, Dusárdy Józsefné, Farczády Lász- lóné, özv. Marzsó Ignáczné, Kotrba Nándorné, Plank Kálmánná, Posgay Antalné, stb. úrnők. — Batyu-bál. F. hó 13-ikán, hétfőn az ó-kaszinó kis termében sükerűlt batyu-bál folyt le. Mintegy 12 család gyűlt össze 1!<2 9 órakor s csakhamar a fiatalság tánczra kerekedett, hogy reggeli Vg 6 óráig áldozzanak Carueval hgnek. Volt bál-királynő is, (t. i. szépségre nézve) ; nevét tilos megsúgnom, de annyit még is kimondok, hogy a körmagyar alatt (volt ez is, de a fiatal emberek nem tudván tánczolni ezt, sok szép leány ülte át) velem szemben ült créme-ruhában . . 2 vörös szalaggal; — de elég már. . . . . 11 óra után a gazdag vacsorához ült a társaság, s ki tudja, meddig nem beszélget, ha a szomszéd teremben a czigány újra reá nem kezdi azt az annyiszor elhúzott nótát: „Ha árva, árva“ (Ha görbe, görbe)“ s a mulatság fesztelen jó kedvvel addig tartott, mig a gyertyák tartóikba égtek s ekkor a pirkadó hajnal lesett be kíváncsian az ablakon. — A tánczoló hölgyek közt ott láttuk : (Igaz, a négyeseket 20—22 pár tánczolta): Csoor Szeréna, Eliássy nővérek, Feökövy Margit, Fleischer nővérek, Göndör Margit, Gebhardt nővérek, Hickmann Elvira, Hodossy Ida. Hutter Ilona, Lang Kornél, Neszvadba Gizella és Mariska, Piváry Mariska, Tancsa Margit, stb. stb. kisasszonyokat. A garde des dames-ok: Csoorné, Éliássyné, Fleischerne, Göndörné, Geb- hardtné, Hickmanné, Hodossyné, Hutterné, Neszvadbáné, Ruddá- né. Tancsáné, stb. P. L. — Az országos keresztény önsegélyző és fogyasztási szövetkezet egri fiók-telepének tagjai f. hó 12-én este az egri kath. legény-egyesület helyiségeiben ismerkedési batyu-bált rendeztek. Talán még sokan akadnak e város keresztény polgárai között is, kik alig, vagy épen nem ismerik e szövetkezet czélját, mert eddigi csendes működésében alig adott magáról életjelt. No- liát azok kedvéért,, mielőtt a mulatság lefolyásáról referálnánk, szükségesnek tartjuk a szövetkezetre vonatkozólag következőket megjegyezni. A szövetkezet azon czélból alakult, hogy a keresztény polgárokat összegyűjtse, tömörítse, s azon igen szép jel-mondathoz híven: „Segíts ember magadon, úgy az Isten is megsegít,“ egymás támogatására buzdítsa, hogy igy a megélhetés, anyagi és szellemi boldogulás lehetőleg megkönnyittessék. Azt hiszszük, ez nem valami állam-felforgató czél, mégis sajnosán esik tapasztalnunk, hogy oly egyének részéről is megtámadtatásoknak, gyanúsításoknak van kitéve a szövetkezet, kiktől méltán várhatna minél buzgóbb támogatást. Akadnak sajnos, a keresztény polgártársak között is, kik kicsinyes önérdekből, vagy sértett hiúságból, s ki tudná miféle mellékérdekekből, mielőtt fáradságot vettek volna maguknak a szövetkezet szervezetének megismerésére, esküdt ellenségeiként viselik magukat, Tudjuk, hogy f ezekkel szemben minden érvelés kárba-veszett munka volna. Ép azért nem is szándékozunk őket részünkre erőszakkal megnyerni. Majd megmutatja az idő, mily nemes gyümölcsöket fog teremni az elültetett nemes mag. De meggyőződhettek volna az illetők a szövetkezet első mulatsága alkalmával is, hogy mennyi jó akaratú ember, s mily őszinte lelkesültséggel csíigg ez eszmén. Alig két éve, hogy megpendítetett a szövetkezet eszméje Egerben, s a lefolyt két év az alakulás ügye-bajával telt el. Már- már azt hittük, hogy, mint minden jó ügy, úgy ez is összeomlik a megmagyarázhatlan közöny miatt, melylyel városunkban minden új eszmének meg kell küzdenie. S mig szomszédunk, Gyöngyös városában az 1888. év beálltával már 800 tagot számlált a szövetkezet, Egerben alig voltunk hatvanam Múlt hóban azonban újjászerveztetvén a tisztikar, új élet száll! az egyesületbe. A tagok száma napról-napra szaporodik. Jelenleg már a százat meghaladta s erős a hitünk, hogy az év végéig síikéről utolérni számban is gyöngyösi társainkat, E lendület okát alig kereshet- nők másban, mint jelenlegi elnökünk, ft. Vincze Alajos úr fáradságot nem ismerő, másokat is tettre keltő, önzetlen és buzgó működésében, s a személye iránt nyilvánuló föltétien bizalom éa ragaszkodásban, melyet már eddigi ténykedése után is méltán megérdemel. De hadd mondjunk már valamit a szövetkezet első mulatságáról is. Hát biz az, őszintén szólva, várakozáson fölül, nagyszerűen sükerűlt. Képviselve volt ott keresztény társadalmunk minden osztálya s mindenki fesztelenül, jól mulatott. Ez már magában véve szép eredmény városunkban, hol eddig csak bizonyos körök tudtak, vagy akartak együtt mulatni. íme ez új szövetkezet ledöntötte a társadalmi téren oly rég fennálló és sokak által ledönthetlennek hitt válaszfalakat. Egyesitett bennünket az eszme, a nemes czél tudata. A mulatság esti 8 órakor kezdődött. 9 órakor volt a gazdag lakoma, melynél különbet batyu-bálban, még,, nem láttunk. Százhúsz egyénre volt térit ve, de biz az kevés lett s vagy húszán kénytelenek voltak részint állva, részint pedig utólagosan költeni el az estebédet. A vacsora alatt kitűnő hangulat uralkodott, mit még nagyban fokozott szeretett elnökünk Vincze Alajos úrnak két rendbeli igazán ékes dikciója. 11 óra felé aztán ismét tánczra perdült a fiatalság s a négyeseket 30— 32 pár tánczolta. Még reggeli hat órakor javában folyt a táncz. s a mulatók egy része kivilágos virradtig együtt maradt. A mulatságban következő hölgyek vettek részt, betűsor szerint: Bartha Györgyné, Bátorfy Lajosné, Bucher nővérek, Bucher Jánosné, Cserniczky Pálné, Dallos Mihályné, Dienes Lajosné, Fausztka Teréz. Fercsik Mátyásné, Gallasy Józsefné, Gáspár Teréz, Göndör Ignáczné és leánya: Margitka, Gyalogay Ferencz- né, Hasselbauer Sándorné, Hausteczky Ferenczné, Kajdácsy Mária. Kalmár Istvánné, Koncz Lajosné, Kovács Józsefné. Lájer Jánosné, László Jánosné, Máté Anna, Mihályi Ilona, Mihályi Imréné, Nagy Pálné, Szapáry Mariska, Schvartz Józsefné és Volszky Andrásné stb. stb. Erősen hisszük, hogy a szövetkezetnek ezen első mulatságát még sok igen sükerűlt mulatság fogja követni. Úgy legyen l Egg jelenvolt. — Hevesről f. é. febr. 15-éről Írják lapunknak: „Elkéstem ugyan ez egyszer szerk. úr, tudósításaimmal, — de megbocsát, ha egész őszinteséggel bevallom, hogy nem én vagyok a hibás. De hasztalan a sok frázis, mentegetés — hisz úgy is remélem, hogy soraim napvilágot látnak becses lapjában. Kárpótlásul három tudósítást küldök be egyszerre u. m. Bankett, bál és eljegyzési hirt. — Bankett! Szép szó az evés és ivás, de még hatalmasabb az. ki adott rá alkalmat?! Ki más, mint a jó Ma ez ki Emil űr, kit a múlt hónapban az egri járásban főszolgabírói állásra választottak. Nevezett úr barátjai és tisztelői múlt szombaton este 8 órakor tiszteletére bankettet rendeztek, melyen Heves város in- telligencziája részt vett. Az ünnepelt férfiú nemcsak mint szolga- biró, járásunkban, hanem mint a hevesi önk. tűzoltó-egylet főparancsnoka is sok érdemet szerzett magának; tehát méltán részesült e megtiszteltetésben. Hogy ez alkalommal felköszöntésekben hiány nem volt, könnyen képzelhető. A felköszöntések sorát Hellebronth Béla, a hevesi járás főszolgabírója nyitotta meg. az ünnepeltet kifejtett buzgalmáért éltetvén; szavait lelkes éljenzés kisérte. Nemesik Kálmán kir. jbiró, Farkas Gyula szolga- biró, Fiilöp István, városunk főjegyzője stb. sükerűlt felköszöntéseket mondtak a távozó főszolgabíróra. Az Ízletes étkek, meg a jó bor, valamint „Poldi“ pompás muzsikája csakhamar felvilla
