Eger - hetilap, 1888

1888-02-21 / 8. szám

60 (Homok-Tereime), Lehóczky Rózsíka, Lipovniczky Irén (Heves), Mészáros Cornélia, Patz Szidike, Petravich Irén, Scheidl Lully, (Hatv.) Specziál Angyalka, Szuhányi Anna; asszonyok: Akantisz Jusztin drné, Buzátli Lajosné, özv. Erdélyi Józsefné, Gáspárdy Gézá- né, Kemény Alajosné, Kovách Kálmánné, Petravich Bertalanné, Plank Kálmánné, Schöner Odilóné, Yégh Jenőné, Wolf Károlyné stb. urhölgyek. S az a pár piczi kis czipő ? ... . — Azóta bizonyosan valamelyik szekrény fenekén elmélke­dik tegnapi élményeiről, kivívott győzelmeiről, s meséli el két évbeli elődjeinek múlt báléji hódításait. Boldog kis czipők! Bár veletek lehetnék! . . De nini! . . hisz' itt van helyettetek ez a virágos kis zseb­kendő ! . . Szakasztott olyan ez is, mint ti ... . illatos, mint a jázmin, titokzatos, akár egy sphynx. . . . Hiszen ismeri Kegyed ezeket a kedves zsebkendőcskéket, melyek rendesen csiuosabbak, mint a minőknek mutatják magukat, sokkal érdekesebbek, sem- minthogy az ember gondolná. Megnéztem a zsebkendő-nyelvet, de nem találtam meg azt a jelentőséget, amit kerestem. S épen azon gondolkozom: mit tegyek? — visszavigyem-é vagy elküldjem ? Habozom, de már döntöttem is! Elteszem szekrényembe mindaddig, mig az az aranyos ki­csike valamiképen tudtomra kegyeskedik adni: hajlandó-é érte cserébe ide adni azt a pár kis czipőt . . . . s akkor magam vi­szem el neki a jövő................kor. Szinte magam elé képzelem, amint párolgó kávéja mellett olvasva e sorokat, mosolyra nyílnak eper-ajkai, mondogatva ma­gában: „Szegény bohó!“ .... Csókolom ezért is kávétöltögető apró kis fehér kezecskéit. X. Különfélék. — Királyi kitüntetés. A budavári királyi palotában legutóbb tartott udvari bál alkalmával királyunk ő felsége gr. K e g 1 e v i c h Béla-, megyénk főispánját, legifjabb kamarását, kegy teljes megszólítással tüntette ki, s hosszasabban beszélgetett vele. — Az egri egyházmegye. — Az egri egyházmegye „Név­kön y v e“ (Schematismus Cleri Archi-dioecesis Agriensis, ad annum J. C. 1888.) e napokban megjelent. Tartalmából közöljük a kö­vetkező, főbb adatokat: Az egri püspökséget és káptalant még szent István első apóst, királyunk alapította. Az egri egyházme­gyét az 1009-ik évtől 1804-ig 68 püspök kormányozta. Az 1804-ik évben, VII. Pius pápasága, s I. Ferencz király uralkodása alatt, az egri püspökség, roppant kiterjedése miatt, három egyházme­geinek orvoslására, a gyógyszereket a füvekbe és gyökerekbe rejtette. így például a köszvéuyben szenvedőknek a nadragulya­gyökér használatát, a nehéznyavalyásoknak szarka-szivet, a kole- rásoknak jeges viz-fürdőt ajánlott. Ezen utóbbi gyógymódot önmagán próbálta meg, és felségesen sikerűit. Ugyanis a legu­tolsó dühöngő koleraidőszakban ő is bele esett e nyavalyába. Egerben a Város II. negyedében lévő 29. sz. háznál feküdt. Sa­ját kúrája szerint egy hordó anélkül is hideg vízbe jégdarabokat rakatott, beleült nyakig, és fél óra múlva betegségének hire-hamva sem volt. Erre hiteles élő tanúk vannak. De legsajátságosabb kúrát használt — mint monda, — a felső vidéken laktában egy erős palócz legényen. Ez tudniillik a kaszálásban kifáradva, lepihent, s fejét a vastag rendre hajtván, édesdeden elaludt. Alvása közben egy gyik nyitva levő száján becsúszott. A palócz atyafi felébredvén, különös érzéseket ta­pasztalt, és több napon keresztül irtózatos kínokat szenvedett. Ekkor Bader bátyánkhoz fordult segítség végett. Bader megvizs­gálván a beteget, azonnal kész volt kúrájával. Az atyafit felköt­tette lábánál fogvást a mestergerendára úgy, hogy feje lefelé, majdnem a földre érjen, megparancsolván, hogy tátsa ki, ahogy csak tudja, a száját. Ekkor egy tál édes tejet tétetett a palócz szájához, — s ime mily süker, — a tej szagára a gyik kicsú­szott, mely már a palócz gyomrában majd nem egy kis kígyóvá nőtte ki magát. Egy alkalommal az eger-szalóki uradalmi vadászaton Bader bátyánk is jelen volt. A vadászatot megelőző estén, gazdag la­koma után, kártya-asztalhoz ültek a vendégek, — köztök, termé­szetesen, Bader bátyánk is. Folyt a „csendes“, kivilágos virrad- tig. A puskások már csaknem mindannyian elindultak. Csak Bader gyére osztatott, úgymint az egrire, kassaira és szatmárira, me­lyek közöl a két utolsó püspökség lön, az egri pedig érseki mél­tóságra emeltetett. Eger első püspöke, történeti adatok szerint, Catapranus — utolsó püspöke a nagynevű Eszter liázy Károly volt. 1804-től máig hat érsek kormányozta az egri egy­házmegyét. Első érseke volt Fuchs Xav. Ferencz, — mostani érseke dr. Samassa József, pápa ő szentsége házi praelátusa, apóst, király ő felsége val. bels. titk. tanácsosa, stb. nagy nevű elődeinek méltó utóda. — Az egri érsekség egyházhatósága körébe tartozó suffragan-püspökségek: a rozsnyói, szepesi, kassai és szatmári. Az egri főkáptalan tagjainak száma ez idő szerint (Danielik J. püspök időközben történt elhunyta folytán) 13. Tehát egy stallum üres. A káptalan tagjai közt van: egy választott püspök, Lengyel Miklós nagyprépost. A tiszteletbeli kanonokok száma 8. Az egri érseki egyházmegye területén belül van, 3 valódi, és 19 czimzetes apátság; 2 valódi és 10 czimz. prépostság. Az egri érs. egyházmegye kiterjedése Heves, Borsod, Jász- Nagy-Kun-Szolnok, Abauj-Torna, Hajdú, és Szabolcsmegyék terü­letén oszlik meg. Feloszlik négy főesperességre (egri, hevesi, pa­tai és szabolcsi), 24 kerülettel (districtus), melyekben összesen 198 anyalelkészség (parochia) van, 982 fióklelkészséggel (filialis). Az egri érs. egyházmegyébe kebelezett területek lakossá­gának összes száma: 999,135. Ezek közöl: róm. kath. 497,676, egyes. gör. 62,169; helv. hit v. 362,306; ágost. hitv. 18,926, n. e. gör. 345 ; izraelita 57,713. Az egri érseki megyéhez tartozó fölszeutelt papok összes száma: 324; a növendékpapoké: 63. — A nyugalmazott papok száma 13. Az egri egyházmegyei papok közöl más egyházmegye területén működik 10. Más egyházmegyébe kebelezett papok kö­zöl az egri egyházmegye területén foglalkozik 7. Az egri érs. egyházmegye által részben alapított, s fönlia- tósága alá tartozó felsőbb s közép-tanintézetek: a) theologiai kar 6 tanárral; b) j o g i kar 11 tanárral; c) a cist. rend veze­tése alatt álló egri fógymnásium 15 tanárral; d) a jászberényi főgynásium, e) a sz. ferenczrendü szerzetesek vezetése alatt álló gyöngyösi nagy gymnásium; f) a miskolczi 4 osztályú áll. gym- násium; gj az egri r. kath. fitanitó képző intézet 9 tanárral; h) az egri angolkisasszonyok vezetése alatt álló egri r. kath. nőta- nitó-képző intézet; i) a lyceumi érs. könyvtár; j) az érs.-lyceumi könyv- és kőnyomda; k) az egri érs.-lyceumi csillagvizsgáló; k) a Foglárféle fiuövelő intézet 59 növendékkel; 1) az angolkisasz- szonyok vezetése alatt álló 6 osztályú felsőbb leánynevelő inté­zet Egerben 46 növendékkel; a sz. Vinczéről nevezett irgalmas nők vezetése alatt álló 6 osztályú gyöngyösi leánynevelő intézet, 10 tanárnővel, 30 belső, és 506 külső növendékkel; o) ugyancsak a nevezett irgalmas nővérek vezetése alatt álló Pánthy-féle 6 osztályú török-szent-miklósi leánynövelő intézet 7 tanítónővel, 40 maradt vissza három társával, folyvást „beszerezve“. Értök küldték a kisbirót, ki is, midőn felszólította volna a játszó társa­kat, hogy siessenek, mert már „hajtanak“, — Baderunk, egész flegmával csak ennyit mondott: „Jól van. Mindjárt megyünk! Oszd ki csak még egyszer pajtás! Majzli a vízi!“ — Vájjon a hét görög bölcs közöl melyik tudná megmondani: vadásszenvedé- lye volt-é nagyobb Baderunknak, vagy kártya-szenvedélye? Jó Bader bátyánk, egyéb jó tulajdonságai mellett, a babo­nára is hajlammal bírván, teljes hitelt adott a javas-asszonyokról, seprűn nyargaló boszorkányokról, rejtett kincsekről, s egyéb ilye­tén csodaszert! dolgokról szóló meséknek. Különösen még is a „rejtett kincsek“ bírtak rá legnagyobb vonzó erővel. Azért A. M. barátjával összebeszélve, egy alkalommal kimentek az úgy­nevezett „Bónár-tetőn“ levő keresztutra, egy üveg szentelt vizet vivén magukkal. S miután mind saját becses személyüket, mind a keresztet metsző pontját, melyben állást foglaltak, mintegy két méternyi átmérőjű kerületben szentelt vízzel körülöntözték, ne­hogy — mint Bader mondá — a gonosz lelkek hozzájok férkőz­hessenek, — egész éjfélig, rendithetlea áhitatossággal, folyvást, megállapodás nélkül a szent Kristóf imádságát mondogatták. Egy­szer csak megkondul a nagytemplom órája, s a sötét éj siri csön­dében rémes kongással veri el az éjféli tizenkettőt. Bader és társa, remegő pislogással tekintgetnek körül, várva a jótétlelket, ki nekik a rejtett kincs helyét megmutatja. Mikor aztán a hosz- szú várakozásba belé untak, magok kezdtek a kereszt-utón ka- pargálni. Találtak is egyet-mást, ami szántóvető embernek „kin­cset“ ér, — de biz ők azt nem rakták tarisznyára, s igy hajnal felé üres zsebbel, s bus kebellel kelle hazatérniük. Kincs — nincs ! (Vége köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom