Eger - hetilap, 1888
1888-02-21 / 8. szám
8-ik szám. 27-ik év-folyam 1888. Február 21-én. * Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 „ 50 ,, Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Humanitás. Attól tartok, ily czimü közleményemet szánakozó mosoiylyal fogadja az újság-olvasó, emberirtó harczok előestéjén, a készülődő Európa fegyverzörejétől nyugtalanítva. Mintha az egész föld haditáborrá alakult volna. A roppant mérkőzés minden segédeszköze felhalmozva áll. Olyan hadseregek. melyekhez mérve Hannibál s Scipió csapatai kicsiny helyőrségek jelentőségével bírnak, várják az indulási parancsot. A század termékeny találékonysága, mely a művelődés s a felvilágosodás szolgálatában annyi szép s nagy dolgot vitt végbe: java erejének jelentékeny részét pazarolta rá, hogy tökéletesítse a gyilkolás s rombolás eszközeit. Valóban, elszomorító látni, mily odaadással s mennyi sikerrel szolgálja az emberi ész. a haladó tudomány az emberek vadállati-ösztönét: pusztítani, öídösni egymást. A világbéke súlyosan beteg. A felvetett hatalmi-kérdések erőszakos megoldás felé tolják az állig felfegyverzett népeket. Úgy látszik, a béke minden építménye, melyet a világ első államférfiénak hatalmas keze, s a legtölib civilisált ország akarata annyi áldozattal épített meg s tartott fenn : békebontó irányzatok által a levegőbe vettetik. S a háború Pandora-szelenczéjéböl kiárad a földre minden nyomor s minden szenvedés. S mégis most, mikor mindenki a napilapok vészhirei után kapkod; mikor a közvélemény magaviseleté hasonlít, szerkezetében megbomlott óraműéhez; mikor a társadalom szive fenekéig át vau hatva válságos idők előérzetétől; mikor kinyújtja kezét az első tüzér, hogy a harczra-hivó első ágyúszó megdördüljön: én igényt tartok arra, hogy ne mondja senki helytelen időben s rósz alkalomkor megirottnak azt a czikket. mely a humanitás czime alatt jelent meg. Mert mikor éreznők nagyobb szükségét annak, hogy e fogalmat az emberek emlékezetében felfrissítsük, — mint az általános bizonytalanság s tökéletes zavar e borús perczeiben ? Mikor a művelődés s haladás annyi szent érdeke forog koczkán s szomorú kilátás van arra, hogy anyák, hitvesek s árvák könyei folynak majd szakadatlanúl, a bűnösen felidézett háború áldozataiért? Mikor volna inkább helyén való, a század azon legnemesebb s legideálisabb erényét — a humanitást emlegetni, mint most, mi dőn a nemzetek készülnek, hogy halálos sebet ejtsenek rajta, szurony-erdőikkel? . . . Ama bámulatos beszédben, melyet Németország kanczellárja legutóbb mondott, az erőérzetnek s férfias önbizalomnak megragadó kifejezéseire akadunk. Németország nem fél senkitől — csak Istentől. Hadserege olyan, melynek párja nincs. Hivatkozik e beszédében a „furor teutonikus“-ra is, s mégis, mi nehezen hisszük, hogy amikor a válság órája üt, ez a „furor teutonikus“ mentené meg Németország becsületét. Hadseregének intelligentiája s a nemzet zömében rejlő nagy értelmi s erkölcsi fensőbbség lesz az, mely győzelemre vezeti lobogóit. Igen, az értelmi erő és erkölcsi fensőbbség! E két hatalmas rúgó, mely népeket nagygyá teszel), s birodalmak léteiét biztos alapokra fekteti. A német kétségtelenül legműveltebb nemzete Európának. S legjobban berendezett állama. A szabadság felségjogai korlátozva vannak nála, hatalmi-köre mesterségesen van szükebbre szabva, némi rendőri-szellemnek jelenlétét közintézményeiben — eltagadni nem lehet. De ezzel szemben, az állami tevékenység, az élet minden ágára kellő gondot fordít; az egészségiig}7, a munkásügy, a nyomor enyhítése, árvák ápoltatása, lelenczek neveltetése, — röviden mindaz, ami a nép szellemi és anyagi jólétének emelésére szolgál; mindaz, ami az élet kényelmét fokozza, baját csökkenti, mindaz, amit a humanitás nagyszerű irányzata alatt érteni szoktak: kiváló mértékben van itt létesítve; s az állam s társadalom nemes versenyt fejtenek ki az ide vonatkozó teendők elvégzésében. Ám tárgyamtól igen is eltérnék, ha tovább mozognék ezen általánosságok körében. Ezen kis országnak, nagy szerep fog kijutni a kitöréssel fenyegető válság erre vagy arra eldöntésében. Kossuth mondása most. illik ránk a legjobban — a civilisált Európa táborszeme vagyunk. S az, hogy mily mértékben leszünk képesek a mi s szövetségeink igaz ügyét diadalra juttatni, vagy — az érem sötétebb oldalát is tekintetbe véve — vereség esetén, mennyiben leszünk képesek annak rettentő következményeit kiheverni : egyenesen attól függ, mennyire vagyunk consolidálva mint állam, s ez államot mennyiben befolyásolja egy egészséges, életerős társadalom. A magyar állam, az csak ki van építve; de a társadalom — még nem jutott öntudatára erejének, s ama nagy feladatoknak, melyek speciális körülményeinknél fogva — a kiépülő-félben levő magyar állam erejét túlhaladják s igy természetszerűleg a magyar társadalom vállaira nehezednek. Sok van fájdalmas, amit itt említeni sem terem, sem kedvem. De alig van meginditóbb tünete annak, hogy mily sok még nálunk a tenni való, — a lelencz- és szeretet-házak nagy hiányánál. Jogos büszkeséggel utalunk nagy szónokainkra s államfér- fiainkra; minisztereink befolyására a birodalom külügyeinek menetét illetőleg, a szabad intézmények egész sorára és sok másra, amivel dicsekednünk lehet és szabad. Ám ezzel szemben, szégyenkezünk közigazgatásunk „ázsiai*' állapota miatt, s nem lehet szemet hányni, hogy sok humánus intézkedésnek, melynek a közigazgatás keretében kellene fényes sikerrel megoldatni, —- ami közigazgatásunk keretében helye nincs s nem is lesz, a nemzet zöme által már sovárogva várt gyökeres közigazgatási-reformok megtörténtéig. A statisztika adatai lesújtok. E szép országban évenként 60 ezer törvénytelen gyermek születik s 80%-ka nyomorúságosán pusztul el lelencz- és szeretet-házak hiánya miatt. Hatvan ezer emberi lélek! hatvanezer jövendő polgár és polgárnő! hatvanezer magyar! Kis nép vagyunk s fajtánk nem szapora. S modern államok egész története amellett tanúskodik, hogy az erősebb, számra tulnyomóbb faj elnyomja a gyengébbet; s minden ragyogó nemzeti kiválóság mellett előrelátható, mikor csapnak össze fejünk felett a szláv tömegek, s mikor tér felettünk napirendre a történelem : ha népesedési szaporulatunk kedvezőtlen arányát nem igyekszünk megjavítani. A lelencz-ügy erősen foglalkoztatja már a közvéleményt. Az állam érdeklődéssel kiséri ez ügyet. Egyik törvényhatóság körirata szóba hozza azt törvényhatóságaink tanácstermeiben. Fővárosi és vidéki lapok sietnek az eszmét népszerűsíteni s ébren tartani a közvélemény emlékezetében. S a társadalom némely rétegében már is örvendetes hatása látszik a nemes-czélú agítátiónak.
